Digitalcash.hu
  • Telefonszámunk:
    +36 70 538-8940
  • Címünk
    Budapest, Hungary
  • Munka időnk:
    Hétfő - Péntek 9.00 - 17.00

New to site?


Login

Lost password? (X)

Already have an account?


Signup

(X)
Farooq
KezdőlapBankrendszerBitnózis: Bitcoin konspirációs teória II.
13
aug

Bitnózis: Bitcoin konspirációs teória II.

Folytatjuk a tegnap megkezdett sorozatunkat a következő résszel.

A poszt sorozat végére szeretnénk megmutatni, hogy mindannak ellenére, – vagy talán pont azért – miért szexy (ha szabad élnünk a kripto énzek világában oly divatos kifejezéssel) a Bitcoin? 

” A bitcoin térnyerése:

A bitcoin meglehetősen törékeny jelen állapotában, léte egy hajszálon függ (2015!) – legalábbis látszólag. Amikor a Selyemút (Silk Road) nevű fegyver- és drogkereskedelemmel foglalkozó nemzetközi internetes hálózatot a biztonsági szervek több országban, – elsősorban az USA-ban – felszámolták, mintegy harmincezer (!) bitcoin-t foglaltak le, ezzel fizettek a hálózat tagjai egymásnak az áruért. Az elkövetők súlyos börtönbüntetést kaptak. Ezt követően voltak, akik egészen magas szinten a bitcoin betiltását szorgalmazták, azonban nem találtak megértésre, és az ügy elsikkadt. A médiában mindez úgy csapódott le, hogy az USA terrorelhárítással foglalkozó szervei megbeszélést kezdeményeztek néhány informatikussal arról, miként pénzelhetők a terroristák a bitcoin segítségével.

A bitcoin ellehetetlenítését azonban nem csak törvényi úton lehet megkísérelni, ráadásul ily módon történő megsemmisítése nem kívánatos, de talán nem is lehetséges. A bitcoin ugyanis – látszólag – alulról jövő „népi” kezdeményezés, abszolút demokratikus, senki által sem kontrollált, az esélyegyenlőség megtestesítője, amely a gonosz bankoknak tör borsot az orra alá, ezért betiltása nem lenne népszerű, ráadásul a gyakorlatban – a néphit szerint – nem is megvalósítható, de pontosan ezek a tulajdonságok adják a vonzerejét. A decentralizált működésből adódóan nincs olyan számítógép-szerver, amelynek kikapcsolása egy csapásra tönkre tenné a hálózatot, nincs olyan szervezet, amelyet felelősségre lehetne vonni, nincs olyan irányító személy, akit börtönbe lehetne csukni. A felhasználók és bányászok sok országban, sok helyen tevékenykednek, és a kormányok keze ugyan hosszú, de mindenhova mégsem ér el.

Sokkal egyszerűbb, liberálisabb és kevésbé feltűnő, ha a felhasználók maguk állnak el a bitcoin alkalmazásától: Amennyiben a bitcoin árfolyama olyan szélsőséges ingadozást mutatna rövid időn belül meghatározott rendszerességgel, amely alkalmatlanná tenné bármilyen kifizetés teljesítésére – a felhalmozás értékállóságáról nem is beszélve -, úgy a digitális pénz nem lenne képes betölteni sem csereeszköz, sem kincsképző funkcióját, és magától elhalna.

Ehhez nem kell mást tenni, mint néhány millió dollárral névtelenül „megkínálni” a bitcoin tőzsdéket le és fel rángatva az árfolyamot – szélsőséges esetben akár a nulláig sűlyesztve azt, és az egészet rákenni a statisztikára meg a piacra. A tőzsdei forgalom és a piaci kapitalizáció a „normális” (ún. fiat) pénzekhez képest olyan alacsony, hogy ez gond nélkül kivitelezhető, a bitcoin bedöntése napjainkban viszonylag kis ráfordítással könnyen megvalósítható (ez 2017-ben is igaz!).

A Wall street bankárjai néhány millió dollárért le sem hajolnak, ezért ennyi pénzt minden bizonnyal szánnának arra, hogy a dollárnak nevezett világpénz egyeduralmát egy szemtelen, ma még elhanyagolható, de potenciális veszélyt rejtő innovatív eszköztől megóvják, ha a hivatalos valutát – és saját befolyásukat – akár a legcsekélyebb mértékben fenyegetve éreznék, amely eszköz mögött ráadásul sem állam, sem bank, sem egyéb hatalom nem áll. 

De mégsem szánnak rá pénzt – vajon miért? 

Talán nem érzik veszélyben a dollárt? Vagy nem érzékelik a bitcoinnak a feketepénzek mozgásában betöltött szerepét? Vagy pont fordítva: Nagyon is érzik? Akármi legyen is a válasz, tetten érhető az a hozzáállás, amely a bitcoin életben maradását egészen magas szinten ki nem mondottan segíti, – legyen az a szándékos közöny, vagy bármi más.

Vagy mégsem?

Rendkívül zavaros ugyanis a 2013 végén csődbe ment  Mt. Gox nevű japán bitcoin tőzsde története, amely 2010-es megalakulásával elsőként végzett ilyen szolgáltatást. A tőzsde 2014. februárban csődvédelmet kért az USA-ban és Japánban elveszítve 640 000 bitcoin-t. Ez akkor a forgalomban lévő pénz összmennyiségének mintegy huszadát jelentette, tehát az összeg nem volt elhanyagolható. Egy-két plakátos tiltakozó emberen kívül azonban nem lett különösebb botrány a dologból, a hivatalos média az egészet vagy elhallgatta, vagy a bitcoin győzelmének állította be azzal, hogy lám, a szuperpénz (az újságok így hívják!) még ezt is rezzenés nélkül túlélte, nem rendült meg a bizalom a digitális pénzben – ugyanakkor ne felejtsük el, hogy 2013 végén egy bitcoin több mint ezer dollárt ért, tehát nem babra ment a játék. Azóta se tudni hol a több mint félmillió bitcoin, de valószínűsíthető, hogy a pórul jártak egy részét kárpótolták, – hogy milyen pénzből, és mi módon nem tudni. Elképzelhető, hogy a bitcoin azóta sem tapasztalt, rakétaszerűen kilövő árfolyamát igyekezett valaki letörni, vagy akár az egész projektet bedönteni, de a bitcoin prognosztizált csődje valami oknál fogva akkor mégsem következett be. Az árfolyam a botrány után ugyan tartósan lefelé ívelt, azonban a bitcoin túlélte, és a plakátos emberek dolgavégezetlenül távoztak.

Vagy vegyük az Apple esetét, amely 2013 végén megszűntette mobiltelefonos bitcoin alkalmazását az IStore-ban, ezzel a bitcoin tárolás és átutalás a cég által gyártott okostelefonokon és táblagépeken elérhetetlenné vált. A CNN hírcsatorna és több nagy nyugati média napirenden tartotta az ügyet, mígnem az Apple néhány hónapra rá – állítólag amiatt, hogy a felhasználók kezdtek elfordulni tőle, és átpártolni a konkurenciához – beadta a derekát, és újra elérhetővé tette az alkalmazást. Az indoklásnak ellentmond a bitcoin használók csekély száma az Apple vásárlóinak széles táborához képest. Más magyarázatok szerint az Apple a kialakítás alatt álló saját fizetési rendszerét féltette a Bitcoin-tól, de hogy mitől változtatta meg hirtelen a véleményét, nem tudni. Akármi is legyen a magyarázat a bitcoin – többek közt a hathatós médiatámogatásnak köszönhetően – ezt a krízist is túlélte.

Vagy vegyük azt az esetet, amikor az egyik web-pénztárca szolgáltató portál egyik napról a másikra eltűnt az internetről, magáévá téve a nála tárolt bitcoinokat. Néhány hét elteltével azonban a portál újra jelentkezett, az összes pénz megvolt, és elnézést kért a kimaradásért, amelynek techniai okokat tulajdonított. A hírek szerint volt, aki utána járjon a történetnek, és a vállalkozót szépen „megkérte”, hogy hiánytalanul indítsa újra a szolgáltatást.

A saját gépen lévő digitális pénztárcán kívül ma már több (sok) lehetőség kínálkozik arra, hogy az internet valamely online szolgáltatójánál helyezzük el a pénzünket egyszerű átutalás révén. Ezek jelentős része ingyen végzi tevékenységét, pedig az nem kis költséggel jár, akármennyire is egyszerűnek tűnik. Vajon kinek a pénze áll a háttérben, és a befektető mire számít? Talán a jövő bankjait látjuk megszületni?

Ugyanakkor természetesen szép számmal léteznek olyan vállalkozások, amelyek bitcoin közvetítő tevékenységükért rendesen megkérik a díjat, esete válogatja mennyit. Egy dolog azonban az ingyenes és a pénzes szolgáltatókban közös – és ez vonatkozik arra a nem kevés portálra is, amely cégbejegyzés nélkül, kalózként végzi tevékenységét: A legritkább esetben tűnik el pénz (bitcoin), az elszámolás korrekt, nyomon követhető.

Ez valóságos csoda olyan körülmények között, amikor a panasz érvényesíthetősége gyakorlatilag a nullával egyelő, és nemcsak azért, mert a szolgáltató alkalmasint a világ másik felén működik, és gyakran fogalmunk sincs arról, hogyan érhető el, hanem mert nincs egységes eljárás arra vonatkozóan, miként bizonyítsuk be, hogy a pénzünket valóban ellopták, és az jogilag valóban lopásnak minősül-e. Olyan ügyvédről nem hallottam, aki bitcoin ügyben járt volna el, – bár valószínűleg létezik. Ennek oka nem annyira a jogi és informatikai szakértelem hiányában és az én tájékozatlanságomban keresendő, mint inkább a zavaros szabályozásban: Ahány ország, annyiféleképpen értelmezi a bitcoint, és annyiféle – egészen más esetre hozott – jogszabályt próbálnak ráhúzni, ráerőltetni.

E csodának az is alapja lehet, hogy szakértők szerint van arra megoldás, hogy a web-szolgáltatók ha el is tulajdonítják a pénzt, ne tudjanak vele mit kezdeni a bitcoin-t megtestesítő kód titkosítása miatt, amelynek feloldásához annak a jelszónak az ismerete szükséges, amelyikkel a tárcába belépünk, és amelyet még a saját számítógépünkön szintén titkosítanak. Hadd ne menjek bele a technikai részletekbe, elég legyen annyi, hogy a felhasználóknak általában fogalmuk sincs arról, miként zajlik az azonosítás és titkosítás ezekben a tárcákban, és ezzel vissza lehet élni. A szolgáltatók – bankokhoz hasonló – auditja, akkreditálása nem megoldott – de az egyébként is ellenkezne a bitcoin abszolút irányíthatatlanságába vetett hittel – ezért a szolgáltatók olyan módszert választanak, amilyet akarnak.

Mégis alig hallani botrányról, lenyúlásról. Valószínűleg a bitcoinba vetett hit és bizalom megőrzése, fokozatos térnyerésének előmozdítása minden disznóságot felülír, és van, aki ügyel arra, hogy ez így is maradjon.

  1. A bitcoin megoszlása

A bitcoin árfolyamának manipulálhatóságát erősíti, hogy a kibányászott „érmék” számához képest a tőzsdére viszonylag kevés pénz kerül: Hiába nagy az üzletkötések száma, gyakorlatilag ugyanazok a pénzek forognak állandóan. Ez azzal együtt igaz, hogy a digitális pénzt az „egyszerű” felhasználók jelentős része (többsége) tőzsdei spekulációra, és nem vásárlásra fordítja, ellentétben azzal, amit a Youtube videóin megpróbálnak elhitetni velünk. Az egyszerű felhasználók ugyanis együttesen sem birtokolják a kriptopénz meghatározó részét, mivel az azoknak a keveseknek a kezében összpontosul, akik nem rohannak vele a tőzsdére, hanem türelmesen várják pénzük sorsának jobbra fordulását.

Hogy miből gondolom mindezt, amikor az imént volt arról szó, hogy a bitcoin birtoklása névtelen, nem lehet megállapítani ki a tulajdonos?  Nos, több okom van rá, az egyik közülük éppen a kitermelés korábban említett nagy ráfordítás és energia igénye, amely egészen a közelmúltig (2017) meghaladta a kriptopénz piaci árát – magyarán a bitcoin-t az aktuális árfolyamon sokáig nem érte meg előállítani, de ma sincs rajta jelentős haszon, a „mezítlábas” bányászoknak pedig még mindig veszteséges. Mégis bányásszák és raktározzák folyamatosan. A kitermelés mértékét, ütemét és nehézségét a nagyszerű matematikai alapokból fakadóan pontosan nyomon lehet követni óráról órára az interneten, csakúgy, mint a felhasználók egymás közti valósidejű átutalásait a különböző címek vonatkozásában, vagy a tőzsdei tranzakciókat.

A bányászat jövedelmezőségére a különböző kriptopénzek vonatkozásában ugyancsak léteznek internetes oldalak, amelyeket illik fenntartással kezelni, hisz a ráfordítás mértéke a technikai rendszerbe történő befektetés függvényében jelentős eltérést mutathat, amelyet a kimutatások nem képesek figyelembe venni, ezért azok egyedül az energiafelhasználás mértékéből indulnak ki. Az egy időegység által előállítható érmék száma matematikailag korlátozott, ezért minél több a bányász, – és az idő előre haladtával minél több pénz kerül forgalomba -, annál nagyobb számítási kapacitás és energia ráfordítás szükséges egyetlen érme előállításához. Ahhoz, hogy a kitermelés jövedelmezősége lépést tartson a költségek emelkedésével a bitcoin árának folyamatosan növekednie kellene, ezzel szemben az utóbbi másfél évben az ár folyamatosan csökkent, illetve az utóbbi pár hónapban stagnált (az utóbbi időben a tendencia megfordult – a tanulmány 2015-ben íródott, de ez a lényegen nem változtat.). Ennek megfelelően fokozatosan lemorzsolódtak azok az otthoni bányászok, akik már nem képesek újra és újra megfinanszírozni azt a megújuló számítási kapacitást és energiát, amely a bitcoin kitermeléséhez szükséges, ily módon a bitcoin előállítás néhány nagy tőkeerős szervezet, illetve bányásztársaság privilégiumává vált napjainkra.

A korábbiakkal szemben felvetődhet az ellenvélemény, miszerint nem igaz, hogy a kitermelt bitcoin mennyisége csupán kevesek kezében összpontosul, mivel az érmék megoszlása a különböző címek vonatkozásában a bitcoin esetében mutatja a legnagyobb szóródást a többi kriptopénzhez képest, azaz a kitermelt pénz címekhez történő rendelése a bitcoin esetében valósul meg a „legdemokratikusabb” módon.

Milyen következtetés vonható le az utóbbiból?

Először is, hogy azok a sokat dicsért matematikai alapok itt is működnek, mert az interneten létezik mindenki által hozzáférhető kimutatás arról, hogy az első száz, az első ezer vagy az első tízezer leggazdagabb cím a forgalomban lévő bitcoinok és más kriptopénzek hány százalékát tudhatja magáénak: https://bitinfocharts.com/ Vannak olyan digitális pénzek, amelyeknél száz cím az összes forgalomban lévő pénzmennyiség több mint felét birtokolja. Ez az arány a bitcoin esetében a legkisebb, így tőzsdei szóhasználattal élve a bitcoin „közkézhányada” a többi kriptopénzhez képest valóban nagy.

Azonban.

Az első ezer cím még így is az összes eddig kibányászott bitcoin csaknem 40 százalékát birtokolja, az első leggazdagabb tízezer cím (a „TOP 10 000”) pedig a „kincs” 60 %-át tudhatja magáénak, ami tekintélyes arány.

Tízezer címen, tehát maximum tízezer pénztárcában lapul az összes forgalomban lévő bitcoin 60 %-a, ami akár tízezer bitcoinnal rendelkező személyt is jelenthet, azonban ez nem igaz. Egy átlagos bitcoin használónak ugyanis legalább húsz-huszonöt címe van egy pénztárcában, – annyit generált magának -, más kérdés hogy ezeknek kb. a fele már nem tartalmaz – vagy sosem tartalmazott – pénzt, azaz üres. Mindenesetre a tízezer lehetséges pénztárcát nyugodtan eloszthatjuk tízzel, hogy reálisabb számot kapjunk, és tekintetbe véve, hogy egy személynek két, három – vagy akárhány – pénztárcája is lehet, megállapítható, hogy a bitcoinok 60%-át nem több, mint száz-kétszáz személy birtokolja.

Az előbbi szám a valószínűség számításon alapul, azonban tudatos cselekvés esetén ezt a módszert sutba dobhatjuk. Tudatosság alatt azt értem, hogy Satoshi Nakamoto és szűk csoportja minden bizonnyal már a kezet kezdetén bespájzolta az összes lehetséges bitcoin negyedét, azaz kb. ötmillió érmét, amely a későbbiekben a „mezítlábas” bányászok kiválásával jelentősen nőhetett, és napjainkban elérheti akár a tíz-tizenegy millió bitcoin-t is az eddig kibányászott 16 és fél millióból (2017).

Ebből adódóan a bitcoin használók túlnyomó része  – megkockáztatom kilencven százaléka – „csupán” legfeljebb egy-két bitcoin-nal rendelkezik – ez a jelenlegi árfolyamon nem több, mint 5000 dollár (2017) –, akik az első tízezer címbe természetesen nem férnek bele, ugyanakkor ez a néhány százaléknyi gazdagságot birtokló címtartomány mégis több százezer személyt takarhat. Látható, hogy a világ globális vagyonának jelenlegi megoszlásával a bitcoin hasonlóságot mutat, ezért a digitális pénzt az egyenlőség vagy a szabadság megtestesítőjeként beállítani enyhén szólva csúsztatás.

A bitcoin „demokratikussá” tétele nem okoz olyan nehézséget, mint gondolnánk: Elég, ha azon kevesek, akik sok pénzzel rendelkeznek, azt sok címen helyezik el, és máris megvan a látszata annak, hogy a „vagyon” közel egyenletesen oszlik meg a felhasználók között – hisz volt róla szó: a címek személyekhez történő rendelése nem megállapítható – ahhoz magának a tulajdonosnak kell felfednie a kilétét. Ehhez különösebb összeesküvés elméletbe sem kell bonyolódnunk, hisz nagy valószínűséggel valóban ez a helyezet, mivel nem célszerű a teljes vagyont egyetlen helyen, egyetlen címen, egyetlen pénztárcában tárolni, amikor a tárolási hely gond nélkül megsokszorozható.

A címek használata és a „gazdagság” megoszlása alapján mintegy négy-ötszázezerre becsülöm (2015) az aktív bitcoin használók számát, amihez gyorsan hozzáteszem, hogy lefelé vagy fölfelé akár a duplájával, illetve a felével is eltérhet. Ugyanakkor a bitcoin táborra vonatkozó internetes jelentések milliós nagyságrendről szólnak, a „hivatalos” előrejelzések szerint a felhasználói létszám nemsokára eléri az ötmilliót (az adatok 2015. éviek).

Az erre vonatkozó következtetések ingatag lábakon állnak mind a módszer, mind az alapadatok vonatkozásában. Az utóbbiak állítólag a blokkláncból származnak, mégis tartalmaznak ellentmondást, különösen, ha összevetjük az online tárcaszolgáltatók adataival. Ezzel együtt a blokkláncból sokféle információ kinyerhető, de egy biztosan nem: A bitcoin használók száma. Ennek megítélése alapvetően becslésen alapul, amely megbízható felmérés, közvélemény kutatás hiányában tág határok között mozoghat.

  1. A bitcoin forgalma

A digitális pénz forgalmáról valós időben értesülhetünk a különböző internetes portálokról, ugyanakkor a tranzakciók számának mesterséges növelésére megvannak a megfelelő módszerek, a bitcoin „keresetté” tétele nem jelent komoly nehézséget.

Nem véletlen, hogy a bitcoin a mikrotranzakciók alapvető eszközeként kerül bemutatásra a fősodrú médiában és a Youtube-on, amelynek segítségével akár néhány cent is átutalható valamelyik karitatív szervezet részére anélkül, hogy arra tetemes átutalási díjat számítanának fel a bankok. A hangsúly ezért nem az átutalt bitcoin mennyiségén, hanem magán az átutaláson van, tehát hogy minél kisebb összegek forgatásával minél többen használják a digitális pénzt. A mikrotranzakciók nem igényelnek jelentős mennyiségű bitcoint, ugyanakkor nem valószínű, hogy az ily módon átutalt néhány centnyi vagy dollárnyi „érmedarabka” hosszú ideig pihenne valamelyik digitális pénztárcában, hanem azt minden bizonnyal rövidesen továbbküldik, biztosítva a digitális pénz népszerűségéhez és hitelességéhez szükséges állandó forgalmat. Jelenleg körülbelül másodpercenként történik egy tranzakció a hálózatban. (2017-ben ez másodpercenként már kb. tíz, ami elvezetett az ún. „segwit”-hez, és a bitcoin hasadásához – később lesz róla szó.)

Ugyanakkor a kereskedést – a partnerek anonimitásának jótékony fedésében – egyetlen személy saját magával is végrehajthatja a pénzeknek az egyik pénztárcájából a másikba történő átmozgatásával, illetve a tőzsdén egyidejűleg vevőként is, és eladóként is fellépve. Ez utóbbival jelentős mértékben lehet hatni a tőzsdei árfolyamokra, – mint ahogyan az meglátásom szerint nap mint nap meg is történik, – ráadásul az az eredeti törekvéseknek megfelelően a bitcoin kereskedés korai szakaszában a keresettség látszatát eredményesen növelte.

Az ún. mikrotranzakciók lehetősége 2017 elejére elmúlt tekintettel a bitcoin dollárban kifejezett árfolyam emelkedésére, és arra, hogy a tranzakciókat hitelesítő szervezetek a bitcoinban kifejezett tranzakciós díjat a duplájára emelték. A mikrotranzakciók által kiesett bitcoinos forgalmat többszörösen pótolták az árfolyamelkedést kihasználó spekulációs célzatú vásárlások, illetve hogy a bitcoinos mikrotranzakciók megszűnése (megszűntetése) a kezdetektől fogva előre látható volt, és az alapvetően csak a propagandát, valamint, a kezdeti térnyerést szolgálta.

  1. A bitcoinba vetett hit és a piaci ár

Úgy tűnik, vannak, akiknek nem annyira a bitcoin használók valós száma a fontos, hanem hogy mit gondolnak arról az emberek. A bitcoin-nak jó a híre, ami adott esetben „aranyat érhet”, és minden bizonnyal meghozza gyümölcsét. Sikerült elérni, hogy a bitcoin képzetéhez ma elsősorban a decentralizáltság, a bankok mellőzése, a senki által nem kontrollált, kibocsátó nélküli spontán fejlődése és működése tapadjon, valamint az, hogy a maximált pénzmennyiségnek köszönhetően nem inflálódik. Nem elhanyagolható ebben a fiatalosság  imázsa és a korszerű technológia istenítése, valamint az az álom, amely a jövő (nem a jelen!) nagyszerű lehetőségeként villantja fel. Az ábrázolás sosem bocsátkozik részletekbe, nem állítja, hogy mindenki bitcoint fog használni, azt sem, hogy a jelenlegi pénzrendszer tönkre megy, és a bitcoin jelentené a megváltást, csupán egy ködös, nagyszerű vízió felvázolására és népszerűsítésére vállalkozik, amely nélkülözi a bankokat, nélkülözi a pénzkibocsátó államokat és nélkülözi az inflációt.

Ugyanakkor a fényes perspektíva ellenére jelenleg sokakat éppen az árfolyamingadozás – no meg az elfogadóhelyek alacsony száma – tart vissza attól, hogy belevágjanak a digitális pénz használatába, viszont ez elég a pénzforgalom, és vele az árfolyam viszonylag alacsony szinten tartásához (2015!). A bitcoin napi árfolyamingadozása sok esetben meghaladja az öt százalékot, ami igen jelentősnek mondható (ez 2017-ben is igaz), ezért – és a fundamentális alapok hiányából adódóan – nemhogy középtávra, de még pár napra előre sem lehet az árát megbecsülni. Ennek ellenére egyes internetes portálok technikai elemzésnek vetik alá a bitcoin árfolyamának alakulását mindenféle görbéket rajzolva, támaszról és visszapattanásról számot adva, ami finoman szólva is megmosolyogtató.

Egy olyan termék, aminek – a nemesfémekkel ellentétben – semmiféle gyakorlati haszna, felhasználása nincs, – sem ékszert, sem elektronikai alkatrészt, se más egyebet nem készítenek belőle, illetve a segítségével, – törvényszerűen arra van ítélve, hogy piaci árát döntő mértékben a belé vetett hit és bizalom, illetve annak ingadozása határozza meg. Ez a pénz természetétől nem idegen, hisz mindnyájan csak azért fogadunk el pénzt fizetség gyanánt, mert hiszünk abban, hogy azért valaki – alkalmasint az állam – helytáll, és az adókat kötelező jelleggel abban szedi be, máskülönben csupán színes, értéktelen papírdarabka lenne, amivel semmit sem tudnánk kezdeni. Ugyanakkor az állam, illetve az általa feljogosított bank részéről kibocsátott pénz valós termékekhez, szolgáltatásokhoz kötött, – még ha gyakran nem is törvények, hanem a piac, a széles körű elfogadottsága által. Dollár körüli áron például a világban bárhol tudunk hamburgert vásárolni – már ahol árulnak persze.

Korábban a fontosabb pénzek meghatározott tömegű aranyhoz voltak kötve, amely nem feltétlenül tükrözte a színes fém kitermelési költségét, mégis megfelelő iránymutatásul szolgált.

Nos, mindez a bitcoin esetében hiányzik. A bitcionért soha senki nem állt, és nem áll helyt, senki sem kötelezhető arra, hogy azt „normális” pénzre, vagy bármilyen árura, szolgáltatásra cserélje, ezért olyan személy vagy szervezet sem létezik, amely az árát bármely valós dologhoz tudná rendelni, a szélsőséges áringadozásnak gátat tudna vetni, és ezt helyettük a piac sem teszi meg. A bitcoin közép- és hosszútávú árfolyamát egyes egyedül az a ködös hit tarja fent és mozgatja, amely a digitális pénz valamikori későbbi értékére apellál, abban bízik, hogy majdan széles körben elfogadják és használják, ezért az ára nőni fog. Mindez nem igényel majd állami vagy banki támogatást vagy megerősítést, hanem – ahogyan az az arany esetében korábban megvalósult – spontán folyamatok révén alakul ki. Ez természetesen az aranyra sem igaz teljes mértékben, azonban a néplélek eldugott bugyraiban ez a hit lappang, ezért esetünkben is ez a meghatározó.

A bitcoin – az aranyhoz hasonlóan – manapság inkább hit, semmint fizetőeszköz, ezért az alapvető folyamatokon még azon gyorsan meggazdagodni kívánóknak a hada sem képes változtatni, akik napi rendszerességgel mozgatják a bitcoin árfolyamát le és föl aszerint, hogy megítélésük alapján a világ dolgai jó, vagy rossz irányba haladnak. Ameddig a bitcoinba vetett hit él, ameddig azt valaki táplálja, addig a digitális pénz társadalmi értelemben nem megy tönkre, nem tűnik el, ezért e hit erősödése vagy gyengülése az, amely az árfolyam erősödését vagy gyengülését alapvetően meghatározza, és nem annyira a spekuláció, vagy bármi más.

Az árfolyam alakulása tehát nagyrészt a bitcoinba vetett bizalom függvénye, azonban a digitális pénz tulajdonosi megoszlása, valamint egyes hagyományos pénzügyi tényezők széles lehetőséget biztosítanak a hatékony beavatkozásra aszerint, hogy az árfolyam túl magasnak, vagy túl alacsonynak találtatik.

Mihez képest? – vetődhet fel a kérdés, hisz volt róla szó, a bitcoin semmilyen módon sincs „normális” pénzhez, vagy valós termékhez kötve. Nos, ahhoz képest, hogy a jelenlegi körülmények között mennyire kívánatos a digitális pénz árát, forgalmát, és ebből adódóan pénzpiaci részesedését növelni vagy csökkenteni, valamint ahhoz képest, hogy mennyire kívánják tönkretenni a kevésbé tőkeerős bányász szervezeteket azáltal, hogy azok képtelenek a költségeiket az általuk kitermelt bitcoin eladásából finanszírozni. Ez utóbbi adott körülmények között szintén fontos lehet.

Úgy tűnhet, hogy minél magasabb a bitcoin ára, a bányászoknak annál jobb, hisz hatalmas nyereséget realizálhatnak magas árfolyam esetén. Ez azonban nem így van. A bitcoin árának felverése azt eredményezné, hogy az iránta való érdeklődés hirtelen megugrana, egyre többen szállnának be az „aranylázba”, még tovább hajtva felfelé az árát. Ez óhatatlanul a bitcoin forgalmának, az elfogadó helyek és személyek számának jelentős növekedését vonná maga után, ami újraélesztené azokat a vitákat, és törekvéseket, amelyek a digitális pénz betiltásáról szólnak, és – okkal – egyre többen hangoztatnák a bitcoin-nak a feketegazdaságban és az illegális tevékenységekben betöltött szerepét, hisz ezzel az általa közvetített érték is jelentősen megnőne. Ugyanakkor, ha valamely oknál fogva az árfolyamlufi kipukkadna, vagy szánt szándékkal kipukkasztanák, az végveszélybe sodorhatná a bitcoint az iránta való bizalom megingása miatt. Mindez a hosszú távú érdekek ellen hat.

Folytatjuk…

A sorozat 3. részét itt olvashatod.

Ha tetszenek a posztok és szeretnéd támogatni a munkánkat, akkor itt megteheted:

BTC: 1G9ReJJUXqwwtAUCajzUk4GWm6BDWoKCCf

LTC: LPFXf42zHTgT8BAGmi2dgBKMUCpUJyYVxy

DASH: XuD7Am4yoyDh6tR3GdgWpFFMTnkEQ4KP26

ETH: 0xe984642d5f84e2043a535aba5b6c7ff1691ac15b

MONERO: 358a3bac054b9c91dfaf6f5b3a57cd43d92e4d8056127201a64067e55eff0607

Címkék:

dr. Varsányi Károly bejegyzett kamarai jogtanácsos, a digitalcash.hu oldal szerkesztője, más oldalak vendégírója, blokklánc jogász. Ha kérdésed van a digitális fizetőeszközök vagy a digitális eszközosztályok (tokenek, etc.) kapcsán, akkor írj neki.
Ajánlott bejegyzések
SZÓLJ HOZZÁ

Leave A Comment

Digitalcash.hu