Korábban leírtuk már, hogy nagyjából mi az elképzelésünk a bitcoin “hátterével” kapcsolatosan.

Isn’t it a pity or isn’t it a shame? – megközelítés kérdése.

Ma pedig arról közlünk írást (köszönet érte Szabó András úrnak), hogy mi várható a bitcoin árfolyama kapcsán, lesz-e árfolyam (ki)durranás vagy sem?

Az írást sok szeretettel ajánljuk a kripto-anarchisták és az Alkotmányvédelmi Hivatal figyelmébe is, hiszen amellett, hogy mind a két társaságot szeretjük, tiszteljük és becsüljük, azért azt is lehet rólunk tudni, hogy mi a konteósok “pártján” vagyunk. (Azzal, hogy ahova a titkosszolgálatok / szervezett bűnözés pénzt tesznek, oda talán nekünk is érdemes.)

” A bitcoin benézett 17 ezer dollár fölé. Remek, és még karácsony sincs.

Most mindenki azt találgatja, meddig mehet fölfelé az árfolyam azt követően, hogy december 18-án elkezdenek kereskedni vele a világ vezető derivatív piacán, a CME-n, a Nasdaq-on pedig jövő év elején indulhat az őrület.

Néhány (tíz)ezer dollárt minden bizonnyal emelkedni fog 2018-ban.

Hogy miből gondolom? Nos, mert az általam vízionált forgatókönyvek midegyike szerint így kell történnie – no, meg a bitcoin szalonképessé tétele után egy mértes esés olyan lenne, mintha a frissen lovaggá ütött ifjú a brit királynőtől távozóban lebuckázna a vörös szőnyeggel borított lépcsősor tetejéről.

Az egyik (első) forgatókönyv szerint mindössze annyi történt, hogy új derivatív termék került a piacra, aminek az árát ugyanúgy trilliós nagyságúra kell fújni, mint a többiét, egyrészt, hogy felszívja a nyakló nélküli pénzkibocsátás okozta likviditást az infláció elszabadulásának megakadályozása érdekében, másrészt hogy ne dőljön el az a csúcsán billegő piramis, ami a hitelkamatok nulla százalékon tartásával és a kamatmarzs beszűkülésével a feje tetejére állt, és most újabb és újabb pénzek bevonásával próbálják talpra állítani. Ezért járatják csúcsra az értéktőzsdéket, ezért „szivárog” ki az offshore paradicsomok befektetőinek listája, és ezért adott el a Deutsche Bank mintegy 80 trillió (80 ezer milliárd!) dollárnyi derivatív pénzügyi terméket, ami az USA éves bruttó nemzeti termékének (GDP) mintegy ötszöröse.

A Deutsche Bank, illetve a derivatívok alapját adó befektetők újabb lufik nélkül még részben sem tudnák teljesíteni az így keletkezett kötelezettségeiket, – mint ahogy a világ más bankjai sem, – ugyanúgy nem, ahogy a spekulánsok sem tudnák kivonni és pénzzé tenni a részvényeiket anélkül, hogy jelentős mennyiségű friss pénz ne áramlana folyamatosan a tőzsdékre. 

A derivatív pénzügyi termékek összessége mögött ugyanúgy nincs meg a fedezet, mint ahogy a bitcoin mögött sem, mivel ugyanazokat a terméket csomagolják be újra és újra, és adják el ismét anélkül, hogy annak a vevő tudatában lenne, vagy ha tudja is, nem törődik vele: Manapság a világban nagy tételben döntőrészt csak lufiból lehet pénzt csinálni, fizikai termelésből vagy valós szolgáltatásból nem, ezt fordítják a maguk javára az olyan kis országok, mint hazánk. Nem véletlen, hogy az Apple több száz milliárd dolláros készpénzen (számlapénzen) ül már évek óta, mert nem tudja haszonnal befektetni.

A bitcoin tőzsdére viteléhez ugyan mintegy harminc százaléknyi letét elhelyezését írja elő a tőzsdefelügyelet az induláskor, ami többszöröse az egyéb értékpapírok kibocsátásakor előírt összegnek a volatilitásból adódó kockázatok mérséklése miatt, de ez csak aprópénz, mivel az időközben jelentősen megugró árfolyam okán az a későbbi értéknek picinyke töredékét (sem) fogja fedezni.  

A lufifújást a bitcoin esetében a tökélyre vitték: A kriptopénzek mögött még részben sincs „hagyományos” pénzben vagy valós javakban kifejezett érték, ezért ha az árfolyamuk bármilyen oknál fogva lenullázódna, a bankárok mosolyogva adnák elő a pingvin-műsort, vonogatva a vállukat és szélesre tárt karokkal csapkodva az oldalukat: Mi megmondtuk!… Megmondtuk, hogy kockázatos! A mosoly azonban hamar lehervadna az arcukról, és ezt ők is tudják, de erről később.

Az a (második) forgatókönyv, ami a bitcoin magas – több tíz, de inkább több százszázezer dolláros – árfolyamon történő bedöntését, és az így nyert pénz forgalomból történő kivonását (“elégetését”), – vagy újabb lufi fújását – célozza meg,  alapvetően szintén a jelenlegi dolláralapú pénzrendszer fenntartására és megerősítésére irányulna, aminek viszont az idő előre haladtával egyre kisebb az esélye a sikerre. De ha mégis ez a forgatókönyv kerülne megvalósításra, annak van egy megkerülhetetlen feltétele, amely nélkül az nem végrehajtható, és amely idejekorán jelzi az arra irányuló törekvéseket:

A tőzsdén jelenleg az idáig kitermelt bitcoinoknak mindössze 4-6 százaléka forog, ezzel szemben az érmék több mint fele olyan degeszre tömött ún. alvó tárcákban lapul, amelyekből már hosszú idő óta nem vettek ki pénzt és nem nyúltak hozzájuk. Ezek a tárcák feltehetően azoknak a birtokában van, akik a bitcoinnal kapcsolatos eseményeket irányítják, és eldöntik, mi legyen a kriptopénz (és a világ) sorsa. Amennyiben a lufit ki akarnák pukkasztani, először ki kellene üríteniük ezeket a tárcákat annak érdekében, hogy minél több dollár és egyéb valuta kerüljön a birtokukba, amelyet később sterilizálnának, azaz kivonnák őket a forgalomból. 

Igen, pontosan ezt tennék, mert azok, akiknek megvan hozzá a joga, hogy elméletileg bármennyi pénzt nyomtassanak, ha úgy akarják, vagy úgy látják jónak, nem a saját – így is elképzelhetetlenül hatalmas – vagyonuk gyarapításával lennének elfoglalva, hanem a pénzrendszerben és a világban betöltött pozíciójuk megőrzését erősítenék, ami mostanában igencsak recseg-ropog, bármennyire is abszurdan hangozzék, hogy ahhoz nem a pénz felhasználása, hanem annak megsemmisítése szükséges:

Ezt teszi az amerikai jegybank szerepét betöltő magánbank, a FED is, amikor ez év októbere óta bejelentetten havonta egyre nagyobb mennyiségű, – több tíz milliárd dollárnyi – kötvény és más értékpapír lejáratkori beváltásából származó pénzt nem használ fel újra, nem helyezi ki újabb hitelként, hanem „ül rajta”, ami gyakorlatilag annyit tesz, mintha megsemmisítette volna.

Ugyanakkor az első fogatókönyv megvalósításának – tehát az általános pénzlikviditás szűkítését célzó bitcoin kereskedésnek – szintén fontos feltétele a kövér bukszák apasztása, de legalább a használata, mivel az a 4-6 %, ami most az online tőzsdéken forog, nem elég a cél eléréséhez még akkor sem, ha az érme tízszeres értéknövekedésével számolunk: A kriptopénz piaci kapitalizáziója jelenleg kétszázötven milliárd dollár, amelynek az öt százaléka csak 12 és fél milliárd, – ezzel, de még annak  tízszeresével sem lehet manapság csodát tenni, hisz még a kisebb csodához is legalább (legalább!) 1000 milliárd dollár rendszeres forgatása szükséges. Ezért ha az első szcenáriót reális alternatívaként kezeljük, akkor megkerülhetetlen a kérdés: Miért ülnek a kiváltságosok ilyen hatalmas pénzeszsákokon évek óta, miért nem kereskednek vele? Hisz az idő sürget! Csak mert a második szcenárió alapján a bitcoin bedöntése sem jelenthet reális alternatívát, hiszen pontosan azoknak a törekvéseknek az eredményét semmisítené meg, amelyek érdekében alkalmaznák, nevezetesen a jelenlegi pénzrendszer fenntartását és megerősítését:

A bitcoin vásárlások jelentős részét ugyanis – különösen az alacsony kamatra való tekintettel – minden bizonnyal hitelből fedezték – ezért a hitelfedezet megsemmisülésével minden ugyanúgy bedőlhetne, mint 1929-ben, amikor a részvények többségét hitelekből vásárolták, majd hirtelen zuhanni kezdett a tőzsde, minek után a fedezet megszűnésével a bankok egyösszegű törlesztést követeltek. Nagy valószínűséggel a bankok eddig nem fogadtak el bitcoint zálog gyanánt a hiteleikért, – bár nem tudni, így marad-e később is, – ugyanakkor csak a Jóisten tudja, hogy sokan hogyan szereztek idáig is pénzt kriptovaluta vásárlásra. Könnyen lehet, hogy barátokat, üzlettársakat sodortak veszélybe, – vagy intézményi befektetőként egyszerűen megcsapolták a céges kasszát, – aminek ugyancsak beláthatatlan banki vonzata lehet.

Lehet, hogy ez a harmadik forgatókönyv, tehát a jelenlegi pénzügyi rendszer bedöntése, és “utánam a vízözön”? Nem valószínű, mert azt a részvényekkel ugyanúgy megtehetnék most, mint 1929-ben, hisz azok jelentős része hitelből fedezett saját részvény (vissza)vásárlás volt a tőzsdei cégek részéről, amelyek esése szintén komoly gondot okozhatna. De alkalmas lenne rá egy nagyobb természeti katasztrófa, terrorcselekmény vagy politikai feszültség (háború?) is, Korea például kiválóan megfelelne. Arról nem is szólva, hogy az események ilyetén való alakulása épp ésszel nem lehet érdeke senkinek.

A fentieket figyelembe véve továbbra is annak a (negyedik) szcenáriónak a megvalósulását tartom valószínűnek,  amelyet a korábban közzétett másik, hosszabb lélegzetvételű tanulmányomban felvázoltam, nevezetesen a jelenlegi pénzügyi rendszer felszámolását, és ezzel egy időben a bitcoin tartalékvalutaként és globális elszámolási egységként való alkalmazását. Ez szintén nem zárja ki valamely tragikus esemény bekövetkezését, de azt nem a bitcoin bedöntése idézné elő, sőt, annak megerősödésével járna. Ugyanakkor a versenybe immár beszálltak az oroszok is saját nemzeti kriptovalutájuk kibocsátásával, amely 2018-ra tervezett, és amely egyértelműen nem belső felhasználásra, hanem a bitcoinon alapuló új, az Egyesült Államok, illetve a globális pénzelit által dominált nemzetközi pénzügyi elszámolási rendszer térnyerésének megakadályozására irányul, bármennyire is hangoztatják az oroszok az ellenkezőjét. 

Vagy Putyin és az orosz titkosszolgálatok figyelmét elkerülte volna a bitcoin jelenség? Nem. Ugyanúgy nem, ahogy a kínaiakét sem, – de ez egy másik történet.

Forrás: https://bandibacsi.blogspot.hu/search?updated-max=2017-12-10T02:20:00-08:00&max-results=1&m=0

Ha tetszenek a posztok és szeretnéd támogatni a munkánkat, akkor itt megteheted:

BTC: 1G9ReJJUXqwwtAUCajzUk4GWm6BDWoKCCf

LTC: LPFXf42zHTgT8BAGmi2dgBKMUCpUJyYVxy

DASH: XuD7Am4yoyDh6tR3GdgWpFFMTnkEQ4KP26

ETH: 0xe984642d5f84e2043a535aba5b6c7ff1691ac15b

MONERO: 358a3bac054b9c91dfaf6f5b3a57cd43d92e4d8056127201a64067e55eff0607