Digitalcash.hu
  • Telefonszámunk:
    +36 70 538-8940
  • Címünk
    Budapest, Hungary
  • Munka időnk:
    Hétfő - Péntek 9.00 - 17.00

New to site?


Login

Lost password? (X)

Already have an account?


Signup

(X)
Farooq
KezdőlapSECA blokklánc jogász és a SEC bemutatja: A digitális pénzügyi eszközök befektetési szerződésekként történő elemzése.
06
ápr

A blokklánc jogász és a SEC bemutatja: A digitális pénzügyi eszközök befektetési szerződésekként történő elemzése.

  • Szerző
    dr. Varsányi Károly
  • Kommentek
    0 Komment
  • Kategória

Egészen pontosan a digitális pénzügyi eszközök befektetési szerződésekként történő elemzésének a keretrendszerét, ahogy az a SEC 2019. április 3-án közzétett útmutatójában (Framework for “Investment Contract” Analysis of Digital Assets) szerepel.

Elöljáróban annyit, hogy mindannyiunk kedvenc blokklánc jogásza, hamarosan formát vált és ügyvéd lesz (update: ez már megtörtént) és április közepétől ilyen és ehhez hasonló csemegékkel, szabályzatokkal, tanácsadással, stb. áll a blokklánc iránt érdeklődő Ügyfelei részére, Budapesten, a Szalay utcában.

Nemsokára tehát már nem csak blokklánc jogászként, de ügyvédként is a rendelkezésére állunk a hazai és külföldi blokklánc/kriptopénz terület szereplőinek.

Addig pedig nézzük meg, hogy mit is mondott a SEC az ún Howey teszt-ről, amiről a blokklánc jogász is írt már korábban, talán elsőként a magyar blokklánc szcénában.

Előrebocsátom, hogy az alábbi anyag nem könnyű, ellenben sok szereplőnek segítséget nyújthat. Ha valamit nem bontottam ki jól, akkor elnézést kérek, tegnap és ma lázas voltam, ellenben nem hagyott nyugodni a félig elkészült anyag hétvégén sem, szóval befejeztem, ha valami nem tiszta, majd betudjátok a láznak (nevet).

“ Ha Ön egy ICO kibocsátást fontolgat, amelyet egy digitális pénzügyi eszköz nyilvános eladásának vagy forgalmazásának is nevezhetünk vagy ilyenben tervez részt venni, akkor meg kell vizsgálnia, hogy az Egyesült Államok (szövetségi) értékpapír törvényei személyi hatályában érintik-e Önt, azaz alkalmaznia kell-e Önnek ezeket a törvényeket?

A “nagy kérdés” ugye itt az, hogy a digitális pénzügyi eszköz az említett törvények szerinti értékpapír-e? Az értékpapír szó itt kiterjesztően értendő, azaz magában foglalja a befektetési szerződést, valamint más eszközöket, mint például a részvényeket, kötvényeket és az egyéb átruházható részesedéseket is. A digitális pénzügyi eszközt elemezni kell annak megállapítása érdekében, hogy rendelkezik-e egy olyan termék tulajdonságaival, amely megfelel az értékpapír fogalom meghatározásnak a szövetségi értékpapír-törvények szerint. Ebben az útmutatóban olyan keretet állítunk fel, amely segíthet eldönteni, hogy a digitális pénzügyi eszköz rendelkezik-e egy értékpapír vagy befektetési szerződés jellemzőivel?

Mind a Bizottság, mind a szövetségi bíróságok gyakran használják a befektetési szerződés elemzést, az egyedi vagy új eszközök/megállapodások, például a digitális pénzügyi eszközök kapcsán, azért, hogy eldöntsék, hogy ezek olyan értékpapírok-e, amelyekre a szövetségi értékpapír törvény vonatkozik-e.

Az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságának ún. Howey-ügye és az azt követő ítélkezési gyakorlat azt állapította meg, hogy „befektetési szerződés” akkor jön létre, amikor a közös vállalkozásba befektetés történik, és (gazdaságilag) ésszerű elvárásai vannak annak, hogy a nyereség mások erőfeszítéseiből származzon. Az úgynevezett “Howey teszt” minden szerződésre, rendszerre vagy tranzakcióra alkalmazható, függetlenül attól, hogy rendelkezik-e a értékpapírok jellemzőivel.

A Howey elemzés középpontjában nemcsak az digitális pénzügyi eszköz formája és feltételei vannak (ebben az esetben a digitális pénzügyi eszköz), hanem a digitális pénzügyi eszköz összes körülményét vizsgálja, vagyis az eladásra kínálás, az értékesítés vagy másodpiaci (újra) értékesítés módját is. Ezért a digitális pénzügyi eszközök forgalmazásával, értékesítésével, másodlagos értékesítésével, viszonteladásával vagy forgalmazásával foglalkozó kibocsátóknak és más személyeknek/szervezeteknek meg kell vizsgálniuk a vonatkozó tranzakciókat annak megállapítása érdekében, hogy azokra érvényesek-e a szövetségi értékpapír törvények.

A szövetségi értékpapír törvény előírja, hogy az értékpapírok minden (elméleti) értékesítési ajánlatát és gyakorlati értékesítését, (ide értve a digitális pénzügyi eszközzel kapcsolatosakat is), nyilvántartásba vegyék a törvény rendelkezései szerint, vagy a kibocsátók, kibocsátást tervezők rendelkezzenek az ún. regisztrációs mentességgel.

A regisztrációs rendelkezések előírják, hogy a leendő kibocsátók bizonyos információkat már előre nyilvánosságra hozzanak a befektetők részére, és ezeknek az információnak teljesnek kell lenniük és természetesen nem lehetnek félrevezetőek. Ez a közzétételi követelmény elősegíti a szövetségi értékpapír törvény azon célját, hogy a befektetők rendelkezésére bocsássák a tájékozott befektetési döntésekhez szükséges információkat.

A nyilvánosságra hozandó információk között szerepelnie kell a vállalkozás sikerét befolyásoló alapvető vezetői erőfeszítésekre vonatkozó információknak is. Ez például egy vállalat esetében igaz, de igaz lehet más típusú vállalkozásokra is, tekintet nélkül szervezeti felépítésükre vagy formájukra.  A törvény által előírt, az erőfeszítésekről és a vállalkozás előrehaladásáról és kilátásairól szóló (nyilvános) tájékoztatások hiányában jelentős információs aszimmetria lehet a vállalat vezetése és támogatói, másrészt a befektetők és a potenciális befektetők között. Ezen információs aszimmetriák csökkentése (vagyis a szükséges közzétételeken keresztül a befektetők védelme) a szövetségi értékpapír törvények egyik elsődleges célja.

II. A Howey (teszt) alkalmazása a digitális pénzügyi eszközökre:

Amint azt már fentebb említettük, a Howey-teszt alatt a „befektetési szerződés” akkor létezik, amikor a közös vállalkozásba befektetés történik és ésszerű elvárásai vannak a mások erőfeszítéseiből keletkező nyereségnek. A konkrét tényektől és körülményektől függ, hogy az adott digitális pénzügyi eszköz a vételre történő felajánlás vagy a tényleges értékesítésének időpontjában megfelel-e a Howey-tesztnek. Az alábbiakban a Howey teszt mindegyik elemét megnézzük.

A) A pénzbefektetés

A Howey-teszt első eleme általában egy digitális pénzügyi eszköz ellenértékért történő megszerzése, akár törvényes, akár virtuális fizetőeszközért. 

B) Közös vállalkozás

A bíróságok általában egy „közös vállalkozást”, mint a befektetési szerződés különálló elemeként elemezték. A digitális pénzügyi eszközök értékelése során megállapítottuk, hogy a “közös vállalkozás” jellemzően létezik.

C) A mások erőfeszítéseiből származó nyereség ésszerű elvárása

Ez általában a Howey-teszt alatt a digitális pénzügyi eszköz elemzésének fő kérdése, azaz hogy az ilyen eszközt vásárlónak ésszerű várakozása lehet-e a mások erőfeszítéseiből származó nyereségből (vagy egyéb pénzügyi hozamból) történő részesedesés kapcsán. A befektetési eszközt vásárló személy egyrészt  elvárhatja a megtérülést az ilyen eszközök elosztásában való részvételtől, tehát, hogy ő valamilyen formában ilyen eszközt szerez, vagy éppen az ilyen eszközök értékének felértékelődésétől, vagy más módszerektől is, mint például a másodlagos piacon elért értékesítésből keletkező nyereségtől. Ha egy promóter, szponzor vagy más harmadik fél, vagy harmadik felek kapcsolt csoportja (mindegyik egy “aktív résztvevő”, a továbbiakban “AR”) alapvető vezetői erőfeszítéseket tesznek, amelyek befolyásolják a vállalkozás sikerét, és a befektetők ésszerűen elvárják nyereségüket ebből az erőfeszítésből, ez a próba(elem) teljesül.

A vizsgálat szempontjából releváns az ügylet gazdasági valódisága és valószínűsége és hogy milyen jellegű  maga az (digitális) eszköz a kereskedelemben, azaz az ajánlat feltételei, a résztvevők bevonására vonatkozó (elosztási) terv és persze a gazdasági ösztönzők. A vizsgálat tehát objektív, maga a tranzakcióra és a digitális pénzügyi eszköz kínálatának és értékesítésének módjára összpontosít.

A következő jellemzők különösen fontosak a Howey-teszt harmadik pontjának megítélésében:

A mások erőfeszítéseire való támaszkodás.

A vásárlónak a mások erőfeszítéseire támaszkodásának vizsgálata két kulcsfontosságú kérdésre összpontosít.

1. A vásárló észerűen számíthat-e arra, amikor az AR erőfeszítéseire támaszkodik?

2. Ezek az erőfeszítések vitathatatlanul jelentősek-e, vagyis ezek azok-e a lényeges vezetői erőfeszítések, amelyek befolyásolják a vállalkozás kudarcát vagy sikereit, szemben mondjuk az ún. segédkező jellegű erőfeszítésekkel?

Bár az alábbi jellemzők egyike sem feltétlenül meghatározó, minél erősebb a jelenlétük, annál valószínűbb, hogy egy digitális pénzügyi eszköz vásárlója a „mások erőfeszítéseire” támaszkodik:

– Az AR felelős a hálózat fejlesztéséért (vagy továbbfejlesztéséért), üzemeltetéséért vagy promóciójáért, különösen akkor, ha a digitális pénzügyi eszköz vásárlói azt várják, hogy az AR működtesse vagy felügyelje a hálózat vagy a digitális pénzügyi eszközök számára szükséges folyamatokat és feladatokat, amik ahhoz szükségesek, hogy azok (ti: digitális pénzügyi eszközök) elérjék vagy megtartsák rendeltetésüket vagy ilyen irányú funkciójukat.

-Ha a hálózat vagy a digitális pénzügyi eszköz még fejlesztés alatt áll, és a hálózat vagy a digitális pénzügyi eszköz nem teljes mértékben működőképes az ajánlat vagy az értékesítés időpontjában, a vásárlók ésszerűen elvárják, hogy az AR továbbfejlessze a hálózat vagy a digitális pénzügyi eszköz funkcióit (közvetlenül vagy közvetve). Ez különösen akkor fordulhat elő, ha az AR további fejlesztési erőfeszítéseket ígér a digitális pénzügyi eszköz vagy annak értéknövekedése kapcsán.

– A digitális pénzügyi eszköz vagy hálózat kapcsáni alapvető feladatokat várhatóan egy AR fogja végrehajtani, nem pedig a hálózati felhasználók szétszórt közössége (közismert nevén az ún. ”decentralizált” hálózat).

– Az AR létrehozza vagy megállapítja, illetve támogatja a digitális pénzügyi eszköz piacát vagy árát. Ez magában foglalhat például egy AR-t, amely: 

(1) vezérli a digitális pénzügyi  eszköz létrehozását és kiadását

(2) egyéb intézkedéseket tesz a digitális pénzügyi  eszköz piaci árának támogatására, például a kínálat korlátozásával vagy a szűkösség biztosításával, például visszavásárlások, ún. „elégetés” vagy más tevékenységek révén.

(3) Az AR vezető vagy központi szerepet játszik a hálózat vagy a digitális pénzügyi eszköz folyamatos fejlesztésében. Az AR különösen fontos szerepet játszik a kormányzási/igazgatási kérdések, a kódfrissítések vagy annak az eldöntésében, hogy hogyan vegyenek részt  harmadik felek a digitális pénzügyi eszközökkel kapcsolatos tranzakciók validálásában.

(4) Az AR folyamatos vezetői szerepet tölt be a hálózat vagy a digitális  pénzügyi eszköz jellemzőivel vagy a velük történő joggyakorlás tekintetében hozott döntések meghozatalában, illetve azok gyakorlásában, például:

a) Annak meghatározása, hogy kell-e, és ha kell, akkor hogyan kell kompenzálni a hálózatot fenntartó vagy a hálózatot felügyelő szervezeteket/személyeket?

b) Annak meghatározása, hogy a digitális  pénzügyi eszköz kereskedhető legyen-e? Például a vásárlók ésszerűen várhatják el a likviditást az AR-től egy digitális pénzügyi eszköz kapcsán,  ha az AR a digitális pénzügyi eszköz kereskedelmét másodlagos piacon vagy platformon megígérte.

c) Annak meghatározása, hogy ki fog kapni (a kibocsátás után) további digitális pénzügyi eszközöket és milyen feltételek mellett?

d) A vezetői szintű üzleti döntések meghozatala, mint például a digitális pénzügyi eszköz értékesítéséből származó pénzeszközök felhasználása.

e) Vezető szerepet játszanak a hálózaton végzett tranzakciók validálásában vagy megerősítésében, vagy más módon felelősek a hálózat folyamatos biztonságáért.

f) Más olyan vezetői döntések meghozatala, amelyek közvetlenül vagy közvetve befolyásolják a hálózat sikerességét vagy a digitális pénzügyi eszköz értékét általában.

A vásárlók ésszerűen elvárják, hogy az AR törekedjen saját érdekeinek előmozdítására és a hálózat vagy a digitális pénzügyi eszköz értékének növelésére, például ha:

– Az AR képes a digitális pénzügyi eszköz értékéből származó tőkeemelkedést realizálni. Ez bizonyítható például abban az esetben, ha az AR-nak részesedése van az ilyen digitális pénzügyi eszközből vagy egyéb jogosultsága/érdeke/jogos érdeke van a digitális pénzügyi eszköz (ára) iránt. Ezekben az esetekben a vásárlók ésszerűen elvárják, hogy az AR törekedjen saját érdekeinek előmozdítására és a hálózat vagy a digitális eszköz értékének növelése érdekében.

– Az AR szétosztja a digitális pénzügyi eszközt a menedzsment között, vagy az AR ilyen jellegű menedzseri kompenzációja a másodlagos piacon a digitális pénzügyi eszköz árához kapcsolódik. Amennyiben ezek a tények jelen vannak, a “kompenzált” egyének várhatóan lépéseket tesznek a digitális eszköz értékének megnövelésére.

– Az AR közvetlenül vagy közvetve tulajdonosa a hálózatnak, az ott lévő digitális pénzügyi eszköznek,vagy ellenőrzi a hálózatot vagy a digitális pénzügyi eszköz szellemi tulajdonjogát bírja/kontrollálja.

– Az AR monetizálja a digitális pénzügyi eszköz értékét, különösen akkor, ha a digitális pénzügyi eszköz korlátozott funkcionalitással rendelkezik.

Annak értékelésénél, hogy egy korábbi értékpapírként értékesített digitális pénzügyi eszközt a későbbi ajánlatok vagy értékesítések időpontjában újraértékeljenek, további megfontolások merülhetek fel, amelyek  főleg a „mások erőfeszítéseire” vonatkoznak, ideértve többek között a következőket:

– Az AR erőfeszítései, beleértve a jogutód AR-t is, továbbra is fontosak-e a digitális pénzügyi eszközbe történő befektetés értékének szempontjából?

– Az, hogy a hálózat, amelyen a digitális pénzügyi eszköz működik, olyan módon működik-e, hogy a vásárlók többé ésszerűen nem számíthatnak arra, hogy az AR teljesítené az alapvető vezetői vagy vállalkozói erőfeszítéseket, melyeket tőle elvárnak?

– Az AR erőfeszítései már nem befolyásolják-e a vállalkozás sikerét?

2. A nyereség ésszerű elvárása

A digitális pénzügyi eszköz értékelésének azt is meg kell vizsgálnia, hogy van-e/lehet-e ésszerű elvárás a profitra? A nyereség többek között a kezdeti befektetés vagy az üzleti vállalkozás fejlődéséből eredő tőkeemelkedés, illetve a “vásárlói alapok” felhasználásából származó jövedelemben való részvétel lehet. A Howey-teszt alatt általában nem tekinthető „profitnak” az olyan árfolyam emelkedés, amely kizárólag a külső piaci erők (például az általános inflációs trendekből vagy magából az általános gazdasági folyamatok) hatására következik be és amely befolyásolja a mögöttes eszköz kínálatát és keresletét.

Minél igazabbak a következő jellemzők, annál valószínűbb, hogy ésszerű elvárás lehet a nyereségre:

– A digitális pénzügyi eszköz a tulajdonosának az ilyen vállalkozás jövedelmében vagy nyereségében való részesedés(é)t, illetve a digitális pénzügyi eszköz kapcsáni tőkeemelkedéséből származó nyereséget biztosít.

– A lehetőség a digitális pénzügyi eszköz értékének felértékelődéséből adódik, amely legalább részben az ilyen hálózat működéséből, előmozdításából, javításából vagy egyéb pozitív fejleményeiből származik, különösen akkor, ha van egy másodlagos kereskedési piac is, amely lehetővé teszi a digitális pénzügyi eszközök tulajdonosainak a digitális pénzügyi eszközök értékesítését és így nyereség realizálását.

– Ez a helyzet akkor is, ha a digitális pénzügyi eszköz a tulajdonosát osztalékra vagy egyéb kifizetésekre (jellemzően adózás előtt) jogosítja.

– A digitális eszköz átruházható vagy másodlagos piacon vagy platformon kereskedhető, vagy várhatóan ez a jövőben várható lesz.

– A vásárlók ésszerűen elvárhatják, hogy az AR erőfeszítései a digitális pénzügyi eszköz kapcsán tőkefelértékelődést eredményezzen, és így a befektetők képesek lesznek profitot realizálni a befektetésükön.

– A digitális pénzügyi eszközt széles körben kínálják a potenciális vásárlóknak, mint a digitális pénzügyi eszközben megtestesülő áruk vagy szolgáltatások várt felhasználóinak, vagy azoknak, akiknek szükségük van a hálózat funkcionalitására.

– A digitális pénzügyi eszközök kapcsán az ilyen eszközöket megszerző enitásokat kevésbé a hálózat felhasználására irányuló szándék, mint inkább a befektetési szándék jellemzi. Például jelentősen nagyobb mennyiségben vásárolják meg az ilyen eszközt, mint a hálózat “átlag” felhasználója vagy éppen olyan kicsi mennyiségben, ami lehetetlenné teszi az eszköz tényleges felhasználását a hálózatban.

– A digitális pénzügyi eszköz beszerzési vagy kezdeti felajánlási ára és a digitális pénzügyi eszközért cserébe szerezhető áruk vagy szolgáltatások piaci ára között nem igazán van nyilvánvaló összefüggés.

– Nincsen vagy nem igazán van nyilvánvaló összefüggés a digitális pénzügyi eszközök általában forgalmazott mennyisége (vagyis az az összeg és mennyiség, amelyeket a vásárlók általában vásárolnak), valamint egy tipikus fogyasztó/vásárló által felhasználásra vagy fogyasztásra vásárolandó a digitális pénzügyi eszköz mögött álló áruk vagy szolgáltatások mennyisége között.

– Az AR egy olyan összeget “gyűjtött” már be, amely meghaladja a funkcionális hálózat vagy digitális pénzügyi eszköz létrehozásához szükséges összege(ke)t.

– Az AR képes arra, hogy lássa a hasznát a digitális pénzügyi eszközök ugyanolyan osztályának megtartásának, mint amit a nyilvánosság számára megszerzésre kínál.

– Az AR továbbra is pénzt költ a hálózat működéséből vagy egyéb műveletekből származó bevételekből a hálózat vagy a digitális pénzügyi eszköz funkcionalitásának vagy értékének javítására.

– A digitális pénzügyi eszközt közvetlenül vagy közvetve forgalmazzák, az alábbiak bármelyikének felhasználásával:

a) Az AR szakértelme vagy annak képessége, hogy a hálózat vagy a digitális pénzügyi eszköz értékét építse vagy növelje.

b) A digitális pénzügyi eszközt olyan értelemben forgalmazzák, amely azt jelenti, hogy az befektetés, vagy tulajdonosaik/birtokosaik befektetők.

c) A digitális pénzügyi eszköz értékesítéséből származó bevétel célja a hálózat vagy a digitális eszköz fejlesztése.

e) A hálózat vagy a digitális pénzügyi eszköz jövőbeni (és nem jelenlévő) funkcionalitása, valamint az a lehetőség, hogy egy AR ezt a funkciót szállítsa/kialakítsa.

f) Annak a (közvetett vagy kifejezett) ígérete, hogy egy vállalkozást vagy működő rendszert építsenek fel, szemben a jelenleg rendelkezésre álló áruk vagy szolgáltatások nyújtásával egy meglévő hálózaton.

g) A digitális pénzügyi eszköz elidegenítési lehetősége kulcsfontosságú eladási funkció ezen eszköz kapcsán.

h) A hálózat működésének potenciális nyereségességét, vagy a digitális pénzügyi eszköz értékének potenciális felértékelődését a marketing vagy más promóciós anyagok hangsúlyozzák.

i) A digitális pénzügyi eszköz kereskedelméhez szükséges piac rendelkezésre állása, különösen, ha az AR implicit módon vagy kifejezetten megígéri, hogy létrehozza vagy egyéb módon támogatja a digitális pénzügyi eszköz kereskedési piacát.

Annak értékelése, hogy a korábban értékpapírként értékesített digitális pénzügyi eszközt a későbbi ajánlatok vagy értékesítések időpontjában újra kell-e értékelni, további megfontolásokat vet fel, amelyek a „nyereség ésszerű elvárására” vonatkoznak, ideértve, de nem kizárólagosan az alábbiakat:

– A digitális pénzügyi eszköz megvásárlása már nem azért történik, mert az AR folyamatos fejlesztési erőfeszítései kulcsfontosságú tényező lenne a digitális pénzügyi eszköz értékének meghatározásában.

– A digitális pénzügyi eszköz értéke közvetlen és stabil összefüggést mutatott annak a terméknek vagy szolgáltatásnak az értékével, amelyre cserélhető vagy átváltható.

– A digitális pénzügyi eszköz kereskedési volumene megegyezik az áru vagy szolgáltatás iránti kereslet szintjével, amelyre cserélhető vagy vissza/átváltható.

– A tulajdonosok képesek-e használni a digitális pénzügyi eszközt annak tervezett funkciójához, például az áruk és szolgáltatások beszerzéséhez a hálózaton vagy a platformon keresztül?

– A digitális pénzügyi eszköz értékének felértékelődéséből eredő gazdasági előnyök járulékosak-e az ilyen eszközöket megszerzők részére, ahhoz képest, hogy a – hálózaton belüli – rendeltetésszerű használathoz való jogot megszerezzék?

– Egyetlen AR sem fér hozzá olyan anyaghoz, nem nyilvános információhoz, amely úgy tekinthető, hogy ezen anyag/információ belső információt tartalmaz a digitális pénzügyi eszközről.

3. Egyéb releváns megfontolások

A szövetségi bíróságok a mások gazdasági erőfeszítéséből származó ésszerű elvárások értékelésénél vizsgálják az ügylet gazdasági valóság(osság)át. Ennek során a bíróságok azt is megvizsgálták, hogy ezen eszközöket kínálják-e megszerzőiknek valós felhasználásra, és ezek megszerzői valóban használják-e őket?

Bár a használat vagy fogyasztás alábbi jellemzői közül egyik sem feltétlenül meghatározó, minél erősebb az alábbiak jelenléte, annál kevésbé valószínű, hogy az adott digitális pénzügyi eszköz “fennakadna” a Howey teszten, azaz befektetésenk minősülne.

1. Az elosztott főkönyvi hálózat és a digitális pénzügyi eszköz teljesen kifejlesztett és működőképes.

2. A digitális pénzügyi eszköz tulajdonosai azonnal képesek használni a hálózat tervezett funkcióit, különösen akkor, ha beépített ösztönzők vannak az ilyen használat ösztönzésére.

3. A digitális pénzügyi eszközök létrehozását és felépítését a felhasználók igényeinek kielégítésére tervezték és hajtják végre, nem pedig a spekuláció vagy a hálózat fejlesztésének a táplálására. Például a digitális pénzügyi eszközt csak a hálózaton lehet használni, és általában csak olyan mennyiségben lehet tartani vagy átutalni, amely megfelel a vásárló várható felhasználásainak.

4. A digitális pénzügyi eszköz értékének felértékelődése korlátozott. Például a digitális pénzügyi eszköz megtervezése azt jelenti, hogy az értéke állandó marad, vagy idővel romlik, ezért az ésszerű vásárlótól nem elvárható, hogy hosszabb ideig befektetéseként tartsa a digitális pénzügyi eszközt.

5. A virtuális pénznemnek nevezett digitális pénzügyi eszköz tekintetében azonnal felhasználható a különböző kontextusokban történő fizetésekre, vagy a “valódi” (fiat) pénznem helyettesítésére.

Ez azt jelenti, hogy az árukért vagy szolgáltatásokért lehet fizetni a digitális pénzügyi eszközzel anélkül, hogy először át kellene alakítania egy másik digitális pénzügyi eszközre vagy törvényes fizetőeszközre.

Ha virtuális fizetőeszközként jellemezzük, a digitális pénzügyi eszköz valóban olyan értéktárólóként működik, amellyel később megtakaríthatunk, vagy kicserélhetünk valamilyen értékre.

A digitális vagyontárgyhoz, – amely egy áruhoz vagy szolgáltatáshoz való jogot képvisel,- egy fejlett hálózaton vagy platformon belül megvásárolható az ilyen áruk vagy szolgáltatások megszerzése vagy egyéb felhasználása jelenleg is.

A vonatkozó tényezők lehetnek:

– Kapcsolat van a digitális pénzügyi eszköz beszerzési ára és az adott áru vagy szolgáltatás piaci ára között, amelyre visszaváltható vagy kicserélhető.

– A digitális pénzügyi eszköz olyan módon áll rendelkezésre, amely korrelál a fogyasztói szándékkal szemben a befektetési vagy spekulatív céllal.

– A digitális pénzügyi eszköz fogyasztásának szándéka is nyilvánvalóbb lehet, ha a digitális pénzügyi eszköz mögött álló árut vagy szolgáltatást csak a digitális pénzügyi eszköz használatával lehet egyáltalán vagy hatékonyabban beszerezni.

-Bármely gazdasági előny, amely a digitális pénzügyi eszköz értékének emelkedéséből származhat, járulékos ahhoz képest, hogy a rendeltetésszerű használathoz való jogot megszerezzék.

-A digitális pénzügyi eszközt olyan módon forgalmazzák, amely a digitális pénzügyi eszköz funkcionalitását hangsúlyozza nem pedig a digitális pénzügyi eszköz piaci értékének növekedésének lehetőségét.

-A potenciális vásárlók képesek a hálózatot használni és használni azon a digitális pénzügyi eszközt.

-A digitális pénzügyi eszköz átruházhatóságának korlátozása összhangban van az eszköz használatával, és nem segíti elő a spekulatív piacot.

-Ha az AR megkönnyíti a másodlagos piac létrehozását, a digitális pénzügyi eszköz tulajdon avagy használati jogának átruházását csak a platform felhasználói végezhetik.

Az ilyen típusú felhasználási vagy fogyasztási jellemzőkkel rendelkező digitális pénzügyi eszközök kevésbé valószínű, hogy befektetési szerződések. Például a kiskereskedő olyan digitális (pénzügyi) eszközt hoz létre, amelyet a fogyasztók csak a kiskereskedelmi hálózatban vásárolhatnak, és a valódi pénznemért cserébe értékesíthetik a digitális pénzügyi eszközt, és a digitális eszköz visszaváltható az adott valutában a megfelelő áron törvényes fizetőeszközre.

A kiskereskedő továbbra is forgalmazza termékeit a meglévő ügyfélkörének, ezen erőfeszítések részeként hirdeti a digitális eszköz által fizetési módot, és a termékvásárlások alapján “jutalmazhatja” az ügyfeleket a digitális (pénzügyi) eszközökkel. A digitális pénzügyi eszköz kézhezvételekor a fogyasztók a digitális pénzügyi eszköz segítségével azonnal képesek vásárolni termékeket a hálózaton. Vagy éppen a digitális pénzügyi eszközök nem átruházhatók, a fogyasztók csak akkor használhatják őket, ha termékeket vásárolnak a kiskereskedőtől, vagy az eredeti vételárhoz képest diszkonttal visszaváltják azokat a kiskereskedő részére. Ezek alapján a digitális pénzügyi eszköz nem lenne befektetési szerződés.

Azokban az esetekben is, amikor a digitális pénzügyi eszköz felhasználható áruk vagy szolgáltatások megvásárlására a hálózaton (ahol a hálózat vagy a digitális eszköz funkcionalitását fejlesztik) lehetnek értékpapír-tranzakciók is, ha többek között teljesülnek a következők:

A digitális pénzügyi eszközt kedvezménnyel ajánlják fel az áruk vagy szolgáltatások megszerzéséhez, a digitális pénzügyi eszközt a vásárlóknak felajánlják vagy értékesítik az ésszerű felhasználást meghaladó mennyiségben és/vagy  nincs korlátozás a digitális pénzügyi eszközök viszonteladására, különösen akkor, ha az AR folytatja a digitális pénzügyi eszközök értékének növelésére irányuló erőfeszítéseit, vagy kialakította a digiális pénzügyi eszközök másodlagos piacát.

III. Következtetések

A fentiekben néhány olyan tényezőt azonosítottunk, amelyet a piaci szereplőknek figyelembe kell venniük annak felmérésében, hogy egy digitális pénzügyi eszközt befektetési szerződésként kínálnak-e vagy értékesítenek-e és ezáltal értékpapírként kezelendő-e. Meghatároztuk továbbá azokat a tényezőket is, amelyeket figyelembe kell venni annak eldöntésekor, amikor egy digitális pénzügyi eszköz már nem minősül értékpapírnak. Ezeket a tényezőket nem kell teljeskörűen értékelni annak eldöntésekor, hogy egy digitális pénzügyi eszköz befektetési szerződés vagy bármilyen más típusú értékpapír-e, és egyetlen tényező sem determinál a kérdés eldöntésekor, inkább a digitális pénzügyi eszköz kínálatában, eladásában vagy forgalmazásában és a tanácsadásában részt vevő személyeknek nyújtanak segítséget. Végezetül arra bátorítjuk a piaci résztvevőket, hogy kérjék az értékpapírtanácsadó tanácsát, és a www.sec.gov/finhub címen lépjenek kapcsolatba munkatársainkkal.

Forrás: itt.

Ha tetszenek a posztok és szeretnéd támogatni a munkánkat, akkor itt megteheted:

BTC: 1G9ReJJUXqwwtAUCajzUk4GWm6BDWoKCCf

LTC: LPFXf42zHTgT8BAGmi2dgBKMUCpUJyYVxy

DASH: XuD7Am4yoyDh6tR3GdgWpFFMTnkEQ4KP26

ETH: 0xe984642d5f84e2043a535aba5b6c7ff1691ac15b

MONERO: 358a3bac054b9c91dfaf6f5b3a57cd43d92e4d8056127201a64067e55eff0607

Címkék:

dr. Varsányi Károly ügyvéd, a digitalcash.hu oldal szerkesztője, más oldalak vendégírója, blokklánc jogász. Ha kérdésed van a digitális fizetőeszközök vagy a digitális eszközosztályok (tokenek, etc.) kapcsán, akkor írj neki.
Ajánlott bejegyzések
SZÓLJ HOZZÁ

Leave A Comment

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

Digitalcash.hu