“Mr, Mr Varsi itt van már megint, nem mondja el Nektek, hogy milyen volt kint, (inkább) elővesz egy témát és poszt írásba kezd, mert Mr, Mr. Varsi a szabadságra tesz (=fogad).

Nem hiszek Satoshi Nakamotoban. Sosem hittem. (Azok közé tartozom, akik szerint jogunk lenne megismerni pont azért, mert elég nagyhatású dolog az, amit “elindított.” ) Ellenben jó voltam államelméletből. Egész pontosan jeles (nevet).

Ma pedig egy olyan témát akarok boncolgatni, ami talán sokakat megbotránkoztat, hiszen, akiről szól van, az Hal Finney, akinek maga a “nagy” (és szerintem nem létező) Satoshi Nakamoto küldött BTC-t anno.

Ezzel a felütéssel csupán azt akartam jelezni, hogy a kripto és blokklánc világában sem Magyarországon, sem a világban nincsenek Istenek, csupán lobbik és szándékok vannak.

A helyzet az, hogy a Bitcoint romantikusan egyfajta Robin Hood-nak beállító megfogalmazások mögött is, kőkemény érdekek vannak és gyakran nem véletlenül húznak le egy kripto projektet, vagy emelnek ki, hanem szánt szándékkal. Teszem azt, az ún. bányász lobbinak például a profit az elsődleges, innentől, ami nem bányászható rentábilisan az egy sz@r projekt. Csak ezt a “szűrőt” nem mindig “hozzák nyilvánosságra”. John McAffee tweetjeienk meg mondjuk másféle a szűrője.

Tervezek írni az ún. Bitcoin standardról és a hozzá kapcsolódó – szerintem elitista – felfogásról, hiszen az ezzel kapcsolatos párharcok nagyon is végig követhetőek a nemzetközi kripto sajtóban, ahol – ismétlem – nincsenek Istenek.

Egy Andreas Antonopoulost ugyanúgy kritizálnak, mint egy Vitalik Buterint, vagy bármely más “nagy nevet” és ha kell, akkor vitába is szállnak velük.

Kétségtelen, hogy üzleti szempontból a 2 legnagyobb és leginkább említésre méltó projekt az a Bitcoin és az Ethereum, elég, ha megnézzük példának okáért a Grayscale számait.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy kapásból világmegváltónak kellene őket elfogadni, még akkor se, ha ezeknél (BTC-ETH) a technológia közvetlenül szabályozószerepet is betölt, legalábbis annak szánták (szabályozónak és önszabályozónak).

Nem “untatnék” senkit Lawrence Lessig jogász professzor okfejtéseivel, sem mondjuk az ún. PET-ekkel (privacy enhancing technologies, mely kifejezést 1995-ben használták egyébként először publikusan) vagy az ún. “Wirtschftstandort”-tal sem, de annyit azért tudnunk kell, hogy a kibertér világában központi, meghatározó szerepet szántak a „kód”-nak, amely fogalom alatt az online közeg teljes infrastruktúráját értik, vagyis hardvereket, szoftvereket, az internetet (az azt működtető protokollokkal). A kód tehát egyfajta kényszerítő erejű szabályozó rendszerként meghatározza a kibertér törvényszerűségeit, a lehetséges és a nem lehetséges viselkedésformákat. Pontosan ezért van és lehet beleszólása a jogászoknak is a témába, mertha valamiről, akkor a szabályozásról ők is tudnának mesélni.

Akit érdekel, hogy hogyan látnak a harmadik hullám folyamat (az ipari korszakból az információ korába történő átmenetben) mögött történelmi szükségszerűséget egyesek az elolvashatja a DC-n. Aztán, hogy ez (ti: a harmadik hullám) kijelöl egyfajta politikai utat és hatalom átrendeződését is a végrehajtó hatalom kapcsán, az megint csak kell, hogy érdekeljen a programozókon és bányászokon túl másokat is. Mondjuk a jogászokat. Az államelmélet nem véletlenül adott erre a kihívásra új fogalmakat (fejlesztő állam, NPL).

Amit végső soron mondani akarok, hogy most, hogy a BTC dominancia újra 70%-on tündököl és Mark Carney is az egységes digitális világ pénzről (2009 Kína) beszél, mégiscsak hiba lenne elfelejteni, hogy ebben az ún. információs korban (melyről szeretnék majd még írni) minden terméknek van egy pénzben és egy információban mért értéke is és egyes hangok szerint ez nem véletlen, hanem tudatos tervezés műve.

Ha pedig tudatos tervezés műve, akkor van mögötte(s) szándék is, ezért a szándék (is) kritikával illethető. Éppúgy, mint mai posztunk alanya Hal Finney, akit egyfelől sokan tartanak Satoshi Nakamotonak, másfelől páran pedig még a halálában is kételkednek mondván, hogy muszáj volt eltűnnie. Vagy “Satoshi mester”, akinek közel 1 millió BTC van álítólag a tulajdonában, de persze egyesek szerint az már “elveszett”, mármint nem él a tag.

Annyi biztosan kijelenthető Hal-ról is, hogy volt neki Bitcoinja (tehát érdekelt volt a “játszmában”, nemúgy, mint Charlie Lee, akinek ezt /ti: már nem érdekelt/ a szemére is vetették sokszor) és eljátszott a gondolattal, hogy mi lenne, ha a Bitcoin rendszere domináns fizetési rendszerré válna?

Ami Hal 10 millió dolláros BTC jóslatát illeti: vegyük észre, hogy domináns fizetési rendszerről ír, legyen az bármi is. A BTC jelenleg nem az és talán sosem lesz az. A BTC-t manapság illik ugye a “store of value” kategóriába sorolni, ami egy másik kategória már, az bizony nem fizetési rendszer. Tehát még az olyan nagy emberek meglátásai is kritika alá vonhatóak, mint Mr. Finney és náluk is látható, hogy – meglepő módon – érdekeik is voltak. Finney például – lehet indirekt módon – tovább erősítette a japán “Satoshi” legendát.

Mindez persze nem von le semmit egy ember értékéből, de az üveggömb nincs ott senkinek sem a kezében, semmilyen kriptos téma kapcsán, sem itthon, sem a nagyvilágban.

Ennyi hosszúra nyúlt bevezető után következzen Hal Finney 2 levele (1–2.), amely jól bemutatja, hogy mit is kell Hal-ról tudni dióhéjban és miért egy – az amúgy kétségtelenül érdemdús – cypherpunkok közül.

” Úgy gondoltam, hogy írok az elmúlt négy évemről, ami számomra is és talán a Bitcoin számára is fontos.

Azok számára, akik nem ismernek engem, Hal Finney vagyok. A kriptográfián belüli munkám a PGP korai verziójának kidolgozásával kezdődött, szorosan együttműködve Phil Zimmermann-nal. Amikor Phil úgy döntött, hogy megalapítja a PGP Corporation-t, én voltam az egyik első, akit alkalmazott. Egészen a nyugdíjba vonulásomig dolgoztam a PGP-n. Ugyanakkor bekapcsolódtam a Cypherpunks “mozgalomba” is. Az első kriptográfiai alapú, névtelen email küldést lehetővé tevő rendszert csináltam többek között, egyéb tevékenységeim mellett.

Gyorsan ugrom egyet előre az időben a 2008-as év végére és a Bitcoin megjelentésére. Azt vettem észre, hogy az “öreg szaki” kriptográfus kollégák kicsit cinikusan álltak hozzá a témához (ti: BTC). Én ennél idealistább voltam, mindig szerettem a rejtjeleket,a kriptográfiát, azok rejtélyét és paradoxonját.

Amikor Satoshi bejelentette a Bitcoint a kriptográfiai levelezőlistán, a legjobb esetben is csak szkeptikus fogadtatást kapott. A kriptográfusok addigra már túl sok “nagyszerű sémát/témát” láttak a tudatlan újoncok által előterjesztve,így hát hajlamosak voltak az ilyen “kritikai” reakcióra.

Én pozitívabb voltam. Régóta érdekeltek a kriptográfián alapuló fizetési rendszerek. Ráadásul szerencsém volt találkozni és széles körben együttműködni mind Wei Dai-vel, mind Nick Szabo-val, akik arról voltak ismertek, hogy olyan ötletekkel jöttek elő, amelyek aztán a Bitcoin segítségével valósultak meg. Én is megpróbáltam létrehozni a munka bizonyíték alapú digitális pénzemet, amit RPOW-nak neveztem el. Éppen ezért lenyűgözőnek találtam a Bitcoint.

Amikor a Satoshi bejelentette a (BTC) szoftver első kiadását, azonnal “rárepültem”. Azt hiszem, hogy a Satoshi mellett én voltam az első, aki bitcoint állított elő. A 70 valahanyas blokkot bányásztam (esetleg: addig?), és én kaptam az első bitcoin-tranzakciót, amikor Satoshi tíz érmét (BTC?) küldött nekem tesztként. Az elkövetkező napokban e-mailben folytattam a beszélgetést Satoshival, többnyire hibákat jelentettem be, és ő javította/javíttatta őket(?).

Ma Satoshi valódi identitása rejtély lett. De akkoriban azt hittem, hogy egy japán származású fiatalemberrel vagyok kapcsolatban, aki nagyon okos és őszinte volt. Nagy szerencsém van, hogy életem során sok ragyogó embert ismerhettem meg, így felismertem ezeket a jeleket rajta is.

Néhány nap múlva a bitcoin elég stabilnak bizonyult, így hagytam magától működni a rendszert. Ezek azok az idők voltak, amikor a nehézség 1-es szintű volt volt, és blokkokat CPU-val tudtál még bányászni és nem GPU-val. Több blokkot bányásztam a következő napokban, de végül kikapcsoltam, mert a számítógép forróvá vált, és a hűtőventillátor zaja is zavart. Visszatekintve persze azt kívánom, hogy bárcsak hosszabb ideig bányásztam volna, de másrészt ismerjük el, hogy rendkívül szerencsés voltam, hogy ott lehettem az elején. Ez egyike az üveg félig üres, félig tele dolgoknak azt hiszem.

A következő amikor hallottam a Bitcoinról 2010 vége volt, amikor meglepődve tapasztaltam, hogy az nem csak továbbra is megy a maga útján, hanem a bitcoinok valójában addigra már valódi monetáris értékkel bírtak. Leporoltam hát a régi pénztárcámat és bizony megkönnyebbültem, amikor láttam, hogy a bitcoinjaim még mindig ott vannnak benne. Ahogy az ár egyre emelkedett, átutaltam az érméket egy offline pénztárcába, ahol remélhetőleg érnek majd valamit az örököseimnek.

Az örökökről szólva, 2009-ben meglepetésként ért, amikor hirtelen diagnosztizáltak nálam egy halálos betegséget. Az év elején életem legjobb formájában voltam, sok kilót leadtam és javult a futás teljesitményem is (ti: Finney szabadidejében futott). Több félmaratont futottam, és kezdtem a teljes maratonra edzeni. 20 mérföld feletti távokra készültem és azokat futottam is, és azt hittem, hogy rendben vagyok. Ekkor ütött be a krach.

A testem kezdett cserben hagyni. Elhomályosult a beszédem (galuskássá vált), elvesztettem az erőt a kezemben, és a lábaim lassabban kezdtek regenerálódni. 2009. augusztusban kaptam meg az ALS-t megállípító diagnózist, amelyet Lou Gehrig-kórnak is neveztek, a híres baseball játékos után, akinél szintén megállapították anno.

Az ALS olyan betegség, amely megöli az idegsejteket, amelyek jeleket továbbítanak az agyból az izmokhoz. Először gyengeséget okoz, majd fokozatosan növekszik a bénulás. Általában 2-5 év alatt halálos. A tünetem eleinte enyhék voltak, így tovább folytattam a munkát, de a fáradtság és a hangproblémák rákényszerítettek arra, hogy 2011. elején nyugdíjba vonuljak. Azóta a betegség folytatta elkerülhetetlen progresszióját, azaz egyre betegebb vagyok.

Mára le vagyok bénulva. Egy csövön keresztül táplálkozom, a légzésem egy másik csövön keresztül történik. A számítógépet egy szemgolyó mozgást érzékelő rendszerrel működtem. Van beszédszintetizátorom, most ez a hangom. Egész napot a kerekes székben töltöm. Arduino (szerkesztő: egy speciális platform) segítségével  a szemeimmel beállíthatom a kerekes szék helyzetét a munkához.

Ez a betegség, ha szabad ezt mondanom, eléggé átrendezte az életem, de azt kell mondjam még így is, hogy életem nem túl rossz. Még mindig tudok olvasni, zenét hallgatni, TV-t és filmeket nézni. Nemrég fedeztem fel, hogy akár kódot is tudok írni. Igaz nagyon lassan, kb. 50-szer lassabban, mint korábban. Még mindig szeretem a programozást, és ez célokat ad nekem. Jelenleg azon a témán dolgozom, amit Mike Hearn javasolt nekem, felhasználva a modern processzorok biztonsági funkcióióját, amelyek támogatják a “megbízható számításigényt”, hogy megerősítsék a Bitcoin pénztárcákat. Majdnem kész is vagyok vele, csak még dokumentálnom kell majd.

Természetesen a bitcoin árfolyama szórakoztat engem is. Már van érdekem a játékban. A bitcoinomat talán szerencsésen szereztem meg, hiszen bízni kellett bennem a kezdetekkor. A 2011-es összeomlást is átéltem. Láttam már ilyet korábban. Könnyen jött, könnyen ment.

Ez az én történetem. Összességében nagyon szerencsés vagyok. Az életem még az ALS mellett is nagyon kielégítő. De várható élettartamom korlátozott. Azok a viták, amelyek a bitcoinok örökléséről szólnak, már több, mint tudományos érdeklődések. Ezért Bitcoinjaimat “széfben” tárolják, a fiam és a lányom pedig értenek az új technikához. Azt hiszem, elég biztonságban vannak azok a BTC-k. Így hát kimerem jelenteni, hogy rendben vagyok a múltammal és annak örökségével is.

Most pedig következzen a hivatkozott jóslat is:

” Gratulálunk Satoshi-nak az első alfa-kiadáshoz (a Bitcoin rendszernek), melyet örömmel próbálok majd ki.

> A teljes forgalom 21 000 000 érme lesz. Kiosztani úgy fogják a hálózati csomópontokra, hogy, amikor azok blokkokat állítanak elő, (akkor kerül be a hálózatba), az így kibocsátott mennyiség pedig a felére csökken négyévente. >

> első 4 év: 10 500 000 érme

> következő 4 évben: 5 250 000 érme

> következő 4 évben: 2 625 000 érme

> következő 4 évben: 1 312 500 érme

> stb …

Érdekes, hogy a rendszert úgy konfigurálták, hogy véges az előállítható coinok maximális száma. Azt hiszem az ötlet mögötte az, hogy egy új érme létrehozásához szükséges munkamennyiség mindig megtörténjen és az idő múlásával nehezebbé váljon.

Az új valuták egyik közvetlen problémája az, hogy hogyan is értékeljük az új valutát? Mégha figyelmen kívül is hagyjuk azt a gyakorlati problémát, hogy gyakorlatilag senki sem fogja kezdetben azt elfogadni, továbbra is nehézséget okoz az érmék értékének ésszerű megfogalmazása egy bizonyos, nullán kívüli érték fölé.

Vidám gondolatkísérletként képzelük el, hogy a Bitcoin sikeres és ez lesz az domináns fizetési rendszer, amelyet az egész világon használnak. Ekkor a valuta teljes értékének meg kell egyeznie az világ-gazdagság összes értékével. A jelenlegi becslések a teljes világgazdaság értékére, amit találtam, 100 trillió dollártól 300 trillió dollárig teszi annak (ti: világgazdaság) értékét. 

20 millió érmével számolva, ez körülbelül 10 millió dollár értékű coint jelent, azaz minden egyes BTC 10 millió dollárt ér.

Tehát annak a lehetősége, hogy ma néhány cent befektetéssel (számítással) érméket generáljunk, melyek idővel 100 milliós bevétellel kecsegtetnek (ti: 1 dollárból 100 millió dollár) egy elég jó fogadásnak és nyereménynek tűnik.

Még ha a Bitcoin esélye erre nagyon is kevés, akkor is 100 millió áll az 1-el szemben? Ezen érdemes elgondolkodni.

Hal