Digitalcash.hu
  • Telefonszámunk:
  • Címünk
    Budapest, Hungary
  • Munkaidőnk:
    Hétfő - Péntek 9.00 - 17.00

New to site?


Login

Lost password? (X)

Already have an account?


Signup

(X)
Farooq
KezdőlapAIAz A.I. EU-s karanténban?
19
jan

Az A.I. EU-s karanténban?

  • Szerző
    dr. Varsányi Károly
  • Kommentek
    2 hozzászólás
  • Kategória

Nagyon régi “dilemma” a tudományok (így a jogtudomány) világában a „biztonság” (security) és a „magánélet” (privacy) kérdése.

A filozófia, szociológia, a jog, a közgazdaságtan, a kriminológia, stb. nagy koponyái vizsgálták már a kérdést súlyos tanulmányokban, sőt manapság már önálló tudománya is van a fenti kérdésnek (biztonság-magánélet), aminek megfigyeléstudomány (surveillance studies) a neve.

Maga a magánélethez való jog az emberi méltóságból levezetett és a Polgári Törvénykönyvben külön nevesített személyiségi jog.

Magyarországon az Alaptörvény VI. cikkének (1) bekezdése mondja ki, hogy mindenkinek joga van ahhoz, hogy a magán- és családi életét tiszteletben tartsák.

Ezen túlmenően önálló törvény (a magánélet védelméről szóló 2018. évi LIII. törvény) taglalja a magánélet, a családi élet, az otthon és a kapcsolattartás tiszteletben tartásához fűződő jogot, különös tekintettel az infokommunikáció eszközeivel történő kapcsolattartás során elkövetett sérelmekre.

A magánélethez való jog azonban nem csak egy alkotmányos jog, hanem egyéb jogokat összegyűjtő fogalom is.

E jogokat példálózó jelleggel felsorolva megtalálhatjuk az Emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló Egyezmény 8. cikkében. 

A magánélet egyik részhalmaza az ún. információs magánélet (information privacy) fogalma, hiszen a magánélet dimenziójának többnyire van valamilyen információs aspektusa (levéltitok, stb.), másfelől pedig az információs és kommunikációs technológiák terjedése, a mindent átható „adatosítás” (datafication) korában a személyes magánszféra védelme, és főleg megsértése, egyre inkább információs eszközökkel történik.

Sokan keverik azonban össze a magánélet védelmének fogalmát az anonimitás (névtelenség, ismeretlenség) fogalmával a szabadság jegyében.

(Kérdés persze, hogy mitől is vagyunk szabadok, de ebbe most nem mennék bele.)

Kis egyszerűsítéssel privát az, ha Te meg én ismerjük egymást, küldünk egymásnak valamit és erről csak mi szeretnénk tudni. Anonim, ha a felek egyáltalán nem ismerik egymást.

A kriptopénzek területén is igen sokan esküsznek az anonimitásra, pedig a 2 fogalom nem ugyanaz.

(Kicsit hasonló a helyzet, mint, ahogy a szólásszabadság sem ad(na) lehetőséget megtévesztő információk terjesztésére vagy éppen rágalmazásra, mégis sokan a szólásszabadság leple mögé bújva fake news-olnak, trollkodnak vagy éppen rágalmaznak.)

Nem kívánok értékítéletet mondani, de a dolog gyökere abban áll, hogy vannak, akik a magánélet érvényesíthetőségét egyéni értéknek ítélik meg, míg a biztonságot közösségi értéknek, míg mások egyfajta együttesen fennálló követelménynek tekintik a személyes magánszféra védelmét és a biztonságot.

Véleményem szerint az anonimitás vs. magánszféra analóg a magánszféra vs. biztonság kérdéskörével, vagyis amennyivel fontosabb valaki számára az egyik érték, annyival többről kell lemondania a másik érvényesítésében.

Daniel J. Solove jogász professzor a személyes magánszféra megsértését 4 aktuscsoportba foglalta, ezek:

az információgyűjtés (megfigyelés, vallatás),

az információfeldolgozás (aggregálás, azonosítás, a biztonság hiánya, másodlagos felhasználás, kirekesztés),

az információterjesztés (a bizalmasság megsértése, felfedés, sértő kitettség, megnövelt elérhetőség, kisajátítás, torzítás)

invázió (behatolás, döntési interferencia).

Nem is olyan régen posztoltunk egy az AI koráról szóló videót, ahol kiderülhetett sokaknak, hogy mi az ún. megfigyelő állam fogalma és hogy hol is tartunk most jelenleg ebben a kérdésben.

A videóban is látható “közérdek” vs. “magánérdek” maga a “biztonság vs. magánélet” kérdésköre is, vagy jogi nyelvre lefordítva a közbiztonság vs. magánélet, azzal, hogy mind a kettő az ún. közjó vagy társadalmi értékek közé sorolandó.

Jogilag a kérdés azért is érdekes, mert az arcfelismerő rendszerek ún. biometrikus adatkezelési technológiákat alkalmazó adatkezelést valósítanak meg, ma már valós időben.

A biometrikus adatkezelés az érintettek magánszféráját nagy mértékben érinti, ez nem vitás.

Gondoljunk csak arra, hogy amíg azt mindenki szeretné, ha ki lehetne szűrni a szabálytalankodó sofőröket vagy éppen ellenőrzni, hogy az építkezéseken dolgozó munkások ne vállalhassanak dupla műszakokat, annak már kevésbé örülnénk, ha azt is rögzítené a rendszer, hogy éppen leültünk kávézni egy ellenzéki vezetővel valahol.

Nem akarnék most politikába belefolyni, de elég könnyen meg lehet guglizni a Kína és az ujgurok helyzetét is és mindenki eldöntheti, hogy ki mit is gondol. Tény az is, hogy abban a rendszerben – bármily meglepő – a kínaiak inkább a biztonságra szavaznak.

Úgy tűnik azonban, hogy jelenleg az EU-ban azért másképp gondolkodnak a vezetők, ugyanis átmenetileg betiltaná az arcfelismerési technológiák alkalmazását az Európai Bizottság.

Egy az Euractiv birtokába jutott dokumentum szerint 3-5 éves moratóriumot javasolnak, ami alatt fel kellene mérni a technológiák bevezetésének várható hatásait, valamint lehetséges kockázatait, és ki kellene dolgozni azok kezelési módját.

A moratórium alatt az állami szervek és a magánszféra szereplői nem alkalmazhatnának ilyen technológiákat nyilvános tereken (utca, közösségi terek stb.).

A tervezet, – melyet az EU-s testület várhatóan februárban bocsát nyilvános vitára -, az általános tiltás hatálya alól kivenne bizonyos biztonsági projekteket, valamint a kutatás-fejlesztés céljából telepített rendszereket is.

Az EB tervezete szerint megnyugtató megoldás csak úgy születhet az AI, – azon belül is az arcfelismerés -alkalmazására, ha olyan szabályozási keretrendszer születik, ami minden érintettre kiterjed (a fejlesztőktől a rendszerszállítókon át a magán és állami szereplőkig bezárólag).

A dokumentum szerint egyébként a fejlesztő cégek akár önkéntes alapon is vállalhatnak kötelezettséget etikai szempontokat is kielégítő, megbízható mesterséges intelligencia fejlesztésére. (szerk. megjegyzés: én ennek valódiságában ügyvédként nem nagyon hiszek, de megint ne menjünk bele.)

Amivel egyetértek: fontos szabályozandó terület lenne az AI állami, közigazgatási szervek által történő alkalmazása. (Jómagam nem régen voltam az “Elektronikus közigazgatás a gyakorlatban 2020.” konferencián, ahol a DJP 2030-as koncepciót ismertették, és szót ejtettek az AI-ról is, de sajnos az idő rövidsége miatt nem volt alkalmam kérdezni a témában.)

Kanada már kidolgozott egy keretrendszert a mesterséges intelligenciára alapuló, ún. automatizált döntéshozatali rendszerek alkalmazása kapcsán.

Ez minimum szabályként fogalmazza az ilyen rendszerek alkalmazásának átláthatóságát, elszámoltathatóságát, jogszerűségét és az eljárás igazságosságát. Nem is csoda, hiszen a jog már ismeri az algoritmus révén okozott sérelem fogalmát, éppúgy, mint a veszélyes üzemét, tehát vannak már erre analógiák.

Ami konkrétan az arcfelismerést és általában az AI-alapú kamerás megfigyelést illeti, a dokumentum szerint csak a GDPR-rel összhangban lehet alkalmazni.

Az általános adatvédelmi rendelet ugyanis megadja a jogot az EU-s állampolgároknak, hogy ne legyenek alanyai olyan eljárásnak, amely automatizált döntéshozatalra, például AI-alapú profilalkotásra épül.

(Ebben a körben, régóta ismert a NAIH állásfoglalása is.)

Az EB tervezete szerint a jövőben AI fejlesztésekre felkészülve célzottan kell módosítani több jogszabályt, például a 2001-től érvényben lévő általános termékbiztonsági direktívát, illetve a 2006-ban módosított gépekről szóló irányelvet.

Nekünk magyaroknak példának okáért azért lehet érdekes, mert tavaly decemberben úgy módosították a rendőrségi törvényt, hogy az lényegében szabad utat adott a rendőrségnek az arcfelismerő rendszerek bevezetésének.

Az Országgyűlés ugyanis még 2018 őszén úgy módosította a belügyi tárgyú és egyéb kapcsolódó törvényeket, hogy azok lehetővé tették a nyilvános kamerafelvételek központi tárolását és kezelését.

Kérdés, hogy a fentiek alapján mi lesz a helyzet az ún. Szitakötő-projekttel, amit Budapesten például a közterület-felügyelet és a Budapesti Közlekedési Központ kameráival valósítanak meg? Marad vagy leáll? Meglátjuk majd.

Forrás: itt.

Címkék:

dr. Varsányi Károly ügyvéd, a digitalcash.hu oldal szerkesztője, más oldalak vendégírója, blokklánc jogász. Ha kérdésed van a digitális fizetőeszközök vagy a digitális eszközosztályok (tokenek, etc.) kapcsán, akkor írj neki.
Ajánlott bejegyzések
SZÓLJ HOZZÁ
2 hozzászólás

Leave A Comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Digitalcash.hu