Nemrégen adott ki az MNB sajtóközleményt, a kriptovaluták befektetői kockázatairól, amely közlemény szépen körbe is futott a hazai kriptos társadalom egy részében.

Ennek kapcsán jutott eszembe ez a mai tisztázó poszt, mert véleményem szerint a fenti közlemény kicsit félrevezető.

Nem direkt az, de a magunk részéről szeretnénk némi magyarázatot fűzni hozzá.

Ráadásul az Egyesült Államok pénzügyminisztere, Steven Mnuchin is megnyilatkozott a témában nemrég és belengetett egy “szigorú” szabályozást a tokenek/kriptopénzek kapcsán, aminek kapcsán sokaknak a gatyájába szaladt a bátorsága, hogy “ÚrIsten mi lesz itt, ha szabályozzák a kriptopénzeket?”, szóval tényleg úgy érzem, hogy elkél a mostani poszt, hogy lássuk, hogy ezek a fenti bejelentések mit is céloznak igazából. Lássunk is neki.

Összegzésként – előzetesen – leírhatjuk, – bár ez nem biztos, hogy sokat mond Olvasóinknak – hogy a hálózatokon lévő értékekkel kapcsolatos tulajdonjogi és/vagy kötelmi jogi igény érvényesíthetősége, ezen igények végrehajthatósága a probléma gyökere jogi szempontból.

Ezért is a cím, miszerint járni jár, csak nem jut, azaz, hogy adott esetben a tulajdoni vagy kötelmi igényünk megállapításra kerül, csak az a fránya végrehajthatóság fog hibázni. Éppúgy, mint a – hálózaton kívüli – “való életben”.

Szociológiai vagy éppen hatalomgyakorlási szempontból nézve pedig jelen korunk társadalom szervezése/szerveződése (hálózati társadalom, AI) a jelenség forrása.

Írtunk már korábban Manuel Castellsről (sőt igazság szerint nem csak róla, hanem Bucky Fuller-ről és a johoka shakai-ról is).

Castells “Az információ kora” c. trilógiájának első kötete az információs korszak gazdasági és társadalmi dinamikáját tárgyalja.

A globális gazdaságot – nem meglepő módon – az információk, a tőke és a kulturális kommunikáció szakadatlan áramlása jellemzi. Ez az áramlás a termelést és a fogyasztást egyaránt meghatározza. Az információáramlás új módozataitól való függésünk óriási hatalmat ad azok kezébe, akik képesek ellenőrizni őket, s ezáltal közvetve az embereket is.

A hálózatok (sokszor nem alkalmasak tervezés szintjén), az azokat (ti: hálózatok) működtető emberek pedig nem mindig képesek a bennük résztvevő hálózati tagok egyéni érdekeinek a figyelmbevételére.

Ha hálózatot működtető emberekről beszélünk, akkor nyugodtan kimondhatjuk: sokszor nem is áll szándékukban. Éppúgy, mint a “való életben”, azaz jelen korunk többé-kevésbé indusztriális viszonyai között.

Maguk a hálózatok különböző kultúrákat tükröznek, egyszersmind teremtenek is. Ezek és az általuk hordozott folyamatok nagyrészt a nemzeti szabályozásokon kívül esnek, hiszen nemzeteken átnyúló hálózatokról beszélünk.

Egy ilyen hálózat maga a Bitcoin hálózata is. Maga a blokklánc tranzakciós rekordként és naplóként működik, rögzítve a tokenek ellenőrzési jogosultságát és mozgását, és lehetővé téve a csomópontok számára, hogy ellenőrizzék az egyes tokenekhez tartozó tulajdonjogokat.

A Bitcoin egy peer-to-peer tokencsere-rendszer, amely digitális készpénz formájában használható.

Mint minden token vagy, ha jobban tetszik jogkivonat-rendszer esetében, a token bármilyen értéket képviselhet, és hivatkozhat minden a rendszerben résztvevő által korábban – indirekt módon – elfogadott tulajdonságra vagy elemre.

A Bitcoin hálózaton és az elosztottan tárolt adatbázisban a tranzakcióknál a kifizető és a kedvezményezett kizárólag a bitcoincímével jelenik meg. Ez a cím ugye egy kriptográfiai kulcspár publikus fele, amely lehetővé teszi a cím tulajdonosának (aki a privát kulcsot egyedül birtokolja), hogy a címén lévő egyenleg terhére kiadott tranzakciókat aláírja. A kulcs elvesztése az értékhez való hozzáférés képtelenségét eredményezi. ( Ugyanez ugyanakkor nem igaz a digitális aláírásokra vonatkozóan generálisan, azaz a digitális aláírás algoritmusok nem akadályozzák meg a fájlhoz való hozzáférést.)

Azonban van itt egy olyan “ellentmondás”, amit sokan nem értenek meg a blokklánc és akár a kriptopénzek kapcsán.

Ez pedig az, hogy sem a kriptopénzek, sem a blokklánc nem létezhet a jog és a jogrendszer nélkül.

Nem kell, ahhoz Nick Szabonak lenni, hogy tudjuk, hogy az emberi társadalom alapjai nagyrészt olyan építőelemekre épülnek, mint a tulajdon és a szerződések, amelyeket általában az állam garantál a társadalom számára.

(Korunkban is csak az lehet a kérdés, hogy a hálózatokat majd az állam, magánszemélyek vagy társaságok csoportosulása, az AI, vagy egyéb entitások fogják majd “működtetni”?)

Mit jelent ez mondjuk a Bitcoin esetében? Azt, hogy Bitcoin tulajdonjoga is természetes személyhez vagy jogi személyhez kötődik. A Bitcoin nem az elosztott főkönyv tulajdona jogilag nézve, a bitcoint nem tartják a főkönyvben. A bitcoint a pénztárcában vagy a kapcsolódó alkalmazásban tartják és az ehhez kapcsolódó tulajdonjog természetes személyhez vagy jogi személyhez kötődik.

A  Bitcoin maga az immateriális digitális tulajdonjog tokenizált formája. A tulajdonjogi igények pedig – szemben a kötelmiekkel – nem évülnek el!

A Bitcoin előtt már számos olyan digitális pénzrendszert hoztak létre, amely lehetővé tette a tokenek egyszerű cseréjét, ám ezek mindegyikéhez egyetlen entitás volt szükséges, hogy biztosítsák a kettős kiadások elkerülését.

Ez problémát okoz, mivel a rendszert fenntartó entitás kudarca a token rendszer teljes összeomlásához vezethet.

A Bitcoin elosztott, peer-to-peer rendszert használt, egy óriási hálózati rendszert, hogy szimulálja a központi megbízható közvetítőt anélkül, hogy ugyanúgy megteremtené annak törékenységét.

Az a gondolat, hogy a blokklánc alapú rendszerek, például a Bitcoin vagy akár az Ethereum kívül eshetnek a törvény hatályán nem igazak, mert nem lehetnek igazak.

Hiszen egy ilyen rendszerbe. amely nem garantálja az oda “belépő” tulajdon vagy egyéb jogait, senki nem “lépne be”.

Maximum az igaz, hogy az ilyen tulajdoni vagy kötelmi jogi igények – hálózaton belüli, de még inkább hálózaton kívüli – igényérvényesítésével, vagyis a megállapított igény végrehajtásával lehetnek, sőt vannak is gondok. Sokszor a mindenféle coinok és tokenek kapcsán.

Maga a Bitcoin vagy bármely decentralizált rendszer nem decentralizálja a tulajdonjogot. A tulajdonjogot a főkönyv nem határozza meg. A tulajdonjogok a Bitcoin rendszerében a törvények miatt léteznek. A főkönyv csupán időrendelési és naplózási rendszer.

Gondoljunk csak bele egy támadásba a hálózaton. Mivel minden információ nyilvános és ellenőrizhető, ez lehetővé teszi a hibás vagy támadó rendszer gyors észlelését.

A felismerés után a becsületes csomópontok elkülöníthetik a támadót, és számítógépes bűnözésről szóló jogszabályokat használhatnak, annak biztosítására, hogy a sértő csomópontot igazságszolgáltatás elé állítsák. Még ha a támadó ideiglenes hozzáférést is kap a hálózathoz, a támadónak semmiféle joga nem lesz a későbbiekben.

Ezt bizony az a jog és a jogrendszer teszi lehetővé, amely régebbi, mint az algoritmus.

A tulajdonjogi és kötelmi jogi igények fogalmai több ezer évesek. Az idők folyamán elég jól megállták a helyüket, hiszen nem véletlen beszélünk a magán tulajdon szenségéről.

Apropó tulajdonjog szentsége: ugye feltűnik mindenkinek, hogy magán és nem közös tulajdonról van szó? Nem véletlen, hiszen ahogy szokták mondani közös lónak bizony túros a háta.

Nem kell messzire mennünk, ahhoz, hogy tapasztaljuk: teljesen más egy kertes házban lakni, mint egy társasházban.

Az MNB – poszt elején hivatkozott – közleménye is arra irányul érzésem szerint, hogy közös lónak túros a háta, valamint az ilyen közös lóból engem megillető rész kikényszeríthetőségének/végrehajtásának hiányára utal, amikor arról beszél, hogy “hiányoznak a felelősségi és kárviselési előírások is”.

Ebből a szempontból tehát meg lehet nyugodni: a BTC iránti tulajdonjogi jogosultságunk a saját kezünkban van (privát kulcs) és igen – előbb-utóbb – kikényszeríthetőek lesznek a hálózaton kívüli világban is. Csak ehhez az kell, hogy a T. Bíróságok is megértsék, hogy miről is beszélünk.

Ami pedig az MNB-s közleményben alkalmazott nyereségrészesedési jogot illeti: jól hangzik, de megint csak másképp igaz.

Ilyen fogalmat, hogy nyereségrészesedési jog valóban nem ismer explicite a magyar jog, tehát nem szerepel mondjuk a Ptk-ban vagy akár a gazdasági/vagyoni jogi jogszabályokban.

Ismerjük viszont másképp!

Amikor egy gazdasági társaság (legyen az személy vagy tőkeegyesítő) nyereséget juttat a benne tagsággal/részesedéssel bíró személynek, akkor lényegében erről beszélünk. Lásd még: pl. osztalék.

Amikor egy társaság motiválni kívánja a munkavállalóját, akkor lényegében erről beszélünk. Lásd még: dolgozói részvények.

Szóval nem kell ettől megijedni, mert ez a fogalom, hogy nyereségrészesedési jog, nem az örögtől való.

Éppen ezért várom már ügyvédként fokozott érdeklődéssel a Mnuchin által belengetett kriptopénz/token szabályozást.

Mert már ideje volna. Nagyon.

A kapitalizmus egyik fellegvárában valószínűleg ezt jobban értik. Legalábbis mi ezt reméljük.

Ha tetszenek a posztok és szeretnéd támogatni a munkánkat, akkor írjál nekünk adunk Neked tárcacímet és megköszönjük az adományodat.