Először majdnem azt a címet adtam a posztnak, hogy „Ki viszi át a bizalmat a túlsó partra?”, na, de kit érdekel már Nagy László manapság? Mindenféle okoskodás és lenézés nélkül mondom, hogy ezek a dolgok keményen eltűnőben vannak új, digitális világunkban.

Így aztán az lett a poszt címe, hogy „Yours digitally” a „Yours sincerely” és a „Yours hopefully” után szabadon, mint 2 olyan (el)köszönési forma, ami közel áll a mai témánkhoz, a bizalomhoz. Lehet, hogy már amúgy is többen beszélnek angolul, mint ahányan kedvelik az irodalmat:-D

Ha azt mondjuk, hogy a bizalomnak alapvetően 2 típusa van, az egyik az emberekbe, a másik a rendszerekbe vetett, akkor talán nem is állítunk akkora hülyeséget.

Az emberekbe vetett bizalom megmutatkozik az élet minden területén (Család, barátok, szomszédok, munkatársak, stb.) Fura módon ide tartozik a közösségi háló is, hiszen az ilyen platformokon megismert emberekben szintén megbízunk, erről viszont már nem feltétlen az emberek, hanem a rendszer tesz.

A személyazonosság megadása az adatlapokon, az értékelések a szolgáltatások igénybevételekor vagy az emberek közötti különböző interakciókból származó értékelések, kombinálva a rendszer által beépített biztonsági eszközökkel (pénzügyi kötelezést jelentő letét, moderálás, a felhasználói tevékenység „átláthatósága”, stb.) mind azt eredményezi, hogy kialakul egyfajta digitális bizalom, ami gazdaságilag digitális bizalmi tőkeként is felfogható. A tőkének pedig – az álmos könyvek tanulsága szerint – mindig értéke van.

Korábban az emberekbe vetett bizalmat főleg az állam intézményesítette és „monopolizálta” (pl.: közhiteles helyek, nyilvántartások, bíróságok stb.), de ugyanígy jártak el adott esetben a tőkeerős magántársaságok is (bankok), akik megszervezték és irányították/működtették a közösségek bizalmi pénzügyi rendszereit.

Ahol ez nem alakult ki, ott is szükség volt a bizalomra a pénzügyek terén, gondoljunk csak a muszlim „havala” rendszerre, amit e sorok írója mindig is csodált és azt is tudni kell, hogy képességeinél fogva bármikor el is mehetett volna „havala bankárnak” 😀

A havala-rendszer lényege, hogy ha valaki letesz egy bizonyos összeget egy országban egy „havala-bankárnál”, majd ugyanazt az összeget akár azonnal felveheti egy másik országban a bankár ottani megbízottjától – természetesen – megfelelő díj fejében. Nem szükséges hozzá a pénz fizikai mozgatása, sem elektronikus banki műveletek a két ország között. Teljes mértékben a bizalmon és az adott szón alapul, és szinte lehetetlen nyomon követni. Angliai munkám során egyszer „élőben” is sikerült látnom a folyamat egyik részét, ezért meg tudom erősíteni, hogy működik, valós dologról beszélünk.

A technikai fejlődéssel aztán ez a bizalom beköltözött a kezdeti „viruális” térbe (pl: telefon, rádió), amikkel bizonyos tevékenységeket (beszélgetés, szórakoztatás, stb.) lehetett csak ellátni, hogy aztán kibővítsék azt a tudatos népneveléssel/irányítással (televízió), míg aztán még tovább menve a technikai fejlődés útján elérkezzünk a komplex virtuális rendszerekhez (lásd még: a számítógép adta lehetőségek).

A komplex virtuális rendszerek már nem igényelnek személyes jelenlétet, szemben a kezdetlegesebb virtuális rendszerekkel, hiszen a virtuális térben nem kell ott „ülnünk” folyamatosan a telefon, rádió és TV előtt, mégis ott vagyunk, mégis „létezünk”. A személyes kapcsolat csak akkor létezik, ha a másik is ott van. A kevésbé komplex virtuális térben is ott kellett lennünk valamilyen szinten, de nem így a komplex virtuális világban, hiszen az már nem igényli a jelenlétünk, ott akkor is jelet és információt adunk és hagyunk, ha nincs is ott az online térben a testünk.

Az online térben ugyanis digitális (láb)nyomot hagyunk magunk után. Szokták mondani, hogy ami egyszer felkerült a „netre” az bizony fent is marad, vagyis valamiféle technológiával bizony előkereshető még 10-15 vagy 25 év múlva is.  Az, hogy mit látnak rólunk a weben, különböző kontextusokba kerülve mást és mást jelenthet, így erősen ajánlott figyelni arra, hogy miket töltünk fel magunkról, milyen információkat adunk át. Ma már komplett profilt lehet összeállítani rólunk a telefonunk, a bankunk, stb. és nem utolsó sorban a saját magunk által – önként és dalolva – megadott információink alapján. Egyre nehezebb nem nyomot hagyni, vagy éppenséggel eltűnni,  és ez már céges szinten is “kötelező”, hiszen aki nincs a weben az sokak szemében nem is létezik

S bár a technikai „civilizációnk” változott, azért az emberi természet maradt. Az új, digitális térben is szükségünk van bizalomra és olyan entitásokra, akik ezt a bizalmat hordozzák, megtestesítik.

Éppen ezért megindult a harc a helyi (lokális) és a globális digitális bizalmi hálók kialakítása iránt is. Miért ne adnánk kölcsönt pénzt Malajziába, ha tudjuk, hogy a személy, akinek adjuk megbízható és időben vissza fogja fizetni azt, persze normális kamattal, hiszen „God” helyett már régóta „in greed we trust”, azaz mi is csak emberből vagyunk. Mi kell ehhez? Bizalom. Meg kell bízzak a másikban ott Malajziában, úgy, hogy nem is ismerem őt, soha nem találkoztam vele. Megoldható ez? Manapság már „gond nélkül”, hiszen segítenek a „rendszerek”. Van már geo-lokáció, hang és újlenyomat azonosítás és még ezernyi más „tecnikai” lehetőség, de a fő csapásirány az a „rendszerbe” vetett hit.

A személyek közötti bizalmat ma már rendszerek/platformok mérik, építik és működtetik is. Elég csak a különböző telekocsi szolgáltatásokra (Uber) vagy a szálláshely kiadásokra (Airbnb) utalni.

Így aztán nem csoda, ha az ilyen digitális bizalmi tőke megszerzésére irányuló verseny vagy harc, nem csak a szolgáltatások kapcsán, hanem a pénz kibocsátás és pénzforgalmi rendszerek működtetése  (pl: digitális devizák), a kereskedelem, a közhiteles nyilvántartások (pl: ingatlan és anyakönyvi rendszer), stb, kapcsán is megindult.

Olyan fogalmakkal operálunk, mint digitális közbiztonság, digitális identitás, hiszen a weben ID helyett ma már DI-ról beszélünk, ahol az ID csak egy „szükséges” rossz, de egyáltalán nem a „lényeg”

Azt is látjuk, hogy a pl. a digitális (köz)bizalom megteremtése iránti igyekezetben, az államok, a cégek, a szolgáltatást nyújtók minden eszközt bevetnek (pl.: oktatás, a képességek javítása, motiválás és igényébresztés, nem utolsó sorban a kikényszerítés) azért, hogy minél előbb működőképes digitális bizalmon alapuló rendszereket adjanak a saját közösségeiknek. Először lokálisan, aztán várhatóan globálisan is.

A digitális globalizációval egyszerre történik meg az önszabályozás (pl: blokklánc technológia) és a szabályozás is, hiszen pl.: a személyes adatokat vagy a kiskorúakat bizony védeni kell. Ebben a digitális globalizációban pedig mindenki benne van, még akkor is, ha most még ez nem is látszik. Aki pedig nem lesz benne, az – a rendszer szempontjából, ha szabad ilyen cinikusan kifejezni magam – nem is kell, hogy benne legyen, rájuk amúgy „sincsen szükség”. Ezzel persze lehet vitatkozni, de ahogy az analfabétákra sem volt szükség egy idő után a “hagyományos rendszerekben”, ugyanígy a perifériára fognak sodródni az ún. digitális analfabéták is, ha minden így marad.

Ma már állami és központi banki szinten is azon megy a „verseny”, hogy ki tudja azt a digitális bizalmi rendszert megadni a közösségnek/ a felhasználóknak, amit azok igényelnek.

Olyan kérdésekben gondolkodnak a szabályozók, hogy központi banki kibocsátású digitális pénz legyen vagy jobb, ha csak a digital currency DI van hozzákapcsolva a (kereskedelmi banki) bankszámlához és azon belül azt tesz a „polgár”, amit csak „akar”. Azon gondolkodnak a banki vezetők, hogy hogyan tudják összehozni a bankszámlán alapuló és a nem bankszámlán alapuló rendszert, úgy, hogy közben pl. se a KYC, se a AML se sérüljön. A Bank of England kutatja lázasan, hogy a központi kibocsátású digitális pénznek (CBDC) milyen fiskális, monetáris és nem utolsó sorban politikai hatásai lesznek. Az IMF mindezt tanulmányban sürgeti. A walletek és a bankszámlák házasságának előkészületeit látjuk állami szinten.

(Ilyen szempontból könnyebb helyzetben vannak azok az államok és közösségek, ahol – bizonyos okoknál fogva – a közösség/a felhasználók alapból nem rendelkeznek bankszámlával, mert ez a fázis kimaradt az életükből.)

Szóval úgy gondolom, hogy nem árt, ha mindenki tudatosítja, hogy a pénze mellett a bizalmáért is folyik a verseny, vagy, ha nem is folyik, mert mondjuk irányított ez a folyamat, akkor is pályáznak rá azok, akik szeretnék azt „megkaparintani”.

Nem árt ezt mindannyiunknak észben tartania!

Yours digitally:

dr. Varsányi Károly 

A poszt folytatását itt találjátok.

Ha tetszenek a posztok és szeretnéd támogatni a munkánkat, akkor itt megteheted:

BTC: 1G9ReJJUXqwwtAUCajzUk4GWm6BDWoKCCf

LTC: LPFXf42zHTgT8BAGmi2dgBKMUCpUJyYVxy

DASH: XuD7Am4yoyDh6tR3GdgWpFFMTnkEQ4KP26

ETH: 0xe984642d5f84e2043a535aba5b6c7ff1691ac15b

MONERO: 358a3bac054b9c91dfaf6f5b3a57cd43d92e4d8056127201a64067e55eff0607

Kép forrása: shutterstock.com