Mai posztunkban a fenti kérdés kapcsán egy nagyon érdekes (legalábbis a blokklánc jogász számára bizonyosan) összeütközést próbálunk végig gondolni.

A diszrkrimináció tilalma és az egyenlő bánásdmód elve ugyanis kollízióban van a a szerződési szabadsággal, vagyis annak rendelkező részével, magyarul, hogy kivel is kössünk szerződést és mikor szüntessük meg azt?

A választás szabadsága ugyanis mind a tulajdonjog, mind pedig a kötelmi jogi szerződések kapcsán olyan tartalmi elem, ami tulajdon és a szerződés jogintézményének egyik lényegét is adja.

Persze vannak esetek, amikor akár a (bitcoin) tulajdonjogunkat, akár a szerződéskötési szabadságunkat (kötelező szerződés kötés) korlátozzák, de ezek kivételes eseteknek tekinthetőek az általánoshoz képest.

Ugyanakkor amikor a bankok és egyéb fizetési vagy kártya szolgáltatók (pl: Mastercard) megtagadják a számlavezetést, kártyahasználatot a kripto vállalkozásoktól vagy még rosszabb esetben fel is mondják a meglévő szerződést, akkor adott esetben diszkriminálnak a már meglévő vállakozások között, ezért nem kell csodálkozni, ha azok a bíróságra mennek az igazukért.

A bankok jellemzően a pénzmosás és terrorizmus elleni szabályozásoknak való megfeleléssel és a szabályozási keretrendszer hiányával szokták indokolni az ilyen irányú lépéseiket.

Az ún. levelező banki kapcsolatok elvesztésének eshetősége bizony nem tölti el örömmel őket.

Ugyanakkor ezek a lehetséges károk csak egy jövőbeli fikcióra alapulnak jelenleg.

Idézzük csak ide az izraeli Legfelsőbb Bíróság álláspontját, melyet mi is osztunk:

“a bankot ért kár csupán puszta spekuláció. A bank döntése azon a feltevésen alapul, hogy a (tárgyi esetben) Bit of Golds tevékenysége a vonatkozó törvény rendelkezéseinek megsértésével történik és így olyan kockázatokat hordoz, mely említett kockázatok árát majd a bank fogja megfizetni. Azonban ez a számla több mint öt éve létezik már, míg ezen ezen időszak alatt a  kockázatok nem realizálódtak kár formájában a bank számára.”

Magyarra lefordítva ez azt jelenti, hogy a konkrét kár még nem következett be, ha követelésről beszélnénk, akkor az idő előtti lenne.

Annak vizsgálata, hogy egy lehetséges kárral fenyegető helyzet hogyan és miként következhet be a jövőben sohasem egyszerű, pont a be nem következett kár bizonyítottságának/bizonyíthatóságának okán.

Emellett a kártól való félelem mellett ugyanakkor mind a nemzetközi, mind a nemzeti szintű jogrendszerek és jogszabályok ismerik a diszkrimináció tilalmát és az egyenlő bánásmód elvét.

Míg a diszkrimináció tilalma egy tiltás, azaz negatív előírás, az egyenlőség elve az egy pozitív rendelkezés, mely azt célozza, hogy a hasonló helyzetben lévőket hasonlóan kezeljük, hasonlóan szabályozzuk és hasonlóan is ítéljük meg jogilag.

Mind a diszkrimináció tilalma, mind az egyenlőség/egyenlő bánásmód elve kapcsolódik az igazságosság és a jogállamiság eszméjéhez és az Európai Unióban az egyenlőség elve, és a diszkrimináció azaz hátrányos megkülönböztetés tilalma mára általános jogelvvé vált.

A római szerződés több cikkelye rendelkezik a megkülönböztetés tilalmáról, például a termelők és a fogyasztók között, az áruk beszerzési és eladási feltételei között, stb., ugyanígy az egyes tagállamokhoz való tartozás (lakóhelyen vagy a tőkebefektetés helyén alapuló megkülönböztetés tilalma) alapján is.

Az Unióban a liberalizált tőkemozgásra és a tőkepiacra, valamint a hitelrendszerre vonatkozó belső szabályozásoknak (országok) nem kell egységesnek lenniük, de ennek során nem alkalmazhatnak hátrányos megkülönböztetést.

Az egyenlőség elve tehát megköveteli, hogy a hasonló helyzeteket hasonlóan kell kezelni, azaz tilos azokat eltérően kezelni, hacsak a megkülönböztetés nem indokolható valamilyen objektív okkal.

Jogilag nehezen védhető, ha a bankok nem egységesen kezelik a különböző kriptoban utazó vállalkozásokat.

Ha az egyiknek megengedik a náluk történő számlavezetést vagy az kártya társaság esetén a kártya és elszámolás, mint szolgáltatás kapcsáni használatot, akkor elviekben a másik cég számára is meg kell ezt tenniük, ha ő is teljesíti ugyanazokat a feltételeket feléjük.

A hátrányos megkülönböztetés semelyik formáját, azaz sem a közvetlen (nyílt) diszkriminációt, sem a közvetett (burkolt) diszkriminációt nem alkalmazhatják. 

Már a régi angol jog is ismerte az ún. common calling intézményét, vagyis amikor bizonyos közérdekű tevékenységet végző, a szolgáltatásukat nyilvánosan kínáló személyek (fuvarosok, kocsmárosok, fogadósok), etc. nem tagadhatták meg a szolgáltatásukat azoktól, akik ezt igénybe akarták venni, feltéve, hogy annak teljesítése objektíven tekintve lehetséges volt. 

Tudnunk kell azt is, hogy a személyhez fűződő jogokhoz kapcsolódó védelem nemcsak a természetes személyeket illeti meg, hanem a jogi személyeket is, tehát a jogi személyeknek is vannak “személyiségi jogai”. Ez nem is lehet másképp, hiszen a jogi személyek is jogképesek, azaz jogaik és kötelezettségeik lehetnek, még akkor is, ha a jogi személy természetét tekintve egy fikció.

A hétköznapokban a jogi személy személyiségvédelme főleg a névjogra, a jó hírnév védelmére, a titokvédelemre és adatvédelemre, stb. terjed ki.

A jogi személyeknek okozott sérelem jellemzője, hogy gyakran nincs effektív kár, kézzel fogható vagyoni értékcsökkenés, de a jogi személy működését, megítélését egy ilyen esemény negatív irányba befolyásolja, ahogy a régi Ptk-nk fogalmazott: “a jogi személynek a gazdasági forgalomban való részvételét hátrányosan befolyásolta.”

Ezzel szemben egy számlavezetés felmondása vagy a kártyahasználati jog megszüntetése nem hogy sérelmet (lásd még a másik jogi fikciót a sérelem díj), hanem kimutatható anyagi kart okoz adott esetben.

Óvatosan kell tehát a bankoknak és egyén pénzforgalmi/fizetési szolgáltatóknak eljárniuk az ilyen esetekkel kapcsolatosan, ha nem kívánják szükségtelenül a bíróságon találni magukat.

Az egyenlő bánásmóddal kapcsolatos uniós irányelvek előírják, hogy a nemzeti jogba át kell ültetni a hátrányos megkülönböztetés tilalmát, azaz a jogalkotás, a jogalkalmazás, továbbá az egyes eljárások során a hasonló helyzetben lévő személyeket azonos módon kell kezelni, az eltérő helyzeteket pedig különbözően.

Ezt az Alaptörvény XV. Cikkének (1) bekezdése úgy fogalmazza meg, hogy a törvény előtt mindenki egyenlő.

A fentiek alapján jogi lehetőség nyílhat mind a hazai bankolásban diszkriminatívan kizárt, mind pedig az otthon (nemzeti szinten) sikeresen, de másik tagállamban bankolásból kizárt kripto vállalkozásnak megtámadnia a kizárását.

Persze a szerző is tisztában van a bankok – mondjuk csak ki – monopolhelyzetével.

Ugyanakkor 2 dolgot nem kellene senkinek sem elfelejtenie.

1. A különböző kriptoval is fogallkozó fintech startupok és pénzügyi vállalkozások (Revolut, Litepay, Starling Bank, stb.) egyfelől már törik az utat az egyenlő bánásmód/diszkrimináció tilalma kapcsán, azaz nehéz lesz majd tagállami szinten korlátozni a különböző kripto vállalkozásokat úgy, hogy azok egy másik tagállamban érvényes pénzügyi, egyéb engedélyekkel rendelkeznek. Hogyan is tilthatnánk meg a pl. a számlavezetést nekik, ha egy másik tagállam bankja számlát vezet nekik?
2. Amikor amikor uniós szinten sürgetik, hogy pénzmosás és terrorizmus ellenes törvények értelmében minden kripto tőzsdére és pénzügyi szolgáltatóra ki kell terjeszteni az ügyfelek azonosítására vonatkozó eljárásokat, akkor célszerű lenne egységes és jól átlátható pénzmosási irányelveket kidolgozni a piaci szereplőkre.

Az egységes és jól átlátható pénzmosási irányelvekkel a kriptopénzek kapcsán, az elejét lehetne venni a mostani – a visszaélés gyanúját is néha felvető – gyakorlatnak, miszerint a bankok bizony egyoldalúan korlátozzák a digitális devizák váltásával vagy kereskedelmével foglalkozó kripto-vállalkozásokat.

Az egyik oldalról tehát nem baj, ha a FATF akcióba lép, de akkor a másik oldalról a bankok és a fizetési szolgáltatók is tegyenek majd eleget a szabályoknak és az egyenló bánásmód szabályait alkalmazzák a reméljük nemsokára nyilvánosságra kerülő – egységes – szabályozások alapján.

Írta: dr. Varsányi Károly

Ha tetszenek a posztok és szeretnéd támogatni a munkánkat, akkor itt megteheted:

BTC: 1G9ReJJUXqwwtAUCajzUk4GWm6BDWoKCCf

LTC: LPFXf42zHTgT8BAGmi2dgBKMUCpUJyYVxy

DASH: XuD7Am4yoyDh6tR3GdgWpFFMTnkEQ4KP26

ETH: 0xe984642d5f84e2043a535aba5b6c7ff1691ac15b