Digitalcash.hu
  • Telefonszámunk:
  • Címünk
    Budapest, Hungary
  • Munkaidőnk:
    Hétfő - Péntek 9.00 - 17.00

New to site?


Login

Lost password? (X)

Already have an account?


Signup

(X)
Farooq
KezdőlapBitcoinKripto alapok: Nick Szabo.
15
júl

Kripto alapok: Nick Szabo.

  • Szerző
    dr. Varsányi Károly
  • Kommentek
    1 Komment
  • Kategória

Phil Zimmermann és a Pretty Good Privacy után ma következzen egy másik Cypherpunk nagyágyú: Nick Szabo.

Nick Szabo magyar szülei a háború utáni szovjet rezsim elől menekültek az Egyesült Államokba. Maga Szabo a kaliforniai öböl területét hívta otthonának a 90-es években. A helyszín azért is jelentős, mert itt szervezték meg az első “Cypherpunk” értekezleteket, olyan nevek, mint Timothy May, Eric Hughes és más kriptográfusok, programozók és egyéb privátautonómia aktivisták közreműködésével a 90-es években.

A többi Cypherpunkhoz hasonlóan Szabo aggodalmát fejezte ki a közeljövő digitális korszakban a magánélet garanciáinak visszaszorulása kapcsán és persze lépéseket tett ennek megakadályozására.

Például a Cypherpunks levelezési listán Szabo ellenezte az ún. clipper chipet, amely egy olyan tervezett chip volt, amely a telefonokba került volna bele, és lehetővé tette volna az NSA számára, hogy lehallgassa a hívásokat. Szabonak különleges adottsága volt arra, hogy megmagyarázza az ilyen magánélet sérelmére elkövetett jogsértések kockázatát a témán kívül állóknak is, ennek érdekében társaival vitafórumokat folytattak a témáról, vagy akár szórólapoztak is, ha kellett. (A chipet végül elutasítják a gyártók és a fogyasztók.)

A Cypherpunks többi részvevőjéhez hasonlóan Szabo érdeklődése a digitális magánélet tiszteletben tartása iránt, egy nagyobb kép része volt és nem csupán a magánéletről szólt.

A Timothy May féle Kripto Anarchista Manifesztum insipráló hatása miatt Szabo meglátta, hogy a kibertérben létrejön egy ún. “Galt Gulch“, vagyis egy olyan terület, ahol az egyének szabadon kereskedhetnek, amint azt Ayn Rand liberális író, a “Veszett világ” című regényében leírta.  May és Szabo hittek abban, hogy a történetbeli pszeudo-fizikai (erõ)terület behelyettesíthetõ lehet a nyilvános kulcsú kriptográfiával a való világban.

“Ha visszalépünk, és megnézzük, hogy mit próbál elérni a Cypherpunk mozgalom, akkor azt látjuk, hogy az egy nagyszerű idealista téma, egyfajta Ghandi féle virtuális tér, ahol az erőszak nem a valóság része“ – írta Szabo a Cypherpunks levelezőlistáján.

Szabo arra is rájött, hogy a szabad vállalkozásoknak azonban nemcsak a titkosításra van szükségük, hanem más dolgokra is. Egy másik libertariánus író – Friedrich Hayek közgazdász nyomán – azt is megértette, hogy az emberi társadalom alapjai nagyrészt olyan építőelemekre épülnek, mint a tulajdon és a szerződések, amelyeket általában az állam garantál a társadalom számára. Szabo tudta, hogy ezeket az építőelemeket át kell vinni az online térbe is, hogy egy nem az erőszakszervezetekre épülő, államok nélküli szabad tér tudjon kialakulni.

Éppen ezért Szabo az 1990-es évek közepén javaslatot tett arra a fogalomra, amit ma okos szerződésekként ismerünk. Ezek az akkor még hipotetikus számítógépes protokollok digitálisan megkönnyítették volna a szerződés letárgyalását, valamint érvényesíthették vagy végrehajtották volna teljesítésüket, ideális esetben harmadik felek igénye nélkül.

Amint Szabo hirdette: “A megbízható harmadik személyek – ironikus módon – biztonsági lyukak is.” Ezek a biztonsági lyukak a hackerek vagy bűnözők céljai, valamint a politikai instabilitás vagy az elnyomás idején a nemzetállamok is visszaélhetnek ebbéli pozíciójukkal.

De az intelligens szerződések csak egy részét képezték a megvalósítandó (vágy)álomnak. A második eszköz, amit Szabonak szüksége volt ahhoz, hogy megvalósítsa “Galt’s Gulch”-ét, valószínűleg még fontosabb volt. Ez az eszköz nem más volt, mint a  pénz.

Színre lép az elektronikus (kész)pénz.

A digitális pénz(nem), az internetes készpénz mindig a Cypherpunks központi célja volt. De kevesen találtak bele úgy a témába, mint Szabo.

(Szerk. megjegyzése: ezen kevesek közé tartozik – véleményünk szerint – oldalunk névadója is)

“A pénz eredete” című esszéjében Szabo már leírta, – amit Richard Dawkins evolúciós biológus (szerk. megjegyzése: lásd még önző gén teória) még csak hipotézisként állított -, hogy a pénz használata be van ágyazódva az emberi DNS-be. A civilizáció előtti társadalmak elemzése után Szabo megállapította, hogy a kultúrtársadalmokban élő emberek hajlamosak szűkös, könnyen hordozható eszközöket gyűjteni, – gyakran akár ékszerek formájában is – amiket aztán pénzként használhatnak. A “pénz” pedig lehetővé tette az embereknek, hogy együttműködjenek a játékelméleti “kölcsönös altruizmus” azaz a kereskedelem révén.

Szabo is nagy érdeklődést tanúsított az ingyenes banki szolgáltatások iránt a társadalomban, azaz a Hayek által támogatott ún. monetáris megállapodások kapcsán, ahol a magánbankok saját valutákat bocsátanak ki, amelyek nem kötődnek egy adott államhoz. Egy ilyen rendszerben teljesen  a szabad a piacra van bízva, hogy a társadalomban élők melyik pénzt fogják kiválasztani a mindennapi életvitelükhöz. Maga az ingyenes bank ötlete az 1800-as évek Egyesült Államokában, valamint számos más országban realitás volt a privát bankok működésével.

Szabo már az 1990-es évek közepén kamatoztatta tudását internetes kereskedelmi tanácsadóként, jóval azelőtt, hogy a legtöbb ember megsejtette volna az online kereskedelemben rejlő lehetőségeket. Dolgozott David Chaum DigiCash startupján Amszterdamban. Chaum cége mutatta be először az első digitális készpénzt: ez volt az eCash, amellyel az online magánjellegű kifizetések digitális készpénzes fizetésekként valósultak meg.

A DigiCash központosított formában működött és Szabo úgy találta, hogy túl könnyű lenne neki és másoknak is belenyúlni a rendszerbe, ha bele szeretnének. Végül is a megbízható felek biztonsági rések és ez a kockázat sehol sem nagyobb, mint ahol pénzzel bánnak.

“A probléma, dióhéjban, az, hogy pénzünk jelenleg egy harmadik félben rejlő bizalomra épül az értékét illetően. Amint az a 20. század folyamán számos inflációs és hiperinflációs epizód bizonyította, ez bizony nem ideális állapot. Erre sajnos a magán bankok sem nyújtanak megoldást, hiszen azok is a 3. félre épülő rendszert jelentenek”– nyilatkozta Szabo 2005-ben.

Szabo egy olyan új pénzt szeretett volna létrehozni, amely nem függ harmadik féltől és az abba vetett bizalomtól.

Az őskori pénzeket elemezve Szabó levonta a konzekvenciákat, hogy milyennek is kellene lennie ennek az ún. ideális pénznek. Először is “biztonságban kellene lennie a véletlen elvesztéstől és a lopástól”. Másodszor, értékének “költséghez kell kötődnie és ezért értékesnek kell lennie”. Harmadszor: “ezt az értéket egyszerű megfigyelésekkel vagy mérésekkel kell rögzíteni. ”

A nemesfémekhez hasonlóan (lásd: arany) Szabo olyan digitális és szűkös dolgot kívánt létrehozni, ahol ez a szűkösség nem függött volna a harmadik félbe vetett bizalomtól. Digitális aranyat akart létrehozni.

A nemesfémeknek a kitermelésük költsége és véges mivoltuk okán van egy szűkössége is. Ez egyfelől biztosítja az értéküket is, amely érték nagyjából független minden harmadik féltől, hiszen a költség az költség. Másfelől a nemesfémek azonban problémákat is okoznak, így nagyon jó lenne, ha lenne egy olyan protokoll, amellyel költséges biteket lehet létrehozni minimális (online) függőséggel a megbízható harmadik felektől, majd ezeket biztonságosan ellenőrizni, tárolni, átadni, hasonlóan minimális bizalmi függőséggel. Ez volna az online arany (bit).

A Bit Gold:

Szabo már 1998-ban a Bit Gold-ban gondolkodott, de csak 2005-ben hozta teljesen nyilvánosságra elképzelését. A javasolt digitális pénz rendszere megoldások kombinációjából állt, amelyek közül néhányat korábbi elektronikus pénzkoncepciók ihlettek.

A Bit Gold első központi tulajdonsága az ún. munka bizonyíték (proof of work) volt, ami a  Dr. Adam Back féle “hashcash”-ben használt titkosítási megoldásra alapozott. A munka bizonyítéka volt az a költség, amire Szabonak szüksége volt, hiszen valódi erőforrások, számítási teljesítmény kellett ahhoz, hogy ezeket a bizonyítékokat előállítsák.

A – hashcash-ban is használt –  trükk az, hogy nem minden hash érték érvényes a Bit Gold protokollon belül. Ehelyett egy érvényes hashnak például előre meghatározott számú nullával kell kezdődnie. A hash kiszámíthatatlan természete miatt az egyetlen módja annak, hogy ilyen érvényes hashet találjunk: a próba. Az érvényes hash tehát azt bizonyítja, hogy az alkotója számítási teljesítményt nyújtott.

Az érvényes hash tehát a következő Bit Gold tagjelölő karakterlánca. Ezáltal a Bit Gold rendszer munka-bizonyíték láncolattá válik és mindig lesz egy következő jelölt sztring, amellyel dolgozni kell.

Bárki, aki megtalálja az érvényes hash-t, szó szerint a saját hash-ének a tulajdonosa, hasonlóan ahhoz, a személyhez, aki egy kis aranyérmét talál és a találással a tulajdonosává válik. Ennek a tulajdonjognak a rögzítéséhez a Bit Gold egy digitális tulajdoni rendszert használt. Ebben a rendszerleíró adatbázisban a hasheket a saját alkotóik nyilvános kulcsaihoz kellett kapcsolni.

Ez által a digitális tulajdonosi nyilvántartás által lehetővé vált, hogy egy hash átkerüljen egy új tulajdonoshoz amennyiben az eredeti tulajdonos – szó szerint  – aláírja a tranzakciót kriptográfiai aláírással.

A tulajdonjogi nyilvántartást egy Bit Gold rendszerben résztvevőknek kell fenntartania. Ez a “klub” olyan “klubtagokból” (szerverekből) áll, amelyek nyomon követik, hogy milyen nyilvános kulcsok vannak a hashekben. Ez a megoldás némiképp hasonlított a Wei Dai által javasolt, replikált adatbázis megoldásra a b-money kapcsán, ami talán nem is csoda, hiszen mind Szabo, mind Wei Dai nem csak a Cypherpunks levelezési listáján volt aktív, hanem az ezen témák kapcsáni zárt e-mail listán is.

De a Dai féle “proof of stake” rendszer helyett Szabó egy “bizánci kvórumrendszert” javasolt. A javaslat az volt, hogy a biztonsági szempontból kritikus rendszerekhez hasonlóan, (mint pl. a repülőgép-fedélzeti számítógépek), ha ezeknek a számítógépeknek csak egy kisebb része esik ki a rendszerből a rendszer egésze továbbra is jól működik. Csak akkor kerülne bajba maga a rendszer, ha a számítógépek többsége egyszerre kerülne ki a rendszerből.

Míg ez a rendszer önmagában nem volt 100 %-os, Szabó úgy gondolta, hogy mégis megfelelően működhet. Még abban a helyzetben is, amikor a (klub)tagok többsége megpróbál csalni, a becsületes kisebbség létrehozhat egy másik ún. tulajdonosi nyilvántartást, ami után a többi felhasználó kiválaszthatja, hogy melyik “nyilvántartásba” kíván tartozni.

“Ha a szabályokat megsértik a “győztes” szavazók javára, a “vesztesek” kiléphetnek a csoportból, és új csoportot alakíthatnak ki, örökölve a régi címeket” – magyarázta.

(Napjainkban ezt talán hasonlíthatjuk az Ethereum Classic-hoz, amely az eredeti Ethereum elosztott főkönyvét tartja fent.)

Infláció

A következő probléma, amelyet Szabónak meg kellett oldania, az infláció volt. Mivel a számítógépek idővel javulnak, egyre könnyebbé válik az érvényes hashek létrehozása. Ez azt jelenti, hogy a hashek önmagukban nem működhetnek pénzként: évente egyre kevésbé szűkösebbek, végül eljutunk addig a pontig, ahol a bőség(ük) minden értéküket felhígítaná.

Szabo kitalált erre is egy megoldást. Miután megtalálták az érvényes hash-ekat, időzítéssel kell ellátni őket, ideális esetben különböző időbélyeg kiszolgálókkal, hogy minimálisra csökkentsék a bizalmat egy adott résztvevő szerverrel kapcsolatban. Ez az időbélyeg azt az elképzelést képezi le, hogy milyen nehéz volt a hash előállítása: egy régebbi hashet nehezebb előállítani, mint egy újabb hashet. A piacok aztán meghatározzák, hogy egy adott hash mennyire értékes egy másikhoz viszonyítva, ezzel valószínűleg kiigazítva annak értékét. Az érvényes “2018 hash” értéknek jóval kevesebbnek kell lennie, mint egy érvényes “2008 hash” értékének.

De ez a megoldás  új problémát vetett fel, a helyettesíthetőség problémáját. Az ötlet hogy bármely pénzegység egyenlő bármely más egységgel, kritikus a pénz szempontjából. A boltos anélkül akarja elfogadni a fizetségét, hogy aggódnia kellene a pénz létrehozásának idején.

Szabo megoldást adott erre a problémára is. Ez egyfajta a “második réteg”  a Bit Gold (alap)réteg tetején. Ez a réteg egyfajta “bank” lenne, természetesen egy ellenőrizhető bank, mivel a Bit Gold nyilvántartás nyilvános volt. Ezek a bankok különbözõ idõszakokból származó különbözõ hasheket gyűjtenek össze, és ezeket a hasheket kombinált standard értékû csomagba gyűjtik egybe. A “2018-as csomag” több hasht tartalmaz, mint egy “2008-as csomag”, de mindkét csomag ugyanazt az értéket képviseli.

Ezeket a csomagokat ezután egy bizonyos számú egységre osztják. Végül ezeket az egységeket a “bankok” a privát és névtelen  eCash-ként adhatják ki.

Bitcoin

A 2000-es években Szabo jogtudományi tanulmányokat folytatott annak érdekében, hogy megértse a szerződések világát, amelyet az interneten még jobbá kívánt tenni. Elkezdte összegyűjteni és közzétenni ötleteit egy olyan blogban (“Felsorolhatatlan” volt a neve), amely a számítástechnikától a jogon keresztül a politikáig bezárólag terjedő témákat boncolgatott, valamint kitért a történelemre és a biológiára is. “A blog témáinak listája olyan hatalmas és változatos, hogy nem igazán sorolható fel” – magyarázta Szabo a címet.

2008-ra – 10 évvel azután, hogy először javaslatot tett erre – Szabo újra felhozta a Bit Gold témáját a blogján, csak ezúttal  meg is kívánta valósítani azt.

“A Bit Gold  egy kísérleti elképzelés lenne egy kísérleti piacon (egy megbízható harmadik féltől mentes, komplex biztonságú rendszer). Van valaki, aki segít a kódolásában? – kérdezte egy kommentárban a blogjában.

Hogy valaki válaszolt-e, az egyelőre az nem nyilvános, mert a Bit Gold, a Szabo által javasolt formában soha nem került bevezetésre.

Azonban a Bit Gold kulcsfontosságú inspirációt jelentett Satoshi Nakamoto számára, aki ugyanabban az évben kiadta a Bitcoin white paper-jét.

“A Bitcoin Wei Dai b-pénz javaslatára  és Nick Szabo Bit Gold javaslatára épül” írta Bitcoin pszeudonim feltalálója a Bitcointalk fórumon 2010-ben.

A Bit Goldban nem nehéz meglátni a  Bitcoin korai tervezetét.

Mégis, ellentétben a hashcash és a b-money-val a Bit Gold nyilvánvalóan hiányzott a Bitcoin wp-jéből. Néhányan úgy vélik, hogy ez a hiány annyira szembeszökő hogy a Satoshi Nakamoto mögött álló személy egyenesen Nick Szabo kell, hogy legyen, hiszen hogyan másképp próbálná elrejteni a Bitcoin eredetét?

A Bitcoin olyan elegánsan oldotta meg Szabo féle 3. feles kiszolgálók és az időbélyegzők problémáját, (az elvégzett munkát leginkább bizonyító hash lánc az érvényes változat), hogy az nem volt benne a Szabo féle elképzelésben, ezt maga is elismerte .

“Nakamoto jelentősen javította a biztonsági hiányosságot, amelyet az én tervem tartalmazott” – mondta Szabo 2011-ben.

Továbbá a Bitcoin nagyon eltérő pénzügyi modellel rendelkezik, mint a Szabo féle rendszer, hiszen egy állandó ütemezési tervvel rendelkezik, amely független a hash teljesítmény változásától. Az, hogy a Bitcoin-hálózat növekszik, az csak azt jelenti, hogy nehezebb új BTC-ket bányszászni.

“Az én automatizált piacom helyett, ahol a rejtvények nehézségei gyakran radikálisan megváltozhattak volna a hardverfejlesztések és a kriptográfiai áttörések (azaz olyan algoritmusok felfedezése révén, amelyek gyorsabban megoldhatóak a munka bizonyítékok), valamint a kereslet kiszámíthatatlansága miatt, Nakamoto megtervezte a bizánci megállapodás szerinti algoritmust, amely kiigazítja a rejtvények nehézségét” – magyarázta Szabo.

“Nem tudom eldönteni, hogy a Bitcoin ezen aspektusa inkább jellemzője vagy inkább hibája a rendszernek, de kétségtelenül egyszerűbbé teszi a rendszer működését” – nyilatkozta Szabo.

Forrás: itt.

Címkék:

dr. Varsányi Károly ügyvéd, a digitalcash.hu oldal szerkesztője, más oldalak vendégírója, blokklánc jogász. Ha kérdésed van a digitális fizetőeszközök vagy a digitális eszközosztályok (tokenek, etc.) kapcsán, akkor írj neki.
SZÓLJ HOZZÁ
1 Komment

Leave A Comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Digitalcash.hu