Eredetileg sokkal kellemesebb témáról, a Bitcoin Baba/Baba Bitcoin ötletemről szerettem volna írni, de azt most félretettem holnapra, mert a világ felülírja az egyén szándékait.

A mai posztunk megint egy jó példája annak, hogy miért népszerű a blokklánc és akár a decentralizált kormányzás ideája napjainkban.

A hatalommal általánosságban az a baj, hogy jó velük tartani, amíg menők és tart a pénzük/hatalmuk, de ha kifutnak a pénzből és manók lesznek, akkor fura dolgokat kezdenek el tenni.

Nézzük csak meg, hogy milyeneket is:

A török ​​líra az elmúlt hónapokban igencsak gyengélkedett. Hozzáértők a török gazdaság teljesítményét és a dollár erőt is az okok közé sorolják.

Nem tartom magamat ilyen szintű hozzáértőnek, ezért nem is nyilatkozom, de annyit megjegyzek, hogy nem biztos, hogy jó dolog, ha a rokonság (emlékeztetőül: Erdogan a vejét tette meg pénzügyminiszternek) is helyet kap a pénzügyi irányításánál, legyenek akármilyen jó szakemberek is, mert a pártatlanság és adott esetben elfogulatlanság kérdését nem igazán válaszolják meg jól.

Sokak szerint az elmúlt idők történései alapján Törökország most már valóban autoriter állam, amelyben Recep Tayyip Erdogan elnök az ország de facto diktátora, mivel tavaly gyakorlatilag korlátlan végrehajtási hatáskört kapott.

Kedden Erdogan fokozta kampányát, amikor a török parlamentben arra buzdított, hogy kvázi államosítsák a nemzet legnagyobb hitelintézetét a Turkiye Is Bankasi-t.

A – főleg a – török ​​ellenzéki párt és ellenzéki körök tulajdonában lévő bank részvényesei ennek nyilván nem örülnek, ahogy Csányi Sándor bátyám sem örülne egy ilyen kijelentésnek az OTP kapcsán.

Erdogan kedden Ankarában az alábbiakat nyilatkozta:

“Az Isbank Isten akaratából kincstári tulajdonba kerül.”

Na, itt álljunk meg egy pillanatra.

Értem én, hogy vallási húrokat pengetett és penget is egy ideje már Erdogan, de volt nekem egy matek tanárom annak idején és Ő, az olyan – belőlünk, mint nebulókból főleg a matek dolgozatok kapcsán előtörő – “Édes Istenem!” sóhajokat, rendre az ”annak ehhez semmi köze” válaszokkal tette helyre.

Abba most ne menjünk bele, hogy mennyire volt köze (mert filozófialag nézve a matek tanárnő sem volt jó állásponton) Istennek a matek dogához, vagy akár a török Isbank állami kézbe kerüléséhez, de azt azért érezzük, hogy Erdogan legalább olyan szintű aduászt vetett be, mint ha valaki antiszemitáz, fajgyűlöl, hímsovinisztáz, stb.

Az viszont tény, hogy az elmúlt időszakban az Erdogan által többször támadott ellenzéki CHP-párt jelenleg nem kap osztalékot az Isbank-ban lévő 28%-os részesedése után.

Erdogan ezt azzal magyarázza, hogy bár  Mustafa Kemal Atatürk a pártra hagyta hátra a bank részvényeit, de Erdogan szerint a nemzet alapítójának egykori tulajdonát nem kell politikai frakcióknak tulajdonítani (különös azoknak nem, akik ellenzik őt.)

A másik magyarázat azonban az, hogy Erdogan kollektivizálni kíván minden értékes vagyoni eszközt, hogy így az, az Erdogan család birodalmának részévé váljon.

Az Isbank korábban már deklarálta, hogy az államosításra irányuló erőfeszítések pénzügyi bűncselekménynek minősülnek meglátásuk szerint. Eddig a CHP ellenállt Erdogan azon követelésének, hogy lemondjon saját tőkéjéről és négy helyéről a bank igazgatóságában, de lehet, hogy nem lesz más választása, mint hogy megfeleljen a parlament “kívánságának”.

Bár az AK párt nem rendelkezik azzal a parlamenti többséggel, ami ahhoz szükséges, hogy a bank tulajdonjogát egyoldalúan megváltoztassa, Erdogan azt javasolta, hogy politikai partnere, a nacionalista MHP támogassa jogalkotási erőfeszítéseit a példátlan államosítási kísérlet lehetővé tétele érdekében.