„A magas államadósság gyakran a fizetésképtelenség és az adósságátütemezés drámai eseményeihez vezet. Az adósság azonban úgy is csökkenthető, hogy az állam „pénzügyi elnyomást” (financial repression) alkalmaz: negatív vagy a piaci szint alatti reálkamatlábak révén gyakorlatilag megadóztatja a kötvénytulajdonosokat és a megtakarítókat.

A II. világháborút követően a tőkemozgások korlátozása és egyéb szabályozási intézkedések révén az állam „kényszerű” keresletet teremtett az államadósság iránt, ami korlátozta az adóalap erózióját.

A pénzügyi elnyomás akkor a leghatékonyabb az adósság leépítésében, ha infláció is társul hozzá.

A fejlett gazdaságokban 1945 és 1980 között az idő felében negatív volt a reálkamatláb. Egy 12 országból álló mintán vizsgálva, az 1945–1980 közötti teljes időszakban az államkamat-kiadásokon elért éves megtakarítás a GDP körülbelül 1–5%-át tette ki.”

A pénzügyi elnyomás főbb eszközei:

Kamatplafonok: a betéti és hitelkamatok maximálása a piaci szint alatt.
Kötelező állampapír-vásárlás: a hazai bankok, nyugdíjalapok és biztosítók jogszabályi kötelezése arra, hogy államkötvényeket tartsanak.
Tőkekorlátozások: a lakosság megakadályozása abban, hogy a pénzét magasabb hozamú külföldi eszközökbe menekítse.
Közvetlen állami kontroll: a bankrendszer szoros felügyelete vagy államosítása az alapok csatornázása érdekében.

Az IMF kutatói (Marijn A. Bolhuis és szerzőtársai) 2026 közepén tettek közzé egy átfogó elemzést „The Coming Great Repression?” címmel.

A tanulmány rámutat, hogy a jelenlegi makrogazdasági környezet (magas adósságterhek, geopolitikai feszültségek) kísértetiesen hasonlít a II. világháború utáni időszakra. Mivel a hagyományos megszorítások vagy adóemelések politikailag népszerűtlenek, a fejlett gazdaságok kormányai egyre inkább a pénzügyi represszió felé fordulhatnak az államadósság csökkentése érdekében.

Az IMF és a Világbank 2026. októberi thaiföldi éves közgyűlésén Kristalina Georgieva IMF-vezérigazgató és a szervezet Fiscal Monitor jelentése hangsúlyozta: a globális államadósság (különösen az USA-ban és a nagy fejlett államokban) fenntarthatatlan pályán van. Az IMF arra inti a kormányokat, hogy transzparens költségvetési szigorítással és strukturális reformokkal kezeljék a hiányt ahelyett, hogy a kötvénypiacok kényszerítenének ki egy fájdalmas korrekciót, vagy hogy a rejtett elnyomás eszközeihez nyúlnának.

Az IMF 2026. október eleji Article IV konzultációs jelentése (amely a szervezet budapesti látogatását követte) drasztikus strukturális és adóügyi reformokat sürgetett a magyar Kormánynál a költségvetési hiány kezelésére.

A költségvetés stabilizálása érdekében az IMF többek között az alábbi, strukturális változtatásokat javasolta:

Az adóalap szélesítése és az adórendszer hatékonyságának növelése.

A különböző szektorális különadók és piactorzító támogatások felülvizsgálata.