Említettem már, hogy időről időre akad valami, ami megihleti jelen sorok szerzőjét.

Példának okáért még mindig azon agyalok, hogy honnan is lesz a kamat a Bitcoin rendszerén belül (I mean úgy, hogy a Bitcoin rendszerén belül maradunk, azon a Bitcoinén, ami nem egy végrehajtási blokklánc, mint a többiek (Ethereum, Solana, stb.) és úgy, hogy ne érintsünk semmilyen altcoint sem? Most úgy gondolom, hogy el fogunk menni a stabilcoinok irányába, de azok meg nem cenzúramentesek, ugye.

Írtam már korábban, hogy foglalkozni kell a kamat kérdésével, mert pontosan ebben a kérdéskörben veri meg a (dollár alapú) stabilcoin pl. a CBDC-t, mert előbbiek tevékenység alapon (dolgok vásárlása, kölcsönadás, likviditás biztosítása, bármilyen programban való részvétel, stb) adnak kamatot, míg utóbbiak nem, tehát senki nem ígéri, hogyha tartod őket szépen magadnál, – nem pedig elhelyezed őket bizonyos pénzintézeteknél -, akkor arra is jár kamat.

Technikailag tehát minimum érdekes, hogy miből és hogyan termelődik ki a kamat a zárt, – azaz nem végrehajtási – Bitcoin láncon belül? Avagy szükségszerűen ki kell onnan lépnünk hitelezőkként? Melyik lánc fogja akkor kezelni a mi kis kriptoeszközünket és milyen többletbiztosítékot fog részünkre adni?

Jogilag tekintve ezek a kilépős megoldások az ún. fiduciárius rendszer felé mutatnak, és hasonló problémákat is vetnek fel.

Tudni illik: már a római jogból ismert annak a gazdasági szükségletnek különböző jogi konstrukciókban történő szabályozása, amikor egyes – akár természetes-, akár jogi – személy(ek) vagyonuk kezelését, hasznosítását nem tudják vagy nem kívánják személyesen megvalósítani. Ennek megvalósítása alapvetően 2 fő szabályozási formában állhat fenn: 1) a vagyon tulajdonosától elkülönült személyiséggel rendelkező szervezeteken keresztül, ahol a tulajdon közvetetté válik és az adott, leginkább gazdasági társaságban meglévő részesedés jeleníti meg a tulajdonos jogait, illetve kötelmi jogviszonyon, szerződésen alapuló, vagyonkezelésre irányuló jogügylet útján. A szerződésen alapuló vagyonkezelés esetén felmerül annak kérdése, hogy a tulajdonos és a vagyonkezelő közti jogviszony miként jeleníthető meg 3. személyek irányába, vagyis a vagyonkezelő részére szerződés alapján biztosított jogosítványok kívülállókkal szemben miként biztosíthatóak?

Most, hogy adtam egy f@sza kis szakdolgozati tippet a végzős joghallgatóknak („Vagyonkezelés a Bitcoin blokkláncon és a közvetítői vagyonkezelés problémái”) pörögjünk is rá a poszt címében szereplő témára.

Annak apropóját az adja egyfelől, hogy a Finding Satoshi movie kapcsán, nem olyan régen megint felpörögtek a találgatások, hogy akkor most Hal Finney vagy Len Sassaman (vagy kettejük kooperációja) lett volna Satoshi?

Másfelől pedig a nemrég bejelentett Ecash Bitcoin fork kapcsán, sokan háborognak, hogy „hozzányúlnak” Satoshi Bitcoinjaihoz is és, hogy az új lánc és annak tokenjei nem biztonságosak az ún. replay (visszajátszási) védelem hiánya miatt.

Személy szerint megnyugtatok mindenkit, hogy nem Satoshi Bitcoinjaihoz nyúlnak hozzá, hanem azok mennyisége szerint keletkező új Ecash-eket fogják majd kiosztani, (sokak szerint etikátlanul).

Az öreg Satoshinak ugyanis már eddig is voltak egyéb altcoinjai (hiszen eddig is voltak forkok), csak ezt szokás ugye elfelejteni. Az 1.1 millió BTC mellett, van neki 1.1 millió BCH-ja, meg 1.1 millió BSV-je 1.1 millió BTG-je, ja és 1.1 millió XEC-je is.

Azt én sem tudom, hogy végülis kicsoda az öreg Moto, de az tuti, hogy a keze nyoma régóta rajta van a Bitcoin bányászaton és ezt elég jól detektálta 2013-ban Sergio Demian Lerner, a Bitcoin-kutató, aki ezt a mintát Patoshi (Satoshi pattern)-nak nevezte el.

Minden Bitcoin-blokk tartalmaz egy kis adatmezőt, az ExtraNonce-t. Ez egy szám, amely minden alkalommal növekszik, amikor egy bányász blokkot generál. Különböző bányászok eltérő ExtraNonce-szekvenciákat hoznak létre. A „Patoshi” extraNonce minta egy egyedi kriptográfiai aláírás, amelyet a korai Bitcoin blokkokban (2009–2010) talált Sergio és amely arra utal, hogy Satoshi Nakamoto nagyjából 1,1 millió BTC-t bányászott 2009-ben és 2010 első felében. Ez a minden valaha létező Bitcoin 5,7%-a. Patoshi szoftvere egyedi, nem szabványos módszert használt az extraNonce és nonce mezők növelésére, ami egy különálló „meredekséget” (illetve lejtést) hozott létre a bányászati ​​tevékenység grafikonjain, ami megkülönböztette őt a többi korai bányásztól.

Satoshi bányászati kódja másképp növelte az ExtraNonce-mezőt, mint bármely más bányászé, ami egy szándékolatlan ujjlenyomat volt, beépítve az eredeti Bitcoin-kliensbe. ( Patoshi bányász nem állította ugyanis nullára az ExtraNonce-t a blokkok között, így egy következetes, növekvő mintázatot hozott létre a blokkok között.

Lerner feltérképezte az ExtraNonce-értékeket az első 50.000 blokkból, és valami hihetetlent fedezett fel. Ha grafikonra rajzolod őket, lejtőket alkotnak. Minden lejtő egy egyes bányászt képvisel. Kezdetben is tucatnyi lejtő volt, de EGY mindent uralt. Egyetlen lejtő megjelent körülbelül 22.000-szer az első 36.000 valaha bányászott blokkban. Tökéletesen konzisztens időzítés, azonos szoftverviselkedés, nincs átfedés önmagával, és van egy önkéntes korlát is, erre mindjárt rátérek.

Az öreg Moto ugyanis sokkal többet is bányászhatott volna. De visszafogta magát! A Bitcoin-hálózatnak 2009-ben olyan kevés résztvevője volt, hogy Satoshi hardvere gyakorlatilag az egész hálózatot alkotta.

Hónapokig közel 100%-át termelhette/elfoglalhatta volna az összes blokknak. Ehelyett a minta azt mutatja, hogy Patoshi szándékosan visszafogta a hash rate-jét a tényleges kapacitásának kb. 50%-ára. Helyet hagyott más bányászoknak, hogy blokkokat nyerjenek.

Patoshi naponta ugyanakkor állította le a bányászatot. A ki/be kapcsolási minta inkább úgy néz ki, mintha egy ember futtatna egy számítógépet a dolgozószobájában, mintsem egy ipari művelet. 2010 áprilisára a Patoshi-minta teljesen eltűnik. Satoshi soha többé nem bányászott egyetlen blokkot sem. Több mint egy évvel később, 2011 áprilisában elküldte utolsó nyilvános üzenetét, és örökre eltűnt. Az 1,1 millió BTC pedig még mindig – körülbelül – 22.000 különálló címen ücsörög a Bitcoin láncon.

Ez a vagyon 16 éve nem mozdul(t)! (I mean uccsó bányászati tevékenység megszűnte óta. Érdekes egybeesés, hogy – tudtommal – Finney eszközei sem nagyon mozognak azóta).

A történelem legnagyobb inaktív vagyona jelenlegi érték szerint. Értéke több, mint a legtöbb ország GDP-je, és egy olyan személy tulajdonában van, akinek a személyazonosságát senki sem erősítette meg soha.

A Patoshi-minta sokak szerint a legközelebbi dolog, ami bizonyítékként szolgál arra, hogy a Bitcoint egy egyén hozta létre, nem pedig egy állam vagy szervezet. A bányászati minták egy embert, egy időzónát, egy konzisztens személyiséget mutatnak, aki (normális) emberi szüneteket tart.

Ha valaha eladják, az egész kriptopiacnak fel kell szívnia a pénzügyi történelem legnagyobb egyszeri likvidációját.

Ha soha nem adják el, az az 1,1 millió BTC gyakorlatilag örökre el van égetve, így a Bitcoin valódi kínálata sokkal kisebb, mint amire az emberek gondolnak.

Mindkét kimenetel világmegváltó. A döntés egy ember kezében van, aki 2011 óta nem látható. Izgi, mi?

Ennyit mára a tudomány és történelem világából.