A mai napon lett 9 éves a DigitalCash blog és mivel ünnepelhettem volna ezt jobban a hétvégén, mint egy szakmai Konferencián való részvétellel, azon pedig egy panelbeszélgetés moderátoraként?

A rendezvény inspiráló volt számomra (ez majd a mostani posztból is kitűnik remélem) és 2 dolgot mindenképp érdemes róla elmondani.

Az egyik az, hogy ez egy erősen Bitcoin maxi konferencia, ez a programokon túl abból is kitűnik, amit az egyik beszélgetőpartnerem mondott a panelbeszélgetés kérdéseinek tisztázásakor: a Bitcoin legyen az irány, ne térjünk el attól!

Persze kérdés, hogy ez mennyire megoldható, illetve, hogy nem teremt-e ez szükségszerűen egy buborékot, ahol körbejárjuk ugyan a témákat, de azokat csak a saját szemszögünkből vizsgáljuk meg?

A másik, ami elmondható, hogy ez a konferencia a Bitcoin Miskolc „másik lába”, sőt maga a Bitcoin Miskolc, ahogy azt a szervezővel Kovács Ferivel beszéltem.

Az én meglátásom alapján a hajdúszoboszlói rendezvényen talán kevesebben vettek részt, illetve a témák is „lightosabbak” voltak, mint tavaly októberben Miskolcon, de ez nyilván szubjektív megélés, biztosan akad olyan, akinek meg ez jött be jobban.

Példának okáért a Bitcoin use case-ek kapcsán – számomra fájóan – kimaradt a Bitcoin, mint fedezet kérdésköre, pedig a vállalkozóknak (de az alkalmazottaknak is) fontos szempont lehet, hogy a Bitcoinnal egy olyan „fedezeti eszközt” is „kézhez kapnak”, ami globális és nem kell magyarázni, mert 1 BTC az mindenhol 1 BTC.

A Bitcoinnál tehát nincsen az – szemben mondjuk az ingatlanoknál, ami ilyen szempontból fragmentált fedezet – hogy pl. nem ismerem a spanyol ingatlanpiacot, nem tudom, hogy van-e ott mondjuk végrehajtási moratórium, politikai akarat a jelzáloggal terhelt ingatlanok tulajdonosainak megmentésére, stb.

Ezért is mondom azt, hogy idővel jobb fedezet lehet a Bitcoin az ingatlannál. Főleg, ha ezt mások (nevezetesen a hitelt nyújtó cégek) is így látják majd.

Ezzel pedig el is jutottunk oda, hogy akkor a Bitcoin egy világmegváltó forradalmi lelkesedés és/vagy a kapitalizmus megújítója vagy még inkább felpörgetője lesz valójában?

A kettő együtt – szerintem – nem zárja ki egymást elvi síkon- mert a Bitcoin hálózata az lesz, amivé formálják a fejlesztők, a felhasználók, a befektetők az igényeik és elképzeléseik által.

A Bitcoin nem a Szent Grál, hanem egy eszköz, de persze nem mindegy, hogy milyen eszköz?

Erre nem nagyon lehetett kitérni a panelbeszélgetés keretein belül (lásd még: Szent Grál), de azért jelenős kérdés, mert, ha például alapból pénznek tekintjük a Bitcoint, akkor arra alapból kamat jár(hat) utána, amennyiben időleges használatra átadjuk másnak (kölcsönt nyújtunk Bitcoinban). Ez azonban nyilvánvalóan veszélyeket is rejt magában. Elég itt a Bitcoin árfolyam emelkedésére gondolnunk.

A kamat ugyanis – egyszerűen fogalmazva – fizetőeszköz (helyesebben tőke) rendelkezésre bocsátásáért felszámított díj.

A kamat sokak szerint elvetendő, mások szerint (pl: bankok) viszont a kamat (pláne a kamatos kamat) a Világ 8. csodája , nem véletlen, hogy öldöklő harcok dúlnak érte.

Még nincsen kibányászva az összes Bitcoin, ezért elvi síkon lehetséges az, hogy több Bitcoint adjunk vissza annak, akitől Bitcoint kaptunk, mint amennyit ő adott nekünk. Fajta és mennyiség szerint meghatározott dolog (generikus dolog), szóval elvileg kiadja.

(Kérek mindenkit, hogy ne becsülje le a kamat kérdését, nemhogy a fizetési stabilcoinok, de a Bitcoin kapcsán se! Régi gondolat ez a Bitcoin térfélen, lásd még: Hal Finney, vagy Michael Saylor, akiről még Kovács Feri is úgy nyilatkozott, hogy szerinte is a Bitcoin Bank szerepkörre hajt.)

Ha árucikknek tételezzük a Bitcoint, akkor sincsen teljesen elzárva a kamatfizetés lehetősége a Bitcoin után, de akkor ez már szükségszerűen felveti a „miben kell fizetni a kamatot”, illetve „honnan jön a kamat” kérdését, ahogy azt a panelbeszélgetésben próbáltam pedzegetni.

A rendeleti (fiat vagy állami pénznél) ugye nincsen ilyen gond, mert az folyamatosan újratermelődik, tehát a meglévő mennyisége a currencynek, azaz a kurrens, forgó elszámolási eszköznek, – hogy úgy mondjam – újratermelődik a Jegybankok tevékenysége által.

Ellenben – kérdésként adódik, hogy – mennyire tipikus az arany piacán, hogy kapok kölcsön 1 kg aranyat és 1,1 kg-t kell visszaadnom idővel? Lehet, hogy nem ez a tipikus, hanem ez az atipikus megoldás.

Akkor legyen a Bitcoin pénzpiaci eszköz és legyen becsomagolva, mint fedezet? Pörgessük vele -különböző láncokon – a kapitalizmust? Who knows?

Ilyen („világot váltunk vagy pörgetjük a kapitalizmust„, „honnan jön a kamat és mi termeli ki”, „tud-e versenyezni a Bitcoin a kamatot ígérő fizetési stabilcoinokkal”, „hogyan kezeli a kínai Kunlun bank az elviekben iráni bevételnek számító Hormuz-szorosi kriptoeszközöket a CIPS alatt?”) kérdéseket szerettem volna boncolgatni én a színpadon, de erre végül a beszélgetőpartnerek közfelkiáltásával nem került erre sor, illetve idő hiányában csak nagyon érintőlegesen került sor és ezt nem hibának rovom fel.

Eljutottunk viszont egy fontos pontig és ebben közmegegyezés volt (lett volna egy másik fontos pont is, az ún. kvantum rezisztencia, de arról a konferencia előző napján szó esett) és ez vissza fog bővebben is köszönni a jelen posztból.

Ez a pont a Bitcoin cenzúramentessége.

A Bitcoin cenzúramentes belülről. Elvileg. A külső cenzúramentesség kérdése (tőzsdék, stb. OFAC szankciók, egyes „coinok, walletek megjelölése”, a „label-ezés) nem ide tartozik, tiszta sor.

De mi van akkor, ha a rendszer működtetői, gazdasági fenntartói, stb akarnának cenzúrával élni?

Nem kell messzire menni, lásd még Bitcoin Knots vs Bitcoin Core „vita” nem olyan régről.

Mi van, ha ez a cenzúra a Mempoolt érintené, avagy cenzúrázhatnak-e a „blokkgyártók”?

Minden blokklánc tranzakció áthalad egy ideiglenes tárolóterületen, mielőtt bekerülne egy blokkba. Ez a terület mempool néven ismert, ami a memóriakészlet rövidítése, és központi szerepet játszik abban, hogyan rendeződnek, dolgozódnak fel és végül hogyan erősítik meg a tranzakciókat a láncon. Amikor egy felhasználó elküld egy tranzakciót, az egy (gossip) protokollon keresztül több csomóponthoz kerül, amelyek mindegyike a függőben lévő tranzakciópool egy másolatát tárolja a memóriában. Ez egy megosztott globális képet hoz létre az összes tranzakcióról, amely a következő blokkba való beillesztésre vár.

A „blokkgyártók”, legyenek azok bányászok vagy validátorok, ezután a díjösztönzők és a rendelési stratégiák alapján választják ki a tranzakciókat ebből a poolból. A legtöbb esetben a magasabb díjak növelik a gyorsabb beillesztés valószínűségét, versenyképes piacot teremtve a blokkterületért.

Bár gyakran háttérmechanizmusként kezelik, a mempool kialakítása a modern blokklánc-rendszerek egyik legfontosabb építészeti döntésévé vált, különösen az értékkinyerés és a tranzakciók sorrendjének kifinomultabbá válásával.

A vita középpontjában egy egyszerű kérdés áll: a függőben lévő tranzakcióknak teljes mértékben láthatónak kell lenniük a teljes hálózat számára, vagy korlátozni kell a hozzáférést a hozzájuk való hozzáférésig? Nyilvános vs privát mempooloké-e a jövő?

A nyilvános mempoolok a függőben lévő tranzakciókat a teljes hálózat számára elérhetővé teszik, ami megőrzi az átláthatóságot, de lehetővé teszi a MEV-kiaknázást is.

Az olyan MEV-stratégiák, mint a front-running és a szendvics támadások, kihasználják ezt a láthatóságot, hogy értéket nyerjenek ki a felhasználói tranzakciókból a megerősítés előtt.

A Bitcoinnál a MEV (Maximális Kivonható Érték) arra a profitra utal, amelyet a bányászok egy blokkon belüli tranzakciók sorrendjének manipulálásával, például átrendezéssel, beillesztéssel vagy cenzúrázással érhetnek el, ahelyett, hogy pusztán a blokkjutalmakra és a tranzakciós díjakra hagyatkoznának.

Bár az Ethereumon gyakoribb, a Bitcoin MEV DeFi tevékenységeken is jelen van, (például arbitrázson vagy likvidációkon keresztül történik a 2. rétegű megoldásokon), amit néha „bányász kivonható értéknek” is neveznek.

A MEV egyik legközvetlenebb formája az előre futtatás (front-running). Amikor egy függőben lévő tranzakciót, például egy nagy tokencserét észlelnek, egy bot egy magasabb díjjal rendelkező, versengő tranzakciót küldhet be elsőként végrehajtásra. Ez lehetővé teszi a bot számára, hogy profitáljon az eredeti tranzakció által várhatóan okozott ármozgásból.

Ennek a viselkedésnek egy összetettebb változata a szendvicstámadás (sandwich attack). Ebben az esetben egy bot egy vételi megbízást ad a felhasználó kereskedése előtt, és egy eladási megbízást közvetlenül utána. A felhasználó tranzakciója e két megbízás között hajtódik végre, ami rosszabb árat eredményez, míg a támadó elfogja a különbséget.

(Erre egyébként részben kitértek a panelbeszélgetés résztvevői, de érzésem szerint a rendezvény hallgatóságának jó része nem annyira értette ennek a témának jelentőségét. Sebaj, az angolul beszélő hallgatóság kedvükért megpróbálunk beágyazni nekik egy videót, ahol olyan (boomer) arcok gondolkodnak a téma kapcsán, mint a Konferencián is meghivatkozott Lawrence Lepard úr. Ők ezt a kérdést egy kicsit a Foundry és az Antpool (U.S.A és kvázi Kína) szemszögéből is boncolgatják. A Foundry USA Pool és az AntPool a két domináns Bitcoin bányász pool, amelyek együttesen a hálózat hashrátájának több mint 50%-át ellenőrzik. A Foundry amerikai székhelyű, intézményi szintű pool, míg az AntPool egy jelentős nemzetközi pool, amely a Bitmainhez kapcsolódik. Együttesen jelentős centralizációt képviselnek a Bitcoin bányászatban, amely most egyébként jelentős átalakuláson eshet át, legalábbis az Egyesült Államokban.)

A privát mempoolok csökkentik a MEV-kitettséget azáltal, hogy a tranzakciókat megbízható reléken keresztül irányítják, eltávolítva a korai nyilvános láthatóságot a tranzakcióterjesztési folyamatból. Ahelyett, hogy egy tranzakciót a teljes peer-to-peer hálózaton keresztül sugározna, a felhasználó közvetlenül egy korlátozott számú „blokképítőnek” vagy továbbító szolgáltatásnak küldi el.

Ez alapvetően megváltoztatja a hálózat információs szerkezetét, mivel a tranzakció nem jelenik meg a nyilvános mempoolban, a MEV botok elveszítik a képességüket, hogy a beillesztés előtt észleljék. Korai láthatóság nélkül nem tudják előre pozícionálni a kereskedéseket, vagy manipulálni a rendeléseket a körülötte.

A Konferencián nem esett róla szó (lévén ez egy Bitcoin Konferencia), de más hálózatokon, mint pl. az Ethereumon, olyan szolgáltatások, mint a Flashbots Protect és a MEV Blocker, privát útválasztást biztosítanak, míg az olyan hálózatok, mint a Polygon, protokoll szintű privát mempool rendszereket vezettek be, hogy ezt a viselkedést közvetlenül az architektúrájukba ágyazzák.

Itt jön a „csavar a csavarban”, mert ahogy a privát mempool-ok egyre nagyobb teret nyernének, az megint felvetheti a cenzúra kérdését. Ahogy ugyanis egyre több tranzakció zajlik privát RPC-csatornákon keresztül, néhány közvetítő operátor és blokképítő egyre nagyobb befolyásra tehet szert az összerendelés és a befogadás felett.

Összegzésképpen elmondhatjuk, hogy mempoolok tervezésének alapvető kompromisszuma tehát az átláthatóság és a méltányosság között van, és – legjobb tudomásom szerint, de majd a szakértők kijavítanak – még nincs olyan rendszer, amely teljes mértékben megoldaná mindkettőt nagy léptékben.

Aki eddigre még velem van, annak ide idézi szellemem zárásként a 8 éves Digitalcash poeticáját és azt, hogy lehet olyan, ami jobb, mint a pénz. Onnan tovább lehet ugrani az 5 éves DC-re is (mert a Konferencián valaki meglepődött, hogy anno hány megkeresését is intéztünk idehaza különböző szabályozókhoz). Mégiscsak ma vagyunk 9 évesek.

Aki meg csak a nagy öregekre kíváncsiak, akik lazán flexelnek a sport és oldsmobileokkal (mert valahogyan az autó rajongókat is be kell hívni, igaz?), azoknak jöjjön Lawrence meg a haverok, hiszen tudjuk, hogy „amit nem oldanak meg mások azt megoldja a jó Lepard és a vagányok.”