Annyi izgalmas téma van, amit szeretnék feldolgozni a következő években, ha a Jó Isten lehetővé teszi, csak sajnos ezekért nem fizet nekem senki, pedig példának okáért a nemlétező Satoshi emailjei, fórumos hozzászólásai, interakciói megérnének nem egy, de két misét is. (kb. félévente legalább 2-3-szor küldenek nekem Olvasók linkeket, hogy nézzem meg, szerintük Ő lesz az.)

Van, akikről sikerült már írnom és van, akikről még nem (hint: pl. tudtátok, hogy régebben „IP címre” is lehetett BTC-t küldeni, amíg nem jelezték Szatkónak, hogy ezt nem kéne? Ott van magának Satoshinak az emailes levelezése, meg emellett is van még jó pár érdekesség e téren, csak hát ezért nem fizet senki, emiatt Posner bíró meg letilt róla).

Ma következzen a Wei Dai néven futó karakter, a számítógéptudós, kriptográfus és cypherpunk, aki a b-money (beszédes név) megalkotásáról ismert (1998), amely a decentralizált digitális készpénz korai javaslata volt, és erősen befolyásolta a Bitcoint, ellenben sosem valósult meg publikált formájában, szemben a Bitcoinnal.

Amikor Wei Dai a b-pénzt javasolta, – ebben befolyásolta az extrópianizmus és annak közössége -, már felvázolta a decentralizált pénznem alapelveit, mint például a munkabizonyíték, a konszenzusos mechanizmusok és a digitális álnevek használata, amelyek mind alapvető elemek voltak, amik később formálták a Bitcoint.

(Szerk: csak, hogy értsük, hogy ezek a „tech. emberek” (lásd még: Elon), mikben hisznek? Az extrópia elmélete az extrópianizmus, Max More kortárs filozófushoz és futuristához meg köreihez köthető és egy dinamikus transzhumanista filozófia, amely az intelligencia, a vitalitás, a hatékonyság és a folyamatos fejlődés maximalizálására törekszik. Célja az emberi korlátok – beleértve az öregedést és a biológiai határokat, más bolygók elérését, stb – tudományos és technológiai eszközökkel történő leküzdése.)

Dai élete egy pontján részt vett a cypherpunk levelezőlistán, összesen 132 e-mailt küldött Wei Dai néven egy különös kis web hosting szolgáltatásról, az „Eskimo North”-ról, amelynek székhelye Washingtonban, az Egyesült Államokban található. Többek között levelezett Szatkóval is.

Satoshi felvette a kapcsolatot a Dai-al, hogy pontosíthatosson vele kapcsolatban, mint tudományos forrás és előkép, hiszen a Bitcoin whitepaperben meg volt jelölve a b-money, (miután Adam Back felvetette a témát az e-mailes levelezésükben) de később Dai kijelentette, hogy nem volt közvetlen részvétele a Bitcoin létrehozásában. Izgulni nem kell, Dai-nak így is sokat köszönhet a kripto-közönség.

Ha már digitális álnevek, akkor mondjuk el, hogy Dai sem lóg ki a cypherpunk sorból, hiszen ahogy az a cypherpunkoknál lenni szokott, Wei Dai is egy „rejtély”, sehol sem jelenik meg nyilvánosan ezen a néven, sőt az is valószínű, hogy ez egy kitalált név részéről, bár aktív néhány platformon, ahol egészen 2024 közepétől származó bejegyzései is láthatók.

Képet magáról soha nem adott meg – legjobb tudomásom szerint – a neten. Ha elakarod érni, itt tudod megtenni, de nem biztos, hogy kapsz választ a megkeresésedre.

Ellenben tovább bonyolítja a helyzetet, hogy van egy másik Wei Dai is, aki szintén kriptovalutákkal foglalkozik, őróla viszont van kép és sokan – tévesen – őt azonosítják mai posztunk tárgyával, de ez nem helytálló.

A mi Weiünk érdemei – tudomásom szerint, lazán – felülmúlják a másik Wei-ét, hiszen Dai fejlesztette ki a Crypto++-t, egy széles körben használt kriptográfiai könyvtárat, társtervezője volt a VMAC üzenethitelesítési algoritmusnak, és kritikus biztonsági réseket azonosított az SSH2 és az SSL/TLS nyelvekben (BEAST támadás).

Wei Dai 1994 augusztusában csatlakozott a cypherpunk levelezőlistához, első bejegyzése a megbízható, decentralizált időbélyegzésről szólt.

Az ötlete alapvetően az volt, hogy titkosítsa az információkat, és a hash-t (kivonatot) tegye közzé nyilvános helyen, például a The New York Timesban (hello Szatkó Bátyám, meg a The Times) , a szerző pedig később bármikor bizonyíthatná a szerzőségét, szükség esetén bíróság előtt is.

Timothy C. May erre azt válaszolta, hogy a NYT-nek számtalan oldalnyi hashelt információt kellene közzétennie, és hogy egy praktikusabb megközelítés az lenne, ha a titkosított adatokat újra és újra titkosítanák, majd ehelyett azt tennék közzé, ami lényegében a blokklánc működési módja.

Wei Dait tehát lenyűgözték Tim elképzelései a számítástechnika által biztosított teljes anarchiáról.

Dai a „jog kontra technológia” című e-mailjében kifejti, hogy minden kormányzat előbb-utóbb elkezdi korlátozni a kormányzottak szabadságjogait, ezért ahelyett, hogy egy kormánnyal tárgyalnának a szabadságjogok visszavételéről, az embereknek kellene fejleszteniük és finomítaniuk azt a technológiát, amely elsősorban garantálja a szabadságukat.

(Szerk: amúgy majd minden cypherpunknak volt egy példaképe, de a közös mindannyiukban – oldalunk névadója – David Chaum volt (akit Szaboval, Adam Back-kel, meg Hanyecz Lacival együtt kéne meghívni hazánkba), és az anonimitásról és a nyomon követhetetlenségről folytatott vitáik nagy része Chaumnak a személyazonosságok elrejtése érdekében a tranzakció forgalom keverésével kapcsolatos munkáiából erednek.

Dait érdekelték az anonim valós idejű interakciók, például az anonim videokonferenciák lehetővé tétele. Tim válasza erre az volt, hogy nagyon nehéz lenne ezt a fajta forgalmat anonimizálni és olcsóvá tenni, és hogy bárki könnyen elemezheti ezeket, hogy kiderítse, ki kivel beszél?

Az eszmecseréhez csatlakozott Hal Finney is, és bejegyzést tett az internetes böngészéshez használható továbbküldő létrehozásának ötletéről.

Megemlítette az aszinkron átviteli módot (ATM), ami azt jelenti, hogy bármilyen fájlt csomagokra bont, és a csomagokat addig terjeszti, amíg el nem érik a célállomást, és ott össze nem állnak.

Sokak szerint ezekből a beszélgetésből (ti: a forgalom visszapattanása és a fájlok csomagokra bontása) született meg aztán a BitTorrent 2001-ben (lásd még később: Pirate Bay) és a Tor böngésző 2008-ban.

Wei Dai véleménye szerint az igazi kriptoanarchia létrehozásához a cypherpunkoknak lehetővé kell tenniük az anonim, biztonságos és megbízható (üzleti) kommunikációt.

Majd, hogy ötlete vonzóbbnak tűnjön, nevet is adott neki – „Pipe-net”. Sokak szerint ez inspirálta később a Skype alkalmazást.

Eric Hughes erre reagálva azt mondta, hogy jelenleg nincs rá szükség, és először a két legfontosabb részletet kellene kidolgozniuk, a továbbítást és a (link)titkosítást.

Dai közgazdaságilag inspirálónak tartotta Steven E. Landsburg-ot (amerikai közgazdász, a University of Rochester professzora, aki leginkább arról ismert, hogy a mikroökonómia alapelveit szokatlan, provokatív és hétköznapi példákon keresztül mutatja be), bár Dai hibásnak találta a koncepcióját. Azért találta hibásnak, mert szerinte a mindenkori Kormányoknak nem érdeke a kormányzottak segítése, éppen ellentétes érdekeik vannak.

Az elképzelése Landsburgnak az volt, hogy a kormányzat névtelen, 10 éves államkötvények kibocsátásával segít mindenkinek hitelhez jutni, amikre viszont nincs kamat (0 kupon). Ezeket a 10 éves időszak végén beszedett kötelező adó finanszírozza, és azok, akik nem használják fel őket, egyszerűen visszajuttatják a kormánynak.

(Szerk: Ebben a gondolatkísérletben mutatta meg Landsburg azt is, hogy amikor a kormány 40 éves zéró kuponos kötvényeket bocsát ki a jelenlegi kedvezményezetteknek – mivel az eredeti generáció már nem lesz ott a kötvény lejártakor, a visszafizetéséhez szükséges adóterhek teljes mértékben a jövő generációira hárulnak, vagy a kormánynak pénzt kell nyomtatnia. A monetáris politikáról, az inflációról és a tőkéről szóló vitákban Landsburg rámutat arra a paradoxonra, hogy a zéró kuponos kötvény tőkenövekedését (amelyet jelentős diszkonttal adnak el) „profitként” kezelik, ami torzíthatja a befektetési ösztönzőket és a megtakarítási viselkedést. Ezeket a példákat felhasználva vizsgálta, hogy az államadósság valóban „teher”-e a következő generáció számára, vagy egyszerűen csak egy mechanizmus az erőforrások egyidejű csoportok közötti átcsoportosítására?)

Végül Dai a Pipe-net-es tapasztalatai alapján megosztotta a b-money-javaslatát ’98-ban, amire Adam Back válaszul pár hibára mutatott rá, és megemlítette a saját hashcash-elképzelését.

Röviddel ezután Wei Dai elküldte utolsó üzeneteit a cypherpunks levelezőlistájára, majd 1998 decemberében teljesen leállt a részvétellel.

A dokumentum a Bitcoin számos alapelvét említi, beleértve azt is, hogy a pénzt számítási problémák megoldásával és az összes tranzakció nyilvános főkönyvben tartásával hozzák létre.

Ellenben a világ csak akkor értesült a „b-pénzről” és arról, hogy kicsoda Wei Dai, amikor Satoshi a Bitcoin whitepaperben hivatkozott a „b-pénz” javaslatára, amikor a 2. „Tranzakciók” című szakaszban az összes tranzakció nyilvános bejelentését említette.

Sokak szerint Wei Dai maga Satoshi.

Mivel érvelnek ezek az emberek?

Elsősorban azzal, hogy Ő publikálta 1998-ban a B-moneyt. Aztán azzal korábban Londonban élt, és Satoshi bányászásának időbélyege megegyezik az Egyesült Királyság időzónájával, ráadásul a genesis blokkban egy idézet szerepel a The Times brit újságból. Mivel a white paper-ben szerepelnek amerikaias írásmódok is, ez megint Dai mellett szól, mert ő élt és tanult is az Államokban.

Aztán az is érv mellette szól, hogy mélyreható ismeretekkel rendelkezik a C++-ban, ami a Bitcoin kliens nyelve, és a Dai még a Crypto++-t is létrehozta, amely hasonlóságokat mutat a Bitcoin kóddal, sőt, még a Bitcoin kliens is nagymértékben támaszkodik a könyvtárára, és ő maga is rendszeresen szerepelt a cypherpunk levelezőlistán.

Aztán az is érv, hogy emaileket váltott Satoshival (azaz saját magával), de ez szerintem nagyon gyenge érv vagy éppen egy hasadt személyiségre utalna.

Nekem nem tisztem eldönteni, hogy Dai-e Satoshi (szerintem nem), de az biztos, hogy Neki is sokat köszönhetünk az állampolgári önvédelem kapcsán.

Ha ugyanis elfogadjuk, hogy a mindenkori kormányok félnek bárkitől, aki képes és elég bátor visszaszerezni a szuverenitását, például olyan módszerrel, amellyel olyan pénzt hozhat létre és forgalmazhat, amit nem lehet lefoglalni vagy leértékelni, akkor a B-money segített volna az embereknek lekapcsolódni a hálózatról és békésebb életet élni, részt venni a társadalomban és a munkaerőpiacon, amikor és ahogyan akarják.

S bár a Bitcoin nem az ideális kriptovaluta, mégis egy lépés ebbe az irányba.