A háború okán mindkét oldalon fennálló polgári áldozatok növekvő száma miatt sajnálatos aktualitása is lehetne a jelen posztnak, de most más okból írunk az iráni Bitcoin bányászatról, azzal, hogy Izraelben is bányásznak Bitcoint (lehet akár állami támogatással is), de Pakisztánban biztosan, meg még számos más országban is. Azt, hogy a bányászatot nem verik nagy dobra, azt kriptós közegben nem kell meglepőnek tartani.

A következő poszt, ezen forrás alapján íródik részben, mindenki oda teszi a valóságtartalmát, ahova akarja, nekem is meg van róla a véleményem, de én szerkesztőként felteszem azt a kérdést is: ha Kínában Oroszországban és az Egyesült Államokban bizonyíthatóan bányásznak Bitcoint, akkor miért éppen a Közel-Kelet járna el másképp?

Irán államhoz köthető Bitcoin bányászfarmok specializált számítógépes szerverek (ASIC bányászok) soraiból állnak, amelyek ipari méretekben fogyasztják az áramot. Az elmúlt években Iránban városokban és tartományokban súlyos áramkimaradások voltak, amelyek miatt az otthonok sötétben, a gyárak pedig órákra vagy napokra tétlenül álltak. A nyomozások egyre inkább egy rejtett bűnösre mutattak, amely súlyosbította a válságot: az iráni állami szereplők, különösen az Iszlám Forradalmi Gárda (IRGC) által működtetett vagy védett nagy kriptovaluta bányászati ​​műveletekre.

Ezek a titkos vagy félhivatalos Bitcoin farmok hatalmas mennyiségű energiát fogyasztanak – gyakran erősen támogatott áron vagy ingyen, mert egyáltalán nem fizetnek –, gyakorlatilag elterelve az energiát az országos hálózattól magáncélú haszonszerzés céljából.

Irán kriptovaluta-bányászattal kapcsolatos törekvései a 2010-es évek végén kezdődtek, amikor az ország kreatív módszereket keresett a gazdasági elszigeteltség leküzdésére. Az Egyesült Államok 2018-as megújított szankciói nyomán a kormány a kriptovalutákat tekintette eszköznek a banki korlátozások megkerülésére és a bevételszerzésre. 2019-re a (klerikális) rezsim hivatalosan is iparágként ismerte el a kriptovaluta-bányászatot, és engedélyezési rendszert vezetett be a bányászok számára, olcsó áramot kínálva a befektetések vonzása érdekében azzal a feltétellel, hogy az összes kibányászott bitcoint az iráni központi banknak adják el. A támogatott energia kilátásba helyezése felkeltette a hazai szereplők és a külföldi partnerek – nevezetesen a kínai befektetők – érdeklődését, akik nagy bitcoin-farmokat hoztak létre Irán szabadkereskedelmi övezeteiben és távoli raktáraiban.

Irán energiaügyi tisztviselői hamarosan felismerték a hatást. 2019 közepén a hatóságok a nemzeti áramfogyasztás „szokatlan” 7%-os növekedését a nem regisztrált kriptobányák elterjedésével magyarázták. Elszórt jelentések láttak napvilágot bányászati ​​​​tornyokról, amelyeket meglepő helyszíneken fedeztek fel – elhagyatott gyáraktól kezdve kormányhivatalokon át egészen mecsetekig, amelyek ingyenes vagy ultraolcsó áramhoz jutottak. Több ezer illegális bányászgépet koboztak el, mivel a tisztviselők rájöttek, hogy sok bányász az árnyékban dolgozik, hogy a piaci árak töredékéért vásároljon áramot.

2020-ra a rezsim mintegy 1000 kriptobányász farmra adott ki engedélyt, de a tevékenység nagy része továbbra is föld alatt maradt.

Haszan Róháni volt elnök 2021-ben elismerte, hogy Iránban a bányászat mintegy 85%-a engedély nélküli – ez egy hatalmas szürkegazdaság, amely felügyelet és fizetés nélkül fogyasztja az energiát.

E fellendülés mögött Teherán azon igénye állt, hogy a szankciók miatt pénzzé tegye bőséges energiaforrásait. A bitcoin-bányászat lényegében az energiát kriptovalutákká alakítja. A korlátozott olajexport mellett a rezsim gyakorlatilag „exportálta” az energiát azáltal, hogy a felesleges olajat és földgázt bányászathoz szükséges áram előállítására használta fel, majd a megkeresett bitcoinokat külföldön értékesítette keményvalutáért vagy importért.

A becslések szerint a bitcoin-bányászat 4,5%-a Iránban zajlott 2021-ben, ami „több százmillió dollár” kriptovalutát eredményezett Irán számára, ami segíthet ellensúlyozni a szankciók sújtotta gazdaságot.

2019–2020-ra a jelentések szerint Teherán legbefolyásosabb hatalmi brókerei – az IRGC és Ali Khamenei legfelsőbb vezető alatt álló szervezetek – agresszívan beléptek a kriptovaluta-bányászatba. Khamenei utasítása alapján az IRGC kínai vállalatokkal partnerségre lépett, hogy hatalmas bányászati ​​farmokat hozzon létre a bitcoin bányászatra és Irán dollárhoz való hozzáférésének elvesztésének kompenzálására.

Egy kiemelkedő példa erre egy 175 megawattos Bitcoin farm Rafszandzsanban, Kermán tartományban, amely látszólag egy IRGC-hez köthető vállalat és kínai befektetők közös vállalkozása, akiket Irán rendkívül alacsony áramtarifái vonzottak.

Az ilyen létesítmények, amelyek gyakran különleges gazdasági övezetekben vagy az IRGC által ellenőrzött bázisokon találhatók, dedikált energiaellátással és minimális ellenőrzéssel rendelkeznek. Az IRGC-hez köthető szervezetek – köztük olyan nagy vallási alapítványok, mint az Astan Quds Razavi – valóságos „kriptokartellt” hoztak létre, amely profit céljából kifosztja a nemzeti áramot, a nyomozati jelentések szerint. Ezek az államilag befolyásos bányászok gyakorlatilag ingyenes energiát élveznek (vagy teljesen figyelmen kívül hagyják a számlákat), politikai kapcsolataiknak és fegyveres védelemnek köszönhetően büntetlenül működnek.

Több forrás is kiemeli a rezsim katonai és biztonsági intézményeinek a bányászati ​​ágazatban biztosított rendkívüli kiváltságokat. 2022-ben a parlament csendben elfogadott egy törvényt, amely lehetővé teszi a katonai szervek számára, hogy saját magánerőműveket és villamosenergia-vezetékeket hozzanak létre. Ez közvetlen hozzáférést biztosított az IRGC számára a támogatott (és korábban akár állami) villamosenergia-forrásokhoz – olyan infrastruktúrához, amely látszólag a városoknak és az iparnak szólt –, amelyeket most titkos kriptofarmokba lehetett átirányítani.

A bűnüldöző szervek szinte lehetetlennek találták ezen műveletek megfékezését. Egy 2021-es incidens során az Energiaügyi Minisztérium megpróbált leállítani egy illegális bányászati ​​központot, de a fegyveres IRGC egységek fizikailag blokkolták a rajtaütést, és megakadályozták a zavartalan működést. A Hírszerzési Minisztérium nem volt hajlandó beavatkozni az IRGC ellen, ami jól mutatja a Gárda bányászati ​​vállalkozásainak büntetlenségét. Míg a hatóságok nyilvánosan fellépnek a kisüzemi „illegális” bányászok ellen, a legnagyobb bányászati ​​központok – amelyeket a rezsim bennfentesei üzemeltetnek vagy megbízottak – gyakran érintetlenek maradtak.

Becslések szerint Iránban az összes bányász hardver több mint felét állami szervezetek üzemeltetik. Oknyomozó jelentések szerint 2023-ban nagyjából 180.000 kriptobányász eszköz volt használatban Iránban, amelyek közül körülbelül 100.000 az államhoz vagy az államhoz kapcsolódó cégekhez (pl. az IRGC) tartozik. Más szóval, az IRGC és partnerei Irán kriptobányász-kapacitásának többségét egy „legitim” iparág leple alatt ellenőrzik. Ezek a szereplők a bányászatot – és az általa termelt keményvalutát – a lakosság igényeivel szemben helyezik előtérbe.

Az iráni Energiaügyi Minisztérium szerint csúcsidőben a kriptobányászat akár 2000 megawatt (2 GW) áramot is fogyaszthat – ami nagyjából 2-3 atomerőmű teljesítményének felel meg –, annak ellenére, hogy hivatalos utasítások szerint a bányászoknak le kell állítaniuk a termelést hiány esetén. 2024 végén egy energiaügyi tisztviselő megjegyezte, hogy az illegális bányászat önmagában 16%-os növekedést okozott az országos energiaigényben az előző évhez képest.

Ez összhangban van a korábbi jelentésekkel, amelyek szerint az engedély nélküli bányászok körülbelül 2 GW energiát fogyasztanak 2020–21-ben, amikor Irán teljes energiatermelő kapacitást igényel 60–70 GW volt.

Összehasonlításképpen, egyetlen gigawatt százezer lakosú várost képes ellátni – tehát a bányászat által elszívott 2 GW rendkívül jelentős.

A hatóságok állítása szerint 2022 eleje óta több mint 252.000 illegális bányászati ​​​​berendezést foglaltak le, amelyek a tisztviselők szerint becslések szerint 4 GW áramot fogyasztottak volna, ha online maradtak volna. „Ez megegyezik Irán három-négy kis tartományának [áram]fogyasztásával” – jegyezte meg a Tavanir egyik helyettese.

Az iráni állami villamosenergia-szolgáltató, a Tavanir kampányt folytat az illegális bányászati ​​​​tornyok felkutatására és elkobzására.

Ezen lefoglalások után is több tízezer regisztrálatlan gépről feltételezik, hogy továbbra is működik – és számos engedéllyel rendelkező, nagy kapacitású gazdaság (beleértve az államilag kötött szereplők által üzemeltetetteket is) soha nem vett részt a megszorításokban.

2023 elején egy iráni energiaügyi szóvivő elismerte, hogy a kriptobányászat – amelynek nagy része illegális – Irán akkori villamosenergia-igényének nagyjából 0,8 GW-ját (800 MW-ját) tette ki.

Ez a szám százalékos arányban kicsinek tűnhet, de ez lehet az a fordulópont, amely arra kényszeríti a hálózat üzemeltetőit, hogy áramszüneteket vezessenek be a csúcsidőszakokban. Minden 100 MW, amelyet bányászatra irányítanak át, olyan áram, amely nem jut el a gyárakba, irodákba vagy körülbelül 30 000 olyan otthonba, amelyeket elláthattak volna árammal.

Irán erősen támogatott áramtermelése (amelynek ára egyes felhasználók számára akár 0,01–0,05 dollár kilowattóránként) rendkívül jövedelmezővé teszi a kriptobányászatot – és így csábító azok számára, akik megúszhatják.

Egy elemzés szerint egyetlen bitcoin bányászatának költsége Iránban akár 1300 dollár is lehetett, míg ez a bitcoin (2024 végi árakon) a globális piacokon 30.000–40.000 dollárt ért.

Ez a 20-30-szoros profitráta magyarázza, hogy az IRGC és más szereplők miért hajlandóak kockáztatni az illegális bányászatot, és figyelmen kívül hagyni a hálózati korlátozásokat.

2021-ben Irán bitcoinbányászata a globális BTC-hálózat 4-8%-át tette ki. Bár a szigorú intézkedések és a bányászati ​​nehézségek változásai állítólag csökkentették Irán részesedését (a tisztviselők 2022-ben azt állították, hogy ez körülbelül 0,5-1%-ra, majd 2024 végére 0,1% alá esett), az ország továbbra is jelentős szereplő. Az Elliptic elemzőinek számításai szerint az iráni bányászok által 2020-ban felemésztett villamos energia előállításához évi ~10 millió hordó nyersolajnak megfelelő mennyiségű áramra lett volna szükség, ami Irán akkori éves olajexportjának körülbelül 4%-a. Ez a feltűnő összehasonlítás rávilágít arra, hogy Irán valójában olaj- és gázkészleteit égeti el a bitcoin előállításához, ahelyett, hogy exportálná ezt az energiát, vagy a saját lakosságát látná el árammal.

Iránt 2024 nyarán az elmúlt 50 év egyik legsúlyosabb hőhulláma sújtotta, ami rekordmagasságokba taszította az energiafogyasztást. Ennek eredményeként országos áramkimaradások és drasztikus energiatakarékossági intézkedések történtek.

2024 augusztusában a kormánynak Irán 31 tartományából 27-ben teljesen vagy részben be kellett zárnia az irodákat, iskolákat és egyetemeket az áramhiány kezelése érdekében.

Még a vészleállítások (amelyek célja a nappali fogyasztás csökkentése volt) ellenére is sok területen továbbra is ütemezett áramszünetek voltak. Az iráni média „szuperválságként” jellemezte a helyzetet, és arról számolt be, hogy az áramkimaradások gazdasági kára meghaladja az évi 25 milliárd dollárt.

Az iparágakat különösen súlyosan érintette a helyzet – az acélművek, cementgyárak és más nagy fogyasztók kénytelenek voltak napokra leállítani a termelést az energiakorlátozások miatt. A közvélemény elégedetlensége közepette a tisztviselők ismét kiemelték az illegális kriptovaluta-bányászatot súlyosbító tényezőként (a szélsőséges időjárás mellett).

Az akkori energiaügyi miniszter díjat ajánlott fel azoknak a polgároknak, akik illegális bányászati ​​​​műveletekről számolnak be, elismerve, hogy az illegális bányászok „hatalmas nyomást” gyakorolnak a hálózatra, és „megsértik a közjogokat” a támogatott energia fogyasztásával.