Az U.S.A. blokklánc alapú pénzügyi rendszerében lesz ugye a Bitcoin alapú bank, ez tiszta sor, lásd még ezt a csávót:
Aztán lesznek a stabilcoinnal zsonglőrködők (lásd még: Tether és tsai) és aztán (talán) lesznek a Központi Bank által kibocsátott CBDC-k is.
Ebben a kérdésben – azt kell mondjam- egy percig nem szabad hinni az öreg szélkakasnak. Majd, ahogy mondják Neki, úgy lesz és nem másképp.
Én azt gondolom, hogy a Trump által februárban bevezetett CBDC „tiltás” átmeneti, csak addig lesz érvényben, addig lesz rá szükség, amíg a stabilcoinos társaságok és fizetési rendszerek meg nem erősödnek eléggé (I mean még jobban). (Vagy amíg össze nem veszik a háttérben álló brigádokkal). Aztán össze fogják ereszteni őket vs. alapon a régi rendszerrel és annak üzemeltetőivel.
Miért van ez így?
Mert valójában a gazdaságban nem válik el (és sosem vált el) a lakossági és intézményi/kormányzati/jegybanki kötelezettségek, csupán valakinek a liability-je az másnak az asset-je.
Ezek rövid és hosszútávú manipulálásával lehet ösztönözni/korlátozni a társadalom egyes rétegeit erre, arra és amarra (pl: ingatlan vásárlás/eladás, pénz biztosítás (államkötvények vásárlása), vállalati kötvények/részvények megvétele stb.
A lakosság mindig is a Kormányzat és a Jegybank piggy bank-je volt (szerintem), akiket regulázva (lásd pl: arany birtoklás betiltása 1934-ben az U.S.A.-ban) lehet terelni az állampolgárokat. Aztán van, aki kitart, van, aki alkalmazkodik ezekhez.
Az nincs eldöntve, hogy akkor kinek milyen jogosultsága legyen?
Azt meg mondanom sem kell, hogy ugyanez folyik Kínában is, csak pepitában: kik, mit, hogyan és milyen kontrollal ösztönözzenek és mi legyen az elérni kívánt cél?
Végfelhasználói szempontból a CBDC-javaslatok a jelenlegihez hasonló fizetési rendszertől az alapvetően eltérő rendszerekig terjednek.
A javaslatok egyik végén egy csak bankok számára elérhető CBDC csak kismértékben térhet el a jelenlegi rendszertől, mivel a nagykereskedelmi fizetési rendszerek már digitálisak.
A másik végén a fogyasztók számára a Fednél vezetett számlákon CBDC-k tartásának lehetőségét célzó javaslatok alapvetően megváltoztatnák a Fed szerepét és a fogyasztókkal és a bankokkal való kapcsolatát.
A CBDC-k tágabb víziójában bárki tarthatna CBDC-ket egy Fed-számlán legalább fizetések teljesítésére vagy értéktárolásra. Ez alapvető változást jelentene a Fed szerepében – a Fed jelenleg nem nyújt lakossági szolgáltatásokat a nyilvánosság számára –, és potenciálisan kiszoríthatná a magánfizetési rendszereket és bankokat, ami befolyásolhatná a háztartások és a vállalkozások hitelhez jutását.
Fontos politikai szempont tehát, hogy a CBDC milyen mértékben váltaná ki a magántevékenységet (magánpénz kibocsátást)? Ha a fogyasztók számára elérhetőek lennének, a CBDC-k részben kiszoríthatnák a stabilcoinokat, és fenntarthatnák a kormány központi szerepét a pénzkibocsátásban.
A Fed maga egy korábbi jelentésében egy olyan köztes megoldást képzelt el, ahol a végfelhasználók pénzügyi intézményeken keresztül férhetnének hozzá a CBDC-hez és a kapcsolódó szolgáltatásokhoz. Így, tulajdonságaitól függően, egy hazai CBDC potenciálisan versenyezhetne kriptovalutákkal (nevezetesen a stabilcoinokkal), külföldi CBDC-kkel, magánfizetési platformokkal vagy bankokkal.
(Szerkesztő: klasszikus gazdasági szempontból a magánjavak állami biztosítása csak akkor kívánatos, ha piaci hiányosság áll fenn, vagy a szolgáltatás közjószág jellemzőivel rendelkezik. Nem világos, hogy az amerikai fizetési vagy bankrendszerek olyan piaci hiányosságoktól szenvednek-e, amelyeket a CBDC orvosolhatna, bár a CBDC tekinthető a közpénz (pl. amerikai valuta) kiterjesztésének, amely közjószág.
A CBDC-t támogatók eltérő véleményen vannak abban, hogy ezek közül melyikkel szeretnék versenyezni. A kriptovaluták nagyobb valószínűséggel fognak versenyezni a CBDC-kkel a legális kereskedelem fizetési eszközeként, mint más jelenlegi felhasználási módjaik esetén (pl. spekulatív befektetésként vagy illegális tevékenységek fizetési eszközeként).
Az általam említett jelentés 4 olyan jellemzőt azonosított, amelyek szerinte szükségesek „az Egyesült Államok igényeinek legjobb kiszolgálásához”, mondván, hogy a CBDC-nek (1) olyan mértékben kell védenie a magánéletet, amennyire az összeegyeztethető a bűnözői felhasználás elrettentésével, (2) közvetítettnek kell lennie (azaz a lakossági szolgáltatásokat pénzügyi intézményeken keresztül kell kínálni), (3) széles körben átruházhatónak kell lennie a tulajdonosok között, és (4) személyazonossággal kell ellenőrizni a felhasználóknak (azaz nem lehet anonim).
A jelentés amúgy nem foglalt állást számos tervezési jellemzővel kapcsolatban, például azzal kapcsolatban, hogy a CBDC-nek kamatot kell-e fizetnie, hogy offline is használhatónak kell-e lennie, és hogy kell-e méretkorlátozásokat bevezetni a tranzakciókra vagy a tartásra vonatkozóan?
A jelentés kijelentette, hogy a Fed „nem szándékozik CBDC kibocsátását folytatni a végrehajtó hatalom és a Kongresszus egyértelmű támogatása nélkül, ideális esetben egy konkrét felhatalmazó törvény formájában”.
A Fed kísérleti programokban (Hamilton, Cedar és Agora projektek) is részt vett a CBDC bevezetéséről szóló döntés függvényében a technikai kapacitás kiépítése érdekében, ahogy tette ezt az MNB (ja, nem ide, meg ők nem is annyira, mint inkább nem).
Az Atlanti Tanács szerint 2025 júliusában világszerte 134 joghatóság kutatja, teszteli vagy indítja el a CBDC-ket. A Bahamák, Jamaica és Nigéria hivatalosan is elindította a CBDC-ket. Egyetlen nagyobb gazdaság sem indított hivatalosan CBDC-t. Kína CBDC-je (e-CNY), bár technikailag még kísérleti szakaszban van, a legfejlettebb.
Fogyasztói összesen 2,25 milliárd digitális pénztárcát hoztak létre az e-CNY-ben történő tranzakciókhoz.
Kína egy határokon átnyúló CBDC kísérleti programban (mBridge néven) is részt vesz. Számos fejlett gazdaság központi bankja szintén kutatja és teszteli a CBDC-ket. Például az Európai Központi Bank egy kétéves előkészületi szakaszban van a digitális euróra, az Angol Bank fontolgatja a digitális font fejlesztését, a Svájci Nemzeti Bank pedig elindított egy nagykereskedelmi CBDC kísérleti projektet.
A Nemzetközi Fizetések Bankja (a központi bankok nemzetközi szervezete) több országgal működik együtt CBDC kutatási projektekben és határokon átnyúló kísérleti projektekben.
A világ központi bankjai számos okból érdeklődnek a CBDC-k iránt, beleértve a gazdaság nagyobb ellenőrzését, a pénzügyi tranzakciók szigorúbb felügyeletét, a fogyasztók digitális fizetési preferenciáit, az alulbankolt lakosság pénzügyi termékekhez való hozzáférésének növelését és a fizetési hatékonyság javítását.
Csak ezt erőteljesen átgondoltan kell meglépniük, nehogy pofára esések következzenek be.
És a fenti link csak 1 a lehetséges kockázatok közül, mert nem beszéltünk még az ún. kibertámadsáról, meg arról sem, hogy a CBDC véd vagy nem véd (elősegít) az ún. bankroham esetén.
Néhány támogató azt állítja, hogy mivel a bankrohamok rendszerszintű kockázatot jelentenek, a magánbankszámlákról a CBDC-re való bármilyen áttérés növelné a pénzügyi stabilitást. Ezzel szemben mások azt állítják, hogy a CBDC valószínűbbé teheti a bankrohamokat azáltal, hogy alternatívát kínál a bankszámlákkal szemben, amelyre az emberek átvihetik megtakarításaikat banki nehézségek idején.
A támogatók azt is állítják, hogy a CBDC javítaná a monetáris politika hatékonyságát, mivel közvetlenül továbbíthatná a kamatláb-változásokat a fogyasztóknak – beleértve a potenciálisan negatív kamatlábakat is, ha a CBDC-k kiszorítják a készpénzt.
