Legkésőbb Poincaré óta tudjuk, hogy az általános háromtest-probléma megoldását nem lehet zárt analitikus alakban felírni.

Szebehely Győző magyar születésű neves amerikai csillagász (ajánlom a Hatalmas Arcokba) pedig azt is feltárta nekünk, hogy, ha három, nagyjából egyforma tömegű test egymás közelében tartózkodik, akkor az egyik test idővel törvényszerűen elhagyja e közös rendszert. Ez bármilyen kezdeti feltétel mellett érvényesül, leszámítva néhány nagyon speciális szimmetrikus helyzetet.

Nos, nem állítom, hogy a mai „3 test” nagyjából egyforma tömegű lenne, csak azt, hogy egyformán a saját szempontjaik szerint cselekszenek, legalábbis, amíg egyikük ki nem válik a többi közül.

Jöjjön az öreg 4Chen megfejtése (amit érdemes fenntartásokkal kezelni) az iráni háború kapcsán, amit összefoglaltam, hogy Nektek már ne kelljen időt töltenetek ezzel.

„A háború Iránnal nem az, amire gondolnánk. Irán nem egy fizetésképtelen kirekesztett állam. Irán a fő forrása a nem fedezett likviditásnak a párhuzamos bankrendszer (árnyékbank) számára. London a központ, Teherán az offshore akkumulátor (Szerk: lásd még FinCEN jelentése a cca. 9 milliárd dollárról.)

Az IRGC (Iszlám Forradalmi Gárda) energiahiteleit ománi közepes méretű bankokban váltják Vostro-hitelekre. Ezeket a hiteleket szintetikus kötvényekké csoportosítják, amelyek fedezetekkel vannak alátámasztva. Ezek aztán London repo-asztalaira kerülnek, mint kiváló minőségű fedezet rövid távú hitelek biztosítására. Enélkül a 24/7 áramló, sötét energiára épülő papír nélkül a londoni City tőkeáttételi arányai összeomlanak.

A City eltűri – közvetve profitál belőle – azokat az átláthatatlan pénzmozgásokat, amelyek levelező bankokat, offshore struktúrákat (Brit Virgin-szigetek stb.) vagy a repópiacon (London ultrarövid távú piaca) landoló ügyleteket érintenek. Kölcsönösen parazita jellegű rendszerről van szó: Irán illegális forrásokat pumpál ki, London pedig – különösebb kérdezősködés nélkül – ezek egy részét visszaforgatja a pénzügyi rendszerbe.

A 2026-os háború Irán ellen 2 világelit frakció összecsapásán alapul.

Frakció A:

A régi pénz központi bankárai, akik minden áron nyitva tartják az iráni hurkot. Tudják, hogy a nyugati adósság/GDP arány terminális. A párhuzamos kereskedelmet használják a hazai infláció elfojtására és a repo-piac megfagyásának megakadályozására.

Frakció B:

A Szilícium-völgyi újfeudálisok, akik kinetikus eszkalációt és rezsimváltást akarnak. Globális defaultot és „Nagy Újraindítást” erőltetnek, hogy mindenkit átvigyenek egy teljesen CBDC-vel nyomon követett nyilvántartásba. Az iráni hurkot támadják, mert az nem nyomon követett, és lehetőséget ad a régi pénznek túlélni a technológiájuk nélkül.

Ha az iráni hurok eltörik, London 48 órán belül 30%-os likviditás-értékvesztést szenved el, amit az arany/kőolaj arány eltolódásában láthatunk.

Ha Irán „győz” (vagyis: túléli a rendszerváltási kísérletet, megőrzi az ellenőrzést olajkészletei és árnyékhálózatai felett, és anélkül kényszeríti meghátrálásra az USA-t és Izraelt, hogy katonailag megsemmisítenék):

A „régi tőke” győzelme → Az Irán–Omán–London hálózat fennmarad.
→ az árnyék-likviditás továbbra is éjjel-nappal áramlik.
→ nem következik be London árnyékbanki szektorának hirtelen összeomlása.
→ a „klasszikus” jegybankárok (és a régi tőkéhez tartozó szövetségeseik) megőrzik hatalmukat, valamint azon képességüket, hogy a hivatalos rendszereken kívül manipulálják az inflációt és a piacokat.
→ a jelenlegi rendszer (dollár + euró + átláthatatlan repópiacok) további néhány évnyi lélegzetvételnyi időhöz jut. A mesterséges intelligencia, az adatközpontok, a műholdak stb. továbbra is (közvetve) ettől az átláthatatlan energia- és likviditásforrástól függenek.

Ha az „új pénz” győz, jön a CBDC és megszűnik a közvetett energiafüggőség az adatközpontok, műholdak és A.I. kapcsán.

Ugyanakkor van egy 3. forgatókönyv is: egy kontrollálatlan pénzügyi „újraindítás” kikényszerítése – nem az általuk vágyott rendezett, irányított „Nagy Újraindítás” (Great Reset), hanem kaotikus zűrzavar. Átmeneti előny biztosítása a „régi vagyon” (Old Money) számára (feltéve, hogy Irán túléli a helyzetet, és szelektíven újra megnyitja számukra a hozzáférést), bár mindez az irányítás teljes elvesztésének árán történne.

Ugyanakkor, ha Irán a fegyvert saját maga, és „használói” ellen fordítaná, az felgyorsíthatná mindkét frakció kölcsönös pusztulását (ez a bejegyzésben említett „Ouroboros” (magyarul: uroborosz)-forgatókönyv: a saját farkába harapó kígyó).

A régi vagyon elveszíti átláthatatlan likviditását → az új vagyon (New Money) elveszíti az adatközpontokhoz, a mesterséges intelligenciához és a műholdakhoz szükséges energiát → mindenki súlyos veszteségeket szenved.

A gyakorlatban (elméleti síkon) azonban: Iránnak nem áll érdekében mindent egyszerre romba dönteni, mivel pénzügyi túlélése szintén ettől az áramlástól függ. Ha „túl messzire” megy, gazdasági öngyilkosságot kockáztat, még mielőtt London összeomlana.

Ezért marad a jelenlegi konfliktus „ellenőrzött” keretek között: korlátozott csapások, a Hormuzi-szoros teljes lezárásának elmaradása (egyelőre) és fokozatos eszkaláció. Mindkét frakció tisztában van azzal, hogy ha Iránnál elszakad a cérna, és leállítja árnyékhálózatait (teljes „blackoutot” idézve elő), azzal mindenkinek – beleértve Teheránt is – vége.”