Ha azt mondjuk, hogy a digitális pénzzel szemben támasztott követelmények közé tartozott és talán tartozik is jelenleg az anonimitás, akkor nem állunk nagyon messze a valóságtól.

A digitális pénzekre vonatkozó követelmények (biztonság, anonimitás, elfogadottság, skálázhatóság, kisebb címletre válthatóság, off-line működés, megfelelő hardware eszközök, stb.) tehát a kezdetek óta nem változtak.

A digitális devizákkal pedig hagyományosan 5 félelem szokott szemben állni állami szinten büntető jogi szempontból.

Ezek az adóelkerülés, a pénzmosás, a terrorizmus finanszírozása, a fekete piaci kifizetések és a kiber-bűnözés (zsarolás/csalás,stb.)

Az államok a maguk részéről általában 2 féle megoldással szoktak próbálkozni a fentiek felderítése kapcsán.

1. Az egyik az ún. deanonimizálás, azaz a digitális deviza kibocsátóinak, kezelőinek, közvetítőinek és forgalmazóinak, a kripto pénzek és törvényes fizetőeszközök közötti átváltási szolgáltatásokat nyújtó szolgáltatóknak, a letétkezelő pénztárca-szolgáltatóknak, valamint az online fizetési rendszerek kezelőinek és szolgáltatóinak, a pénzváltó irodáknak és a készpénzes csekkbeváltó helyeknek, valamint a bizalmi vagyonkezelési tevékenységet végzőknek vagy társasági szolgáltatóknak a nyilvántartásba vétele vagy működésüknek engedélyezése.

Ez közvetlenül ugyan nem a felhasználók regisztrációja, de közvetett módon mégiscsak ismeretszerzés róluk, hiszen, ha a fenti szolgáltatókat bekötik a rendszerbe, akkor információkat lehet kapni a szolgáltatást igénybe vevőkről is, hiszen a szolgáltatást nyújtók kötelesek eleget tenni ügyfél-átvilágítási, és bejelentési kötelezettségüknek.

2. A másik út pedig a felhasználói minta követés, vagyis az esetleges anomáliák (tehát a rendes mintától történő eltérés) detektálása.

Ha eddig csak pár millió forint érkezett a bankszámlámra, akkor bizony fura, ha ebben az évben beesik mondjuk 50 millió forint. Persze lehet ennek „normális” magyarázata is, de valószínű, hogy ezt azért igazolnom is kell.

Bár az Európai Unióban az felfogás, hogy a digitális pénzek (vagyis az ő szóhasználatukban  virtuális fizetőeszközök) jelentősége egyelőre nem túl nagy, de azért azt látják, hogy szerepük a jövőben egyre fontosabb lehet.

Az is világos számukra, hogy bűnelkövetés céljából vissza lehet élni velük. 

Éppen ezért javasolja például több bizottság is (Gazdasági és Monetáris Bizottság Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság, stb) a Parlamentnek, hogy virtuális valuta-váltási platformokra és a pénztárca-szolgáltatókra, stb. ugyanazok a jelentéstételi kötelezettségek egy része vonatkozzon, mint a hagyományos pénzügyi szolgáltatókra. 

Ez gyakorlatilag az (EU) 2015/849 irányelv hatályának bővítése, azzal, hogy az a virtuális pénzváltó platformokra, a letétkezelő pénztárca-szolgáltatókra, a virtuális fizetőeszközök kibocsátóira, kezelőire, közvetítőire és forgalmazóira, valamint az online fizetési rendszerek kezelőire és szolgáltatóira is kiterjedjen. 

Álláspontjuk szerint fontos, hogy az illetékes hatóságok képesek legyenek nyomon követni a virtuális fizetőeszközök használatát a gyanús tevékenységek azonosítása érdekében. 

Ennek keretében lehetővé kell tenni a nemzeti pénzügyi információs egységek számára, hogy összekapcsolják a virtuális fizetőeszközök címét és a virtuális fizetőeszköz tulajdonosának kilétét. 

Szerintük ez kiegyensúlyozott és arányos megközelítést eredményezne, egyben biztosítva mind az ilyen fizetőeszközök által kínált innovatív műszaki fejlődést, mind a nagymértékű átláthatóságot az alternatív finanszírozási formák és a szociális vállalkozások terén.

Itt álljunk meg egy pillanatra. 

Szép, szép ez az innovatív műszaki fejlődés meg a szociális vállalkozások idecitálása, de a javaslat hatását tekintve ez azt jelenti, hogy – álláspontjuk szerint – a digitális fizetőeszközöknek nem lenne szabad nem névre szólónak lennie.

Biztos vagyok benne, hogy a FATF „ajánlásai” is ilyen irányba fognak majd mutatni a  G20 pénzügyminiszterek márciusban tartandó ülésére.

Bár nem vagyok informatikai szakember, de azt gondolom, hogy alapvetően nem a bitcoin és annak hálózata az, amelyik az anonimitásra törekszik.

Az ún. zero-proof technológia, azaz amelyik lehetővé teszi az azonosításra jellemző jegyek eltávolítását inkább kötődik, ha jól tudom mondjuk a Zcash-hez. 

Még a Monero és a Dash is, amik bár anonim tranzakciokat ígérnek, – ha jól tudom – nem alkalmazzák a fenti technológiát.

Az ún. onion routung megoldások, – tehát, amikor a hagymára hasonlítóan több réteg kerül a kimenet és bemenet közé, a rétegek pedig csak a minimális információt osztják meg egymással – szintén lehetővé teszik az anonimitás megtartását.

Ezzel csak azt akarom mondani, hogy bár szabályozás párti vagyok, de azért nem szabad elfelejteni, hogy egy ponton túl a túlzott szabályozás kontraproduktív lehet.

Többször megírtuk már, hogy az embereket nem lehet megjavítani.

Aki csalni akar, az bizony csalni akar és meg is fogja előbb-utóbb oldani az anonimitást.

Ilyen szempontból ez egy macska-egér harc.

Nagyon örvendetes, hogy a nyomozó és egyéb hatóságok igyekeznek képbe kerülni ezzel az új területtel mondjuk a pénzmosás kapcsán, de a szabályozóknak tudatában kell lenniük, hogy a lehetőségeik korlátosak a technika folyamatos fejlődése miatt is.

Ha tetszenek a posztok és szeretnéd támogatni a munkánkat, akkor itt megteheted:

BTC: 1G9ReJJUXqwwtAUCajzUk4GWm6BDWoKCCf

LTC: LPFXf42zHTgT8BAGmi2dgBKMUCpUJyYVxy

DASH: XuD7Am4yoyDh6tR3GdgWpFFMTnkEQ4KP26

ETH: 0xe984642d5f84e2043a535aba5b6c7ff1691ac15b