A digitális vagy kripto devizákat szokás ugye virtuális fizetőeszközöknek nevezni, tekintettel arra, hogy nincsen kibocsátójuk, de elektronikusan továbbíthatóak, tárolhatóak, adhatóak-vehetőek és ki/befizeteseket lehet velük eszközölni, tehát fizetésre fel lehet őket használni.

Jómagam a digitális pénz fogalom kiterjesztését preferálom, mert, ahogy korábban írtam „én jobban szeretem a digitális deviza/pénz fogalmát a virtuális pénz vagy a kripto pénz fogalmánál. A virtuális pénz klasszikus ismertetője, hogy nincs kibocsátója, valamint saját elszámolási egysége van (lásd: Bitcoin). Ezzel szemben ugye a digitális pénznek –elviekben– van kibocsátója, másrészt valamely ország valutájához kötött. A virtuális pénz kifejezést pedig azért sem szeretem, mert egyrészt pénznek/pénzként fogjuk fel, nekem pedig egy fizetőeszköz ne legyen (se a tudatomban, se másképp) virtuális, ha valós anyagi javakat is meg tudok vele venni. (Emellett pedig zavarna a tudat, hogy az ilyen pénz a szimuláció szimulációja, amennyiben az életet szimulációnak fogjuk fel)”.

Nem kötelező velem egyetérteni, de én úgy látom, hogy tekintettel arra, hogy – tetszik, nem tetszik, – de valós anyagi javakat lehet megszerezni ezekkel a kripto pénzekkel (tehát nem virtuális érékeket) valamint, mert bár valóban elvontnak tűnik az ilyen fizetőeszköz, de léteznek más elvont fogalmak (a jogi személy fogalmától elkezdve a sérelemdíjon – leánykori nevén nem vagyoni kártérítésen – keresztül az offshore-ig), amiket szintén nem tekintünk virtuálisnak, ezért itt sem feltétlen indokolt a virtuális szó használata a fizetőeszköz kapcsán.

A legjobb volna a decentralizált digitális pénz fogalmának használata azoknál a kripto pénzeknél, ahol a használati értékét többek között az elszámolási egységként történő használat (is) adja. 

Más jogászok majd előadják máshol ezt is (mert rendszeresen olvasom vissza a saját gondolataimat, nálam adott esetben nagyobb reputációval rendelkező kollégák tollából), hogy a „digital currency” szó csupán arra utal, hogy valami kurrens azaz forgalomban lévő, futó, folyamatban lévő, azaz részt vesz a körforgásban és az emberek/államok elfogadják közvetítőként az árucikkekért cserébe. Tehát fizetési eszközök.

Ha azonban félretesszük a szerzői büszkeséget, akkor koncentrálhatunk arra is, hogy miért kapta a poszt címe azt a kérdést, hogy virtuális, digitális vagy kripto befektetési eszközosztályról kell-e beszélnünk a kripto pénzek és tokenek kapcsán?

Eszközosztályokba ugye a különböző befektetési eszközöket soroljuk. Ilyen osztályok például a részvények, kötvények, árupiaci termékek, a devizák, stb. Az eszközosztályok közötti megosztást egy portfolióban pedig eszközallokációnak nevezzük.

Kezdetben a bitcoin a „white paperje” alapján egy peer to peer, elosztott főkönyvön és kriptográfián – hálózati szempontból – pedig konszenzuson alapuló elektronikus fizetési rendszernek (electronic payment system) definiálta magát, ahol maga a bitcoin (BTC) az elszámolási egység a rendszeren belül. 

Ennek az elszámolási értéknek a használati értékét nagyjából az alábbiak adták: globális (határokon átívelő), (instant), tehát azonnali, harmadrészt pedig közvetítő nélküli/decentralizált és nem utolsó sorban lefoglalhatatlan.

Ha nem vesszük most ide, hogy a fentiek nem vesznek tudomást a bitcoin jövőbeli használati értékéről (digitális/programozható pénz és a decentralizált/programozható gazdaság, valamint a digitális „kormányzat” ígérete), akkor nagyjából jelenleg ennyi a bitcoin használati értéke. (Az, hogy mindenféle „avulástól is mentes”, az következik a digitális mivoltából.)

A fentiek alapján kellene eldönteni, hogy akarunk-e ebből a digitális pénzrendszerből részesedést szerezni? Nyilván azok, akik szeretnék magukat egy kicsit a meglévő rendszereken kívül tudni, azok nagy valószínűség szerint igent mondanak. 

Persze a bitcoinnak vannak egyéb jellemzői is és ígéretes fejlesztései (pl: Rootstock) is.

Ezek az „egyéb jellemzők és tulajdonságok” azonban jobban megvannak az okos szerződések vagy még inkább a tokenek kapcsán.

Anélkül, hogy különösebben belemennék a tokenek osztályozásába, hiszen megírtam ezt már korábban annyit szögezzünk le, hogy végső soron a tokenek lehetnek dologi jogi és/vagy kötelmi jogi jellegűek (lásd még: értékpapír kötelmek), tekintettel arra, hogy a kötelem egy kötelezettség a szolgáltatás teljesítésére és jogosultság a szolgáltatás teljesítésének követelésére, valamint arra is, hogy egy token beváltásával áruhoz vagy szolgáltatáshoz lehet jutni és a token ezek elérését célozzák a közösség számára.

Lassan-lassan az államok kezdik megérteni, hogy el kell majd dönteni, vagy legalábbis meg kell határozni a döntéshez szükséges ismérveit annak, hogy befektetésként kezelik-e a tokeneket és a digitális decentralizált pénzeket vagy sem?

Ahogy korábban írtuk: „ha tokenekkel kezdünk el foglalkozni, akkor előbb-utóbb meg kell állapítanunk, hogy befektetési vagy nem befektetési tokenről beszélünk-e? Egyébként nem csak a tokeneknél, hanem a digitális devizáknál is, hogy akkor most befektetésként kezeljük-e a digitális devizákat és az abból származó jövedelmeket vagy sem?„

Nemrégiben Svájc és Izrael is döntött a kérdés kapcsán. Mint ismeretes (vagyis tudom, hogy nem az, de valakinek le kell írnia a jogászok közül, ha már a „komolyabb” kollégák nem teszik ezt meg) Izrael nem kezeli a bitcoint értékpapírként. Mondanom sem kell, hogy a kérdés kapcsán én az izraeliekkel vagyok jogi értelemben.

Hogy miért nem értékpapír a bitcoin? Mert jelenleg nem az, sokkal inkább digitális készpénz/digitális fizetési eszköz és rendszer, lásd még korábbi írásunkat. A bitcoin – tudtommal –  sosem tételezte magát befektetésként, még ha az emberek annak is kezelik. Ez nem azt jelenti, hogy soha nem is lesz az vagy részben az (lásd még: Rootstock).

Jelenleg a tokenek és az okos szerződésekkel együtt hordozzák magukban a mindenféle kifizetések, letétek, levonások (adó), származtatott jogosultságok és a különféle áruk, termékek, számlák menedzselését és még ezeregy dolog automatizált/decentralizált megvalósítását vagy ennek ígéretét. 

Ha tehát befektetési eszközosztályokról beszélünk, akkor jelenleg indokolt inkább a tokenekre gondolni, mint a (kész)pénz jellegű bitcoinra. Persze, ha a bitcoin, mint fizetési rendszer széles körben elfogadottá válik, akkor újra elő lehet majd venni a kérdést, hiszen az ilyen rendszereknek szintén van értékük. Úgy gondolom, hogy ezen is dolgoznak a bitcoin fejlesztői.

Ha a tokenek közül kivesszük az ún. utility tokeneket, amik meglátásunk szerint sem az értékpapírjogi, sem pedig a pénzforgalmi szabályoknak nem tárgyai, akkor még mindig marad a kérdés, hogy minek is kellene neveznünk az ebben az eszközosztályban foglalt „termékeket”, (vagyis tokeneket)?

A magunk részéről rögtön el is vetnénk a virtuális szót és a fennmaradó digitális vagy kripto szavakra koncentrálnánk.

Tekintettel arra, hogy az ilyen tokenek blokklánc alapúak, ezért indokolt lehet a kripto szó használata is (lásd még: földtulajdon-felépítmény, mind a 2 ingatlan), de mi pont a forgalomképességük lehetővé tétele okán (hiszen az alapul fekvő blokklánc nem feltétlen forgalomképes, sőt!) javasolnánk a digitális befektetési eszközosztály megjelölést.

Aztán, ha a Közösség mégis a kriptohoz ragaszkodik, akkor kik vagyunk mi, hogy ellent mondjunk neki? 🙂

Szívesen veszünk egyéb meglátásokat is a kommentek között.

Írta: dr. Varsányi Károly ügyvéd