Korábban már többször írtunk a venezuelai helyzetről, ami – mint minden valamire való – nemzetközi helyzet egyre csak fokozódik.

Említettük a saját pénz feletti kontroll fontosságát több posztunkban is.

Egy nappal a venezuelai történelmi valuta leértékelését követően (hétfő), – amely 5 nullát kapott le a pénznem végéről és az így az árakról is – a káosz (előre láthatóan) visszatért abba az országba, amely a világ legnagyobb kőolaj készletével rendelkezik. Ezzel együtt az infláció is újra beköszöntött. Mit mondhatnánk mást: ez bizony gyors volt.

Venezuela új pénze a petrohoz kötött  „szuverén bolivár” nem sokban változott külalakjában a korábbi bolivárhoz képest. Az ország új „szuverén bolivarja” nagyjából megegyezik a régi pénznemmel, amelyet erős bolívárnak neveztek, kivéve, hogy az új bankókon 5 nullát kihagynak. Igen, ötöt, így varázsütésre. Muszáj volt valamit lépni, mert pl. csak az infláció júliusban – nem hivatalos adatok szerint – elérte a 83 ezer százalékot, ezzel csaknem a duplája a júniusi 46 ezer százaléknak. Hivatalos inflációs adatot már évek óta nem közöl a venezuelai kormány.

Persze a dolgok a valóságban nem így működnek, éppen ezért van több rossz hírünk is a latin-amerikai ország rajongóinak.

Ezek közül az első az az, hogy naponta legfeljebb 10 szuverén bolívár vehető ki a helyi ATM-ekből, ami 15 amerikai centernek felel meg. Ez az összeg – sajnos –  kimeríti a szabad szemmel láthatatlan összeg fogalmát.

A bankokban sem jobb a helyzet, mert ott napi 1 dollár a kivehető összeg, persze csak, ha kiadják.

Múlt hét pénteken Maduro elnök, – akit a Fehér Ház csak”diktátornak” nevez, pedig szerintem találóbb lenne a kísérleti nyúl megnevezés – bemutatta Venezuela új pénzét, amelyből a legkisebb névértékű a 2 szuverén bolivar  – érme formában – a legnagyobb névértékű pedig az 500 szuverén bolivár. Majd a hétvégén elkezdték tölteni az ATM-eket és elszállítani a bankokba a pénzt. Ez nem haladhatott túl jól, mert a hétfőt már muszáj volt állami pihenő nappá tenni, hogy tovább folyhasson a pénzügyi felkészülés a bankoknál és ATM-eknél.

Maduro elnök pedig továbbra is harcol az infláció és a helyi munkások megtakarításaiért és munkájukért is. Csak az a baj, hogy kevés sikerrel. Egyrészt az ATM-ekben nincsen elég készpénz, másrészt az emberek nem tudják, hogy akkor most mennyit is kellene fizetniük a boltokban, már ahol elfogadják az új pénzt. Ugyanis azzal adódott egy kis baj: az infláció.

Az új pénz értéke néhány órán belül 10%-kal csökkent  a dollárhoz képest a DolarToday szerint. Ezt követően megint egy tízessel pár napon belül. Ezen az sem segít, hogy az elnök 30 dollárra szeretné felemelni a munkások (minimál) bérét. 

Hogy mi történt a régi bolivárral? Röviden? Söprik. 

Az elmúlt években a venezuelai kormány évente több százmillió dollárt költött el azért, hogy a régi bolivárjait importálja vagyis legyártassa olyan cégekkel, mint De La Rue (UK) vagy a  bostoni  székhelyű Crane Currency (USA), aki a  FED szállítója is. Ezek a régi pénzek most olyan értéktelenek sajnos, hogy még az utcai  koldusok sem veszik fel őket.

Szomorúság, de ez van.

Forrás: itt.