Ahogy ezt egy korábbi FB. kommentben megírtam: rengeteg (a jog szempontjából kifejezetten érdekes) dologról tudnék írni jelen oldal hasábjain, ha lenne rá időm és nem szorítanának a napi teendők.

Az az igazság, hogy szeretem, amikor a technológia összeér a joggal, mert az mindig érdekes kérdéseket vet fel. Ez mindenkoron így volt, a XXI. század sem kivétel ez alól.

Ma talán egy ilyen fogalom, azaz “a szerződés, mint szoftver” kerül terítékre, úgyhogy a Howey teszt, 3. fél doktrina, és a blokklánc jogi alapfogalmak után haladjunk tovább a blokklánc és a jog világában a blokklánc jogász kalauzolásában.

Mostani posztunk az ún. Ricardo szerződésről szól és – véleményem szerint – abba a (blokklánc) jogi alapba illeszkedik bele, ami a PGP-s, Nick Szabo-s, Chaum-os vonalat jelenti a digitalcash-en.

A Ricardo szerződés – reményeim szerint – a jog(alkotás) és a hash függvény által létrehozott digitális világ közötti kapcsolatot jelentheti majd a jövőben.

Maga a szerződés a brit David Ricardo-ról az elméleti közgazdaságtan tudományának egyik legnagyobb alakjáról lett elnevezve Ian Grigg programozó által, akinek “A Pénzügyi kriptográfia 7 rétege” c. művében van rá először utalás (ti: Ricardo szerződés). Ez a munka egyébként önmagában megérne egy misét és szívesen le is fordítanám, ha … lenne rá időm.

Az ún. okos vagy intelligens szerződéseket ugye Nick Szabo- tól szokás eredeztetni. Attól a Szabo-tól, akiről mindig elmondom, hogy jogi végzettsége is van és akinek a koncepciója (BitGold) sikeresen került alkalmazásra a Bitcoinban is.

“Anno Nick Szabo is leírta a Bit Gold kapcsán, hogy az aranyban és a nagy értékű antik dolgokban az a közös, hogy bizony költségesek vagy az előállításuk vagy az egyediségük, történelmi múltjuk okán. Ezt a költségességet nem nagyon lehet csökkenteni semmivel, tehát nincs az, hogy gyerünk csináljunk még egy szobrot vagy valahonnan kitermelünk stikában még egy kis aranyat. Ha ezt a költségességet és egyediséget, szűkösséget valahogy sikerülne a számítógép bitjeibe bejuttatni, akkor születne meg a Bit Gold – írta Szabo.

Olyan protokollt akart, ahol a költséges biteket a megbízható harmadik felektől való minimális függőséggel lehet létrehozni, majd biztonságosan tárolni, átadni.“

Ugyanakkor az 1990-es évek közepén Ian Grigg is jelentősen hozzájárult a kialakulóban lévő digitális infrastruktúrához, amikor a digitális javak és digitális tulajdonjog átruházására szolgáló modellel állt elő. Sokan ma már ezt a modellt az “okos szerződés 2.0”-nak tekintik.

Sajnálatos módon az is elmondható, hogy ezt a tendenciát (ti: digitális és kripto eszközök tulajdonjogi jellege és következményei) a jogrendszer egyelőre még nem jól ismerte fel általánosan, vagy, ahogy azt korábban írtam:

“Amennyiben egyszer a jogalkotó mégis mondjuk virtuális pénzként határozza meg a fenti fogalmat, úgy érdemes lehet elgondolkodni a „virtuális dolog” dologi jogi fogalmán is, tehát azon a dologén, ami a virtuális/kiber térben „birtokba” vehető.”

A Ricardo szerződés a következőképpen írható le: egy olyan (kódolt) dokumentum formájában létrejött megállapodás, amelyet a kibocsátója, vagyis a dolog tulajdonosa állít elő, és ahol a tulajdonos (digitális) tulajdonjogát a dokumentum kibocsátója önmaga kezeli. Ez a szerződés nem (csak) írásos dokumentum, hanem egy szoftveralkalmazás felhasználói felülete a végrehajtáshoz, az adminisztrációhoz és az értelmezéshez.

A dokumentumnak jól olvashatónak kell lennie, mind géppel, mind pedig ember (szerződő fél, ügyvéd) által is. Ugyanakkor a megállapodásnak digitálisan aláírtnak kell lennie (digitális kulcsok és szerver információk segítségével).

Ez tehát egy dokumentum szerződésként – szoftverrel – történő rögzítésének módja, amely biztonságosan összekapcsolhatja azt más rendszerekkel, pl. számvitellel, stb. Például a szerződés közvetlenül kapcsolódhat a pénzforgalom és a számvitel ellenőrzésére szolgáló vállalati szoftverekhez és változásokat eszközölhet azokban. A szerződést a szabályozói jelentési kötelezettségekre vonatkozó szabályozói rendszerekhez is lehet csatlakoztatni, vagy a Felek valós idejű ellenőrzést „bírósági felülbírálást” kaphatnak a bíróságok felől, lehetővé téve számukra, hogy érvénytelenítsék a szerződést.

A Ricardo szerződés a jogi megállapodás meghatározó elemeit (ún. jogi próza) olyan formátumban helyezi el, amely a szoftverben kifejezhető és végrehajtható.

Jogi szempontból a többnyire jogi prózadokumentumba ágyazott jelölőnyelv használata csökkenti a tranzakciós költségeket, gyorsabb vitarendezési megoldást, jobb végrehajthatóságot és fokozott átláthatóságot eredményez.

Számítástechnikai szempontból a Ricardo szerződés egy szoftvertervezési minta a dokumentumok digitalizálásához és tranzakciókhoz (például a kifizetések végrehajtásához) anélkül, hogy elveszítené a szerződés(es hagyományok) gazdagságát. 

A szerződésekbe belefoglalják a megállapodás részét képező szabályokat és feltételeket, vagyis a szerződés kötelező (és szabadon választott) tartalmi elemeit, ezek lehetséges szcenárióit (scenario tree).

Ennek során a szerződéses tartalom létrehozása (tranzakciók kibocsátása) és végrehajtása szigorúan elkülönül, ami hozzájárul a biztonsághoz. A Ricardo szerzõdés lefekteti az eljáró felek között létrejött megállapodásokat, hogy aztán felek által kontrollált programok végrehajthassák ezt a megállapodást.

A szerződést úgy fogadják el, hogy a szerződő fél beleegyezik abba az ügyletbe, melyre a szerződés hash-ében utalnak.

Ha ez fizetési rendszerre vonatkozik, akkor  a szerződés hash-e a biztonságos fizetésre vonatkozik. Ez a tranzakció (fizetés) manuális tranzakcióval is történhet, de éppenígy okos/intelligens szerződéssel is végrehajtható. Intelligens szerződés esetén a tranzakció elfogadása az okos/intelligens szerződés kódja alapján történik. 

A Ricardo szerzõdés aláírása tehát az érintett felek által ismert magánkulcsokon keresztül digitálisan történik. A szerződés aláírója hozzáadódik a dokumentumhoz, amely jogilag kötelező ajánlatot “tesz” (alkot) a dokumentumban leírt információk (például ingatlan) tekintetében.

Ha a felek később egy másik Ricardo szerződést kötnek (például ha fizetést akarnak eszközölni), a kriptográfiai „hash-azonosítási módszer” felülíródik az aláírt eredeti dokumentumból. A megállapodásban a hash használatával biztosítható, hogy a szerződéshez rejtett aláírás is kerülhessen.

Mi a különbség egy Ricardo és egy okos/intelligens szerződés között?

Az okos szerződések, akármilyen költséghatékonyak is, jogilag nem kötelező erejű megállapodások, mivel olyan kód utasítások, amelyeket csak géppel lehet olvasni. Az okos vagy intelligens szerződéseknek jelenleg ez az egyik legnagyobb gyengesége, hogyha valami baj van, akkor nem bizonyíthatod rosszhiszeműséget a szerződés kapcsán a bíróságon, mivel jogilag ez nem egy kötelező érvényű szerződés.

Emellett az okos vagy intelligens szerződés blokkláncra helyezésével, a “változhatatlan természet” újabb akadályt jelent a jogilag kötelező erejű szerződések számára.  Mi van, ha “hiba” lenne a szerződésben, a szerződési akaratban és ki kell javítani / módosítani kell? Alapesetben ilyenkor a szerződés tartalmát nem lehet megváltoztatni. A Ricardo szerződés félig automatizált végrehajtású (kattintások végrehajtása), ezért ott ez a veszély nem áll fenn.

Másfelől az intelligens/okos szerződések a fentieken túlmenően olyan digitális megállapodás típusára utalnak, amelyekben a felek már megegyeztek és ezért automatikusan végrehajthatóak.

A Ricardo szerződés pedig inkább egy szerződésmodell, amely rögzíti a szerződéses felek „szándékait” és minden olyan „intézkedést”, amely az adott szerződéshez kapcsolódik, még a szerződés végrehajtása előtt. A külső dokumentumokra utaló hash-ek használatával ugyanakkor a Ricardo szerződések is könnyen hivatkozhatnak kódra.

A Ricardo szerződés meghatározza a szerződés alkalmazási körét, ismerteti az érintett feleket és azok képviselőit, definiálja a jogügylet lényegét és rögzíti jogi nyelven a Felek jogait és kötelezettségeit, kitér arra, hogy hogy mit kell tenni, ha valamilyen szerződéses cselekvésnek (jog)következménye van.

Az egyik legfontosabb különbség még talán az, hogy a Ricardo szerződések meghatározzák azokat a jogsszabályokat, amelyeket a vita megoldására lehet használni.

A Ricardo szerződések javíthatják az okos/intelligens szerződések korlátait, az ember által is olvasható jogi szerződést több fél között gépi olvasható szoftverkódra konvertálásával, amely ugyanakkor az intelligens szerződés minden jellemzőjével végrehajtható.

Kétségtelen, hogy a jövőben a Ricardo szerződések és az intelligens szerződések között több “kooperáció” következik majd be és a tranzakciókat valószínűleg különböző hibrid formák alapján hajtják majd végre.

A gyakorlati Ricardo szerződésért látogass el az OpenBazaar-ra. Ha pedig jogi segítségre lenne szükséged a blokklánc/kriptopénzek, tokenek, okos szerződések kapcsán, akkor keress engem.

Ha tetszenek a posztok és szeretnéd támogatni a munkánkat, akkor itt megteheted:

BTC: 1G9ReJJUXqwwtAUCajzUk4GWm6BDWoKCCf

LTC: LPFXf42zHTgT8BAGmi2dgBKMUCpUJyYVxy

DASH: XuD7Am4yoyDh6tR3GdgWpFFMTnkEQ4KP26

ETH: 0xe984642d5f84e2043a535aba5b6c7ff1691ac15b

MONERO: 358a3bac054b9c91dfaf6f5b3a57cd43d92e4d8056127201a64067e55eff0607