A múlt héten – éppen a szabadságom alatt – sikeresen beleráncigáltak, egy a digitalcash.hu-t és személyemet először csak kritizáló, majd azon túllépve már gyalázó és gyűlölködő Facebook posztba.

A poszt – szerintem – minden idők legtöbb kommentjét szülte a csoportban pro és kontra, amire akár büszke is lehetnék, bár én – amikor az már átment gyalázkodóba – leállítattam volna szívem szerint, de az adminok nem így látták. Uborkaszezon van, lehet figyelni a hiriget (mely szó a héberből jön (hereg) és gyilkolást jelent), lehet gyönyörködni benne, igaz a communitynek nem sokat használ, de hát „szólásszabadság” van (nem igaz B+?) (nevet).

A dolog elsőre, akár vicces is lehetett volna, mert bár 3-szor köszöntem el a kritizálóktól, hogy mennék nyaralni, vagyis beszéljük meg később (esetleg privátban), nem igazán engedték el a témát. Kicsit úgy éreztem magam, mint anno Fábry a Napkeltében, na, de – hogy stílusos legyek – vannak az életben ilyen „operettes elemek”.

Úgyhogy ezek után úgy határoztam, hogyha már meg lettem szólítva, akkor reagálok a dolgokra. Ez egy hosszabb írás lesz, akit untat, annak nem kell sokat olvasni, rögtön az írás elején levonom magamnak is és másoknak is a konzekvenciát, keresse a kiemelt részeket.

Tehetem ezen reagálást azért is, mert sajnos/vagy szerencsére a DC. nem tartozik az „ország 3 legolvasottabb” kriptos portálja közé, ezért nem kell mindig az olvasók és/vagy hirdetők kegyeiért versenyeznem (igen, itt most egy „tátott szájas smiley” van, akiknek nem ingük, azok nem is veszik magukra, velük már megbeszéltük a témát régebben és ők tudják, hogy mi a stájsz, azért is lett ez a „tátott szájas smiley” ide téve).

Az előbb említett poszt – egy darabig még kritikai részében – 4 témával találtak meg engem, ezek a következőek voltak:

1. Rövidek és semmitmondóak a posztok

2. Túl sok az oldalon az LTC-s tartalom, az LTC projekt egy érdemtelen projekt

3. Megtévesztem az olvasókat, akik felülvén nekem, vad LTC vagy egyéb coin vásárlásba kezdenek

4. Nem vagyok ügyvéd, nem vagyok blokklánc jogász.

Ezekből – önkritikát gyakorolva – 2-t, azaz kettőt tudok a magamévá tenni, jelesül sokszor rövidek a posztok és „sok” az LTC-s tartalom. A 3. kapcsán ki fogom írni az oldalra, hogy „hello-bello, a posztok nem befektetési tanácsadások”, end of story.

A posztok rövidségén majd igyekszem változtatni, de egyrészt nem minden poszt rövid, másrészt meg az az igazság, hogy azzal a hozzászólóval értek egyet, aki azt írta, hogy „rövidek ez igaz, de elférnek. Elszotyizgatunk itt egy páran, amíg a BTC 1 millió dodi nem lesz.”

Elhiszem, hogy a rövid poszt zavaró, de ugye semmilyen posztot nem muszáj olvasni és nekem nem kötelességem a T. Olvasótábort „szórakoztatni”. A blogom önkifejezés is, nem tetszik, hát nem olvassák. Ennyi.

Emellett engem is nagyon sok dolog zavar, de mégsem teszem szóvá, pláne nem így (pl. pont a szabira indulásnál gyújtott rá cigire egy Család, a Déli pu. területén, miközben ott tilos a dohányzás, de mivel szabad levegőn voltunk, ezért elengedtem: mondván „elfér”).

A DC posztok hosszán tehát igyekszem változtatni, de nem mindig vagyok erejem teljében és azt is szögezzük le, hogy óriási a különbség (egy rövid és ezért) zavaró és a sértő bántó tartalom/posztok között! Hogy mekkora is valójában azt nemsokára látni fogjuk. Egyébként magam is sokszor hallok a rádióban, youtube-on kriptos tartalmat, vagy csak olvasok olyan posztot, ami után magamban felteszem a kérdést, hogy „ennyi”?, de azért ezt megtartom magamnak. Azt mondom magamnak, hogy „mára ennyi” volt.

Ami az LTC-t illeti: Bitmain ide, bányászok oda, még mindig nem tartom az LTC-t sem shitcoinnak, sem scamcoinnak, de tagadhatatlan, hogy volt és van is a kritikának alapja és ezt Charlie Lee-ek is így érezhették, mert aki követi a Litecoin eseményeit az tudhatja, hogy most – úgy tűnik – valóban nekiálltak a coinok privacy fejlesztésének (mimblewimble), nekem legalábbis egyelőre ez tűnik ki. Remélem tudnak majd kódolókat „szerezni”, lesznek fejlesztések és akkor szerintem ez a kriktika hang is elhal. Abban is van igazság – szerintem – amit LTC-s oldalról mondtak, hogy „minek egy projekt termékének komoly fejlesztő team, ha magát a terméket (LTC) nem használják? Népszerűsítsük inkább a használatot”. Persze a bányászok – nyilván – csak akkor lesznek elégedettek, ha rentábilis lesz majd bányászni az LTC-t. Ebben a kérdésben szerintem az „idő mindent megold és megmutat” lesz a nyerő a projektet illetően.

Ami a megtévesztést illeti: kérem, hogy jelentkezzenek már azok az illetők, akik a DC-s posztok hatására vad LTC vásárlásba kezdtek. Megkérdezném tőlük, hogy miért tették? Mármint, hogy előtte elvégezték-e a házijukat, ami a projekt megkutatását jelenti? Ezek a posztok ugyanis személyes meglátások, pénzt és/vagy adományt nem kaptam értük és távolról sem valósítják meg azt a kategóriát, amit mondjuk a kriptos youtube-os videók alatt lehet látni, hogy „eddig már 12 BTC-t buktam a kereskedésen, de most találkoztam Mr. Christoff kurzusával és már 24 BTC-m van. Mr. Christoff emailje és telefonszáma pedig ez meg ez.”

Aztán kétségtelen hízelgő lenne magamat John McAffee-i magasságokba gondolni (ti: tweetekkel árfolyamot mozgatni), de olyan messze vagyok tőle, mint az a bizonyos Makó vitéz Jeruzsálemtől. Éppen ezért nem kell talán kórházba sem kerülnöm, meg kezem-lábam sem törni. Egyszóval nem látok én nagy LTC-t (vagy akár Ripple-t) a hatásomra vásárló tömegeket, de ha volt ilyen az írjon nekem bátran és egy sör mellett megbeszéljük, hogy miért is sumákolta el a HF-jét (nevet).

Végezetül a „nem vagy ügyvéd, nem vagy blokklánc jogász” dolog: erre külön nem is reagálnék, csak az alábbiakban.

Ha valakit nekiállnak „sz@rral kenegetni”, az akár még vicces is lehet, pláne, ha ezt kifejezetten humoros emberek teszik. Ilyenre van példa a nemzetközi kripto sajtóban is bőven és téma is akad hozzá. Kifejezetten vicces a Trump támogató Nick Szabo, vagy az orosz barát Max Keiser némely tweetjét és a rá kapott hozzászólásokat követni. Azonban ezek a hozzászólások nem jutnak el a „kezét-lábát töretni”, meg a ” te nem vagy a X cég CEO-ja igazából” szintig.

Amikor már gyűlölet van a dologban, az nem vicces, és ha a komment még valaki jó hírnevét is sérti, annak polgári és adott esetben büntető jogi következménye is lehet.

Minden különösebb magyarázat nélkül idemásolom a vonatkozó a magyar törvénykönyvek vonatkozó részeit. Nem véletlen lettek ezek megalkotva, és nem véletlen másolom ide, ugyanis, azt szoktam mondani, hogyha az ember – legalább – nem lép fel az ilyen tendenciák ellen, akkor először csak „csaló, rabló”, utána viszont már „homokos, pedofil” is lesz, mert miért is ne, elbírja a net, nem igaz? A szólásszabadságnak tehát vannak határai, mégha ez egyeseknek nem is tetszik.

Nézzük előbb a Ptk-t:

2:43. § [Nevesített személyiségi jogok]

d) a becsület és a jóhírnév megsértése

2: 45 §:

[A becsülethez és jóhírnévhez való jog]

(1) A becsület megsértését jelenti különösen a más személy társadalmi megítélésének hátrányos befolyásolására alkalmas, kifejezésmódjában indokolatlanul bántó véleménynyilvánítás.

(2) A jóhírnév megsértését jelenti különösen, ha valaki más személyre vonatkozó és e személyt sértő, valótlan tényt állít vagy híresztel, vagy valós tényt hamis színben tüntet fel.

A Ptk. 2:52. § a sérelemdíjra való jogosultság kérdését a következők szerint szabályozza:

   (1)    Akit személyiségi jogában megsértenek, sérelemdíjat követelhet az őt ért nem vagyoni sérelemért.

   (3) A sérelemdíj mértékét a bíróság az eset körülményeire – különösen a jogsértés súlyára, ismétlődő jellegére, a felróhatóság mértékére, a jogsértésnek a sértettre és környezetére gyakorolt hatására – tekintettel, egy összegben határozza meg.

Itt egy dolgot emelnék ki és nem véletlenül: az ismétlődő jelleget. Ami nem tesz jót az elkövetőnek.

Jöjjön a Btk.

Rágalmazás:

(1) Aki valakiről más előtt a becsület csorbítására alkalmas tényt állít, híresztel, vagy ilyen tényre közvetlenül utaló kifejezést használ, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. A Ptk. 2:42 § (2) bekezdése értelmében: az emberi méltóságot és az abból fakadó személyiségi jogokat mindenki köteles tiszteletben tartani.

Becsületsértés:

Aki a rágalmazáson kívül nagy nyilvánosság előtt a becsület csorbítására alkalmas kifejezést használ, vagy egyéb ilyen cselekményt követ el, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

Nem írok erről semmit, a klasszikust idézem Gyöngyösről „a gyereknek donga lába van, ide nem kellenek a papírok” (nevet), azaz minden mentve lett, meg tudom mutatni, hogy mi volt sértő, bántó vagy nem igaz.

Végezetül egy káros tendenciára hívnám fel a figyelmet a nemzetközi kriptos sajtóban, valamint feltennék egy költői kérdést is, amire nem várok választ.

Ami a nemzetközi kriptos sajtót illeti: sajnos ott is látható, hogy bizonyos káros tendenciák kezdenek eluralkodni és ez – szerintem – nem jó. A tendenciát látva néha már úgy érzem, hogy ezzel a mentalitással hagyjuk is a kriptot az összes áldásával a csudába. A BTC „maximalisták ” – szerintem elitista módon „b@szogatják” az alt coinos projekteket, miközben lépten nyomon kiderül, hogy azért párból bevásároltak, meg érdekeltek is közvetve. Minden sz@r, ami nem a BTC, ideértve az ETH-t is, ami a legnagyobb scam (total useless) egyes „maxik” szerint. Ez már-már olyan szintű ledegradálása a többieknek, mint, amit mondjuk egy ún. nocoiner mutat a BTC irányába (ti: scam). Szerintem nincs ez jól és ahogy a poszt nyitó képe mutatja: ezzel a véleménnyel nem vagyok egyedül a kripto világában.

Sokkal inkább jobb lenne együttesen fellépni nekünk kriptosoknak, de jó, ok, elfogadom, hogy naiv vagyok. Legyen. Attól még szerintem nem jó a nemzetközi tendencia, a „mindenki fúj mindenkire”.

Ami a magyart tendenciát illeti (és ugye ez a poszt címe is): ez nem business, akkor meg minek?

Tehát minek esünk neki a másiknak, rontjuk a jó hírét, ha nem is „egy pályán futunk?” Értem ez alatt, hogy az üzleti világban van az a mondás, hogy „ez üzlet és nem személyes”, de ez főleg azokra igaz, akik valamilyen szempontból „egy pályán futnak”, tehát riválisai egymásnak. Bányász-bányász, kriptováltó-másik váltó, hitelező platform-másik ilyen cég, stb.

Minek „neki menni” valakinek, ha abból nem származik anyagi hasznom? Az anyagit jogászként megértem, ez a jog világa. De egyébként minek? Nekem erről mindig a „házmester tempó és a feljelentgetések” ugranak be mind a 2 diktatúrából. Na, ezt aztán meg végképp nem tudom támogatni. Jelentsd fel a szomszédod, mert adót csal. Igaz, hogy az nem jár feljelentési kötelezettséggel, de gyerünk „b@asszál ki vele”. Neked semmivel sem lesz jobb ugyan, de lehet majd a haverok előtt büszkélkedni.

Vagy akár azt is megkérdezhetném, hogy (minek a) gyűlölködő tendencia, ha nem business? Minek?