Digitalcash.hu
  • Telefonszámunk:
  • Címünk
    Budapest, Hungary
  • Munkaidőnk:
    Hétfő - Péntek 9.00 - 17.00

New to site?


Login

Lost password? (X)

Already have an account?


Signup

(X)
Farooq
KezdőlapKibertérA kibertér földrajza.
16
máj

A kibertér földrajza.

  • Szerző
    dr. Varsányi Károly
  • Kommentek
    0 Komment
  • Kategória

Az a helyzet, hogy aki rendszeresen olvassa a digitalcash-t, azt tudhatja, hogy a hírek mellett jelen sorok szerzője leginkább a blokklánc jogi vetületét, valamint a szélesebb értelemben vett szociológiai vetületét (a blokklánc kvázi szellemtörténeti előzményét) szereti megírni Olvasóinak.

Ma is egy ilyen előzmény (le)közlésére kerül sor, már csak azért is, mert nem igazán található meg a mostani írás megfelelő magyar fordítása, ezért bátorkodtam azt jómagam lefordítani.

Az ún. kibertér előzményéhez éppúgy hozzátartozik William Gibson, mint John Perry Barlow, David Chaum, Timothy C. May, Esther Dyson vagy később Nicholas Negroponte, és sokan mások.

Ma pedig ezen a vonalon Michael Batty írása “A kibertér földrajza” kerül elő. Batty (professzor) földrajztudósként kétségtelenül az elsők között írt a “láthatatlan városok” koncepcióban a születőben lévő új tér, a kibertér földrajzáról és az elsők között próbálta meg térképre vinni azt (ti: a kiberteret).

Eddig – talán kicsit méltatlanul – nem tudott bekerülni itthon a kibertér/blokklánc pantheonba, de talán az alábbi fordítással most ezt pótolni tudjuk. Következzen a Kibertér földrajza:

” Korábbi írásaimban már tapogatóztam a városok formájára és funkciójára vonatkozó információtechnológia és a telekommunikáció (különféle) hatásai  kapcsán, hangsúlyozva ezen kommunikációs médiumok gyors változásának fontosságát a térbeli formában és a társadalmi folyamatokban, ugyanakkor azt is kihangsúlyoztam, hogy vannak térképészeti és megértési nehézségek is bőven a kialakulóban lévő új földrajz kapcsán (szerkesztő megjegyzése: lásd még a kiváló szegedi kötődésű Mészáros Rezső professzor kibergeográfia fogalmát, melyhez a szerkesztőnek még egyetemista korában volt szerencséje).

Az alapvető feltételezés eddig az, amely az automatizálás által az ipari társadalomban bekövetkezett változások alapjául szolgál az az, hogy a tőke helyettesíti a munkát, a gépek helyettesítik a munkaerőt, azzal a következménnyel, hogy az automatizálás azt jelenti, hogy az egyik termelési tényezőt egy másikra kell cserélni. Ezt az ötletet annak kapcsán is alkalmazták, ahogyan a számítógépek és a telekommunikáció befolyásolják a fizikai helyet.

A klasszikus példa a távmunka, amely kapcsán azt feltételezik, hogy az „otthoni munka” felváltja a hagyományos munkahelyi foglalkoztatást. Valójában ez az ötlet, hogy egy termék vagy eljárás helyettesíti a másikat, alapvető fontosságú a neoklasszikus közgazdaságtan szempontjából, ám ez egyre inkább rossz irányba halad.

Ugyanis azon a felfogáson alapul, hogy az élet zéró összegű játék, amelyben az új dolgoknak el kell távolítaniuk a régieket, amelyben az emberi kommunikáció és az interakció képességének végső korlátai vannak, és azon is, hogy az egyik technológia a másik helyébe lép.

Annak ellenére, hogy széles körben egyetértés van a társadalom egyre bonyolultabbá válásáról, továbbra is fennáll az a felfogás, hogy a növekvő bonyolultság inkább a nagyobb erőforrások és gazdagság által nyújtott lehetőségek növekedésének tulajdonítható, mintsem az egyének interakciós képességének veleszületett növekedésének.

Természetesen ez a malthusiánus gondolkodásmód mindig is elismerte a rögzített erőforrásokkal kapcsolatos bizonytalanságot, ám csak a közelmúltban vált nyilvánvaló példává a városi társadalom fejlődésének korlátaival kapcsolatban. Saját területükön a távmunkával kapcsolatos tanulmányok egyértelműen feltárják, hogy az egyik féle munkavállalás nem helyettesíti a másikat, és a számítógépeken keresztüli tanulással kapcsolatos tanulmányok pedig azt mutatják, hogy ezek az új médiumok inkább javítják, mint helyettesítik a már létezőt. Sehol sem egyértelműbb ez, mint a számítógépes és kommunikációs szintézis útján történő új munkavégzési formák kifejlesztésénél.

Noha a hálózatok és a számítógépek szempontjából az új fizikai infrastruktúra is hozzáadódik a városok és régiók struktúrájához, a valódi hatás (a létrehozandó) új típusú „terek” szempontjában rejlik, amelyek jócskán meghaladják a „vezetékekből és a dobozokból” összeálló média fogalmát.

Egy évtizeddel ezelőtt még furának tűnhetett az a gondolat, hogy a telekommunikáció és a számítógépek újfajta teret hoznak létre, amely a közvetlen vizuális érzékeink számára láthatatlanok, mégis olyan hely jön létre, amely fontosabb lehet, mint maga a fizikai tér, és amely hatalmas hatással lehet a városok formájára.

De ennek a térnek a csontváza már ott van mindenhol, és ez minden idők egyik leggyorsabban növekvő jelensége. Egyszerűen az „Internet” szempontjából, (amely elsősorban az akadémiai közösséget összekötő hálózatok hálózata), a növekedés megdöbbentő. A hálózathoz csatlakoztatott számítógépek száma 1993. áprilisában körülbelül 1,6 millió volt, és ez havonta 10% -kal növekszik. A becslések szerint a felhasználók száma közel 20 millió, és ez csak egy hálózat a több ezer közül.

Az akadémia számára kevésbé látható online vagy virtuális közösségek (Rheingold, 1993) hatalmas, jól felépített, valóban erősen intézményesített internetet alkotnak, amely többszörös és változatos kapcsolatokkal rendelkezik mind az internettel, mind pedig egymással. Az újonnan talált összeköttetések a számítógép-, TV-, kábel- és telefonszolgáltatók között ígérik, hogy interaktív TV-t szállítanak majd nekünk, miközben a kereskedelmi világban a magánhálózatok drámaibb módon változtatják meg a munka arculatát, mint eddig azt korábban tapasztaltuk. Az Egyesült Államokban az információs autópályáról szóló jelenlegi vita ennek a jelenségnek a része.

Már megjelentek azok a kérdések is, hogy kik lesznek a tulajdonosai ezeknek az új autópályáknak, hogy a köztulajdonban lévő meglévő infrastruktúrát hogyan „privatizálják”, kinek, mikor, hogyan és mennyiért nyújtanak majd hozzájuk hozzáférést? (szerkesztő megjegyzése: azóta az internethez való hozzáférés alapvető emberi jog lett, mert annak kell lennie az információs társadalomban). Például az internet annyira gyorsan növekszik, hogy már majdnem megbénul, amikor a forgalom „eltömíti a gerincét” és a helyi szűk keresztmetszetek jelentkeznek.

Az „útdíjak” és az „autópályadíjak” az információs autópályákon forró vita témái jelenleg is (Markoff, 1993). A feltörekvő web azonban nagyságrenddel összetettebb, mint a hagyományos kommunikációs infrastruktúra, amelynek költségei, tulajdonjoga, hozzáférése és üzemeltetése már egyértelműek. Még nem világos, hogy a meglévő gazdálkodási elméletek és alapelvek alkalmazhatók-e az új típusú térre és hálózatra?

A létrejövő internetet Gibson (1984) despotikus kibernetikus közeljövő víziója után „kibertérnek” hívják, amelyet a legjobban olyan filmekben mutatnak be, mint például a Bladerunner, de ezt a kifejezést a teljes információs kultúra leírására használják, ahogy vonatkozik a hálózatépítésre és a multimédiára is. A kibertér, Benedikt (1991) szerint, egy “új világegyetem, egy párhuzamos világegyetem, amelyet a világ számítógépei és kommunikációs vonalai hoztak létre és tartanak fenn”, és amely önmaga is egy réteg a hagyományos földrajzi tér tetején, azon belül és között helyezkedik el.

Megvan a maga szociológiája, politikája, közgazdaságtana, saját magatartási kódexe, amely különféle módon kapcsolódik a meglévő világhoz, de egyelőre alig kezdtük el ábrázolni, és kevés elképzelésünk van a földrajzáról, nem is beszélve bármilyen megtervezéséről.

Nem túlzás azt mondani, hogy a társadalomtudomány szabályait át kell írni ennek a jelenségnek a kezelése érdekében, mivel a piacok, intézmények, irányítás, sőt a törvény jelenlegi koncepcióját a kibertér megjelenése bizony megváltoztatja. A városokban létező hagyományos terek megértésében elért haladás elég lassú volt, és a 20. század folyamán a tervezési kísérletünk – néhány nemes próbálkozás ellenére is – hibás volt. De most megjelent egy olyan (kiber)tér, amely maga alkotja a posztindusztriális társadalom és az információs város földrajzát.

Ez nagyrészt láthatatlan a hagyományos megfigyelési és mérési módszerekkel, és ezért óriási kihívásokat vet felazon módszer kapcsán, amellyel el tudjuk kezdeni a jelenség megfigyelését, nem is beszélve annak esetleges tervezéséről, kialakításáról. El kell kezdenünk ezt a kiberteret feltérképezni, meg kell állapítanunk annak architektúráját, és meg kell mutatnunk, hogy hogyan kapcsolódnak hozzá a  hagyományos földrajzi területeink és hogyan alakítják át azokat. Az előttünk álló feladat sürgős, és izgalmas, és egy olyan kihívás, amelyet a jelen folyóirat hasábjai fogunk megkísérelni megoldani.

Fordította: dr. Varsányi Károly

Címkék:

dr. Varsányi Károly ügyvéd, a digitalcash.hu oldal szerkesztője, más oldalak vendégírója, blokklánc jogász. Ha kérdésed van a digitális fizetőeszközök vagy a digitális eszközosztályok (tokenek, etc.) kapcsán, akkor írj neki.
Ajánlott bejegyzések
SZÓLJ HOZZÁ

Leave A Comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Digitalcash.hu