Mindig is szerettem a sci-fit. Na jó, pontosítsunk, diák korom óta (általános iskola) szeretem. Anno nekem a 80-as években a Galaktika/Metagalaktika, az IPM (magazin) jutottak, hogy a jugoszláv magazinokról már ne is beszéljünk (nevet).

Már akkor lenyűgözött, hogy ezekben a tudományos fantasztikus művekben megírt dolgokból mennyi minden lett aztán valósággá.

Most pedig készülgetve a Magyar Telekom által szervezett 12. fenntarthatósági napra, ahol előadó leszek kriptos vonalon a gazdasági szekcióban, felmerült az egyeztetések során egy kérdés, amit – szerintem – nem lehet figyelmen kívül hagyni.

Tudom én, hogy egy ilyen nívós konferencia és esemény nem adhat a nap végén olyan üzenetet át a résztvevőknek, aminek a hatására a kardjukba dőlnek, azonban a helyzet ennél jóval komplikáltabb, ami -akár- a fenntarthatóságot, -akár- a kriptopénzeket illeti.

Ha valaki szereti a sc-fit, annak ismerősen csenghet “Bucky” Fuller neve (vagyis Richard Buckminsteré), aki feltalálóként, több mint 28 találmányt, íróként pedig 30 körüli könyvet jegyez, emellett 47 tiszteletbeli doktori címmel is bír. Róla nevezték el a 60 szénatomból álló fullerén molekulát (Buckminster fullerén C60, a molekula alakja öt és hatszögű lapokból összeállított focilabdát formáz, belül pedig üres) és ismertek még az ilyen alakú ún. Dymaxion házak és egy gépjármű (kocsi) is.

Akir érdekel az öreg Bucky bátran guglizza meg, nem semmi csóka volt, annyi szent.

Hogy a fenntarthatóságot behozzam, elmondom, hogy az öreg Bucky-t Isten igazából egész életében egy kérdés foglalkoztatta, jelesül a „van-e esélye az emberiségnek arra, hogy hosszú ideig és sikeresen fennmaradjon a Földön, és ha igen, hogyan?”

Ennek kapcsán írt meg olyan könyveket, mint a “Education Automation: Freeing the Scholar to Return, Operating Manual for Spaceship Earth, Utopia or Oblivion: The Prospects for Humanity , stb.)

Szintén neki volt egy olyan meglátása, hogy végső soron az emberiségnek jobbat tenne, ha egy nálánál “okosabb”, de mindenképpen függetlenebb gépi vezérlésnek (AI) a kezébe tenné le az irányítást.

Nem akarok most belemenni, mindenféle transz humán dolog fejtegetésébe, hiszen akik olvassák a DC-t, azok pontosan tudják, hogy kriptos megközelítésben miért lehet meleg pite a kripto és az AI kapcsolata, de azt én is aláírom, hogy a dologban (AI vezérelt emberiség) van ráció.

Ami tegnap a fenntarthatósági nap előkészítő beszélgetéséből kiderült az az, hogy sokan nem kapcsolják össze a kriptopénzeket az ún. információs társadalom fogalomkörével. Én ilyen szempontból szerencsés vagyok, mert jogászként tanultam államelméletet, jogszociológiát (by Pokol Béla) és ezért talán nagyobb rálátásom is van ezen területre.

Példának okéért, hogy egy mai magyar jogi jelenséget említsek, azért nem szerencsés, ha a jogrendszer jogi bináris kódja (jogos/jogtalan) mellett a hatalom, vagy még inkább a politika bináris kódja is feltűnik a jogrendszerben, mert végső soron ez erodálja a jogrendszerbe vetett bizalmat és az emberek automatikusan elkezdik majd újraépíteni a jogszolgáltatói vagy éppen végrehajtói hatalmat (hiszen az állami diszfunkcionális, a sok lex specialis vagy még inkább contra legem döntés miatt felpuhult) és a “kispályás” romani kris mellett megjelennek a nagy pályás (részben kibertérre, részben a való világ államon túli rejtett szervezeteire /szervezett bűnözés épülő) jogot és végrehajtást is szolgáltató szervezetek.

Azért nem kapcsolják szerintem össze, mert nem teljesen értik, hogy mi is az az ún. információs társadalom? Ez nem csoda, mert maga a fogalom is többféle értelemben használatos (tudás alapú társadalom része, stb.), de az biztos, hogy az átlag, vulgár megközelítés szerint az információs társadalom az kb. az jelenti, hogy a társadalom az információra épül.

Na, itt már kezdhet derengeni a blokklánc iránt érdeklődő közönségnek, hogy hol is jön be a képbe a blokklánc. Ott ugye, hogy pont ez a technológia teszi lehetővé az információk konzisztens tárolását és generálását a hálózatokban és a hálózatokból szerveződött kibertérben.

Éppen ezért lehet a jelentősége óriási is. Mi, vagyis milyen információ kerül bele a blokkba és mi marad ki belőle? Hogy ez miért jelentős kérdés, erről szintén írtunk már korábban.

Itt viszont még nem állhatunk meg, mert az információs társadalomnak többféle megközelítése van. Jómagam most idézni fogok Pintér Róbert “Úton az információs társadalom megismerése felé” c. munkájából a jobb megértés végett.

” A térszerkezeti megközelítés szerint azért élünk információs társadalomban, mert az információs technológiák használatának és a globalizációnak köszönhetően egyre kevésbé meghatározó a fizikai tér szerepe, ma már hálózatok vesznek körbe minket, amelyek új keretet adnak a társadalmi folyamatoknak, például a termelésnek, az elosztásnak, a politizálásnak, stb.

A kulturális megközelítés szerint azért élünk információs társadalomban, mert globális, egyre inkább digitalizálódó médiakultúra vesz körül minket, ami az értelem- és jelentésadás elsődleges forrásává válik, és meghatározza életünk kereteit. A televízióban közvetített 1989. évi „bársonyos forradalmak” új korszak beköszöntéséről tettek tanúbizonyságot, amelyben a média már nemcsak közvetíti, hanem maga is „csinálja”a történelmet.

A foglalkozásszerkezeti és gazdasági megközelítések szerint azért élünk információs társadalomban, mert a mezőgazdasági és az ipari korszakon túllépve ma már az információs szektor és az információs jellegű munkavégzés dominál a gazdaságban.

A technológiai megközelítés szerint azért élünk információs társadalomban, mert a társadalmi együttélés minden területén elterjedtek és egyre fontosabb szerepet játszanak az információs és kommunikációs technológiák, amelyek alapjaiban alakították át a társadalmak működését, beleértve a politikát, a gazdaságot, a kultúrát és a hétköznapi életet is.

Manuel Castells szerint az információs társadalom az emberi együttélés új módja, amelyben az információ hálózatba szervezett előállítása, tárolása, feldolgozása, előhívása játssza a legfontosabb szerepet.

Castells a trilógiájában a társadalom egészének átalakulásáról ír. Ennek infrastrukturális hátterében az információs és kommunikációs technológia áll, anyagi alapjait pedig az új hálózati gazdaság jelenti, ami – az együttélés más területeihez hasonlóan – erősen globalizálódik. Együtt jár vele a társadalmi bizonytalanság növekedése, a tervezhetőség és az előrelátás csökkenése, új társadalmi egyenlőtlenségi rendszer megjelenése, ami mindenütt jelen van, létrehozva a kirekesztettek „negyedik világát.”

A társadalom új logikai szervezőelve a hálózati szerveződés: aki benne van a hálózatban, az létezik, aki pedig nincs benne, az nem.“

Ez bizony egy új kapitalista modell, nem kell ezt tagadni (Castells szerint is) és sokaknak az is ismerős lehet, hogy miről írt anno a DC ” Ebben a digitális globalizációban pedig mindenki benne van, még akkor is, ha most még ez nem is látszik. Aki pedig nem lesz benne, az – a rendszer szempontjából, ha szabad ilyen cinikusan kifejezni magam – nem is kell, hogy benne legyen, rájuk amúgy „sincsen szükség”. Ezzel persze lehet vitatkozni, de ahogy az analfabétákra sem volt szükség egy idő után a “hagyományos rendszerekben”, ugyanígy a perifériára fognak sodródni az ún. digitális analfabéták is, ha minden így marad.”

Ha most ehhez azt is hozzávesszük, amit a Facebook Libra kapcsán mondtam el, egy másik workshopon, hogy az a pénz lehet a társasági (corporate) pénz előfutára és ismerjük David C. Korten “Tőkés társaságok világuralma” c. könyvét, akkor tovább horgoltuk ugye azt a bizonyos terítőt.

Maga az információs társadalom szókapcsolat, egyébként a japán (joho(ka) shakai) Kisho Kurokawa, a híres építész és Tadao Umesao, a neves történész-antropológus 1961-es beszélgetései során született meg.

1964 januárjában jelenik írásban egy tanulmány címeként, ahol a szerzõ Jiro Kamishima, de a címet (Az információs társadalmak szociológiája) a szerkesztő, Michiko Igarashi adta a tanulmánynak .

(A fogalom egyértelműen Japánhoz kötődik, hiszen 1971-ben Japán már rendszerező „szótárt” ad ki az információs társadalmakról.)

Érdekesség, hogy az angolban a poszt-indusztriális társadalom, illetve a fehérgalléros forradalom fogalom volt használatos. Azért a fehérgalléros forradalom, mert bár az ún. harmadik hullám képviselői támadták a fennálló establishmentet, de ennek kapcsán a munkásosztálytól (“blue collar”) olyan messze voltak, mint Makó Jeruzsálemtől. Ma azt mondanánk rájuk, hogy libertariánusok.

A 2018-as válság után alapvetően 2 féle válasz született. Az egyiket nevezzük az ún. centralizáló törekvéseknek (Kína, Törökország, igény szerint U.S.A. és Magyarország), a másik pedig az ún. decentralizáló törekvések (blokklánc, kriptopénzek, meg amik és akik emögött vannak/lehetnek.

Én, mint jogász alapvetően látom, hogy adott esetben mind a 2 megközelítés “hatásos” lehet. Egyfelől van az a szitu, amikor nem jó, ha másik 15 hatalmi tényezővel, entitással, kell megvitatni a kérdést, mert erre nincsen idő. Meg van az a szitu is, amikor a “több szem, többet lát” elv mentén, igenis nagyon hasznos, ha egyeztetünk.

Az viszont biztos, hogy ahogy Pintér úr is írta “az információs társadalom valódi dimenziói nem a távközlés és nem is a számítástechnika körül keresendők, hanem az oktatás, a tudomány, az innováció, az (új) gazdaság, a tartalom és a kultúra felől járhatók be”.

A korábban idézett kérdés kapcsán pedig megoszlanak a vélemények.

„Van-e esélye az emberiségnek arra, hogy hosszú ideig és sikeresen fennmaradjon a Földön, és ha igen, hogyan?”

Mi segíti jobban a fennmaradást? A centralizáció vagy annak ellentéte a decentralizáció? Who’s to say, hogy a művelt franciát idézzem.

Ha tetszenek a posztok és szeretnéd támogatni a munkánkat, akkor itt megteheted:

BTC: 1G9ReJJUXqwwtAUCajzUk4GWm6BDWoKCCf

LTC: LPFXf42zHTgT8BAGmi2dgBKMUCpUJyYVxy

DASH: XuD7Am4yoyDh6tR3GdgWpFFMTnkEQ4KP26

ETH: 0xe984642d5f84e2043a535aba5b6c7ff1691ac15b