Amúgy is írni szerettem volna róla, de ma meg is kaptam konkrét kérdés formájában, hogy „volt valami izgalmas, felforgató hír blockchain fronton?”

Én ugyan csak egy kis szegmensére látok rá a blokklánc világának (ahogy Fábry után szabadon meg szoktam fogalmazni: jogi bedolgozó vagyok blokklánc vonalon, – nem kontárkodnék bele a komoly AI szakik világába -, ellenben nekem is vannak érzéseim és meglátásaim), ezért nem tudok elmenni azon érzékelésem mellett, hogy a blokklánc világában jelenleg a legnagyobb izgalmas és felforgató hír: – a mindenhol máshol is jelenlévő – A.I. narratíva.

Egészen pontosan annak is azon vonulatára gondolok, ami a mesterséges intelligencia különféle „megtestesüléseit”, mint gazdasági szereplőket tételezi és amiket már lázasan kutatnak (lásd pl: Hadfield és Koh, 2025).

Az már szerintem sokak számára világos, hogy a mesterséges intelligencia szereplőit/ügynökeit (de maradhatunk a divatos AI-ágens megnevezésnél is) valószínűleg mind a köz-, mind a magánszektorban alkalmazni fogják majd a jövőben.

Ehhez az alkalmazáshoz pedig stabil alapot tud szolgáltatni a blokklánc.

Maga az ágens szó – amellett, hogy én a volt Feleségemet hívtam anno így, mivel Ő Ágnes – a latin agēns szóból származik, jelentése: cselekvő, az informatikában pedig olyan mesterséges alkotásokat jelöl, akik „cselekszenek”, mint például a robotok, amelyek programozható voltuk miatt jól használhatók szimulációra, modellezésre és egyéb szabályozó mechanizmusok tanulmányozására.

Az AI/MI-ágensek tehát olyan olyan mesterséges intelligencia alapú alkalmazások, amelyek döntéseket hoznak, és minimális emberi felügyelet mellett végzik el a végrehajtandó feladatokat. Amennyiben fejlett modellekkel támogatják meg őket, úgy az ágensek eldönthetik a cselekvés menetét és több szoftvereszközt alkalmazhatnak a végrehajtáshoz. 

A jövőbeli ágensalapú MI-alkalmazások teljes köre ugyan még bizonytalan, de már jelentős erőfeszítések folynak a MI-ágensek fejlesztésére és integrálására számos felhasználási esetben, például az oktatásban, a jogi szolgáltatásokban, a szoftverfejlesztésben, az egészségügyben, a tudományos kutatásban és már a kormányzati szolgáltatásokban is.

Az egyik legfontosabb jellemző, amely megkülönbözteti a modern MI-ügynököket a múlt specializáltabb rendszereitől, az autonómiájuk.

Az ágensrendszerek folyamatos robbanásszerű növekedése, valamint az olyan új interoperabilitási szabványok, mint az Agent2Agent (vagy A2A, ami az ágensek interoperabilitását célozza) és az MCP (ami lehetővé teszi, hogy a mesterséges intelligencia alapú ágensek zökkenőmentesen interakcióba lépjenek külső eszközökkel, adatforrásokkal és API-kkal) egy új gazdasági réteg elkerülhetetlen megjelenését jelzik.

Ráadásul az ágensek annyira autonómok, hogy adott esetben már ki is szervezik a feladatokat (pl: COALESCE) azaz lehetővé válik, hogy az egyes ágensek a feladataikat lebontsák, és szükség esetén minden részfeladatot kiszervezzenek más, specializáltabb ágenseknek, akik megbízhatóbban vagy költséghatékonyabban tudják megoldani azokat.

Ezen feltörekvő ágensek két fő dimenzió mentén változhatnak: (1) eredetük és (2) határaik áteresztőképességét tekintve.

Nekünk most ez a második az érdekes, mert e szerint tekintve az ágenseket, azok gazdasági határai lehetnek áthatolhatatlanok, (hermetikusan elzártan működve a már kialakult emberi gazdaságtól) vagy áteresztőek, (lehetővé téve az interakciót és tranzakciókat a külső szereplők számára).

Jelenleg ezen kérdések kapcsán kőkeményen zajlanak az architektúrai döntések és az ágenspreferenciák összehangolása egy jobb társadalmi eredmény elérése érdekében.

Na, de vissza a blokklánc világába. Jöjjenek az AI mellé a DID-ek és a DAM-ok.

A fejlett mesterséges intelligencia asszisztensek nagyméretű rendszereinek koordinálása nem lenne lehetséges kommunikációs protokollok nélkül, amelyek lehetővé teszik az ágensek számára az információk cseréjét, az interakciót, a vitákat, a kölcsönös döntések és megállapodások megkötését, valamint a jövőbeli cselekvési irány megtárgyalását.

Hasonló követelmény van az ágensek számára az eszközök használatának, a szolgáltatásokkal való interakciónak és a környezetben végrehajtandó műveletek végrehajtásának lehetővé tételét illetően, különböző mértékű emberi felügyelet mellett.

Bár az interoperábilis kommunikációs protokollok szükségesek, azoknak egy robusztus és biztonságos identitásrétegre kell épülniük.

Ennek alapjaként – a megbízható interakciók elősegítése érdekében – a gazdaság minden egyes ágense egy decentralizált azonosítóhoz (DID) lehetne kötve.

A DID egy globálisan egyedi azonosító, amelyet az alanya – ebben az esetben a mesterséges intelligencia ágens vagy annak tulajdonosa – vezérel anélkül, hogy központi hatóságra támaszkodna.

Minden DID egy megfelelő DID dokumentumra, egy géppel olvasható fájlra oszlik, amely a (titkosítási) nyilvános kulcsokat, hitelesítési módszereket és szolgáltatásvégpontokat tartalmazza, amelyek az ágenssel való biztonságos interakcióhoz szükségesek.

A DID-ek szuverén jellege biztosítja, hogy egy ügynök identitása perzisztens és hordozható a különböző platformok és szolgáltatások között, lehetővé téve számára a tranzakciók hiteles aláírását, a tanúsítványok kiadását és a biztonságos kommunikációt.

A DID-módszer megválasztása az ügynök céljához igazítható, például:

did:key: egy egyszerű, önálló módszer (Dave Longley, 2025), amely ideális az ideiglenes feladatokhoz létrehozott eldobható ügynökök számára, mivel a DID közvetlenül egy nyilvános kulcsból származik, és nem igényel hálózati regisztrációt vagy blokkláncot.

did:ion: egy nagymértékben skálázható és cenzúrázhatatlan módszer perzisztens, nagy értékű ügynökök számára. Második rétegként működik a Bitcoin blokkláncon személyazonosító adatokat rögzítve a maximális biztonság érdekében a hálózat túlterhelése nélkül, így alkalmas vállalati vagy állami szintű ügynökök számára.

Bármely, az erőforrások igazságos elosztására irányuló rendszernek, különösen az egyéni felhasználókat vagy a közösségi szintű előnyöket magában foglaló rendszernek, védekeznie kell a Sybil-támadások ellen, ahol egyetlen rosszindulatú szereplő számos hamis személyazonosságot hoz létre, hogy igazságtalanul aránytalanul nagy részesedést igényeljen az erőforrásokból.

Hatékony védekezés lehet ez ellen az ún. Személyiség Bizonyítása (PoP) mechanizmus integrálása, amely ellenőrizhető garanciát nyújt arra, hogy egy ügynök vagy fiók egy egyedi emberi lénynek felel meg. Ez egy példa egy szándékos infrastruktúra-választásra, amely egy gondosan ellenőrzött áteresztőképességi pontot hoz létre – amely egy digitális személyazonosságot egy ellenőrzött emberhez köt – a rendszer integritásának biztosítása érdekében.

Akit még mindig nem ragadott meg a DID jelensége, azoknak közelebb hozván a témát, elmondjuk, hogy nemcsak a nagy port felkavaró Worldcoin DID alapú (ahol hardvert – „Orb”- használnak a felhasználó íriszének beolvasásához, egyedi hash-t generálva, amely megerősíti az egyediséget anélkül, hogy magát a biometrikus adatot tárolná vagy felfedné), hanem bizony a DID-ek kapcsán a különböző erőfeszítések közé tartozik az Európai Digitális Identitás (EUDI) pénztárca az eIDAS 2.0 részeként az Európai Unióban és a Kínai Közbiztonsági Minisztérium alá tartozó Kínai Decentralizált Azonosító Rendszer (China RealDID.

A másik ilyen blokklánc alapú dolog az ún. DAM.

A decentralizált autonóm gépek (DAM-ok) ) a DAO-k koncepciójára építenek, miközben kiterjesztik azt a mesterséges intelligencia által működtetett ágensek lehetőségére, mint olyan önirányító ágensekére, akik részt vesznek a decentralizált fizikai infrastruktúra-hálózatokban (DePIN).

A decentralizált autonóm gépek átalakító paradigmát képviselnek az automatizált gazdaságban, integrálva a mesterséges intelligenciát (MI), a blokklánc technológiát és a dolgok internetét (IoT) tartalmazó eszközöket, hogy önirányító gazdasági szereplőket hozzanak létre, akik részt vesznek a decentralizált fizikai infrastruktúra hálózatokban.

Digitális és fizikai eszközök kezelésére is képesek, és a hagyományos decentralizált autonóm szervezetekkel (DAO-kkal) ellentétben a DAM-ok tehát kiterjesztik az autonómiát a fizikai világra, lehetővé téve a bizalom alapú és a bizalom nélküli rendszerek létrehozását a valós és digitális világ eszközei (RDWA) számára.

Ez a tágabb definíció egy olyan gazdaságot képzel el, amelyben a mesterséges intelligencia által működtetett ágensek nemcsak digitális, hanem a valós eszközökkel is interakcióba léphetnek.

Ezzel a kézzelfogható eszközök és a működési folyamatok feletti ellenőrzés helye az autonóm szoftveres entitások felé tolódna el, amelyek képesek döntéseket hozni és végrehajtani a fizikai infrastruktúrával kapcsolatban.

Az ilyen rendszerek kezelhetik például a decentralizált energiahálózatokat, optimalizálhatják a fizikai áruk logisztikáját, vagy akár önállóan működtethetnek és karbantarthatnak robotflottákat, mindezt pl. egy blokkláncon biztosított keretrendszeren belül.

Látjuk tehát, hogy kombinálva az AI-t a blokklánccal vagy az IOT-vel, hatalmas lehetőségek nyílnak meg.

A hatalmas lehetőségek nyilván hatalmas kockázatokkal is járnak, hiszen egy nemzetközileg áteresztő MI-ágens gazdaság példátlan mértékű koordinációt, de jelentős kihívásokat is hordoz, beleértve a rendszerszintű gazdasági kockázatot és a súlyosbodó egyenlőtlenséget is.

Felhasznált irodalom: Virtual Agent Economies (Tomašev, Franklin, Leibo, Jacobs, Cunningham, Gabriel, Osindero vmint Google DeepMind)