Pedzegettük már ezt több posztban (ti: digitális dollarizáció, nostro-vostro rendszer vége, stb), de akkor legyen összeszedve néhány mondatban és főleg infógrafikában az alábbiakban.

Amitől tart Lagarde asszony, az a határok nélküli vagy utazó dollár, ami máshova, más gazdaság felé vezeti el a felhasználókat.

Nem „külföldi pénzről” van szó. Nem „kriptóról”. Nem az M2-es pénzmennyiségről.

Ide tartozik a Federal Reserve által kibocsátott bankjegy, ha külföldi pénztárfiókban található. Ide tartozik a dollárban nyilvántartott londoni lekötött betét. Ide tartozik a New York-i levelezőbanknál vezetett nostro-egyenleg. Ide tartozik a GENIUS-szabványnak megfelelő, nem bankszámlán, hanem digitális pénztárcában tárolt stabilcoin is.

A közös vonásuk a betöltött funkció: olyan dollárról van szó, amely képes elhagyni a Fednél vezetett tartalékszámlák zárt körét, miközben továbbra is dollárként fogadják el.

A rendszert 3 részvevő alkotja: a „kidobó”, a „kalitka” és a „nyomda”.

Vegyük ezeket sorra.

Először is, a Pénzügyminisztérium (Treasury) válik az offshore követelések felügyelőjévé. Minden olyan dollárt, amelynek el kell hagynia a tisztán belföldi tartalékkörforgást – különösen a stabilcoin formájában kibocsátott vagy használt dollárt – egy engedéllyel rendelkező PPSI (engedélyezett fizetési stabilcoin kibocsátó, azaz speciális fizetési rendszer-szolgáltató) felé terelnek, ahol követelmény az egy-az-egyhez arányú, megfelelő tartalékfedezet és az elkülönített kezelés. A „kidobóember” dönti el, mely tokenek juthatnak át a rostán.

A külföldi vagy nem amerikai kibocsátásnak – amennyiben elismert dollárkövetelésként kíván funkcionálni – meg kell felelnie ezeknek a feltételeknek, különben kimarad ebből a preferált formátumból.

Másodszor, a kibocsátás folyamata belföldi ellenőrzés alá kerül. Az a bank vagy nem banki intézmény, amely a dollár ezen „utazó” formáját kívánja kibocsátani, ezt egy engedélyezett, amerikai szabályozás alá eső struktúrán keresztül teszi, nem pedig egy külföldi könyvelésben vezetett, felügyelet nélküli főkönyvi jóváírással. Azok a belföldi bankok, amelyek ügyfeleik számára igénylik a tokent, megfelelő eszközöket helyezhetnek el a PPSI tartalékalapjában, és cserébe megkapják a tokent, így nem szükséges, hogy maguk váljanak kibocsátóvá. Az út rövid, a fedezet pedig átlátható.

Harmadszor, a levelező banki (correspondent banking) csatornák nem tiltottak.

Ám a tartalékkal fedezett tokenhez képest ezek már kevésbé hatékony pénzügyi megoldásnak számítanak. A nostro-követelések továbbra is léteznek. A nettó elszámolás lehetősége is megmarad. Ugyanígy léteznek a BankChain vagy a Cari rendszerén belüli betéti tokenek is. Ezek egyike sem illegális, lényegében csekkekként funkcionálnak. Amikor az ügylet másik fele nem ugyanabban a nyilvántartási rendszerben szerepel – például ha az eszköz tokenizált és saját őrizetben van, ha a partner külföldi, vagy ha atomi és éjjel-nappali elszámolásra van szükség –, akkor a csekk lassabb és kevésbé hordozható eszköznek bizonyul. A stabilcoin az, amely képes elhagyni ezt a zárt kört.

A posztért köszönet Monetary Mcfly-nak és az ő „Utazó dollárok” című posztjának. Tartalom és infógrafika: Tőle.