Digitalcash.hu
  • Telefonszámunk:
  • Címünk
    Budapest, Hungary
  • Munkaidőnk:
    Hétfő - Péntek 9.00 - 17.00

New to site?


Login

Lost password? (X)

Already have an account?


Signup

(X)
Farooq
KezdőlapAranyBitnózis: Bitcoin konspirációs teória IV.
18
aug

Bitnózis: Bitcoin konspirációs teória IV.

Ma is folytatjuk a korábban megkezdett, a Bitcoin lehetséges céljával foglalkozó poszt-sorozatunkat.

Aki “előre” olvasna az megteheti itt:

http://bandibacsi.blogspot.hu

A Bitcoin és az infláció…

A bitcoin alapvetően deflációs valuta, tehát az értéke két okból fakadóan is folyamatosan nőni fog: Az egyik – nem ez az alapvető – hogy az érmék száma az idők folyamán a „pizzások” feledékenységének köszönhetően csökken. Ez azonban nem gyakorol jelentős befolyást a digitális (kripto) pénz értékére, hisz senki sem tudhatja, hogy az adott érme megsemmisült, vagy csak elraktározták, azonban a pénzforgalomból így vagy úgy, de mégiscsak hiányozni fog. A másik  – fontosabb – drágító tényező, hogy a bitcoin-ra egyre nagyobb lesz a kereslet abból adódóan, hogy a világkereskedelem intenzitása a válságból való kilábalással egyidejűleg nőni fog, viszont az árucserét közvetítő pénz mennyisége változatlan marad, ami az egységnyi pénzre jutó érték növekedését vonja maga után.

A mostani „sztárközgazdászok” kedvenc teóriája, hogy infláció nélkül nincs gazdasági növekedés, és ezt többek között azzal magyarázzák, hogy defláció esetén a magánszemélyek és befektetők nem költik el a pénzt, hanem folyamatosan azt várják, hogy magától felmenjen az ára.

E tanulmány keretei nem teszik lehetővé e teória cáfolatát, itt csak annyit jegyzek meg, hogy a hitelpénzen alapuló, kamatos kamatra épülő pénzügyi rendszerben, a kamat előteremtése abban az esetben (sem!) lehetséges, ha a bankok újabb és újabb hiteleket bocsátanak ki (adnak), amely a gazdaság szakadatlan növekedésének vízióján alapul.  Ellenkező esetben az újabb és újabb befektetések nem térülnek meg, és a hiteleket – de főleg annak kamatát – az adósok képtelenek visszafizetni. Ez akár pozitív ösztönzésként is felfogható, azonban inkább a cápához hasonlítanám, amely ha nem úszik folyamatosan, nem kap oxigént, és elpusztul. Más értelmezésben ez egy olyan piramisjáték, amelyben a Föld felemészti önmagát.

A pénzügyek azonban nélkülözik az erkölcsi megfontolást, úgyhogy mi sem tesszük. Elég legyen annyi, hogy az infláció – és az ezzel járó jelentősrészt fedezetlen pénzkibocsátás – a modern pénzügyi rendszer alapköve, nélkülözhetetlen része, amely nélkül a hitelkamatok – és sok esetben maguk a hitelek – a matematika törvényei szerint visszafizethetetlenek. Napjaink pénzügyi rendszere tartós defláció esetén menthetetlenül lefelé tartó ördögi körbe kerül, ahonnan komoly válság nélkül nincs visszaút. A hivatalos média az inflációt – részben helytállóan – a kapzsi politikusok nyakába varrja, akik évről évre túllépik az állami bevételeket ezért vagy hitelfelvételre vagy fedezetlen pénzkibocsátásra kényszerülnek, azonban mélyen hallgat arról, hogy az infláció nem a politikusok találmánya, hanem a pénzügyi rendszer lényegéből fakad, és a kamatos kamatra épülő szisztéma összeomlása nélkül nem megkerülhető.

Vajon miért imádkozik a FED – legalább (legalább!) három trillió dollár „levegőből történő” kibocsátása után – két százalékos inflációért a kamatemelés érdekében majd tíz éves közel nulla százalékos kamattartás után? Vajon miért kongatja a vészharangot az Európai Központ Bank 2015 augusztusában az euró 0,2 %-os inflációja miatt azután, hogy március óta havonta 60 milliárd fedezetlen eurót pumpál a pénzügyi rendszerbe, és a befektetési kamatok negatív tartományba fordultak, azaz a vállalkozások fizetnek azért, hogy a bankok őrzik a pénzüket – talán nem tudják nyereségesen befektetni?

Csöndben jegyzem meg, hogy nem mindig a hitelek visszafizetése a cél, sőt: Válság alkalmával a hitelfedezetül adott értékeken és ingatlanokon hihetetlenül nagyot lehet „kaszálni”, a részvények áreséséről és az annak nyomán bekövetkező tömeges vállalati csődök jelentette felvásárlásról nem is szólva. (A vállalatok a bankoknak az általuk felvett hitelek fedezetéül sokszor saját részvényeiket ajánlják fel, amelynek jelentős értékcsökkenésekor a bankok azonnali egyösszegű hitel visszafizetést követelnek, ami rendszerint csődhöz vezet.) Válság előidézéséhez csupán a forgalomban lévő pénz mennyiségét szükséges csökkenteni, a pénzbőség növelésével – a következő válságig – viszont szalad a szekér.

Nos, mint korábban volt szó róla, most minden eddiginél nagyobb a baj, de itt nem ennek elemzésével kell foglalkoznunk. Elég legyen annyi, hogy a hivatalos közgazdaságtan az inflációt dogmává avatja, anélkül, hogy annak igazi okáról akár egyetlen szót is ejtene.

Tudom, hogy e tanulmányt némiképp hiteltelenné teszi, mégsem állhatom meg, hogy egy mondat erejéig meg ne említsem: A múlt század negyvenes éveinek végén, ötvenes éveinek elején a sztálini Szovjetunióban a második világháború pusztításait követően az árak a gazdaság helyreállítása nyomán több éven keresztül csökkentek, tehát defláció volt, a gazdaság mégis dinamikusan fejlődött. Nyilván más ideológiai, politikai és gazdasági-pénzügyi filozófia nyomán történt mindez, azonban a tény ettől tény marad. Közel sem kívánom a sztálini rendszert összefüggésbe hozni a bitcoinnal, pusztán arra szerettem volna rávilágítani, hogy gondolkodásunk keretei meglehetősen szűkösek.

A bitcoin értéknövekedése ugyanis megfeleltethető a „normális” pénz kamat útján történő fialtatásának azzal a nem elhanyagolható különbséggel, hogy nincs szükség hozzá bankra vagy más közvetítő szervezetre. Lehet, hogy ez (is) a bajuk a közgazdászoknak?

Mindenesetre abban igazuk van, hogy a defláció a valuta tartalékolását elősegíti – minthogy normális esetben a bankok által kínált kamat is – azonban úgy gondolom, hogy napjainkhoz hasonlóan ki fog alakulni egy egyensúly a bitcoin tartalékolása és fizetési eszközként történő alkalmazása között, –  ha másként nem, hát alternatív pénzek és eljárások megjelenése révén (pl. swap).

  1. A bitcoin alternatívái

Valószínűleg szeget ütött egyesek fejében, hogy mi az, ami még a bitcoinnál is nagyobb üzlet lehet?

A válasz egyszerű:

Egy másik bitcoin.

Szó szerint is, és átvitt értelemben is.

Szó szerint azért, mert napjainkban (2017 július-augusztus) folyamatban van a bitcoin „megduplázása”, azaz „bitcoin cash” néven egy, a bitcoinnal közös gyökerű új kriptopénz létrehozása, amely hosszútávon – nem kevés „hátszéllel” – akár a korábbi helyére is léphet. Tekintettel a viszonylag alacsony bevezetési árra megfelelő „üvegház” biztosítása esetén az áremelkedés néhány éves távlatban akár jelentős is lehet, később szó lesz róla.

Átvitt értelemben pedig azért, mert mostanság már több száz féle kripto (digitális) pénzt tartanak nyilván, amelyek összefoglaló neve altcoin, kifejezve azt, hogy a bitcoin alternatíváját jelentik.

Ezek mindegyike olyan digitális kódot képvisel, amely nem igényel bankot, vagy egyéb közvetítő szervezetet, ezért használatuk hasonlít a bitcoinhoz: Pénztárcából pénztárcába lehet küldeni interneten keresztül. Jelentős részük ”szülőatyja” felvállalta a nevét, tehát lehet tudni, kihez, vagy kikhez köthető, ugyanakkor vannak olyan pénzek, amelyek megalkotója a bitcoinhoz hasonlóan a névtelenségbe burkolózik, vagy megadta ugyan a nevét, de azon nem elérhető. Ugyancsak különbséget jelent közöttük, hogy a bányászat a nyilvánosságra hozataluk előtt is zajlott-e, (ún. előbányászott érmék – premined coins), vagy egyenlő eséllyel vehet részt mindenki a kitermelésében (persze csak akkor, ha az a bányászat előrehaladtával nem lehetetlenül el).

Ugyancsak eltérést mutat a működési elvük, amely két alapvető típusba sorolható, a bitcoinra jellemző SHA-256 algoritmusra (proof-of stake), – ez a bányászathoz jelentős számítási kapacitást igényel, és a tranzakciók hitelesítése is tovább tart, valamint a SCRYPT algoritmusra (proof-of-work), amely érmék előállítása nem igényel nagy processzorkapacitást, ezért viszonylag széles körben bányászható, a tranzakciók hitelesítése pedig negyeded-harmad annyi időt vesz igénybe, mint a másik algoritmus esetében (litecoin). A kibányászható maximális mennyiségben is többszörös eltérés mutatkozik közöttük, sőt vannak olyan pénzek, amelyek száma nincs korlátozva, hanem az az az évek során meghatározott százalékos arányban vagy abszolút értékben folyamatosan nőhet.

Az összes kriptopénz esetében közös, hogy néhány hónappal, vagy néhány évvel a bitcoin után hozták létre őket, tehát a bitcoin az első megvalósított kripropénz. Sokan ennek tulajdonítják a többihez képest kimagasló népszerűségét, a bitcoin piaci kapitalizációja jelenleg több mint tizenötszöröse a sorban őt követő altcoin-nak (2015-öt írunk!), a tranzakciók számáról, vagy az egységnyi érme áráról nem is beszélve, amelyek több százszoros, több ezerszeres különbséget mutatnak a bitcoin javára. Azonban valóban ennyit jelentene az a viszonylag kis idő, amivel a bitcoin megelőzte a társait? Nem inkább arról van szó, hogy láthatatlan kezek segítik a bitcoin elfogadó helyek számának növekedését, és az érme árának viszonylag magas szinten tartását? Hisz a többi altcoin túlnyomó része ugyanolyan jó, sőt jobb matematikai kidolgozottsággal pályázhatna a bitcoin helyére, mivel az első digitális pénz megjelenését követően a kriptopénzek tulajdonságain bizonyos vonatkozásban még javítottak is, mégsem történik ilyesmi, a bitcoin továbbra is egyeduralkodó a piacon. Minden valószínűség szerint ebben a média játszik meghatározó szerepet, mert a híradásokban csak igen ritkán esik szó a többi pénzről, és az is csak abban az összefüggésben, hogy létezik másféle digitális pénz is, nem többen. (az altcoinok ára azóta lendületet vett).

Annak ellenére, hogy az altcoin-ok túlnyomó része rendelkezik saját fejlesztői közösséggel (community), és saját fényesre suvickolt portállal az interneten, az érméik kezelését végző felhasználói (kliens) szofverek fejlesztése mégis gyerekcipőben jár, a bitcoin és még néhány kriptopénz (Litecoin, Dogecoin) kivételével a teljes blokkláncot le kell tölteni a saját gépre, és folyamatosan szinkronizálni kell a hálózattal annak érdekében, hogy a pénztárcánkban lévő érmék hitelesítésre kerülhessenek. Ez meglehetősen körülményes, de főleg időigényes, sokan valószínűleg nem is vesződnek vele még azok közül sem, akik egyébként használnak bitcoint. A kliens szoftverek viszonylagos elmaradottsága sok altcoin esetében a bányászgépek és a tranzakciók alacsony számával magyarázható lenne, azonban más okok is felsejlenek, nevezetesen, hogy nem igazán kívánják az altcoinok túlnyomó részét (egyelőre) előtérbe helyezni, használatukat erősíteni. Altcoin pénztárcák online tárolására és kezelésére hivatott internetes szolgáltató szintén csak egy-kettő létezik, de alacsony számuk ellenére mégis van olyan, amelynek az internetes fórumokon rossz a híre (magyarán lopják a pénzt).

Itt szeretnék elnézést kérni előbbi szavaimért azoktól az altcoin közösségektől, akik odaadással, lelkesedéssel, becsülettel próbálják előmozdítani saját érméjük ismertségét, használatát, hisz nem kevés ilyen létezik, azonban valahogy ez közel sem sikerül nekik annyira, mint a bitcoin esetében, amely elméletileg szintén csak saját fejlesztői közösségének köszönheti létezését és fejlődését.

Ezzel szemben vannak olyan internetes portálok, amelyek közel valós időben hírt adnak a csaknem összes létező altcoin árfolyamának, piaci kapitalizációjának és kitermelésének alakulásáról, több hónapra, több évre visszamenőleg aprólékos grafikonokkal szemléltetve azt, komoly valutaként beállítva az adott digitális pénzt. Ugyanakkor tudni kell, hogy az altcoinok többségét semelyik tőzsdén sem forgalmazzák, az egymás közti átváltásukkal foglalkozó portálok nem jegyzik, egyetlen bolt, vállalkozás sem fogadja el, mégis van dollárban kifejezett értékük, árfolyamuk. Ráadásul az altcoinok jelentős része nem forgalomképes, nem likvid, a segítségükkel tranzakciót alig hajtanak végre, és a kitermelt érmék túlnyomó része azoknak a személyeknek a kezében van, akik a pénzt létrehozták, és azóta is bányásszák.

Vajon milyen célból fejlesztik és termelik ki ezeket a pénzeket? Az alkotók nyilván bíznak abban, hogy egyszer széles körben alkalmazni fogják, és értékük jelentősen megnő. Szerepet játszhat az egyéni becsvágy, vagy az újdonság előmozdításának igénye. De vajon mire alapozzák ezt a töretlen hitet és bizalmat, amelynek köszönhetően fáradhatatlanul dolgoznak pénzük kitermelésén és terjesztésén?

A legfurcsább a namecoin esete, amely 2010 szeptemberében indult útjára. A namecoin létrehozásánál még ott bábáskodott az a Satoshi Nakamoto, aki a bitcoint megalkotta, és mintegy két évre rá eltűnt. A namecoin ugyanúgy működik, mint a bitcoin, ugyancsak 21 millió darabot lehet belőle előállítani, ugyanannak az algoritmusnak a segítségével, sőt, ugyanazok a szoftverek és gépek alkalmasak az előállítására, mint a bitcoin esetében. Állítólag nemcsak alkalmasak, hanem ugyanazon a számítógépeken párhuzamosan folyik mindkettő kitermelése. A namecoin ára mégis kettő ezred része a bitcoin-énak, és jelenleg csupán  0,4 dollárt, tehát 40 centet ér darabja („érméje”), ezért a kitermelési költségek megtérüléséről még csak nem is álmodhatunk (bár lehet, hogy a ráfordítás mértéke igen alacsony, mivel egyes híradások szerint a namecoin a bitcoin gyártás „mellékterméke”.) Mindenesetre  a namecoint folyamatosan bányásszák, a 21 millióból 2010 óta már több mint 12 millió darabot sikerült belőle kitermelni, ez a szám a bitcoin estén 14 és fél millió. (2015!).

Ugyanakkor a pénzfunkció mellett a namecoin-nak van egy olyan rendeltetése is, amely a létrehozásában meghatározó szerepet játszott: A segítségével működtethető az interneten egy olyan osztott ún. domain név szolgáltató hálózat, amely nagyrészt lehetetlenné teszi, hogy a hálózat szolgáltatását igénybe vevő honlapokat, portálokat bárki betiltsa, elérhetőségüket informatikai eszközökkel lehetetlenné tegye. Ez a jelenlegi domain név rendszer alkalmazásával egyszerűen megvalósítható, egyes nem kívánatos weblapok elérhetőségét, az internetszolgáltatók az állami hivatalok intézkedése nyomán rövid időn belül képesek blokkolni. Nem állítom, hogy egyéb módszerek alkalmazásával mindez nem lehetséges, azonban bonyolultabb, több időt vesz igénybe, és könnyebben kijátszható.

Vajon miért fontos ez a jelenlegi körülmények között, az információszabadság és a demokrácia korában, vagy az államok fokozódó szembenállása később talán más módszereket követel meg a nézetek és információk terjesztésére?

2014-ben a Firefox böngésző beépíthetővé tette a FreeSpeechMe nevű alkalmazást, amely a namecoin bloklánc letöltésének segítségével biztosítja a megosztott névfeloldási (domain name) rendszerhez történő csatlakozást, és annak alkalmazását. Különös, hogy bár a bitcoin funkcióinak bővítésére, fejlesztésére internetes pályázatot írtak ki, a díjnyertes – és saját ötletét megvalósító – személynek a nevéről csak pletykák keringenek, a namecoin létrehozójának – a bitcoin-hoz hasonlóan – csak az álneve ismert (a név más, mint a bitcoin esetében).

Ha belegondolunk, ez így logikus: Kell az Satoshi Nakamoto-nak (vagy akárkinek), hogy az újságírók folyamatosan azzal zaklassák, hány bitcoinnal rendelkezik?

Azonban ezzel közel sincs egyedül. A Peercoin és a Primecoin létrehozója például szintén csak a nevét tette közkinccsé – Sunny King -, személyes adataiból más egyebet nem. Ő állítólag még mindig ír a kriptopénzzel kapcsolatos internetes fórumokba, aki kíváncsi rá, utána nézhet.

Érdekességként említem meg, hogy jelenleg (2015!) fejlesztés alatt áll egy olyan kriptopénz (ethereum – ether), – de ez már inkább ez egész pénzügyi rendszer, – amelynek segítségével akár a több ezer kilométer távolságból olyan digitális szerződés köthető, amely a megállapodás korrekt teljesülésének érdekében egyszeri használatra további kriptopénz kibocsátását teszi lehetővé oly módon, hogy a szerződés alapján képződött bevételek meghatározott hányadát automatikusan a felek számítógépes pénztárcájába irányítja, így a csalás, sumákolás elkerülhetővé válik.

Ugyanakkor – és ha már tanulmányomat ezzel kezdtem, nem tudok előle kitérni – létezik egy „bit gold” nevű digitális elismervény, ha úgy tetszik altcoin, amely fizikai arany tulajdonlásáról szóló igazolás, anélkül hogy az arany tárolásáról, őrzéséről gondoskodni kellene. Más kérdés, hogy válsághelyzetben az arany ott lesz-e a trezorban, bízom benne, hogy igen. Mindenesetre érdekes lenne utána járni, van-e köze a Nick Szabó által kigondolt pénzhez.

De hogyan egyeztethető össze a bitcoin jövőjére vonatkozó korábbi feltételezésekkel ez a rengeteg kriptopénz, altcoin? Vagy virágozzék száz virág?

Valószínűleg ez a helyzet. Egyelőre.

  1. Kriptopénzek a jövőben 

Ha már a bankok és egyéb tőkeerős tényezők nem vállalják fel a bitcoinban lévő érdekeltségüket, ezt a jelentős számú altcoin még inkább elfedheti, különösen akkor, ha sokat közülük szintén ők protezsálnak. A későbbiekben a különböző kriptopénzek nagy valószínűséggel a bitcoin felhasználásával kialakított keresztárfolyamok segítségével helyettesíthetők lesznek egymással, és akár bitcoinra lehet váltani őket, – mint ahogy ez már most is lehetséges. A kérdés csupán az, hogy melyiknek mennyivel megy föl az ára a bitcoin vonatkozásában, ugyanis ebben a duplacsavarban többszörös nyerség érhető el: Nem elég, hogy a bitcoin dollárban kifejezett értéke a több százszorosára nőhet, még ezt is megsokszorozhatja egyes altcoinoknak a bitcoinhoz képesti árnövekedése, amely igen valószínűnek tűnik a mostani rendkívül alacsony átváltási arányhoz képest. A kérdés csupán az, képesek vagyunk-e a sok kavics közt időben észrevenni a gyémántot. Valószínűleg ez nem annyira saját képességeinken múlik, mint inkább a hiányos információn, az azonban már most bizonyosnak tűnik, hogy túlnyomó részük előbb vagy utóbb a mélybe hull, magára hagyva a bitcoint és pénzforgalmi szempontból néhány nem túl jelentős társát. Aki majd időben ki tud szállni, az akár szerencsésnek is gondolhatja magát, pedig a sors (Soros?) könyvében a történet vázlata minden valószínűség szerint már most meg vagyon írva.

Természetesen az is elképzelhető, hogy a bitcoin csillaga leáldozik, és más kriptovaluta veszi át a helyét, bár ennek úgy tűnik, nincs realitása. Vagy olyan kriptopénz lesz a befutó, amelynek a maximális mennyisége nem korlátozott, hanem ugyanúgy lehet kibocsátani és inflálni, mint bármely más „normális” pénzt, és ezzel globális méretekben vissza lehet hozni a kamatos kamat rendszerét? És vajon a sok altcoin idővel nem járul-e hozzá a nemzetek belső piacainak és ezzel maguknak a nemzeteknek a felbomlasztásához?

Érdemes elgondolkozni azon, hogy a globalizáció térhódításának legjelentősebb „akadályozó” tényezői maguk a nemzetállamok, amelyek lebontása bizonyos körökben stratégiai célként jelenik meg. A világot már mai is jelentősrészt a multinacionális cégek és azok országhatárokon átívelő érdekei irányítják, az államok mozgástere az utóbbi tizenöt-húsz évben beszűkült, szuverenitásuk csökkent, szerepüket egyre inkább a multinacionális vállalatok hallgatólagos irányítása alatt álló nemzetközi szervezetek veszik át. Az erőszakszervezeteken kívül az állami szuverenitás legerősebb bástyája a költségvetési- és adópolitikával párosuló önálló pénzkibocsátás és kamatpolitika, amelynek gyengítése jelentősen korlátozná a nemzetállami törekvéseket és önállóságot.

És mi lenne, ha a pénzkibocsátás nem nemzetállami, – de még csak nem is regionális -keretek között valósulna meg? Mi lenne, ha a multinacionális cégek maguk bocsátanának ki pénzt, amelyet az adott cég szolgáltatásainak igénybe vételekor, vagy pedig a gazdasági szféra egyes ágazataiban, területein lehetne felhasználni (energetika, közlekedés, élelmiszeripar, távközlés stb) országoktól függetlenül?

Utópia?

Manapság sok multinacionális cég bevétele meghaladja még a közepes fejlettségű államok bevételeit, költségvetését is, Magyarországét mindenképp. Gondoljunk csak a Volkswagen botrány kapcsán közzétett pénzügyi adatokra, amelyek elképesztő számokat mutatnak. Az USA és az EU között tervezett Transzatlanti Kereskedelmi Megállapodás (TTIP) az államok és a multinacionális vállalatok vitája esetén a multinacionális cégekre vonatkozó, általuk írt nemzetközi és belső szabályokat gyakorlatilag az állami törvények és jogszabályok fölé emeli, az előbbieket erősebbnek elismerve.

Ma már a vásárlások közel tíz százalékát teszik ki az úgynevezett rejtett fizetések, amelyek során különböző kuponokat, előre feltöltött céges kártyákat, vállalati ajándékutalványokat, bónuszokat, pontokat lehet levásárolni tényleges pénzforgalom nélkül. Ezek többsége átruházható, ezért sokszor nem az veszi igénybe, aki a kedvezményt vagy vásárlási lehetőséget kapja, ily módon az vállalati pénzként funkcionál.

Ettől csak egy lépés, amikor valamely tőkeerős vállalat kriptopénzt bocsát ki, amelyet nagyvonalúan elkeresztel bónusznak. A „bónuszok” az interneten keresztül magánszemélyek között továbbíthatók, és megküldhetők akár a világ másik végére is, ahol a szerencsés „nyertes” ugyanazon cég egy másik üzletében majd szépen levásárolja, hacsak nem küldi tovább karácsonyi ajándékként az unokájának. Nem is szükséges hozzá kártya, a vásárlás alkalmával csupán egy elektronikus címet kér az eladó, amelyet a vásárló mobiltelefonján megjelenő QR kódról (esetleg egy kinyomtatott papírlapról) egy pillanat alatt leolvas a megfelelő eszköz segítségével, hogy néhány pillanattal később az odautalt „bónusz” (kriptopénz) a vevő elektronikus pénztárcájában landoljon.

Figyelemreméltó, hogy a forgalomban lévő kriptopénzeknek ma már mintegy húsz százalékát nem bányászat útján állítják elő, – legalábbis nem mindenki által hozzáférhető, nyilvános bányászat útján – hanem néhány nap vagy hét leforgása alatt „sötét pincék mélyén” legyártják őket. Ilyen pénz például az „NTX”, amelyből néhány évvel ezelőtt pár hét alatt egymilliárd darabot állítottak elő, és hetvenegynéhány „pályázónak” – akkor keveset érő bitcoinért – eladtak. Ma az „NTX” piaci kapitalizációját tekintve a kriptopénzek között a tizedik helyen áll (2015!), – de hogy miért, azt csak a beavatottak tudják.

A nyilvános bányászat gyakorlatilag csak a kriptopénz demokratikus jellegének hangsúlyozásához, a pénz elfogadottságához, az iránta való bizalom megteremtéséhez kell, mely utóbbi – állami (nagyvállalati) felelősségvállalás hiányában – elengedhetetlen a fizető vagy kincsképző eszközként történő alkalmazáshoz.

Másként fogalmazva: Az ún. „fiat” pénzek, tehát az államok által kibocsátott dollárfedezetű – vagy fedezetnélküli – pénzek jelentős inflációját (csődjét?) követően a válság során fel kell mutatni olyan valutákat, amelyek nem hasonlítanak az előbbiekre, tehát nem, vagy csak alig inflálódnak; az állam, illetve a bankok nem gyakorolnak felette befolyást; értékálló, fizikailag létező anyagi javakhoz, vagy megbízhatónak vélt szolgáltatásokhoz köthetők. Ugyanakkor biztosítaniuk kell a jelenleg hatalomban lévők hatalmának átmentését, valamint a nemzetállamok lebontását, és mindezt az egyenlőség, a demokratizmus és a szabadság ideológiájába csomagolva.

Az altcoin-típusok száma és árfolyama 2015 óta jelentősen emelkedett nemcsak a dollárhoz, de a bitcoinhoz képest is, később még szó lesz róla.

Itt csupán annyit jegyzek meg, hogy a 2017-ben bányászott különböző kriptopénzek kisebbik része – a többségük nagy valószínűséggel megszűnik, vagy teljesen háttérbe szorul – egymásra egyszerűen átváltható általános funkciót fog betölteni, és nem túl nagy helyi, illetve regionális jelentőséggel fog bírni, míg a nem nyilvános, rövid ideig tartó bányászat útján – most és a jövőben – előállított kriptopénzek többsége multinacionális vállalati pénzként fog funkcionálni. Ez alól kivételt jelenthet az Ethereum, amely nem annyira az árával, mint inkább széleskörű, – nem kimondottan pénzügyi – alkalmazásaival maradhat a felszínen, illetve töltheti be a neki szánt helyet.

Érdekes, hogy a Microsoft, az Intel és a J.P. Morgan a híradások szerint az ethereum projekt hóna alá nyúlt, és közösen próbálnak ésszerű alkalmazásokat kicsiholni belőle, ugyanakkor mintegy két év alatt (2017-hez képest) sem jutottak semmire, aminek tükrében megkockáztatom, hogy talán nem is igazán akartak. Ugyanez a helyzet a blockchain technológia alkalmazásával, amelynek érdekében összefogott a világ összes meghatározó bankja (hosszú lenne felsorolni, de senki sem maradna ki, aki számít), viszont a hegyek (eddig) egeret (sem) szültek: Az eredmény nulla, ami vagy azt jelenti, hogy valami nagyon titkos dolog történik, vagy azt, hogy semmi: Két év ebben a szakmában maga az örökkévalóság. Valahogy mégsem fűlik a foguk a bankoknak ehhez a technológiához – ki tudja miért?

Manapság (2017) már csak az altcoinok biztosítják a néhány dollárcentes átutalások lehetőségét a rendkívül alacsony tranzakciós díjaik által, melyet az internetes fórumokon nem győznek agyon dicsérni, ugyanakkor látni kell, hogy pontosan ez az, ami a vesztüket fogja okozni, – legalábbis a többségüknek. Végzetüket nem a matematika vagy a beteljesületlen szabadságvágy hozza el, hanem annak jóval prózaibb okai lesznek:

Súlyos érdekeket sértenek már a puszta létezésükkel is, és nem egyszerűen az alacsony díjszabásuk miatt, hanem az abból fakadó népszerűség, a szinte azonnali átutalási idő, valamint a bitcoinhoz képest teljessé tett anonimitás az, ami paradox módon a tudatos, előre eltervezett halálukhoz fog vezetni. Addig azonban lelkesen járják a bitcoin körüli pávatáncot, elvonva a figyelmet az igazi célról, tönkretéve vagy meggazdagítva a táncban résztvevőket.

Haláluk beállhat tőzsdei összeomlás vagy előre nem látható egyéb cselszövés által, ugyanakkor a legvalószínűbb, hogy fel fognak fedezni egy olyan, – a túlnyomó részükre érvényes, – általános biztonsági hibát, amely már a kezdeteknél beépítésre került, és lehetetlenné teszi a további használatukat.

Nem véletlen, hogy a bitcoint folyamatosan a legbiztonságosabb kriptovalutának állítják be, és ebben van is némi igazság: A kitermeléséhez szükséges elképzelhetetlenül hatalmas számítási kapacitás egyúttal garanciát ad arra, hogy feltörni is csak hasonló teljesítményű eszközökkel lehet, ami egész egyszerűen nem éri meg a ráfordítást. Jelenlegi tudásunk szerint a bitcoin feltörése, csak valamilyen radikálisan új, igen drága technológia alkalmazásával lenne lehetséges (kvantum számítógép?), de a ráfordítás így sem hozná be árát, különösen, hogy az érme árfolyama a támadás miatt a porba hullana…

Vegyük figyelembe, hogy hamisítani papír bankjegyet is lehet, a lényeg, hogy azt a megfelelő szervek időben észrevegyék. Ha teóriám igaznak bizonyul, mindig lesz humán és technikai kapacitás, valamint törvényi feltétel ahhoz, hogy egy ilyen grandiózus, sokmilliárdos projektet ne lehessen csak úgy eldugni.

Ezzel szemben az altcoinok többségének matematikai alapjait – a bitcoinnal ellentétben – úgy alkották meg, hogy azok akár otthoni számítógépek segítségével is hosszú ideig gazdaságosan bányászhatók legyenek, ez a helyzet például a litecoinnal és az ethereummal is. Az utóbbi hetekben rendszeresek voltak a híradások arról, hogy elfogytak a boltokból a videokártyák az altcoinok áremelkedése által generált fokozott „bányászati” tevékenység miatt: Ezek a hardverelemek azok, amelyek segítségével hatékonyan lehet az „érméket” kitermelni. Nem állítom, hogy az altcoinokat a jelenlegi körülmények között fel lehet törni, – biztosan nem, hiszen ha így lenne, már régen megtették volna, – ugyanakkor mégis bennem bujkál a kisördög, hogy a gyors tranzakciós hitelesítésnek és a hosszú ideig tartó, viszonylag egyszerű bányászatnak egyszer még meg lesz az ára, mint ahogy a rosszul értelmezett (bányász) szabadságnak is…

És még egy fontos gondolat: A bitcoin minimum tíz perces hitelesítési eljárása, illetve erősen korlátozott blokkmérete, – az összeesküvési teóriákon túl – nagyon is gyakorlati védelmi feladatot lát el: Megakadályozza a rendszer ellen indított túlterheléses támadást (DDoS).

Tisztelt informatikusok (magamat is beleértve): Elgondolkoztak-e már azon, hogy a gyakorlatilag nulla tranzakciós díjakat is figyelembe véve miért nem indítottak már régen túlterheléses támadást a kriptopénzek ellen? Hisz elegendő lenne a nyílt forráskódú kliensekbe kicsit „belepiszkálni” ahhoz, hogy olyan automatikus tranzakciódömping induljon el, amely néhány cent milliószoros oda-vissza utalásával teljesen leültetné a rendszereket.

folytatjuk…

A sorozat záró részét itt olvashatod.

Ha tetszenek a posztok és szeretnéd támogatni a munkánkat, akkor itt megteheted:

BTC: 1G9ReJJUXqwwtAUCajzUk4GWm6BDWoKCCf

LTC: LPFXf42zHTgT8BAGmi2dgBKMUCpUJyYVxy

DASH: XuD7Am4yoyDh6tR3GdgWpFFMTnkEQ4KP26

ETH: 0xe984642d5f84e2043a535aba5b6c7ff1691ac15b

MONERO: 358a3bac054b9c91dfaf6f5b3a57cd43d92e4d8056127201a64067e55eff0607

Címkék:

dr. Varsányi Károly ügyvéd, a digitalcash.hu oldal szerkesztője, más oldalak vendégírója, blokklánc jogász. Ha kérdésed van a digitális fizetőeszközök vagy a digitális eszközosztályok (tokenek, etc.) kapcsán, akkor írj neki.
Ajánlott bejegyzések
SZÓLJ HOZZÁ
2 hozzászólás
  • Kis Balázs Válasz

    “Ugyancsak eltérést mutat a működési elvük, amely két alapvető típusba sorolható, a bitcoinra jellemző SHA-256 algoritmusra (proof-of stake), – ez a bányászathoz jelentős számítási kapacitást igényel, és a tranzakciók hitelesítése is tovább tart, valamint a SCRYPT algoritmusra (proof-of-work)”

    A pow-pos teljesen más fogalmak, semmi közük egymáshoz és a hashelési algóhoz meg végképp nincs….

    Továbbá a hitelesítési idő is független ezektől. A btct hard forkkal lehetne ugyanolyan gyorssá tenni, mint mondjuk az ethereum…

    Egyébként egész jó cikk – blogidézés. Csak a véleményemet írom le, mert nem vagyok ilyen téren szakértő: egy krízis esetén mindegy lesz, mi a pénz. A nagyok fognak úgy is mindent meghatározni. Ha pedig az ember nem tud olcsón pénzhez jutni (ami am. nem baj, ingyen pénz nincs), akkor meg végképp mindegy, mi a pénz.. A belső kereskedelemben csereárukat fognak használni, miképp teszik azt ma is a fejletlenebb vidékeken…

    2017-08-19 at 19:06
    • Carlo, Digicash, Jofkov Válasz

      Köszönjük a dícséretet. Akkor azt mondod, hogy jön a pálinka “virág korszaka”? 🙂

      2017-08-28 at 05:30

Leave A Comment

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Digitalcash.hu