Keverik már, keverik a nagyhatalmak azt a koktélt, amit mi egyszerű emberek (lásd még: people of streets) fogunk a nyakunkba kapni.

A nyersolaj ára az elmúlt 2 évben 80%-ot emelkedett. Volt honnan emelkednie, mert az olajár az azt megelőző években egy lightos 250-%-os csökkenést mutatott be hála az amerikaiak pala és politikai tevékenységének.

Ennek a csökkenésnek sem az oroszok, sem az arabok nem igazán örültek. Persze a többi olajtermelő ország (Irán, Venezuela, stb.) sem voltak túl boldogok, Venezuela konkrétan tönkre is ment ebben (na, meg a saját hülyeségében).

Kína persze hozta a formáját és jól kihasználta a helyzetet az olajár diszkontból, az oroszok pedig meglépték és meglepték a Krímet, hogy legyen valami a tortán nekik is. 

Aztán jött az orosz segítséggel a venezuelai petro, Trump bácsi acél és alumínium, valamint technológiai és telekommunikációs szektort célzó vámja Kína ellen és a mai nappal pedig az ún. petrojüan. Csekély 25 évet vártak rá a kínaiak és csak a jövő dönti majd el, hogy megérte-e nekik. Nekünk nem biztos, hogy megéri, bár ha aranyban és/vagy bitcoinban utazol, akár még jó is lehet.

A mai nappal ugyanis Kína elindította a jüanban dominált határidős olaj kontraktus kereskedését a Shanghai International Energy Exchange-en. 2 nagy cég a Glencore Plc és a Trafigura Group már rá is „harapott” a dologra, azaz beszálltak a kereskedésbe.

Az elmúlt évtizedben számos hasonló hír röppent fel, de ma valóban megtörtént a dolog, azaz a mai nap lesz a „petrojüan” tényleges születésnapja. Már csak az a kérdés, hogy az megéri-e a gyerek, fiatal felnőtt és felnőtt kort  vagy…és akkor ide mindenki beleképzelhet mindent Irakostól, Kadhafistól, miegymástól kezdve vagy folytatva.

Kína jelenleg a világ első számú olajimportőre, ezért logikus részéről az a törekvés, hogy a világ elsőszámú nyersanyagának áralakulása ne dollárban, hanem saját devizájában a jüanban legyen mérve. A jüan dominanciáját szolgálják a különböző országoknak nyújtott kölcsönök, az ún. új selyemút a One belt, one road (Silk Road 2.0, melyben 65 ország érintett), a szaudi Aramco-s bevásárlás és még sok más egyéb is. Ráadásul ez a petrojüan nemcsak Kína, hanem Oroszország terveibe is jól beleilleszkedik, hiszen ez utóbbi gazdasága is jelentősen ki van téve nem csak az olaj, de a dollár árfolyamának is. Putyin bácsi meg nem az az ember, aki olyan könnyen felejt.

Érdekességképpen megjegyeznénk, hogy az elmúlt héten az arany ára is ugrott egyet, valamint ismételten bekerült a hírekbe a Bitcoin tartalék világ-valuta szerepe, amikor is a  Twitter CEO-ja  Jack Dorsey, másik cégének a Square Inc-nek európai „turnéja” kapcsán annak a meggyőződésének adott hangot Londonban a Times-nak, hogy a bitcoin le fogja dominálni a dollárt és 10 éven belül egyetlen világpénzként marad csak talpon.

Szerinte jó esély van rá, hogy a bitcoin lesz az a globális tartalék digitális fizetőeszköz amire a világnak szüksége van.

Ennek kapcsán idézzük ide kedvenc jóslatunkat is 1988-ból:

„30 év múlva az amerikaiak, japánok és európaiak és még számos gazdag ország lakója és néhány szegényebbé is egy közös pénzzel fogják kifizetni a vásárlásaikat. Az árak nem dollárban, jenben vagy német márkában, hanem mondjuk főnix nevű pénzben lesznek megadva. A főnixet nem csak a vállalatok, hanem a vásárlók is szeretni fogják, mert sokkal kényelmesebb lesz, mint napjaink valutái, amik akkorra már inkább régieseknek fognak tűnni, köszönhetően a 20. században bekövetkező erodálódásuknak.„

Összegzés: nem állítunk semmit, de könnyen lehet, hogy valóban nagy story lesz közvetlenül a petrojüan, közvetve meg az az összecsapás, ami mögötte játszódik a nagyhatalmak között.

Mindenesetre jó lesz nyomon követni az arany és a bitcoin árát is. Hogy miért? Mert – vagy a hivatalos rendszeren kívül vannak, vagy pedig nagyon is a magját képezik annak, – ezáltal kisebb lehet az átlagember „sérülése” a nagyok csatározása kapcsán.