Korábban már kifejtettük a Bitcoin (vagy még inkább ennek privát kulcsa) kapcsán a virtuális dologra vonatkozó meglátásainkat.

Ugyanígy leírtuk, hogy mit gondolunk az ún. tokenek kapcsán.

A bitcoin kapcsán meglátásunk szerint 2 dolgot látni kell azért:

1. Kifejezett fricskaként a kibertér „belakása” és a digitális térhódítás kapcsán: pénznek szánták.

Az, hogy közben hogyan alakult át a narratíva az nem a nemlétező Satoshi Nakamoto „hibája”.

(Satoshi Nakamoto kapcsán a hétvégén élénk vitába keveredtem a Barátnőmmel, aki szerint nem volna ildomos Satoshi Nakamoto-t átkeresztelnem „Pista a Kakasmanó”-ra, ezzel is kifejezve, hogy mennyire nem hiszek benne, szemben azokkal, akik valós személynek fogadják el. Mentségemre szóljon, hogy rendes szatírát, vagyis szatirikus posztot terveztem volna Pistáról a Kakasmanó-ról, de erről most – érthetetlen módon – lebeszéltek egyelőre).

2. Nincsen fizikai megjelenése/kivetülése, azaz a blokkláncon vagy hálózaton kívül „értelmezhetetlen”.

A mindenféle értelmet és értelmezést, funkciót már mi emberek adjuk hozzá.

A hétvégén felpörögtek az események a Twitter CEO-ja Jack Dorsey NFT-sített első tweet-je kapcsán (mely tweet-nek számomra kb. akkora értéke van és olyan egyedi, mintha valaki leírta volna, hogy bekötötte a cipőfűzőjét, na, de nem vagyunk egyformák).

Félreértés ne essék magam is lelkes rajongója vagyok a Twitter-nek, mert mégiscsak nagyszerű dolog, hogy olyan embereknek (Elon Musk, Winklevik, stb.) a meglátásait olvashatom, akikkel egyfelől – hasonlóan honfitársaim zöméhez – a születésem, családi gyökereim, elért eredményeim, pozícióm okán nem valószínű, hogy személyesen találkozhatnék vagy eszmét cserélhetnék, másfelől pedig ők mégiscsak „alakítják” a világot víziójuk vagy akár tweet-jeik segítségével, ami nem kis dolog.

Viszont azok közé tartozom, akik az exkluzivitást a fizikai entitáshoz vagy még jobban a birtokba vehetőséghez (is) kötik. Lehet, hogy csak a korom miatt, mert egy boomer vagyok, de nálam kötődik még ehhez a dologhoz az exkluzivitás fogalma.

Egy üveg japán whisky (mondjuk egy 12 éves Hibiki, aminek szép üvege is van, és ami jelenleg világszerte hiánycikk) teljesen mást jelent nekem, mint a fenti – számomra a bekötött a cipőfűzővel egyenértékű jelentéstartalommal bíró – Jack Dorsey tweet.

Azt is elmondom, hogy a kizárólag „blokkláncon született” NFT-vel egyébként nincsen bajom. A tweetek viszont egyrészt nem ilyenek, másrészt nem egyediek. NFT-s kiadásuk előtt már olvashattuk őket. Emellett a tweet-ek nem egy decentralizált, biztonságos hálózaton helyezkednek el legjobb tudomásom szerint.

Jogilag nézve a  dolog birtokba vehető, emberi uralom alá hajtható testi tárgy. A fogalom gyökere a római jogig nyúlik vissza, azonban csak a középkortól kezdve tettek kísérletet az általános dolog fogalom meghatározására.

A magyar Polgári Törvénykönyv szerint „a birtokba vehető testi tárgy tulajdonjog tárgya lehet”.

A törvény kiterjeszti a dolgok körét azzal, hogy dolognak kell tekinteni a pénzt (mint általános cserértéket), az értékpapírokat (mint valamely jogosultságot megtestesítő okiratot) és a dolog módjára hasznosítható természeti erőket (villamos energia, napfény, szél, víz, atomenergia) is.

A fentiek alapján én az ilyen twitter alapú NFT-k kapcsán, hasonlóan gondolom, mint azt ebben a tweet-ben megfogalmazták: nem látom az exkluzivitást és a biztonságot sem, ezért nem is én vagyok a célközönség.

Számomra sokkal inkább szól ez a dolog a „flexeljünk a pénzemmel, megtehetem, tehát megteszem” jelenségről a vásárlói oldalon, mint a valós értékről.

(Ettől persze még nem biztos, hogy nem lesz népszerű az „NFT iparág”.)

Láttunk már ilyet (flexelés sok pénzzel) korábban, lásd még: Tekashi69, de bevallom személy szerint nekem ott sem jött be a dolog.

Nem vagyok tisztelettel tehát sem „Pista a Kakasmanó” iránt (de a rendszer iránt nagyon is!), sem azon NFT-k iránt, ahol a mögöttes „entitás” maga a tweet.

Maximum annyira, hogy én magam is szoktam hasonlóakon agyalni.