A mai az 1000. DigitalCash blogposzt, a Kriptoakadémián – 2018-ban megjelent 27db saját név alatt, de a Kriptoakadémia színeiben – szerzett posztommal együtt.

Amit talán érdemes tudni, hogy ezek a posztok nem találomra születnek meg (még ha ez nem is mindig látszik talán), hanem minimum leszűröm az aznap olvasott kriptos hírekből az engem érdeklőeket. Tehát energiát teszek alapból a hírek tanulmányozásába. Minden nap. Nem tudsz 1000 posztot megírni anélkül, hogy energiát ne tennél bele.

Pont ezért nem állja meg a helyét a jókor voltál jó helyen dolog sem. Merthogy nem igaz. Annál jóval többet kellett tenni.

Példának okáért rengeteg videó megtekintése 2013 óta. Vagy akár konferenciák látogatása lehetőség szerint.

A témával (blokklánc és kriptopénzek) talán 2011-ben, vagy 2012-ben találkoztam Plastik Jocó blogján, de csak külföldi tartózkodásom alatt volt annyi időm, hogy ezekre a kripto témával foglalkozó cikkekre és főleg videókkal legyen energiám foglalkozni. Mondanom sem kell, hogy már ott (2012) energiát kellett szánni a témának történő utánanézésnek, a szimpla érdeklődés nem volt elég, mert akkor még nem voltak magyar nyelvű oldalak. Nagyon sok órám ment el ezekre, a volt Feleségem azt hiszem tudna mit mesélni erről.

Egyébként annyira tudna, hogy nekünk a házassági vagyont megszüntető szerződésünk X. pontja is rendelkezett 2017-ben arról, hogy hogyan is történjen a kriptoeszközök megosztása. Azt hiszem, hogy Magyarországon nem túl sok házassági közös vagyont megszüntető szerződésre volt ez jellemző akkoriban. Éppúgy, mint ahogy itthon sem sok ügyvéd írhatott még Bitcoin adásvételi szerződést, visszavásárlási jog fenntartásával. Én per speciel igen.

A blogomat is tűkön ülve indítottam el 2017. áprilisában, nemsokkal azután, hogy hazaköltöztünk külföldről a volt Feleségemmel. 0 forint támogatással, 0 segítséggel, csak azért mert úgy éreztem, hogy a téma remek és talán nekem is lehet mondanivalóm magyar nyelven ezzel kapcsolatban.

Ráadásul nem kicsi ellenszélben indultam vele, mert akkoriban (és sokaknak még ma is) a szabályozás gondolata még ördögtől valónak számított, és elmondhatom, hogy nagyon nem voltam vele népszerű. Márpedig én a kezdetek kezdetétől úgy láttam, hogy a blokkláncot és a kriptopénzeket, ha minimálisan is, de szabályozni kell. Pont azért, hogy azok, akik legális célokra akarják őket használni, ne kerüljenek egy lapra azokkal, akik meg nem. Hogy aztán ez mennyire illúzó a részemről, mindenki maga ítélje meg. Én tényleg hiszem, hogy az állam tud biztosítani szabadságot az állampolgárainak, ha akar. Nem kell feltétlen megfigyelni és elnyomni őket. Ha ez illúzió, akkor vállalom, hogy naiv voltam.

A mindennapokban kicsit az is fura, hogy tőlem mindenki elvárja, hogy ingyen és bérmentve edukáljak, adjak infót és minőségi tartalmat egy olyan piacon, ahol – mint máshol is – mindenért fizetni kell. Ha körbenézünk, hogy mit adnak ingyen a magyar vagy akár nemzetközi kripto piacon, látjuk, hogy semmit. Ha nem fizetsz érte, akkor Te vagy a termék. Nekem meg még egy levelező listám, Discord csatornám sincsen, mert nem ezért csinálom. Lehet, hogy a jövőben lesznek ilyen platformok, de most ez nem izgat. Ehhez képest szerintem fontos posztjaim születtek szabályozás és adózás témakörökben.

Mert én írni akarok az egyik kedvenc témámban. Akkor is, ha nem fizetnek érte és nem olvassák. Megszoktam már, 2008. óta vezettem blogot, (előtte is írtam) és volt olyan bőven, hogy az 5 Barátomon kívül még talán olvasta másik 5 érdeklődő. Hogyan is énekelte Hobó? Ha nem volt kinek, akkor is írtam. Tudjátok miért? Mert az szenvedély. Aki pedig olvassa a blogomat annak ez – szerintem – átjön.