Kicsit messzebbről kell ma indítanunk, de ez a visszatekintés fontos elhatároló elem tud lenni, akár a gyakoriság, akár az értékhatár szempontjából a tokenizáció, avagy az alkotói gazdaság kérdéskörében.
Fel fog bukkanni a posztban az általam is kedvelt David Bowie, az eszköz alapú értékpapírok (ABS), aminek a digitializát (token) változatával magam is kacérkodom, de nem üzletszerűen, hanem csak eseti jelleggel.
Kezdjünk is akkor ezzel, mert ennek nagy jelentősége van, nem véletlenül rugózik ezen Songaday Gary Gensler kapcsán példának okáért, amikor megkérdi a jó Gary-t, hogy akkor most hova is regisztráljon az NFT-be foglalt dalai kapcsán?
Mi is az üzletszerűség?
Az Szja. törvény azt mondja, hogy gazdasági tevékenység: valamely tevékenység üzletszerű, illetőleg tartós vagy rendszeres jelleggel történő folytatása, amennyiben az ellenérték elérésére irányul, vagy azt eredményezi, és annak végzése független formában történik.
Ugyanakkor az Szja tv. nem határozza meg sem a rendszeresség, sem pedig az üzletszerűség fogalmát.
Üzletszerűségen a polgári jog szerint nagyjából azt értjük, ha a tevékenységet, ellenérték fejében, nyereség és vagyonszerzés céljából rendszeresen folytatják.
Arra, hogy mi minősül rendszeresnek nincs egzakt meghatározás, ha csak nem evezünk a büntetőjog vizeire.
Ott ugyanis a Btk. azt mondja, hogy üzletszerűen követi el a bűncselekményt, aki ugyanolyan vagy hasonló jellegű bűncselekmények elkövetése révén rendszeres haszonszerzésre törekszik. (Ez egy adott bcs. minősítő körülménye lehet adott esetben, de nem törvényszerű.)
Egy Bírósági Határozat szerint az üzletszerűség akkor állapítható meg, ha a bűncselekményből származó haszonnak jelentősége van az elkövető bűnöző életmódjának kialakításában és bűncselekményekből rendszeresen szerzett haszon ilyen életvitelt biztosító jellege bizonyított.
Egy másik Bírósági Határozat pedig azt mondja ki, hogy az üzletszerű elkövetés megállapíthatósága szempontjából a bűncselekmény rendszerességének és nem annak kell jelentőséget tulajdonítani, hogy az elkövető az egyes bűncselekmények révén milyen mértékű előnyre tesz szert.
A rendszeres haszonszerzésre törekvés nagyjából azt jelenti, hogy az elkövető – legalább rendszeres mellékkereset szerzése érdekében – bűncselekmények elkövetésére rendezkedjen be, vagyis az a cél lebegjen a szemei előtt, hogy – legalább részben – huzamosabb ideig bűnözésből fogja fenntartani magát.
Tehát nem esetileg csinálja, hanem vagy vissza-vissza térő jelleggel, vagy huzamosabb ideig.
A büntetőjog jelentőséget tulajdonít annak is a kérdéskörben, hogy ugyanolyan vagy hasonló bűncselekményeket, milyen gyakorisággal, egységben, halmazatban, stb. követik el, de ennyire most nem kalandoznék el, evezzünk könnyedebb vizekre.
Az általam kedvelt és elismert David Bowie (akinek a halálhírét 2016-ban Brixtonban magam is átéltem az ottani megemlékezésekkel és performanszokkal) 1997-ben értékpapírosította a dalkatalógusából származó jövőbeni jogdíjakat, és „Bowie Bonds”-ként értékesítette őket, ezzel mintegy 55 millió dollárt gyűjtve össze.
Ez akkoriban egy áttörő pénzügyi innováció volt, mert kevés művész használta korábban ilyen vagyonalapú kreatív módon a munkáit.
Ez jogilag nézve egy eszköz alapú értékpapír, egy ún. ABS volt.
Ha most Amerikát nézzük, akkor nem véletlen az előbb említett Songaday féle elégedetlenkedés, hiszen az kereskedelmi kötvények (commercial paper) fogalmába nem tették még bele (személyi hatály szélesítése) maradéktalanul az NFT-ket. A fenti kötvények olyan rövid lejáratú – gazdasági társaságok, önkormányzatok és pénzintézetek által önállóan vagy befektetési szolgáltató bevonásával kibocsátott – kötvények, melyek célja a rövid lejáratú finanszírozási igények fedezetének biztosítása.
A kereskedelmi kötvények vonzereje abban rejlik, hogy a kibocsátónak lehetősége van arra, hogy mentesüljön az értékpapír felügyeleti regisztrációs kötelezettségek alól, amelyet az 1933. évi Értékpapírokról szóló törvény (Securities Act of 1933) 3 feltétel fennállása esetén tesz lehetővé.
Ez azért fontos, mert a regisztráció hosszú és költséges folyamat, az értékpapírok lejárata viszont mindösszesen csak pár hónap.
A 3 feltétel közül az első, miszerint a kereskedelmi kötvény futamideje nem haladhatja meg a 270 napot (cca. 9 hónap).
A 2. feltétel pedig az, hogy a kötvény értékesítése nem terjedhet ki a teljes nyilvánosságra, hanem annak csak egy részére. Ez jellemzően 100.000 USD címletű értékpapírok kibocsátását biztosítja.
A 3. feltétel pedig, hogy a kibocsátásból befolyó összeg csak a társaság forgóeszközeinek finanszírozását szolgálhatja úgy, mint a kinnlevőségek vagy a készletek finanszírozása.
A tudomány és technika világának fejlődésével (innen is üdvözlöm Balogh Elemér volt Alkotmánybírót, akinek rendszeres mondása volt az egyetemi előadásainak zárásaként, hogy “ennyit mára a tudomány és technika világából”) a modern alkotóknak lehetőségük van dalaikat, filmjeiket, műsoraikat és egyéb munkáikat tokenizálni.
Olyan (kripto) tokeneket bocsáthatnak ki, amelyek a katalógusaikból származó jövőbeni bevételek töredékes tulajdonosi (lásd még: szellemi alkotások joga) jogait képviselik. A rajongók közvetlenül fektethetnek be a művészek sikerébe, lényegében „közösségi finanszírozásban.”
Az olyan platformok, mint a Royal, lehetővé teszik a zenészek számára, hogy streaming jogdíjhoz kötött tokeneket ajánljanak fel a rajongóiknak.
A szerzői jogi és értékpapír-törvények elavult /ki nem egészített szakaszai azonban akadályt jelentenek a jelképes közösségi finanszírozás elterjedésében.
A szabályozók bizonyos nyilvános ajánlatokat csak akkreditált befektetőkre korlátoznak, kizárva a mindennapi rajongókat (lásd még a fentebb leírtakat).
Az innovációt pedig elfojtja az a bizonytalanság, hogy az intelligens szerződéseket és a blokklánc keletkeztette jogokat hogyan kell kezelni a szellemi tulajdonra vonatkozó törvények értelmében?
Ezen irányelvek átgondolt modernizálása lehetővé teheti az alkotók számára, hogy hozzáférjenek a kriptográfiai alapú finanszírozáshoz, miközben megvédik a (tulajdonhoz fűződő) jogaikat és a befektetőket is. Ha felelősségteljesen hajtják végre, a tokenizált közösségi finanszírozás jelentős előnyt jelent: az alkotók előzetes likviditáshoz jutnak anélkül, hogy feladnák a tulajdonosi jogaikat.
Mi a jelentősége ennek ma?
A jelenlegi vita szűken az „értékpapírok kontra áruk” kérdésére összpontosul.
David Bowie anno kinyitotta az ajtót, a blokklánc technológia szélesre tárja. Muszáj lesz rendezni, nem csak a professzionális szereplők, hanem akár a magánszemélyek esetleges értékpapírképzési eljárásait is!
De ehhez meg kell kapni a legfontosabb kérdésekre a választ (milyen jogviszony áll fenn egy token birtoklása és a mögöttes valós eszköz vagy akár egy kötelezettséggel való rendelkezés között?, hogyan érvényesül ez a jog és hogyan működik egy esetleges csőd esetén?, mi a folyamat egy eszköz vagy kötelezettség tokenizálásának megszüntetésére?)
Régóta hangoztatott véleményem szerint – a piac – úgyis ki fogja kényszeríteni a válaszokat, mert a kapitalista étvágy (lásd még: magántőke alapok) kényszerítő erővel fog hatni a jogalkotókra is.
Jó volna nem húzni tovább az időt, már csak azért is, hogy a kisebb aktorok (ide sorolom jómagamat) is tisztán tudjanak látni.
