A DC olvasói pontosan tudhatják, hogy nem vagyok egy nagy CBDC fan. Nem fejtem ki teljesen (akit érdekel, itt elolvashatja) azon túl, hogy a CBDC nem korlátos (szemben a bitcoinnal), de úgy gondolom, hogy ha valami laposítja (és nem megszünteti!) a társadalmi egyenlőtlenséget, az inkább a BTC, mintsem a CBDC.

Mégis azt mondom, hogy érdemes a kérdést jobban körbejárni és mi lenne alkalmasabb a kérdés körbejárására, mint a személyes tapasztalat, ezért most következzen egy poszt, ami nemrég jött velem szemben és én meg gyorsan lefordítottam, így téve ezt közkinccsé.

“Ausztrália törvénybe iktatta a digitális identitásról szóló törvényt.

Ausztrál vagyok, de Izlandon élek: egy olyan országban, amely már rendelkezik mindenre kiterjedő digitális azonosító rendszerrel. Ha kíváncsi vagy, hogyan fog működni Ausztrália új rendszere, itt elmondom.

És azt is, hogy az ausztrálok, akik nem akarnak digitális azonosítót, hogyan próbálhatják meg megvédeni magukat… legalábbis egy rövid időre.

Izlandon a digitális azonosító rendszer minden egyes személy kennitalájához vagy társadalombiztosítási számához kapcsolódik.

Mindenbe bejelentkezhetek az elektronikus azonosítómmal (rafræn skilríki) a telefonomon keresztül. Bármikor hozzáférek bankszámlámhoz, telefonszolgáltatásomhoz, könyvelésemhez, adómhoz, biztosításomhoz, hitelpontszámomhoz, kezelem vagyonomat (autóm/házam), villanyszámlámat, orvosi nyilvántartásomat, amikor szavazok, vagy akár bolti nyugtát szeretnék nézni valamiről amit megvásároltam, ugyanis minden a digitális azonosítómhoz van kötve.

Nem létezhetsz digitális azonosító nélkül ahhoz, hogy Izlandon éljél. Lehetetlen.

Kennitala vagy digitális azonosító nélkül nem lehet bekapcsolni az áramot, nem kaphatsz telefonszámot, nem vásárolhatsz vagy regisztrálhatsz autót, bérelhetsz vagy vásárolhatsz házat, sőt bizonyos tárgyakat sem vásárolhatsz meg. Egyszerűen kell, hogy legyen digitális azonosítód.

Ennek megvannak az előnyei (egyszerűbbé teszi az életet, ha a mindennapi életben próbálsz tenni valamit), de azt is jelenti, hogy Izlandon egyáltalán nincs magánélet.

Bárki megnézheti, hol lakom. Az autóm rendszámát. Hogy mennyi adót fizettem tavaly. A telefonszámom. Nevezd meg Te, hogy mire vagy kíváncsi! Nyilvános és elérhető – és csak a kennitalámra van szüksége, hogy mindent megtudjon.

De a kormánynak több mindenhez van hozzáférése.

Az izlandi kormány és az adóhivatal hozzáfér a bankszámláimhoz, és ismeri minden tranzakciómat, mennyit költök és mennyit keresek. Nincs szükségük végzésre vagy bármi másra, hogy hozzáférjenek – ez az övék. Csak ok kell hozzá, hogy megnézzék.

Ausztrálok, ez jön felétek: az elkövetkező években a kormány ellehetetleníti a digitális azonosító rendszerből való kilépést. Mindenhez kell majd egy ilyen azonosító.

Minden egy helyen. Minden. És ami a legfontosabb, arra kényszerítik az ausztrálokat, hogy elfogadják ezt azáltal, hogy olyan törvényeket hoznak létre, amelyek összekapcsolják a legfontosabb dologgal, ami a mai modern világban való túléléshez szükséges: a bankszámlával.

A pénzmosás elleni védekezés és a pénzügyi biztonság okán teszik ezt. A kormány olyan törvényeket fog elfogadtatni (a bankokra már most elő van írva számos személyazonosító és ellenőrzési rendelkezést), amelyek szerint ha az állampolgár nem rendelkezik digitális azonosítóval, nem nyithat meg, nem tarthat vagy használhat bankszámlát.

Ha ezt megtagadja, gyakorlatilag ki lesz zárva a társadalomból. Mert a mai modern világban a túléléshez hozzá kell férnie a banki szolgáltatásokhoz mindenkinek.

A bankügy lesz az első. Akkor a társadalomban minden más a digitális azonosítóhoz kapcsolódik.

Soha többé semmi sem lesz privát. Csakúgy, mint ma Izlandon, a kormány mindent tudni fog. Mindig. Örökké.

Kérdés, hogy vannak-e lehetőségek a védekezésre?

Igen is és nem is.

Ha Ön kizárólag Ausztrália állampolgára vagy lakosa, és sehol máshol nem lakos vagy állampolgár, akkor nincs más lehetősége. Kénytelen leszel Ausztrália ökoszisztémájában maradni.

Ha azonban van egy második útlevele, akkor lesz egy második országa, amelyre által biztosítva lehet arra, hogy annak banki, gazdasági és szociális rendszerét használja, ha nem akarja, hogy az ausztrál digitális azonosító (és ezáltal az ausztrál ökoszisztéma) elfogadására kényszerítsék. Továbbra is élhet Ausztráliában, de potenciálisan bankszámlát tarthat fenn egy másik országban.

Ha nincs második útlevele, de tudja, hogy szülője, nagyszülője vagy más módon jogosult lenne/lett volna rá, akkor komolyan javaslom, hogy tegyen lépéseket annak mielőbbi igénylésére.

Persze, elhagyhatjuk Ausztráliát. De ez nem mindenkinek való.

Ehelyett létezhet olyan megoldás, amely egy ideig segíthet, vagyis az, hogy egy másik ország e-rezidense lesz.

Az eResidency (vagy digitális rezidensség) lehetővé teszi egy másik nemzet szolgáltatásainak elérését (például banki szolgáltatások stb.) anélkül, hogy ott élne. A ma kínált két fő eResidency program a balti EU-országban, Észtországban és Palau szigetországában létezik.

Ehhez nem kell egyik országba sem mennie ahhoz, hogy eResidency-t igényeljen. Egy kis háttérellenőrzés és egy kis pénzbeli térítés, annak érdekében, hogy küldjenek egy országosan elismert személyi igazolványt az adott országból, amely sok egyéb mellett lehetővé teszi bankszámla létrehozását.

Egyszerűen keressen rá a „Palau digitális rezidencia” vagy az „Estonia eResidency” kifejezésre az interneten, ha valamelyik érdekli.

Nem tökéletes megoldás. Nem véd meg teljesen, ha úgy dönt, hogy hosszú távon Ausztráliában marad. Elég hosszú idővonalon – például Izlandon – végül meg kell szereznie Ausztrália digitális azonosítóját.

A kormány lehetetlenné teszi, hogy másképp élj.

Egy “B” terv – például bankszámla vagy pénz/vagyon olyan helyen, ahol az ausztrál kormány számára nehezebb elérni vagy letiltani – azonban lehet, hogy sokakat érdekel.

A legjobb terv mindig az lesz, ha legalább még egy nemzet állampolgársága/útlevele van, vagy legalább ha állandó tartózkodási engedéllyel rendelkezik máshol. Valahol, ahol hisznek a polgárok szabadságában és magánéletében.

Remélem tudtam segíteni.”