Van nekünk ugye korábbról a kriptoeszközök átváltásának kriminalizálása (Btk-ba emelése) kapcsán egy posztunk.

Rájöttem, hogy az abban szereplő deliktum, vagyis az egész „deliktum-alkotás” egy nem túl alapos átgondolás eredménye.

Hogy ez most figyelmetlenség volt vagy szándékos szabotálás, (ne legyünk szívbajosak: egy új Állam elleni bűncselekmény, hiszen az ún. ágazati szabályok végső soron állami szabályok) még nem tudni. Ahogy azt sem, hogy ki fogja majd nyomozni ezen új deliktumokat?

Egy viszont biztos. Lett volna még mit finomítani és ehhez messzire sem kellett volna menni, csupán a múlt tükrébe tekinteni.

Nem validált kriptoeszköz, ágazati (=állami) szabályok hatálya alatt álló engedélyezett kriptováltók, hol is láttunk mi már ilyet vagy hasonlót? Megvan!

A mi régi Btk-nk, az a kis szocialista (1978. évi IV. tv.) ismert hasonló bűncselekményt, devizabűncselekmény néven.

Igaz ugyan, hogy akkor erős devizakorlátozások voltak érvényben állami szinten, (mert a kapitalisták pénze nemcsak, hogy büdös, de bűnös úton is keletkezett, ne legyen köze hozzá a szocialista erkölcsön nevelkedett magyar hazafiaknak, ha nem muszáj!).

Aztán ezt a deliktumot az 1996. évi LII. törvénnyel, meg későbbi jogszabályokkal – holmi társadalomra való veszélyesség elmúltára, Uram bocsá’ piacgazdaság kiépítéséhez szükséges devizaliberalizációra – hivatkozással szépen ki is vezették a kódexből.

Mi viszont most csak előre tekintsünk a lenini úton és vegyük számba, hogy mennyi sanszot hagytak ki a mostani szabályozással a régi szabályozás alapján, amit még bele lehetett volna foglalni az újba és persze büntetni is érte.

Devizabűncselekmény:

309. § (1) Aki a devizáról szóló törvény rendelkezéseinek megszegésével

a) a konvertibilis devizára, valutára, aranyra vonatkozó hazautalási, hazahozatali, illetőleg forintra történő átváltási kötelezettségének nem tesz eleget,

b) a megvásárolt devizát, valutát devizahatósági engedély vagy a devizahatóságnak történő előzetes bejelentés nélkül olyan célra használja fel, amelyhez ilyen engedély vagy bejelentés szükséges,

c) devizakülföldivel szemben devizában fennálló követelését nem jelenti be,

d) külföldi vagy belföldi fizetőeszközt, aranyat, vagyoni értéket visz ki vagy küld ki,

e) külföldi közvetlen vállalkozásra, külföldi ingatlanra, értékpapír- vagy hitelműveletre, valamint pénzpiaci és átruházható eszközzel végzett műveletre vonatkozó engedélyeztetési, bejelentési vagy elidegenítési kötelezettségének nem tesz eleget,

ha a bűncselekményt kisebb értékre követi el, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő.„

Vegyük észre, hogy mennyi kihagyott lehetőség hever a parlagon, hiszen ezek alapján még bőven lehetne cizellálni a deliktumot.

Itt van pl. a hazautalási, hazahozatali, illetőleg forintra történő átváltási kötelezettségnek eleget nem tétel, az előzetes bejelentés nélküli felhasználás, az ilyen követelés be nem jelentése vagy a legfinomabb: az elidegenítési kötelezettségnek történő meg nem felelés (eleget nem tétel).

Ez egy kiaknázatlan aranybánya kérem a kodifikátoroknak, ezt ugye kimondva-kimondatlanul is érezzük!

Abban is hiányérzetem van egyébként, hogy miért csak a régi bcs-nél (devizabűncselekmény) szerepel büntetésként a közérdekű munka és a pénzbüntetés, illetve mi lesz a szabálysértési alakzattal? A szabálysértési alakzatot már el sem akarják követni? A közérdekű munka vagy a pénzbüntetés már nem is bír megfelelő visszatartó erővel?

Én a magam részéről, amúgy örülök, hogy ilyen jól állnak a hazai bv. intézetek a telítettség kapcsán, hogy egyből a legkeményebb büntetéshez (szabadságvesztés) lehet nyúlni, mert van férőhely, kicsi a leterheltség és majdhogynem kapacitás-kihasználatlanság van.

Úgyhogy azt tudom mondani, hogy alapvetően „azért kár, hogy a régi jó dolgokból (állami devizakorlátozások) nem maradt semmi”, de örüljünk, hogy valamit azért visszacsempésznek nekünk belőle.

Apropó! Valaki emlékszik még azokra az időkre? Én -mondjuk- igen.

Emlékszem, hogy milyen hatékony volt 50 dollárért/NSZK márka kiutalásáért stb. könyörögni az Államnak, a Családtagok sosem osztották meg ezt a feladatot egymás között, a külföldről hazajövők mindig leadták a maradék zsozsót az Államnak, nem nagyon vettek belőle semmit a feketepiacon, mert az oroszok vagy éppen lengyelek nem nagyon fogadták el azt. Visszaéléseket ez sosem szült sehol.

(Hogy mást ne mondjak még a rendszerváltás után is voltak holmi notabilitások, akik aranyat, valutát és más kurrens cikkeket váltottak boltokban „másodvállalkozásban”, mert igény az bizony volt rá, kínálat nem volt.)

A lényeg, hogy patentül működtek ezek a korlátozások, ahogy várhatóan most is fognak.