Van tűzszünet, nincs tűzszünet, lesz – belátható időn belül – béke, nincs béke, megnyitják a szorost, nem nyitják meg a szorost, ezek napjaink fontos kérdései közé tartoznak az iráni háború kapcsán.

Az eseményekről mindenki megalkotja majd a saját narratíváját, ahogy teszik azt az amerikai, orosz, kínai és egyéb híradások is.

Én sem mennék bele a narratívákba, mert a fél Gyerekkorom az Irak-Irán konfliktussal, Palesztina-Izrael harccal, meg a Karpov-Kaszparov vetélkedéssel telt el, és hát ki ne emlékezne a Panorámára (Chrudinák Alajossal) azokból az időkből,- akarom mondani – annak főcímdalára, a Tangerin Dream Choronzon c. számára, ami még 2026-ban is üt és ami „hadba hívó” zeném volt egyetemi vizsgáim előtt a Police „Walking on the Moon” remixelt verziójával együtt, ezekkel spanoltam magamat, mondván: „ma megütközünk” egy-két tanszék, egy-két tanárával… Persze finoman szólva sem volt fegyveregyenlőség, de azért csak túléltük ezeket a csatározásokat.

Érdekes és egyben – szó szerint – hátborzongató volt anno meghallgatni a Panoráma főcímben mondjuk a romániai falurombolásról szóló rövid idézetet, hogy aztán a Közel-Kelet kapcsán meg bemondják az állandót: addig nem lesz Béke, amíg… Akkor szűrtem le Gyerekként magamnak azt a véleményt a filmsorok láttán, hogy minél inkább délebbre megyünk, annál inkább a mindennapi élet (születés, halál, sátoros ünnepek, stb) része az AK-47-es.

Na, de hogy jön ez a decentralizációhoz, teheti fel a kérdést a kedves Olvasó?

A válasz: Irán, meg annak ún. mozaik(os) védelme, azaz katonai stratégiája, ami decentralizált.

Iránról már mi is írtunk korábban, mert (fontos) szerepe van a Bitcoin bányászatban (lásd még: az Eric Trump féle ABC térnyerése), anno egészen előremutató volt az aranyalapú stabilcoinok kapcsán és gyakorlatilag Iránban „vizsgáznak” a nem aranyalapú stabilcoinok és a BTC is.

Irán új (egyik) legfőbb vezetője látszólag egy qomi kórházi ágyból hagyta jóvá a tűzszünetet, miközben az amerikai-izraeli hírszerzés szerint eszméletlen és nem tud részt venni semmilyen döntéshozatalban. Ugyanakkor az IRGC kazettás robbanófejei még mindig robbanak izraeli és öböl menti városok felett.

A tűzszünetet elfogadó és azt megszegő rendszer nem ugyanaz a rendszer. Ez a Mozaikvédelem lényege.

Cca. 20 évvel ezelőtt az IRGC 31 független tartományi parancsnoksággá szervezte át magát, mindegyik saját rakétaarzenállal, drónflottával, a Basij milícia integrációjával és előre delegált indítási jogkörrel.

A doktrínát pontosan erre a forgatókönyvre tervezték: a legfőbb vezető harcképtelen, a központi kommunikáció leromlott, a hagyományos katonai infrastruktúra megsemmisült.

Minden tartományi parancsnok támadó műveleteket hajthat végre anélkül, hogy erről információt küldene Teheránnak.

Az architektúrát háborús játékokban tesztelték, finomították, – miután 2003-ban végignézték, ahogy Szaddám központosított parancsnoksága 48 óra alatt összeomlik -, és most aktiválták, amikor Ali Khamenei-t február 28-án megölték.

Az IRGC magas rangú katonai tanácsa, amely a Legfelsőbb Nemzetbiztonsági Tanácson keresztül jóváhagyta a tűzszünetet – Mojtaba nevére hivatkozva a hazai legitimitás jegyében –, nem ellenőrzi minden tartományi egység indítási döntéseit. Nem teheti. És ez szándékos.

A terepi parancsnokok, akik a bejelentés után Izraelre és az Egyesült Arab Emírségekre tüzet nyitottak, nem sértették meg a parancsokat. Állandó, előre delegált felhatalmazást követtek, amely pontosan azért létezik, hogy a műveletek akkor is folytatódjanak, amikor a központ nem tud kommunikálni, vagy úgy dönt, hogy nem akar.

A tűzszünet a teheráni tanács politikai cselekedete volt. A rakétaindítások a tartományok autonóm terepi egységeinek katonai cselekedetei voltak. Mindkettő egyszerre történt, mert az architektúra lehetővé teszi. (És) pontosan ez a Mozaik felépítés teszi – mondjuk úgy, hogy nagyon nehézzé – a tűzszünet strukturális betartását/betartatását.

Ha a tűzszünet kitart, a romok továbbra is „romokban hevernek”, és az újjáépítés évekig tart. Ha a tűzszünet szétesik, mert az autonóm IRGC egységek továbbra is önállóan cselekszenek, a háború újraindul, és a meglévő hiány elmélyül.

A válság időtartamát strukturálisan garantálja Irán saját védelmi architektúrája, függetlenül attól, hogy mit ír alá bármelyik tanács Teheránban, vagy mit tárgyal bármelyik diplomata Iszlámábádban.

Aztán persze reméljük a legjobbakat és oldódjon meg minél hamarabb. Sajnos nekem a fülemben csengenek a gyerekkori Panoráma hangjai: addig nem lesz Béke, amíg…