Persze a keddi beszédében ezt cáfolta Jerome Powell, de vannak, akik forrón szeretik és nem szopják be a tejet, ha savanyú, azaz ők bizony QE-nek ítélik meg a Powell azon bejelentését, hogy a Fed növeli a rövid lejáratú kincstárjegyek vásárlását, hogy elkerülje a múlt hónapban a repópiacon tapasztalt likviditási aggályokat.

Ráadásul arra is rávilágítottak, hogy az egésszel csak az állampapír kereskedők járnak jól, míg az ún. average Joe, vagyis Hétköznapi János bácsi bizony rosszul jár, mert – mögöttesen – megint több dollár kerül a rendszerbe, azaz csökken a dollár vásárlóértéke.

Nézzük csak, hogy hogyan is spájzoltak be a fenti ravaszok (ti: kereskedők) és majd adják el magasabb áron az állampapírokat a FED-nek.

Nincs itt semmi látnivaló, csak a szokásos terítősdi párja az elvevősdi, vagyis az átlag adófizető zsebéből kivesznek, hogy bele tehessenek az ultra gazdagok zsebébe.

Nekünk ehhez kéne tapsikolnunk. Aztán csodálkoznak, amikor kiírják, hogy „kokaint adjatok ne krumplit”. Nekik kokain, nekünk lidokain. Ennyi. Mindenhol, minden szinten.