„Az emberiség a legmegfelelőbb technológiát szerzi meg a legrosszabb okokból.” – Bucky Fuller, aka Richard Buckminster.

Vizsgálandó kérdés: ki vezesse a Föld nevű űrhajót? Az A.I/S.I. , az emberek vagy valamiféle hibrid történet (mentátok)?

Bucky Fuller meglátása szerint az A.I. önmagában csak egy strukturális elem – mint egy geodéziai kupola tartóvázának elemei.

Ha a rendszert (az A.I.-t) kizárólag vállalati profitszerzésre, adatgyűjtésre vagy katonai fölényre tervezzük (ahogy az ma sokszor történik), akkor az a hatalom centralizációjához és kizsákmányoláshoz vezet.

Fuller szerint az A.I.-t átfogó, anticipált tervezéstudománnyal (comprehensive anticipatory design science) kellene irányítani, hogy az az emberiség 100%-ának felemelkedését szolgálja, ökológiai károkozás nélkül.

A technológiai fejlődés (mint a nukleáris energia vagy az automatizáció) kétélű fegyver. Ha a politikai rendszerek továbbra is az önzésre, a fegyverkezésre („killingry”) és a szűkösség miatti egymás elleni harcra épülnek, az emberiség elpusztítja önmagát. Ha viszont a dizájnt és a technológiát az élet támogatására („livingry”) fordítjuk, elhozhatjuk a bőség korát.

Amit Elon Musk, Peter Thiel és a többi – szerintem mentát-szerű, mások szerint „csaló” és pszicho/szociopata – tech.guru is jól lát meg: a kérészéletűségünk melletti kérészéletűsítés. (Szerk: de akkor adódik az a kérdés is, hogy ha az élet álom, az álom meg élet, akkor miért vagyunk mi a kérészéletűsítés felé terelve, talán azért, hogy tovább álmodjunk? Akkor az A.I. és a vele való „kiegyezés” az „emberiség közös érdeke”? Ez lesz az új társadalmi szerződés?)

Fuller egyik legfontosabb elmélete az ephemeralization (efemeralizáció) volt, ami azt jelenti, hogy a technológia révén képesek vagyunk egyre kevesebb erőforrásból egyre többet és többet létrehozni, míg végül a „semmivel mindent” is el tudunk érni (kvázi kérészéletűsítés).

Az A.I.-t és a fejlett számítógépeket az öreg Bucky valószínűleg ennek a folyamatnak a végső katalizátoraként látná: olyan eszközökként, amelyek optimalizálják a bolygó erőforrásait, megszüntetik a pazarlást, és bőséget teremtenek a Föld-űrhajó (Spaceship Earth) teljes legénysége számára.

Fuller alapvetően az emberi képességek kiterjesztéseként és a globális problémák megoldásának kulcsaként tekintett a számítógépekre.

Egyfelől megalkotta a Föld-űrhajó elméletet, mely koncepció lényege, hogy a Földre nem egy végtelen erőforrásokkal rendelkező, kiaknázható síkságként, hanem egy zárt, az űrben száguldó, korlátozott készletekkel rendelkező űrhajóként kell tekintenünk, amelyen mindannyian utazók és egyben a legénység tagjai is vagyunk.

Fuller egyik híres mondása, hogy a Föld nevű űrhajóhoz szándékosan nem mellékeltek használati utasítást. Az emberiség feladata, hogy a saját intellektusa, a tudomány és a tapasztalati tanulás (próba-szerencse módszer) révén megértse a bolygó működési szabályait, és kidolgozza a fenntartható navigáció feltételeit.

Ehhez társította az „anybody or nobody” (mindenki vagy senki”) meglátását. Az elmélet politikai üzenete, hogy a nemzetállamok közötti rivalizálás és a háborúk értelmetlenek. Egy űrhajón a matrózok nem kezdhetik el szétverni a kabinjukat, mert az egész hajó elsüllyed. Fuller szerint a jövő politikájának az erőforrások és az energia mérnöki pontosságú, igazságos menedzseléséről kell szólnia, hogy senki ne maradjon le.

Másfelől pedig megalkotta a World Game (Világjáték) nevű szimulációt, amelyben (számítógépes) adatok segítségével próbálták modellezni, hogyan lehetne a világ erőforrásait igazságosan elosztani háborúk és környezetpusztítás nélkül.

Az A.I.-ra mint a szuper-intelligens globális menedzsment eszközére tekintett. Elképzelése szerint a jövőben a társadalom nem politikusok, hanem a számítógépes adatok és a lakosság folyamatos, digitális visszajelzései (egyfajta valós idejű A.I.-vezérelt közvetlen demokrácia) alapján fogja korrigálni az irányvonalait.

Nézzük meg a másik oldalt is, aka „ne készíts gépet az emberi elme hasonlatosságára!”

Frank Herbert sci-fi univerzuma (Dűne sorozat) egy teljesen ellentétes történelmi tapasztalatból indul ki.

A Butleri Dzsihád konkrétan egy galaktikus méretű szent háború volt, amelyben az emberiség fellázadt a gondolkodó gépek, az MI és a robotok ellen.

A függőség mint rabszolgaság: a Dűne világában a probléma nem pusztán az volt, hogy a gépek gonosszá váltak, hanem az, hogy az emberek kényelemből átadták a döntés jogát a számítógépeknek. Ezáltal azok, akik a gépeket birtokolták, kontrollálták a tömegeket, maga az emberi elme pedig eltunyult.

A Dűne világában jelentek meg az ún. mentátok azaz az olyan emberek, akiknek az elméjét kora gyermekkortól kezdve arra képezték ki, hogy kognitív, logikai és matematikai képességeikkel helyettesítsék a betiltott számítógépeket. Ők az emberi computerek.

Híres mentátok a könyv(ek)ben: Gilbertus Albans: Frank Herbert fia (Brian Herbert) által írt előzménykönyvekből ismert karakter, akit a történelem legelső mentátjaként tartanak számon. Gilbertus rabszolgaként született a Corrin bolygón a Butleri Dzsihád (a gondolkodó gépek elleni szent háború) idején. Kivételes genetikai adottságaira felfigyelt Erasmus, a független, emberi viselkedést tanulmányozó intelligens gép (robot). Erasmus kísérleti célból örökbe fogadta a fiút, hogy bebizonyítsa: az emberi elme is fejleszthető a gépekéhez hasonló logikai és számítási szintre.

Thufir Hawat: Az Atreides-ház hűséges mentátja és testőrfőnöke. Három generáción át szolgálta a családot, és a fűszerbányászat, valamint a katonai stratégia mestere.

Piter de Vries: A Harkonnen-ház kegyetlen és perverz mentátja. Ő egy úgynevezett „torz mentát”, akit a Tleilaxu laboratóriumaiban hoztak létre, és teljesen hiányzik belőle az empátia.

Paul Atreides: Bár elsősorban a Lisan al-Gaibként és a hercegként ismert, Paul mentát kiképzést is kapott az apja parancsára (Thufir Hawattól), ami a jövőlátó képességeivel kombinálva szinte istenivé tette a gondolkodását.

Hayt (Duncan Idaho): Duncan Idaho gholája (klónja), akit a Tleilaxu mentátnak is kiképzett, mielőtt visszaadták volna Paul hercegnek a „Dűne messiása” kötetben.

Bár ma még nincsenek betiltva a számítógépek, a „modern mentátok” iránti igény már most megjelent, de nem helyettük, hanem velük együtt dolgozva.

Miért van rájuk égető szükség?

Ahogy Herbert megjósolta, az MI elterjedésével a tömeges kognitív képességek elsorvadhatnak (gondoljunk a diákokra, akik esszéíró szoftverek miatt nem tanulnak meg fogalmazni vagy kritikusan gondolkodni).

A jövőben a társadalom 2 részre szakadhat:

1. A passzív fogyasztókra, akik teljesen az MI-re támaszkodnak (és ezzel kiszolgáltatottá válnak – ez a Butleri Dzsihád előtti állapot).
2. A modern mentátokra, akik megtartják a kritikus gondolkodást, megtanulnak hiper-gyorsan tanulni, szintetizálni, és ők lesznek azok, akik irányítják, felügyelik és validálják a gépi intelligenciát.

Az emberi potenciál visszaszerzése: a gépek elpusztítása után az emberiség kénytelen volt saját biológiai és mentális korlátait kitolni. Így születtek meg a mentátok (emberi számítógépek), a Bene Gesserit rend és az űrutazáshoz szükséges Navigátorok.

A Butleri Dzsihád üzenete: az embernek önmagát kell fejlesztenie, nem a külső mankóit.

Nézzünk egy összehasonlítást a 2 koncepció között:

Illetve nézzünk egy olyan valós veszélyt, ami még a fentiek tükrén túl is fennáll és ez nem más, mint az A.I./S.I mint az emberiség összes döntésének modellezője, ami egy olyan jövőbeli vagy elméleti rendszert jelent, amely képes szimulálni, előrejelezni és optimalizálni az egyének, közösségek és globális rendszerek választásait. Egy ilyen globális döntési modell alapjaiban változtatná meg a társadalmat.

Hogyan működne az emberi döntések modellezése?

A modell lényege, hogy a múltbeli adatok és a jelenlegi viselkedés alapján képes leképezni az emberi pszichológiát és a társadalmi dinamikát:

• Adatintegráció: A rendszer elemezné a digitális lábnyomunkat (vásárlások, keresések, közösségi média, pénzügyi tranzakciók, egészségügyi adatok).
• Játékelmélet és szimuláció: Több milliárd egyéni „ágens” (digitális iker) interakcióját szimulálná, modellezve a gazdasági, politikai vagy ökológiai krízisekre adott válaszokat.
• Kvantum-számítástechnika: A kaotikus és kiszámíthatatlan emberi tényezők miatt egy ilyen szintű modell működtetéséhez a hagyományos számítógépek kapacitása kevés lenne, ehhez kvantumszámítógépekre lenne szükség.

A modell lehetséges előnyei (Utópia):

Ha egy ilyen rendszert jó szándékkal és tökéletesen használnának, globális szintű problémákat oldhatna meg:

• Válságok megelőzése: Pontosan előrejelezhetné a gazdasági összeomlásokat, járványok terjedését vagy a klímaváltozás hatásait, és javaslatot tenne a legoptimálisabb beavatkozásra.
• Erőforrás-elosztás: Az élelmiszer, az energia és az orvosi ellátás elosztását úgy tervezné meg, hogy a világon sehol ne legyen hiány.
• Személyre szabott kormányzás: A politikusok (vagy maguk az automatizált rendszerek) olyan törvényeket hozhatnának, amelyek garantáltan a legnagyobb társadalmi jólétet eredményezik, minimalizálva a konfliktusokat.

A koncepció veszélyei és korlátai (Disztópia):

Az emberi döntések teljes modellezése óriási etikai és egzisztenciális kockázatokat rejt magában.

• A szabad akarat illúziója: Ha egy gép pontosan tudja, mit fogsz dönteni, akkor a döntésed manipulálhatóvá válik. A prediktív modellek könnyen átfordulhatnak viselkedés-irányításba (ahogy azt ma a közösségi média algoritmusai kicsiben már teszik).
• A „Fekete Hattyú” hatás: Az emberi viselkedés nem teljesen racionális és nem mindig ismétli önmagát. A rendkívüli, beláthatatlan eseményeket (pl. egy új filozófiai irányzat vagy egy váratlan forradalom) a modellek nem tudják előre jelezni, így a rendszer tévedhet.
• Totális kontroll és megfigyelés: Egy ilyen modell működéséhez a magánélet teljes felszámolására lenne szükség.

Poszt záró kérdésünk, ami gyakorlatilag a poszt elején is feltettünk, csak másképp:

Ki birtokolná ezt a modellt? Egy tech-óriás, egy diktatórikus állam, vagy egy autonóm MI?