Jogi vagy éppen államtudományi berkekben ismert fogalom az ún. adminisztratív Állam fogalma. Ez nagyjából azt jelenti, hogy az ún. szakértő elvek mentén működő bürokrácia lassan, de biztosan maga alá gyűri a részvételi és képviseleti alapokon működő döntéshozatali intézményeket, és ezzel együtt meggyengíti az államhatalmi ágak elválasztásának elvét, including alkotmányosság és demokratikus önkormányzási képesség.

Magát a kifejezést Dwight Waldo közigazgatási kutató alkotta meg 1948 környékén a Yale egyetemen. Az adminisztratív állam arra a széles felhatalmazásra utal, amellyel a végrehajtó hatalom rendelkezik, arra nézvést, hogy olyan területeken alkosson, alkalmazzon, vagy kényszerítsen ki, illetve bíráljon el szabályokat, amelyek a társadalom életét befolyásolják, pl: adatbiztonság, média- vagy versenyszabályozás, környezetvédelem.

Meglátásunk szerint egy ilyen szervezet a SEC is, amely bizonyos részeit Trampus Campus bátyánk nekiállt levagdosni, meg meghirdette, hogy minden ilyen kormányügynökség vigyázó szemét reája vesse.

Jelen sorok szerzője meg mindezt tanulta még anno a JATE-n „Szervezéstan” c. tantárgy keretein belül, szóval azért is követi figyelemmel az ezirányú történéseket, ha alkalma (és főleg ideje) adódik rá, (meg mert ilyenekkel lett anno nyomorgatva).

Éppen ezért mutatunk egy – szerintünk – modern példát a fentiekre, adatvédelem az állampolgárok érdekében címszóval, azzal, hogy ez már sokak szerint a digitális megfigyelő Állam koncepciójába esik bele.

Következzen a CNN cikke.

„Kína mesterien felügyeli az internetet, a világ egyik legkiterjedtebb online cenzúra- és megfigyelési rendszerét működtetve. A minden online platformon kötelező személyazonosság-ellenőrzéssel szinte lehetetlenné vált a felhasználók számára, hogy anonim maradjanak.

De ez a szigorúan moderált online környezet még szigorúbb ellenőrzéssel párosulhat egy államilag kibocsátott nemzeti internetes azonosító bevezetésével.

Ahelyett ugyanis, hogy az egyéneknek minden platformon külön-külön meg kellene adniuk személyes adataikat személyazonosság-ellenőrzésére, a kormány most a folyamat központosítására törekszik egy virtuális azonosító kibocsátásával, amely lehetővé teszi a felhasználók számára, hogy bejelentkezzenek a különböző közösségi média alkalmazásokban és webhelyeken.

Az új, jelenleg önkéntes rendszer szabályait május végén tették közzé, és július közepén lépnek életbe. A közzétett szabályok szerint célja „a polgárok személyazonossági adatainak védelme, valamint a digitális gazdaság egészséges és rendezett fejlődésének támogatása”.

A rendszer egy rendőrségi tisztviselő javaslatából született meg a tavalyi év elején. Jia Xiaoliang, az északkelet-kínai kiberrendőrség igazgatóhelyettese, aki egyben a kínai törvényhozás, az Országos Népi Kongresszus küldöttje is, először a Kongresszus éves ülésén javasolta a rendszert 2024 márciusában.

A szakértők azonban aggodalmukat fejezték ki amiatt, hogy az új szabályozás tovább rontja a már amúgy is korlátozott szólásszabadságot azáltal, hogy az internetfelhasználókat arra kényszeríti, hogy még több ellenőrzést engedjenek át az államnak.

Lao Dongyan, a Tsinghua Egyetem kiemelkedő jogászprofesszora a Weibo-n, egy X-szerű kínai közösségi média platformon közzétett bejegyzésében a rendszert ahhoz hasonlította, mintha „minden egyén online tevékenységére megfigyelőeszközt telepítenének”.

A bejegyzést nem sokkal később eltávolították, és fiókját ezt követően három hónapra felfüggesztették a „vonatkozó szabályok megsértése” miatt.

Amióta Hszi Csin-ping kínai vezető 2012-ben hatalomra került, az ország tovább fokozta a digitális tér feletti uralmát egy cenzorokból álló hadsereg révén. A cenzorok a nap 24 órájában bevetésre kerülnek, eltávolítják a bejegyzéseket, felfüggesztik a fiókokat, és segítik a hatóságokat a kritikusok azonosításában, elfojtva a nézeteltérések minden jelét, mielőtt azok teret nyerhetnének.

A véglegesített szabályokat egy olyan javaslat után jelentették be, amelyet tavaly nyáron nyilvános véleményezésre bocsátottak, ami tipikus lépés volt a kínai jogalkotási folyamatban.

Az elmúlt évben zajló nyilvános konzultáció során a javaslat negatív visszhangot váltott ki jogászprofesszorok, emberi jogi szakértők és egyes internetfelhasználók részéről.

A véglegesített szabályok azonban nagyrészt hasonlóak maradtak a tervezethez.

„Ez egy államilag vezetett, egységes identitásrendszer, amely képes a felhasználók valós idejű megfigyelésére és blokkolására” – mondta Xiao Qiang, a Kaliforniai Egyetem, Berkeley internetes szabadsággal foglalkozó kutatója. „Közvetlenül képes törölni az internetről azokat a hangokat, amelyeket nem szeret, tehát több, mint egy megfigyelőeszköz – ez a digitális totalitarizmus infrastruktúrája.”

Shane Yi, a China Human Rights Defenders nevű érdekvédelmi csoport kutatója egyetértett Xiao aggályaival. A rendszer kibővített hatalmat ad a kínai kormánynak arra, hogy „azt tegye, amit akar, amikor jónak látja” az interneten, mivel a hatóságok „a nullponttól” nyomon követhetik a felhasználók teljes digitális nyomát – mondta.

Belföldön a kínai állami média az internetes azonosítót „golyóálló mellénynek” nevezte a személyes adatok védelmében, és úgy dicsekedett, hogy a rendszer képes jelentősen csökkenteni a személyes adatok kiszivárgásának kockázatát.

A kínai állami média, a Xinhua múlt hónapban közölte, hogy már több mint hatmillió ember regisztrált az azonosítóra, a becsült több mint egymilliárd online lakosságból.

A Közbiztonsági Minisztérium kiberbiztonsági tisztviselője a Xinhuának elmondta, hogy az internetes azonosító szolgáltatás szigorúan „önkéntes”, de a kormány arra ösztönzi a különböző iparágakat és szektorokat, hogy integrálódjanak vele.

„Célja, hogy az egyének számára biztonságos, kényelmes, hiteles és hatékony személyazonosság-ellenőrzési eszközt biztosítson, a digitális gazdaság fejlődésének támogatása érdekében” – idézte a személyt a forrás.

A szakértők azonban megkérdőjelezték a rendszer valódi önkéntességét, és kiemelték a potenciális adatvédelmi incidensek kockázatait, mivel a személyes adatokat jelenleg központosított módon gyűjtik.

Haochen Sun, a Hongkongi Egyetem jogászprofesszora elmondta, hogy bár a törvény önkéntesként mutatja be a rendszert, fokozatosan olyan rendszerré fejlődhet, amelyhez a felhasználóknak nehézséget okozhat, hogy ne csatlakozzanak.

„Ha a kormányzat népszerűsíteni akarja ezt az internetes azonosító-ellenőrző rendszert, ezt különféle intézkedésekkel teheti meg – lényegében azáltal, hogy ösztönzi az embereket az alkalmazására, cserébe több kényelmet kínálva” – mondta.

Sun aggodalmát fejezte ki az adatszivárgások megnövekedett kockázata miatt is.

„Egy központosított, országos platform eredendően egyetlen sebezhetőségi pontot teremt, így vonzó célponttá válik a hackerek vagy az ellenséges külföldi szereplők számára” – mondta.

Kormányzati adatlopások egyébként világszerte történtek és történnek. Az egyik figyelemre méltó incidens Kínában 2022-ben egymilliárd állampolgár személyes adatait tartalmazó rendőrségi adatbázis kiszivárgott az internetre.

Május végén, amikor egy év után nyilvánosságra hozták a véglegesített szabályokat, szinte semmilyen kritikát nem lehetett találni az interneten. Xiao elmagyarázta, hogy nem ez az első alkalom, hogy a hatóságok elhalasztják az időt egy javaslat és annak végrehajtása között, hogy a kritikusok „levezethessék a gőzt”.

„Ezt szándékosan teszik… Sok intézkedésük ugyanazt a mintát követi, és hatékonynak bizonyultak” – mondta.

Ps: holnap ne írjatok, ne telefonáljatok, az FT-n ücsörgök költségvetési csalódásban, felemészti az egész napot várhatóan. Ezek a perek is ugyanazt a mintát követik sokszor és valamiért ezek is elég hatékonyak.