Ray Dalio írását már fordítottuk, amikor érdemes volt. Most megint úgy ítéltük meg, hogy érdemes. Következzen Ray Dalio írása.

Most hogy az a rémes forgatókönyv, miszerint Trump szorosan is, de veszít, ezért kibontakozik egy rémálomszerű választás utáni (politikai) harc, lekerült az asztalról, – azzal, hogy Trump döntő győzelmet aratott Harris (baloldali alternatívája) felett, és ezzel együtt számos kulcsfontosságú személy kinevezését már bejelentették -, képet kell alkotnunk a helyzetről. Szeretném világossá tenni, hogy az általam festett képnek a lehető legpontosabbnak kell lennie anélkül, hogy a jóról vagy a rosszról elfogult véleményt alkotnánk (azaz bármit vagy bárkit minősítenénk), mert a pontosság a legfontosabb a lehető legjobb döntések meghozatalához.

A kép, amit látok: 1) a kormányzat nagy volumenű felújítása és átalakítása, amelynek célja a Kormányzat hatékonyabb működése, amely magában foglal egy belső politikai háborút is, azért, hogy ezt az elképzelést valósággá alakítsa, 2) az „Amerika az első” külpolitikai elv, felkészülés a Kínával vívott külső háborúra, amelyet Amerika legnagyobb fenyegetésének tartanak. A legutóbbi hasonló időszak az 1930-as évek volt, amikor több országban is megjelent egy ilyesfajta megközelítés.

Donald Trump az alábbi személyeket választotta ki, hogy ez megtörténjen: Elon Musk és Vivek Ramaswamy, akik az újonnan javasolt kormányhatékonysági hatóságot vezetik; Matt Gaetz, aki legfőbb ügyészként (ha megkapja a szenátus jóváhagyását) feszegeti a törvényes korlátokat, hogy mit tehetnek azok, akik ezt az új rendet irányítják; Ifj. RFK, aki gyökeresen megreformálná az egészségügyi rendszert, egészségügyi és humánszolgáltatási miniszterként; és Marco Rubio államtitkár, Tulsi Gabbard a nemzeti hírszerzés igazgatója, Pete Hegseth pedig védelmi miniszter, aki a külföldi ellenlábasaink elleni harcot vezeti majd. Sokan mások – olyanok, akik esetleg kormányon lesznek, és olyanok is, akik külső tanácsadók lesznek, mint például Tucker Carlson, Steve Bannon és néhány Trump családtag –, Trumppal együtt küldetést fognak teljesíteni. Mindannyian hűségesek a vezetőhöz és az úgynevezett „mélyállam” lerombolásának és egy új belső renddel való felváltásának elképzeléséhez, amely reményeik szerint maximális gazdasági erőt teremt és harcol a külföldi ellenerőkkel.

Amint ezek az emberek a helyükre kerülnek, valószínűleg ugyanazt a kinevezési megközelítést fogják alkalmazni, hogy megtisztítsák a kormányt azoktól, akiket azzal vádolnak, hogy részesei a „mélyállamnak”, akik nem igazodnak a misszióhoz és nem lojálisak hozzá. Ez kiterjed a kormányzati rendszer minden részére, beleértve azokat is, amelyekről korábban úgy gondolták, hogy politikailag/ideológiailag kevésbé ellenőrizettek, mint például a hadsereg, az Igazságügyi Minisztérium, az FBI, a SEC, a Federal Reserve, az Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hatóság, a Betegségmegelőzési Központ, a Nemzetbiztonsági Minisztérium, a Belügyminisztérium és az „F ütemterv” kormányzati alkalmazottak (ez a munkaköri besorolás, amelyet Trump megválasztott elnök szeretne újra bevezetni egyes kormányzati munkakörök átsorolása a közszolgálati védelem megszüntetése érdekében). A legtöbb kinevezett pozíciót, amelyet az elnök (a republikánusok által ellenőrzött szenátussal, a képviselőházzal és az Igazságügyi Minisztériummal együtt) ellenőrizni tud, ellenőrizni fogják, hogy az emberek igazodjanak Trump elnökhöz és az új hazai rendhez. Ennek során a legtöbb kormányon belüli és kormányon kívüli személyt szövetségesnek vagy ellenségnek tekintenek, és a Donald Trump és szövetségesei rendelkezésére álló összes hatalmi eszközt felhasználják a kormány és a reformok útjában álló ellenlábasok legyőzésére. Szerintem ezek szinte biztosan nagy hatással lesznek a hazai (U.S.A.) és a világ rendjének megváltoztatására. Hogy fognak kinézni?

A változó hazai (U.S.A.) rend.

Most már világos, hogy Donald Trump és az általa választott személyek úgy fogják megreformálni a kormányt és az országot, mint egy vállalati „portyázó”, aki ellenséges környezetben átvesz egy nem hatékony vállalatot és hatalmas reformokat hajt végre rajta azáltal, hogy megváltoztatja a dolgozók pozícióját, csökkenti a költségeket, és új technológiákat hoz be. Gondoljunk csak Gordon Gekkóra és arra a perspektívára, amelyet „a kapzsiság jó” beszédében közvetített, miközben elismerjük, hogy mindez az Egyesült Államok elnökétől érkezik, aki ezt a megközelítést fogja alkalmazni a központi kormányzat és az egész ország felé. Mint említettük, a legutóbbi hasonló történelmi példák a szélsőjobboldali államok voltak az 1930-as években. Az egyértelműség kedvéért nem azt mondom, hogy Trump és a kormányában lévők fasiszták, vagy sok tekintetben úgy fognak viselkedni, mint a fasiszta vezetők, azt mondom, hogy meg kell értsük azokat, akik most nacionalista, protekcionista, felülről irányított, kormány által vezetett gazdaság- és szociálpolitikával veszik át az irányítást, és akik kevéssé tolerálják a belső ellenzéket, és nemzetközi nagyhatalmi konfliktusokba keverednek ,nos, ehhez érdemes megérteni, hogyan viselkedtek az 1930-as években hasonló politikát folytató államok.

Az ország gazdasági megújítása minden valószínűség szerint olyan iparpolitikákon keresztül fog megvalósulni, amelyek célja a termelékenység és a hatékonyság növelése anélkül, hogy az emberek bizonyos félelmeire – mint például a környezetvédelem, az éghajlatváltozás kezelése, a szegénység orvoslása, vagy a sokszínűség, a méltányosság és a befogadás ösztönzése – ne úgy tekintsenek, mint amik akadályozzák ezeket a dolgokat. Bizonyos kulcsfontosságú területeket (beleértve az általam legfontosabbnak tartott területeket, amelyek az oktatás és az adósságkezelés) valószínűleg figyelmen kívül hagynak (és a demokraták is figyelmen kívül hagyták volna). Amíg a Trump-Musk együttműködés tart, ők lesznek ennek az új hazai rendnek a fő tervezői és megvalósítói.

Ezek az irányelvek nagyszerűek lehetnek a Wall Street és néhány technológiai, valamint a legtöbb olyan vállalkozás számára, amelyet szabályozások sújtanak, és aggódnak a megemelt adók miatt. Míg ezeket az entitásokat korábban sok tekintetben visszatartották az üzletkötéstől, most sokkal mentesebbek lesznek a kormányzati korlátoktól. Ezek a változások nagyszerűek lesznek a pénzügyi ügyleteket kötők, a bankok és az eszközkezelők számára, mert nagyobb szabadságuk lesz, több pénzük és hitelük lesz, mert enyhül a tőkekontroll, és a Fed nyomás alá kerül, hogy könnyebb legyen a pénzkereset (és pénznyomtatás).

Ezek az irányelvek nagyszerűek lesznek a Trump-párti technológiai vállalatok számára, mert hagyják, hogy nagyrészt korlátlan módon növekedjenek és működjenek. Ezek az irányelvek az ügyvédek számára is jók lesznek, akik szintén elfoglaltak lesznek. Már most is nagy változásokat látok ezeknek az embereknek a terveiben, hogy sokkal többet tegyenek a Trump-kormány alatt, mint amit egy demokrata kormány alatt tehettek volna. Ezenkívül a mesterséges intelligencia nem lesz annyira szabályozott, és a tarifákat egyidejűleg használják fel az adópénzek emelésére és a hazai termelők védelmére. Ha a Fed folytatja a kamatcsökkentési útját (amit nem hiszem, hogy meg kellene tennie), az a pénzpiaci alapokban és egyéb betétekben megtakarított készpénz nagy részét is áthelyezi más piacokra, ami ösztönzőleg hat majd a piacok és a gazdaság számára.

Ezenkívül annak felismerése, hogy az Egyesült Államok gazdasági és geopolitikai háborúban van és katonai háborúban találhatja magát Kínával, valamint másokkal, például Oroszországgal, Iránnal és Észak-Koreával, nagy hatással lesz a belbiztonságra és a belpolitikára. Például annak biztosítása, hogy az Egyesült Államokban az összes kulcsfontosságú technológia elfogadható mennyiségben álljon rendelkezésre, az ilyen technológiákra vonatkozó irányelveket az Egyesült Államokban kell elkészíteni (például 2030-ig a legfejlettebb chipek 20%-át az Egyesült Államokban kell gyártani), vagy szövetséges országokban készüljenek, ami megköveteli, hogy a központi kormányzat erős legyen, és ragaszkodjon a jól végrehajtott energia- és szabályozási politikákhoz, amelyek lehetővé teszik e változtatások végrehajtását.

A változó nemzetközi világrend.

A nemzetközi világrend megváltozik a) a második világháború utáni, az Egyesült Államok és szövetségesei által létrehozott rendszer meglévő rongyos maradványaihoz képest, amelyekben általánosan elfogadott globális viselkedési normák, szabályok és kormányzás léteznek/voltak, meg olyan szervezetek, mint az ENSZ, a WTO, a Nemzetközi Bíróság, az IMF, a Világbank stb. b) egy széttagoltabb világrend alakul ki, amelyben az Egyesült Államok az „Amerika az első” politikát fogja folytatni. A szövetségesek, ellenségek és el nem kötelezett országok egyértelmű kategorizálása, mivel a következő 10 évben nagyobb mennyiségű gazdasági és geopolitikai háború lesz, és minden korábbinál nagyobb esélye lesz a katonai háborúnak. Más szóval, most egy olyan korszak végéhez érünk, amelyet az Egyesült Államok vezetett, amikor az országok közösen próbálták kidolgozni, hogyan lehet egymással vezérelvekkel és szabályokkal rendelkező multinacionális szervezeteken keresztül együttműködni. Ezt váltja fel egy önérdekűbb, a dzsungel törvénye típusú rend, amelyben az Egyesült Államok a két legnagyobb szereplő egyike, Kína pedig a másik – és a harc nagyrészt a klasszikus kapitalizmus kontra kommunizmus (a mai változataikban).

Tehát azok az erkölcsi és etikai fogalmak, amelyeket az erkölcsös és etikus amerikai nézetek alakítottak, sokkal kevésbé lesznek relevánsak, mivel az Egyesült Államoknak többé nem lesz a világ vezető szerepe az ezen elvek szerinti javaslattételében és érvényesítésükben. A szövetségeseket és ellenségeket inkább taktikai megfontolások alapján választják ki, például az alapján, hogy milyen megállapodások születnek? Az a kérdés lesz a legfontosabb, hogy melyik oldalon állnak az országok? Kínát fogják elsődleges ellenségként kezelni, mert egyszerre a legerősebb és a leginkább ellentétes ideológiailag, miközben Oroszország, Észak-Korea és Irán is ellenségek. Valójában Kínát széles körben tekintik az Egyesült Államok legnagyobb fenyegetésének, még a belföldi fenyegetéseknél is nagyobb veszélynek. Ami a többi országot illeti, most nem térek ki annak magyarázatára, hogy hol állnak, de azt mondom, hogy ma már mindegyiket különböző mértékben szövetségesek és ellenségek kategóriába sorolják, és ez útmutató lesz a velük való bánásmódhoz. Mindazonáltal elmondom, hogy most részletes terveket dolgoznak ki minden nagyobb országgal és fő tématerülettel kapcsolatban. Minden országra nagy nyomás nehezedik, és lehetőség lesz arra, hogy megváltoztassák a (belföldi) politikájukat, hogy inkább igazodjanak a Trump-USA egyezményhez, ne pedig ellenezzék azt és ha nem állnak a mi oldalunkra, akkor negatív következményekkel kell szembenézniük. Ez a két nagyhatalom közötti konfliktus lehetőségeket, legfőképpen üzleti lehetőségeket teremt a semleges, el nem kötelezett országok számára.

Ennek a világrendi dinamikának a változása nagy hatással lesz a fejlődő világra (vagy a mai nevén a „globális délre”), és így az egész világra is, mivel itt található a világ népességének nagyjából 85%-a, és valószínűleg a saját útját járja majd, mert az Egyesült Államok többé nem vezet bizonyos eszméken alapuló közös világrendet, és más országok pedig nem feltétlenül akarják követni az Egyesült Államokat. Az USA és Kína versengeni fog szövetségeseikért, és Kínáról általában úgy tartják, hogy sokkal jobb helyzetben van az el nem kötelezett országok megnyerésére, mivel Kína gazdaságilag fontosabb, és jobban működteti a puha hatalmát. Tekintettel a világrend változásaira, az el nem kötelezett országok, amelyek 1) pénzügyileg erősek – azaz jó eredménykimutatásokkal és mérleggel rendelkeznek, 2) belső renddel és tőkepiacokkal rendelkeznek, amelyek elősegítik az emberek és az ország termelékenységét, és 3) nem vesznek részt egy nemzetközi háborúban, profitálni fogak a helyzetből.

Pontosabban kidolgozandó lesz…

Nagyobb kormányzati befolyás a kormány céljainak eléréséhez, még akkor is, ha ez szabadpiaci, haszonszerzési rendszerünk rovására megy, vitákkal a konzervatívok között, akik ezt a felülről lefelé irányítanák, és azok között, akik jobban támogatják a szabad piacot. Ennek megfelelően nagyobb kormányzati befolyásra kell számítanunk a magánpiacokon, hogy elérjük a kormányzati célkitűzéseket. Erre a gazdaság átalakítására és a háborúra való felkészülésre vonatkozó nagy terv megvalósításához van szükség. Emlékeztetni kell tehát arra, hogy az országos bajnok cégekkel együttműködő kormány által elért költséghatékonyság és nemzetbiztonság az elsődleges cél, nem csak a profitszerzés, mert a profitszerzés nem éri el ezeket a célokat. Figyelnünk kell azokra a szakpolitikai változásokra, amelyek a gazdaság ezen területeit fogják leginkább hasznosítani (például az AI technológiai szektort támogató energia- és ásványi ágazatok). Bár lesznek a szabadpiac nyertesei, vannak nyilvánvaló esetek, amikor az Egyesült Államok legjobb vállalatai nem elég jók ahhoz, hogy megadják az Egyesült Államoknak azt, amire szükség van (pl. a fejlett félvezetők terén), ezért kulcsfontosságú kapcsolatokat kell kialakítani az összehangolt külföldi gyártókkal (pl. , TSMC Tajvanon) az Egyesült Államokban történő gyártásra van szükség ahhoz, hogy minimálisra csökkentsük a külföldi ellenfelektől való függést. Az alapvető technológiák hazai előállítása mellett szükség van az acél, az autók és sok más alapvető cikk hazai gyártására is. Ez több onshoringot és barát(ság)ot jelent. Fennáll a szabotázs kockázata is, hogy ezeket számos módon meghiúsítják, amit kezelni kell.

Egy hatalmas deregulációs nyomás a költséghatékony termelés támogatása érdekében. Bevándorlási és kitoloncolási akciók, ahol a kezdeti hangsúly a határzáron és a bűnügyi nyilvántartással rendelkező, okmányokkal nem rendelkező bevándorlók kitoloncolásán volt. Kereskedelmi és vámreform. Kihívások az egyesült államokbeli szövetségesek összegyűjtése és együttműködése során.

Japán a legfontosabb szövetségesünk a Kínával folytatott geopolitikai konfliktusban, ezért fontos, ami most ott politikailag történik. Más szövetségesek az Egyesült Királyság és Ausztrália, de ők nem nagyhatalmak. Európa gyenge, tele van a saját problémáival, és nincs eszköze ebben a harcban, miközben Oroszország a küszöbén áll, és nem tud harcolni ellene az Egyesült Államok NATO-támogatása nélkül. A legtöbb más ország nem akar belemenni a harcba, mivel az, amiért az Egyesült Államok harcol, nem annyira fontos számukra, mint az Egyesült Államoknak, és gazdaságilag jobban függenek Kínától, mint az Egyesült Államoktól. Az el nem kötelezett globális dél feltörekvő hatalmai – amelyek Kínával és Oroszországgal együtt a BRICS-országok tagjai – olyan országok, amelyekre figyelni kell.

A domináns világhatalom magas gazdasági költségei – azaz a legfontosabb technológiák birtoklása, az erős katonaság és a puha hatalom biztosításának képessége – nagyobbak lesznek, mint amennyit a profitszerzési megközelítés nyújtani tud.

Az adócsökkentés szükséges annak érdekében, hogy a választók boldogok legyenek, és hogy a pénz a legproduktívabbak kezében maradjon. Trump és tanácsadói úgy vélik, hogy a jelenleginél alacsonyabb társasági adókulcs (körülbelül 20%) növeli a teljes adót és növeli a termelékenységet. Ez a perspektíva jót tesz a piacoknak.

Az egészségügyi rendszer jelentős reformjai.

Nagyon korlátozott idő áll rendelkezésre – az első 100 nap, majd az első két év –, hogy elvégezzük ezeket a nehezen kivitelezhető dolgokat, ezért prioritásokat kell meghatározni. Egyelőre nem tudjuk, mi lesz a prioritás, és mennyire lesz sikeres az új (köz)igazgatás, amikor törekvéseinek ereje találkozik a megrögzött rendszer viszonylag mozdíthatatlan tárgyával. Minden bizonnyal érdekes és fontos időszak lesz, úgyhogy maradjunk kapcsolatban.

Forrás: itt.