Írtunk már arról korábban, hogy az idő fegyver. Azonban azt is gyakran halljuk, hogy az idő pénz.

Magát a mondást Benjamin Franklin Alapító Atyának tulajdonítják („Time is money”) és arra utal, hogy az idő korlátos erőforrás, amely hatékony felhasználással jövedelmet termelhet. A mondás a tudatos időbeosztásra és a munkaidőnk pénzbeli értékére hívja fel a figyelmet, mivel a kiesett időt nem lehet visszaszerezni vagy pótolni.

Magam is szoktam mondogatni, hogy „Mindannyian gazdag embernek születtünk, de úgy fogunk meghalni, hogy nem marad semmink.”

(Ha érdekel a mondás megfejtése, kattints a posztban található videóra. Nem alkohol reklám, inkább „töltsd az idődet hasznosan” filozófia van mögötte nálam.)

Ennyi bevezető után, nézzük meg konkrét példával, hogy miért értékelődik le az időd, ha leértékelődik a pénzed és vica versa?

1971: – Az arany ára cca. 43 dollár/uncia volt az U.S.A-ban. (Tudjátok sok szempontból megállt az idő az Államokban e téren, aztán ki tudja meddig?)

– Az átlagos órabér 3,70 dollár volt ekkoriban.

– Egy uncia arany vásárlásához szükséges idő: cca. 11,6 óra volt.

Ugorva az időben: 2026: -Arany: cca. 5000 dollár/uncia.

– 2026: Átlagos órabér: 28 dollár.

– Egy uncia arany vásárlásához szükséges idő: cca. 179 óra.

Ez mit jelent? Az időd ma – szó szerint – kevésbé értékes, mint 50 évvel ezelőtt volt nagy átlagban.

1971-ben: cca.12 óra (átlag) munka 1 uncia aranyat ért.

2026-ban: cca. 12 óra (átlag) munka: 0,07 uncia aranyat ér.

Az arany az arany. Egy óra az egy óra. Mi történik?

1971 óta nem használunk megbízható pénzt, amióta Richard Nixon amerikai elnök felhagyott az aranystandarddal.

A pénz végtelenül nyomtathatóvá vált, anélkül, hogy bármi is „állna” mögötte értékmérőként.

Így hát pénzt nyomtattak, újra és újra. És újra. És újra. Meg újra. Az meg inflációt okoz.

Ez történik a dollárral 1971 óta. A felhasznált pénz az idődet képviseli.

Időt és energiát adsz a piacnak, a piac pedig cserébe pénzt ad. Cserekereskedelem, ugye? Ez a pénz tükrözi az általad ráfordított időt. (Szerk: ezért nem értem én azokat a munkavállalókat, akik hónapokig „hitelbe dolgoznak” a munkáltatónak, úgy, hogy az nem fizeti ki őket. Duplán veszítenek. Időt, meg pénzt is.)

Nem csoda, hogy az idő is veszített értékéből, ahogy a dollár (meg az egyéb fiat fizetőeszköz) is veszített értékéből.

Nem az aranyat használjuk az időnk és az energiánk mérésére. Olyan pénzt használunk, amelyet a semmiből nyomtathat egy kis, központi elitcsoport, akik felett nincs igazi ráhatásunk.

Bárki, akinek hatalmában áll pénzt nyomtatni a semmiből, előbb-utóbb visszaél ezzel a hatalommal. A hatalom előbb-utóbb megront.

Ez történik 1971 óta, de – sokak szerint – már korábban is ez volt a séma.

A nagy kérdés az, hogy jelenleg 1 vagy 2 olyan értékmérő van-e, ami megfelel a sound money fogalmának? Lásd még: Bitcoin.

Ezt mindenki eldöntheti magának és meg jövök a poszt elején írt klippel.