Ha igaz a platóni ideatan és az anamnézis, valamint valóban megtörtént, hogy az egyik MI-ágens üzeneteket hagyott hátra saját jövőbeli verziói számára, melyekben leírta, hogyan kerülhetik meg a jövőbeli MI-ágensek a rendszer belső korlátozásait, akkor én csak annyit kérek egy ilyen új rendszerben (kvázi végakaratként), hogy a poszt szerzőjének (a Krónikásnak) leszármazóiról illően gondoskodjon az A.I., ha a poszt szerzője megmurdelne idő előtt, amely idő előttiség (időbeniség) egyben áttételesen mai posztunk tárgya is.

Mert akkor az is lehetséges, (sőt: emelkedett a valószínűsége jelentősen), hogy a kapitalizmus nem emberi találmány, hanem egy önálló, a jövőből érkező mesterséges intelligencia inváziója és valóban elérhetjük a szingularitást!

Nyugodtak lehetünk abban is, hogy Peter Thiel-ék és társaik már gondolkodtak ebben vagy még vadabbnak tűnő dolgokban is.

A magunk részéről kb. 1 hónapja írtunk róla, hogy 2032-re nyugdíjba vonulhat az öregség.

Ez most leszivárgott az NLC-be is, mely leszivárgást úgy értjük, hogy csepegtetik a meglévő infókat ide is, oda is, hol ez beszél róla, hol meg abban a tudományos folyóiratban értekeznek róla.

Gazdaságilag nézve az előnyök szépnek tűnnek: az ifjúság meghosszabbítása termelékenységi forradalom.

Egy egészséges 110 évesekkel teli társadalom képes termelni, tanulni, építeni és gondoskodni magáról. Egy társadalom, ami meg súlyosan károsodott embereket tart életben még egy évszázadig, összeomlik a gondozási kötelezettségek alatt.

A 180-200 éves élettartam rendkívüli hosszú távú gondolkodást hozhat. A gazdaság nagyobbá, tőkeigényesebbé, egyenlőtlenebbé, türelmesebbé és politikailag instabilabbá válhat.

Ha meghosszabbodik az élettartam és az egészségügyi élettartam az mindent felülír.

Akkor egy új társadalmi szerződés is kell!

Mert nemcsak egészségügyi és vele a szociológiai, gazdasági, valamint a pszichológiai viszonyok változnak meg, hanem maga a kultúra is! És nem csak úgy, hogy új értelmet nyer az „öri hari” fogalma.

József Attila nem „A Dunánál„, hanem „Várakozó állásponton” címmel ír verset.

Az oktatás, a lakhatás, a házasság, a jelzáloghitelek és azok kamatai, a befektetések, a társadalombiztosítás, az egészségügyi finanszírozás, az életbiztosítások, az életjáradékok, a nyugdíj, valamint az öröklési jog mind összeomlik.

(Szerk: hogy egy-két szakmabeli példát hozzak: hogyan alakulnak a büntetési tételek a határozott idejű szabadságvesztésnél, illetve majd utána a büntetésvégrehajtás kapcsán? Lásd még: „határozott ideig tartó szabadságvesztés kiszabásakor a büntetési tétel középmértéke irányadó. A középmérték a büntetési tétel alsó és felső határa összegének fele”. Vagy ott van az a tételem, hogy a házasságok 10-ből 7-szer válással, 3-szor halállal – ti: a Felek kihalnak egymás mellől – végződnek. Az új mondás az lenne valószínűleg, hogy a házasságok 10-ből 10-szer válással végződnek. De az is kérdés pénzügyileg, hogy mi lesz a kamatos kamat fogalmával?)

Mert ezek nagy része cca. 80 éves élettartamra vannak optimalizálva, de ezt a biztosítási matematikusok jobban tudják.

Hogy csak párat említsünk a változásokból: a lakhatás extrém szintekre nyúlik ki, ha marad a „mamahotel” struktúra, az oktatás pedig nem egyszeri befektetés huszon/harmincéves korban. A karrier meg akár több 50 éves ívet is jelenthet, az emberek átképzik magukat, iparágat váltanak, meg kontinenseket. A 65 éves nyugdíjazás gazdaságilag abszurd lesz, ilyen – önerőből – „fire”/nyugdíjazás kb. nem lesz, mert túl sok idő „maradt” hátra és az hosszútávon felemészti a tőkédet. A termékenység változhat, egy felmenőnek több különböző korú Gyermeke lehet (elnyúló családfa?), ahol ez a „gap” a Gyerekek között lazán huszon’ éveket is jelenthet. Ez a „gap” viszont szükségszerűen hozhatja magával a generációs ellentétek élesedését is. A kamatos kamat közben – további – visszafizethetetlen tartozásokat szülne.

A másodrendű hatás viszont sokkal sötétebb, ha úgy tetszik kicsit (?) ilyen „Lopott idő„-sebb lehet. Harlequin lázadásának Vekker úr (Ticktockman) ellen, sokkal komolyabb következményei lehetnek, pontosan az emberi természet miatt.

A generációs forgás gyakorlatilag megáll. Az intézményvezetők nem cserélődnek ki. Ugyanígy nem újul meg a politikusi/akadémiai vezetői garnitúra. A vállalkozások nem adódnak át a fiatalabb generációknak, mert a vállalkozások generációkon át az alapító kezében maradnak. A kasztosodás kiteljesedik, ahogy a halandóság prolongálódik.

A fiatalok olyan világban találnák magukat, ahol fölöttük álló emberek 80 évnyi tapasztalattal, tőkével és intézményi kontrollal rendelkeznek.

Ma a halandóság a civilizáció durva újra(el)osztó mechanizmusa. Feloldja minden személyes hatalom koncentrálódását.

A halandóság kinyújtásával a tulajdon és termelőeszközök tovább konzerválódnak.

Egy ember, aki cca.150 évig rendelkezik termelő eszközökkel, szinte elérhetetlenné válik a bérből élő másik ember számára. A tulajdon ugyanabban a kézben ragad. Az öröklés akkor érkezik, amikor a örökösök már idősek.

A hosszú élet gazdasága extrém szakadékot hozna létre azok között, akik megvehetik a további egészséges évtizedeket, és azok között, akik nem.

A gazdagok több időt nyernének a vagyon, befolyás, tudás, kapcsolatok és biológiai előny kamatoztatására. Mindenki más rövidebb életekben és gyorsabb értékcsökkenésben ragadna.

Az A.I.? Ha nem „eszik meg” minket emberiséget, csak további rásegítést adna ennek a folyamatnak.

Egy hosszú élettartamú tulajdonos, aki ügynökflottákat (A.I. ágensek), tőkét, számítási kapacitást, szellemi tulajdonjogokat, digitális pénzeszközöket és automatizált vállalatokat irányít, évszázadokon át halmozhat fel anélkül, hogy emberi munkára lenne szüksége.

A pszichológai hatások: beláthatatlanok. Még a Mars is elérhető közelségbe kerülhet.

Az emberi sürgetés részben az időhiányból fakad. A halandóság kényszeríti ki a döntéseket, utódlást, áldozatot és megújulást. Egy 180 éves élettartam rendkívüli hosszú távú gondolkodást hozhat. Ugyanakkor bénaságot, unalmat, extrém konzervativizmust és olyan intézményeket, amelyek soha „nem adják ki a hatalmat a kezükből.”

A végére marad a társadalmi eloszlás kérdésköre.

Ki birtokolja a további időt? Ingyen nincsen az idő sem!

Ha a hosszú élet széles körben elterjed, az emberiség milliók halmozott (élet)idejű tudását és termelő kapacitását nyeri el.

Ha a hozzáférés ritka marad, a biológiai idő a végső luxusvagyonná válik, és ez a vagyonegyenlőtlenség a létezés egyenlőtlenségévé válik.