Digitalcash.hu
  • Telefonszámunk:
    +36 70 538-8940
  • Címünk
    Budapest, Hungary
  • Munka időnk:
    Hétfő - Péntek 9.00 - 17.00

New to site?


Login

Lost password? (X)

Already have an account?


Signup

(X)
Farooq
KezdőlapBankrendszerZálogba adjuk-e a Bitcoinunkat a bankoknak?
12
dec

Zálogba adjuk-e a Bitcoinunkat a bankoknak?

Töredelmesen bevallom, hogy a fenti cím nem pontos. Vagyis nem úgy pontos, vagy nem úgy fedi a valóságot, ahogy azt leírtam. Annyi mentségem van csak, hogyha azt írom, hogy az ún. fiduciárius jogügyletek problémája a Bitcoin kapcsán, akkor azt a kutya sem olvassa majd. Kénytelen voltam olyat címet választani, ami bár belemegy a témába, de az átlagember számára is vonzó, sőt mi több, talán olvashatóbb is.

Nemrégiben írtunk egy cikket, aminek a “Kit sirattok, miért sirattok?” címet adtuk.

Az abban foglaltakat viszonylag sokan olvasták, azonban vélhetőleg páran félre is értették azokat.

Ott azt írtuk meg, hogy miért jó eszköz még mindig a Bitcoin. Ha nagyon le akarom egyszerűsíteni, akkor azért, mert közvetítő/kapuőr nélküli, hiteles adatakon/nyilvántartáson alapul, (eddig) megváltozhatatlan/feltörthetetlen és korlátos. Ja, és lefoglalhatatlan is, de ez részben kapcsolódik a TTP/nincs kapuőr tulajdonsághoz.

Azonban a dolgok korántsem ilyen egyértelműek, vagyis egyértelműek és komplikáltak is, vagy még jobban mondva egyértelműek és nem rózsásak.

A jelenlegi pénzügyi rendszer ugyanis nagyon korrupt. Korrupt és képmutató is. Olyan, amilyenek mi is vagyunk emberek. Ebből a szempontból én megértem azokat, akik azt mondják, hogy nem is érdemlünk jobbat. De csak ebből a szempontból. Merthogy ez embereket – általánosságban – emelni kell(ene) az pedig csak az önbizalom segítségével lehet.

Bizonyos vétkekért elég lenne a végső elszámolásnál bűnhődni. Végül is az ember egymaga kevés. Bizony, nem bírja. Éppen ezért mondom én mindig: legyetek jók… ha tudtok! Mert ha nem tudnak, én nem tehetek az égvilágon semmit. Az ember saját magát neveli, az önbizalom segítségével”.Fülöp Atya, Legyetek jók, ha tudtok.

Szóval megint ott vagyunk, hogy önbizalom, meg bizalom.

A bizalmat kellene visszaállítani egy fairebb pénzügyi rendszerbe. Erre lenne talán jó, az algoritmusba vetett bizalom, vagy ilyen értelemben a digitális közbizalom.

A blokklánc és a Bitcoin (elviekben) nem korrupt, nem részrehajló, nem leverege-elt. Ellenben, ha elkezdjük úgy alkalmazni, mint a hagyományos pénzügyi eszközöket, rájuk aggatjuk azokat az instrumentumokat, amikkel nap mint nap operálnak a befektetési bankok és intézmények, akkor annak meg lesznek a hatásai.

Jó, persze, lehet mondani, hogy a meglévő Bitcoinok nagy része összpontosul kis számú “játékosnál”, de ez talán majd kiküszöbölhető lesz néhány piaci instrumentummal. Őszintén szólva ez majd csak akkor fog kiderülni teljesen, amikor meg lesz az ETF. Főleg akkor, ha az Bitcoin elszámolású lesz.

Ami viszont már most kiderül, hogy valami új kell. Valamilyen szempontból igazságosabb pénzügyi rendszer. Na, ennek az ígéretét feketítik be azok a régi és korrupt eszközök, amiket mondjuk a Bitcoinnal kapcsolatban alkalmaznak.

Menjünk csak végig a listán, hogy főleg miért is szeretjük a Bitcoint?

1. Közvetítő/kapuőr nélküli: amennyiben a bányászokat nem vesszük ide, hanem csak ún. rendszerfenntartó szerepet tételezünk neki, ez igaz.

Itt nincsen az, hogy majd én kezelem a te pénzedet, tehát bízzál meg bennem, mert én egy megbízható TTP (trusted third party) vagyok pénzintézetként vagy letétkezelőként. Megbízható, amíg nem veszélyezteted az érdekeimet. Számomra kérdés, hogy a tagadhatatlanul korábban is meglévő Faster Payments Service (FPS) rendszert mennyire is gyorsította meg mondjuk a kriptok világa.  Az, hogy megmutatták a babérjaikon üldögélő srácoknak, hogy igen, lehet ezt (ti: utalások) gyorsabban is. Részben talán ennek is köszönhetőek az ilyen banki döntések mindannyiunk örömére.

2. Hiteles adatakon/nyilvántartáson alapul:

Huhú, de meleg pite ez.

Nem vagyok könyvelő, de azt azt hiszem nem kell senkinek sem magyarázni, hogy az, hogy mit és milyen jogcímen könyvelek le és hova, az nagyban meghatározza a külső szemlélő számára a pénzügyi helyzetemet vagyis inkább látszatomat.

Az csak egy dolog, hogy simán meghamisítják a könyveket, mert jól irányzott szándékkal javítanak és korrigálnak a beszámolótól az eredménykimutatáson át komolyabb dolgokat is az erre felbérelt emberek. Ennél léteznek sokkal kifinomultabb módszerek, pl:  a biztosítéki tulajdonátruházásnak minősülő ügyletek.

Általános igazság, hogy mikor a jogi és gazdasági tulajdon elválik egymástól akkor az mindig problémát okoz vagy, ahogy én szoktam leegyszerűsítőleg fogalmazni, nem jó, ha elválik az alap a felépítménytől. Abból csak probléma van.

Az ilyen biztosítéki tulajdonátruházásnak ugyanis gyakran vannak nem kívánatos mellékhatásai.

Az ún. fiduciárius vagy biztosítéki megoldások ligitimációja régóta vita tárgya a jogi életben, nem úgy a gazdaságiban. Fiduciárius biztosíték – jogilag nézve – az olyan biztosíték, ahol elválik a tulajdonjog, és a hozzá kapcsolható egyéb pl. a tulajdonjog megszerzésére vonatkozó jog (opció), illetőleg a tulajdong követelésére/jogosultságra vonatkozó jogosulti pozíció, vagyis a tulajdon biztosítéki szerepet tölt be az ügyletben.

(A római jogban a fiducia cum creditore névvel jelzett ügylet alapján a hitelező anno tulajdont szerzett az adós által nyújtott biztosítékon és csupán ígértet tett arra, hogy a biztosítékul szolgáló vagyontárgy tulajdonjogát bizonyos feltételek esetén visszaruházza az adósra. Az adós  elvesztette a tulajdonjogát és a biztosítékul adott vagyontárgyat csak kötelmi alapon követelhette vissza a hitelezőtől.  A magyar jog tiltja az ilyen megoldást általánosságban, egészen pontosan semmisnek tekinti, de csak a fogyasztók tekintetében: “Semmis az a kikötés, amelyben fogyasztó követelés biztosítása céljából tulajdonjog, más jog vagy követelés átruházására vagy vételi jog alapítására vállal kötelezettséget.”

Az ilyen jogügylet azért érdekes jogilag, mert  a dolog (jog, követelés) megszerzője harmadik személyekkel szemben teljes körű jogosultként jelenik meg, az átruházó pedig csak kötelmi alapon léphet fel vele szemben, ugyanakkor az átruházó nem léphet fel olyan jóhiszemű harmadik személyekkel szemben, akikre a dolog megszerzője azt átruházta. Amit azonban a jogrendszer bizonyos szempontból “tilt”, azt nem feltétlen tiltja a pénzügyi. Sőt! 

Amíg ezt az ügylet típust a jogrendszer is ismeri, és mondjuk a  tulajdonjog fenntartás, a visszavásárlási jog és a vételi jog fogalmával operál, addig a pénzügyi piacok a pénzügyi lízing, a faktoring és a repó ügylet fogalmával operálnak. 

Na, és itt kezdenek a dolgok érdekesebbé válni. A repó ügyletek, amikor egyszerre adják el mondjuk az értékpapírokat majd vásárolják is vissza ugyanazon lendülettel (sale and repurchase agreement), vagyis kikötnek egy jövőbeni visszavásárlást persze magasabb áron, ami ugye az ügyletért fizetendő kamatnak felel meg (hiszen, mint tudjuk a kamat és pláne a kamatos kamat maga is “csoda”). A repó ügyleteket sokan ismerik és alkalmazzák, köztük mondjuk a FED is.

Az hogy a biztosítéki tualjdonátuházás közben az értékpapírban megtestesülő “saját” kamatok kit illetnek meg (eredeti tulajdonost vagy azt aki fedezetül vette az értékpapírt) már “részletkérdés”. (Persze nem az, de most nézzük át ezt a dolgot).

Az viszont nem az, hogy hányszor lehet ezt a történetet eljátszani, vagyis hányszor lehet “zálogba tenni” ugyanazt a dolgot?

A Lehman Brothers szerint sokszor, hiszen ők rossz nyelvek szerint igen gyakran alkalmazták a repo ügyleteket a mérlegfőkönyv szépítésére. Hogy miért? Mert akkoriban nem “fedezett kölcsönként” kellett lekönyvelni az ilyen ügyleteket, hanem egyszerű eladás-visszavásárlás-visszavásárlási díjként, amivel – hopp – szépen lehetett csökkenteni a mérlegfőkönyvet/egyenleget. 

Aztán ember legyen a talpán, aki kibogozza, hogy ki tartozik kinek a nagy repoban, mire van fedezet mire nincs.  Az ilyen rehipotekáció (a zálog latinul hypotheca, az újrazálogosítás angolul rehypothecation) jogilag nézve igen problémás, én a magam részéről megmaradok jó Apám tanácsánál, miszerint “ne keverjük a sz@rt a szilva lekvárral, mert nem jó dolog sül ki belőle”.

(Akit érdekel, hogy menyire elterjedt ez a többszörös “fedezetbe adás” az nyugodtan utána olvashat, hiszen banki gyakorlat ez.)

Az, hogy a GAAP számvitel lehetővé teszi azt, hogy olyan jelentést készítsenek a pénzügyi szereplők a pénzügyi kimutatásaikról, hogy abban  ugyanazon eszköz szerepel a tulajdonukként vagy még inkább jogosultságukként az egy dolog. Jogilag nézve azonban nem okés az ügylet, hiszen ezzel senki sem tudja pontosan, hogy hányszor számolják el ugyanazt az eszközt fedezetként (kétszer, háromszor, ötször?).

Persze lehet azt mondani, hogy ez a többszörös fedezetbe adás csupán az ún. hitelpénz és tartalék rendszer velejárója és célja a likviditás biztosítása. Azonban ez is csak azt mutatja, meg, hogy mennyire korrupt és nem fair a jelenlegi pénzügyi rendszer.

Ugyanez vonatkozik a határidős piacokra is. A közgazdászok régóta vitatkoznak a határidős árupiaci fedezeti ügyletek elméleteiről és a hasznosságáról is. Van mindenféle hipotézis a “hatékony piactól” kezdve az “árbiztosításos elméleten” át a “hozadék elméletig”, hiszen ami egy long pozíció a fizikai piacon az egy short pozíció a határidősön. Ezzel ugyanúgy lehet manipuláni az árfolyamokat.

Szóval csak azt akarom mondani, hogy a fedezetlen ügyletek nem feltétlen eredményeznek jó dolgokat, pénzügyi bizalom (a rendszerben ide), pénzügyi bizalom oda. Amikor a befektetési intézmények elkezdik hitelezni és újra kölcsönadni egymásnak ugyanazt a Bitcoint, az meg pláne nem vezet jóhoz. Gondoljunk csak arra, hogy bizonyos vélemények szerint szerint 360-szor annyi papír alapú kötelezettségvállalás van mondjuk az aranypiacon, mint amennyi a rendelkezésre álló fizikai arany.

3. (Eddig) megváltozhatatlan/feltörthetetlen:

A bitcoin rendszere januárban lesz 10 éves és eddig – ha jól tudom – nem igazán sikerült kompromittálni. Persze nem vagyok guru, nem tudom, hogy hogyan fog változni a jövőben, akár a belengetett Craig Wright féle fenyegetés, akár a kvantum számítógépek kapcsán. Én csak azt tudom, ami eddig megtörtént és ez alapján mondom, hogy a rendszer megváltozhatatlan/feltörthetetlen.

4. Korlátosság:

Ez egy érzékeny pont, hiszen egyfelől előbb mutattam be, hogy hogyan lehet a 21 millió BTC-ből mondjuk 210 milliót csinálni. Ez azonban a jelenlegi pénzügyi rendszer korruptságából fakad.

Létezik azonban egy olyan mód, ami magából a technikából jön, és ez az ún. hard fork. Ezt, ha jogilag nézzük nem nagyon kellene engedni a kripto világban sem, hiszen jogilag és technikailag nézve a fork által keletkező lánc nem lehet ugyanaz a lánc tulajdonjogilag nézve, mint a fork előtti.

Hiába írják a tőzsdéken, hogy “a cég menedzsmentje és a kockázatértkelő szakértői eseti alapon értékelnek minden hard forkot.” Ezen nincs mit értékelni, mert jogilag nem lehet ugyanaz, tehát fedezetként sem adható ebben a tárgykörben a keletkezett új coin. Vagyis adható, csak nem ez eredeti coinként.

Ügyfélként pedig nyilván nem jó, hogy majd a tőzsde vagy akár az ETF dönt arról, hogy hogyan kezeli a forkolt láncot ez ugyanis az ún. corpocoin képét hozza el.

Összegzés: Nem feltétlen jó dolog keverni a meglévő pénzügyi rendszert a kialakulóban lévővel. Persze a kérdés az, hogy lehet-e másképp és mondjuk a jegybanki kriptopénzek, amit oly sokan mérlegelnek, elkerülhetőek-e?

Az viszont látható, hogy az előbb írt vegyítés miért nem jó ötlet.

Az egyik rendszer decentralizált, a másik centralizált, kapuőrökre építő. Az egyik a natív digitális, közvetlen vagy direkt tulajdonban van (privát kulcs) és a hálózat tartja nyilván az egyenlegeket/ továbbítja a tranzakciókat. A másik eredendően (mondanám, hogy natív módon) papír alapú kötelmi jogi igényeket testesít meg, indirekt tulajdonban van (TTP), a kezdetektől fogva keveredik, és nem röstellik többszörös fedeztbe adni, ha lehet. Az egyiknek van egy főkönyve, amely megakadályozza, hogy több ember ugyanazt az eszközt tulajdonolja, a másik pedig több tulajdonos számára ugyanazt az eszköz tulajdonlását (jogosultságát) teszi lehetővé, ráadásul  rendszer szinten.

Szóval, aki “zálogba” tenné a meglévő pénzügyi intézményeknél a Bitcoinját (privát kulcsát), annak jusson eszébe az aranypiacról ismert bölcsesség: if you don’t hold it, you don’t own it.

Tehát HODL it, de más okok miatt (is), mint az ár.

Ha tetszenek a posztok és szeretnéd támogatni a munkánkat, akkor itt megteheted:

BTC: 1G9ReJJUXqwwtAUCajzUk4GWm6BDWoKCCf

LTC: LPFXf42zHTgT8BAGmi2dgBKMUCpUJyYVxy

DASH: XuD7Am4yoyDh6tR3GdgWpFFMTnkEQ4KP26

ETH: 0xe984642d5f84e2043a535aba5b6c7ff1691ac15b

Címkék:

dr. Varsányi Károly bejegyzett kamarai jogtanácsos, a digitalcash.hu oldal szerkesztője, más oldalak vendégírója, blokklánc jogász. Ha kérdésed van a digitális fizetőeszközök vagy a digitális eszközosztályok (tokenek, etc.) kapcsán, akkor írj neki.
Ajánlott bejegyzések
SZÓLJ HOZZÁ

Leave A Comment

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

  • bitcoinBitcoin (BTC) $ 3,631.05
  • ethereumEthereum (ETH) $ 127.20
  • rippleXRP (XRP) $ 0.301537
  • eosEOS (EOS) $ 2.84
  • litecoinLitecoin (LTC) $ 43.66
  • bitcoin-cashBitcoin Cash (BCH) $ 122.74
  • tetherTether (USDT) $ 0.999342
  • stellarStellar (XLM) $ 0.077993
Digitalcash.hu