Nemrégiben írtunk arról, hogy az indiai kormány a közelmúltban fokozta erőfeszítéseit a kripto pénzekre vonatkozó szabályozási keretrendszer kialakítása kapcsán és ígéretet tett arra, hogy hamarosan bejelentik a szükséges szabályozási keretet.

Azért, hogy addig is haladjanak a dolgok – s mert az államok „éhesek” mindenhol, szívesen költik az adófizetőik pénzét -, a múlt hónap elején az indiai adóhatóság 100.000 kripto-pénz kereskedőnek küldött értesítést, kérve az adót a kriptoban szerzett bevételeik után.

Az adózás kérdése ugye minden országban meleg pite, pedig régóta meg van már a recept:

„Etetni kell a juhot, ha nyírni, fejni akarjuk!” – mondotta volt Mária Terézia nénénk, csak ezt a mondást a modern kori – agyig eldósodott – államok és azok vezetői rendre elfelejtik.

Példának okáért hiába ír levelet  a digitalcash.hu képviseletében a blokklánc jogász a megfelelő helyekre – vélhetőleg választási okokból – a mai napig nem kap rá választ.

Pedig a közel 30%-os (15%-Szja, 19,5%-EHO) adóterhelést el kellene felejteni, mert ez az adókulcs visszatetsző, hiszen a modern kori majdhogynem harmad ugyanúgy nyitja ki a bicskát a zsebben, mint tette volna ezt jó pár száz éve.

Élelmesebb szabályozók már régen észrevették volna, hogy a 10-ed (azaz a 10%), esetleg a 7-ed (15%) tudna itt pénzt tenni gyorsan az állami zsebbe, hiszen bőven lennének olyanok, akik bevallanák a kriptojukat, ha csak 15%-ot (és semmi mást) vagy még inkább 10%-ot kellene leadózniuk utána.

Indiában is hasonló a helyzet, az ottani Kormány is szereti a mások pénzét költeni és az adóbekérési és regulációs szándékuknak meg is mutatkoznak már a következményei.

Az indiai kripto tőzsdék, mint az Unocoin, a Zebpay, a Coinsecure, melyekre rá oktrojálják a szabályozást és a tranzakciók ellenőrzését azt jelentették, hogy  az amerikai tőzsdei vásárlások egyre népszerűbbek az indiai kripto pénz vásárlók körében.

Ahogy szigorodnak a szabályozások Indiában, annál élénkebb hullámokat vet a bitcoin tulajdonosok NRI-jének (azaz a nem rezidens indiai, tehát nem indiai illetőségű) baráti és családtagokból álló hálózatának megmozgatása.

L. R. Dineshmaga maga is bitcoin tulajdonos, a következőképpen magyarázza a helyzetet:

„Aki drága termékeket vásárol a bitcoin segítségével a tengerentúli online oldalakon, annak kell, hogy legyen segítője. Az online tech. közösségben vannak olyanok, akik csak bitcoint fogadnak el a termék értékesítés vagy a videó játékokkal kapcsolatos review-k kapcsán. Éppen ezért nem árt, ha van egy rokonod vagy barátod a tengerentúlon, ahova tudod küldeni a BTC-det fizetség gyanánt.”

Dana L Coe, a Bitcox Bitcoin hardvertárca igazgatója úgy véli, hogy a Bitcoin egyik legfontosabb vonzereje a magánélet védelme.  

Ő így magyarázza ezt:

„Ha egy adott gyógyszert vásárolsz és valaki összegyűjti az adatokat erről és eladja azt egy gyógyszergyártónak, akkor ezek a vállalatok felhasználhatják az ilyen demográfiai információk halmazát az árak további emeléséhez.”

Ebben a felvetésben komoly igazságtartalom van, hiszen emlékezzünk csak Martin Shkreli esetére, aki 55-szörösére drágította egy AIDS gyógyszer árát.  Persze a Karma jó dealer, ahogy tartja a mondás, Shkreli úrnál hamarosan kopogtatott az FBI.

Többek között ezért is kell itthon is a Kormányzatnak az ilyen jellegű eseteket észben tartania.

Ha normális adóterheket határoznak meg, akkor biztosabban számíthatnak az állampolgárok pénzére.

Aztán, ha a BTC árfolyama átlépte a 100.000 dollárt, akkor majd lehet módosítani a %-on.

Dana L Coe továbbá megjegyezte:

„A differenciált árképzés, a megkülönböztetés nélküli egységes regisztráció, mint a  magánélet elleni támadás, nem fordulhat elő, ha anonim és privát fizetéseket használunk.  Az emberek meg akarják védeni fizetéseiket a kormánytól, a vállalatoktól, vagy akár a saját családjaiktól. A big data és a fogyasztóikat nyomon követő weboldalak világában teljesen érthető, ha a magánélet szentsége iránti igény erősödik.”

Az indiai kritpo szcéna részvevői (bloggerek, tőzsdék, felhasználók, stb.) finoman szólva sincsenek elragadtatva az ún. Aadhaar rendszertől.

„A compliance rendszerek (AML/KYC) összeegyeztetése a Bitcoinnal távol fogja tartani a bányászokat az indiai tőzsdén való megjelenéstől.” – nyilatkozta Dana L Coe.

Damodharan Sampathkumar a Renovite Technologies pedig ezt nyilatkozta:

„Indiában az RBI két lépcsős hitelesítést tett kötelezővé minden online tranzakcióra. De Indián kívül csak egy lépcsős hitelesítés szükséges. Tehát, amikor egy hitel- vagy bankkártya használatára van szükség ahhoz, hogy tengerentúli helyszíneken vásárolhassunk termékeket, az is veszélybe sodorhatja az érzékeny pénzügyi adatokat és hackelésre ad lehetőséget. Végső soron a bitcoin használata egy plusz biztonsági réteget eredményez(ne).” 

Konklúziónak szerintem annyi levonható, hogy a Kormányzatnak itthon is „ésszel kell játszania”, ahhoz, hogy csörögjön az államkassza.

Ez egy megengedőbb adókulccsal (10-15% és semmi más!), felkészülési idővel, norma világosság hiányától nem szenvedő átgondolt és keretjellegű törvényi szabályozással megoldható.

Nem szabad elfelejteni a döntéshozói pozícióban sem, hogy „Etetni kell a juhot, ha nyírni, fejni akarjuk!”  

Ez egy új terület, adjunk neki időt, nem kell neki esni rögtön, mint bolond tehén az anyjának.  

Ne kövessük a lengyel utat, ahol a jegybank egyes hírek szerint odáig ment, hogy kamu hírekkel igyekszik lejáratni a kripto pénzeket.

Forrás: itt.