Kiinduló tézisünk 1.0 az, hogy jól szórakozunk, akár Nyugat, akár Kelet felé nézünk.

Kiinduló tézisünk 2.0, az – amiért 2019-ben, de még 2021-ben is kaptunk kriptós körökön belülről kritikát – hogy csak az arany, csak a Bitcoin. (Szerk: vegyük észre 2019-es kérdésünket is: „Vagy van ott még helye a stabil coinoknak is?” Mára eldőlt: van. Jár a pont és a dicséret a DC-nek, köszönjük!)

Nem mehetünk el azonban szó nélkül amellett, hogy miközben (jól) szórakoztatnak minket, addig hogyan alakítják a jövő globális (Kelet-Nyugat) gazdaságát a szórakoztató nagyhatalmak.

Az U.S.A. (és szövetségesei, alárendeltjei) stabilcoinokkal, államkötvényekkel és magával a Bitcoinnal szabályozza a pénzkibocsátását és az adósságát, Kína (és szövetségesei, alárendeltjei) pedig úgy tűnik, hogy az arany – mint jó minőségű likvid, valamint fedezeti eszköz – piacába kíván beavatkozni, (azzal, hogy persze a kriptoeszközök kapcsán sem írnám le őket azért).

Ez nem csak a folyamatos kínai arany vásárlásokban (a jegybanki aranyvásárlások az elmúlt években meghaladták az évi 1000 tonnát) látszódik meg, hanem gyakorlatilag az iparági (lásd most: biztosítás) tartalékképzésben is.

Történt ugyanis, hogy nemrégiben Kína biztosítási szabályozója előírta a nagyobb biztosítók számára, hogy eszközeik 1%-át fizikai aranyba fektessék, ami példátlan strukturális keresletet teremthet.

Ezt a lépést kifejezetten az amerikai államkincstári részesedések csökkentésével, Kína dollármentesedésének felgyorsításával (lásd még: az U.S.A. belföldi és külföldi dollárfinanszírozása) és a globális aranypiac dinamikájának megváltoztatásával finanszírozzák.

(Szerk: Azt nem mondanám, hogy vissza az aranystandardhoz, de kicsiny részben azért ebbe az irányba mutat az intézkedés.)

A szabályozás révén Kína, a világ második legnagyobb gazdasága, mára strukturális keresletet teremtett az arany iránt, amely támogatni fogja az emelkedő árakat és a dollárcsökkentési stratégiáját.

A stagnáló bányakitermelés és a növekvő intézményi kereslet miatt az aranyárak valószínűleg jelentősen emelkedni fognak a jelenlegi történelmi csúcsok fölé az elkövetkező években.

A kötelező aranyfelvásárlás a jelenlegi árakon az éves globális bányakínálat 15-20%-át fogja felemészteni, ami várhatóan jelentős áremelkedést fog hozni a korlátozott új kínálat miatt.

Előzmények: 2025 februárjában Kína elindított egy kísérleti programot, amely lehetővé tette kiválasztott biztosítótársaságok számára, hogy fizikai aranyba fektessenek be. Korábban soha nem volt ilyen program és engedélyezés a területen. A kezdeményezésben 10 nagy biztosító vett részt, köztük a PICC Property & Casualty és a China Life Insurance. Az intézkedéssel lehetővé tették számukra, hogy teljes eszközeik akár 1%-át is aranyrudakba fektessék. (Szerkesztő: tudjátok, ott ahol amúgy is szeretik az aranyat és a pénzt is)

Minden vásárlásnak a kínai belföldi tőzsdéken, például a Sanghaji Határidős Tőzsdén és a Sanghaji Aranytőzsdén keresztül kell történnie és ezáltal a kínai pénzügyi szabályozó felügyeli azokat. Ez azt jelenti, hogy az aranyvásárlás továbbra is Kína belföldi piaci infrastruktúráján belül zajlik. Így a kormányzat tökéletesen tudja irányítani, mivel a stratégiai aranytartalékok folyamatosan egyre nagyobb magasságokba emelkednek. Ezzel egyébként a piaci zavarok lehetőségét is csökkenteni szeretnék.

A résztvevő biztosítóknak hároméves végrehajtási idő áll rendelkezésükre portfólióik újraegyensúlyozására.

A szabályozás nyíltan arra utasítja a biztosítókat, hogy az aranyat az amerikai állampapír-állomány CSÖKKENTÉSÉVEL szerezzék meg. Más szóval, az amerikai állampapírok eladása finanszírozza az aranyvásárlásokat.

A kínai biztosítók vagyona körülbelül 32-38 billió jent tesz ki (4,5-5,3 billió dollár). Ez azt jelenti, hogy a látszólag „kis” 1%-os allokáció körülbelül 320-380 milliárd jent (45-53 milliárd dollár) aranyvásárlásnak felel meg.

Ez a világ aranykeresletének jelentős, körülbelül 630-750 tonna arany megnövekedését jelenti a kezdeti hároméves végrehajtási időszakban (jelenlegi árakon).

Globálisan az aranybányák kitermelése körülbelül 3694 tonna évente.

Ez a lépés azt jelenti, hogy a kínai biztosítótársaságok most az összes újonnan kitermelt arany 15-20%-át fogják elnyelni évente. És ez csupán a kezdeti végrehajtási szakaszra vonatkozik!

A magam részéről nem lepődnék meg, ha a jegybanki aranyvásárlások mellett, – pontosan az ilyen lépések miatt is – az év végén új aranyár ATH-t látnánk.

A Goldman Sachs nemrégiben 3700 dollárra emelte az arany célárát unciánként 2025 végére, de vannak merészebb előrejelzések más elemzőktől, pl. 4500 dolláros árfolyammal is (Szerk: aztán csak győzzünk elég Danielát nézni, hogy kicsit ironikus is legyek)

Az még persze mindig nagy kérdés, hogy hozzá nyúlnak-e és ha igen mikor az amcsik a saját arany készleteik újraárazásához, de ez nem érinti azon kijelentésünket, hogy várhatóan ezen árérzéketlen éves kínai aranyvásárlások támogatják majd az arany árát a piaci visszaesések idején, illetve felerősítik a felfelé irányuló mozgásokat a megnövekedett befektetési érdeklődés időszakaiban.