Van az úgy, hogy az ideiglenes intézkedés kicsit hosszabbra nyúlik, mint azt gondolhatnánk, elég itt csak a „Hazánkban ideiglenes állomásozó szovjet csapatokra” gondolni.

Vagy, ahogy azt Milton Friedman megfogalmazta: „semmi sem olyan állandó, mint egy ideiglenes kormányzati program vagy döntés.”

1971. augusztus 15-én (egy vasárnap este) Richard Nixon megszakította a Bonanza adását, hogy tájékoztassa az amerikaiakat: a kezükben tartott dollár értékét mostantól semmi más nem támasztja alá, mint a FED szava.

Egy évtizeden belül az arany ára az unciánkénti 35 dollárról 1980 januárjára 850 dollárra emelkedett. Ez 2300%-os emelkedés (valójában dollárérték gyengülés) volt.

Mögöttesen ez azt hozta, hogy többet kell melóznia az állampolgárnak, hiszen – nem kevesebbet, mint – az idejét lopták el tőle.

Ami pedig közgazdaságilag bekövetkezett, az tankönyvi pénzinfláció volt.

A FED az 1970-es évek elején és közepén agresszíven bővítette a pénzkínálatot, hogy finanszírozza vietnami háború végjátékát, a nagy társadalmi programokat és két olajválság miatti recessziót. Arthur Burns, a FED 1970 és1978 közötti Elnöke mesterségesen alacsonyan tartotta a kamatokat, miközben Nixon közvetlenül nyomást gyakorolt rá (hello Trump bácsi!). Az eredmény az lett, hogy a CPI-infláció 1974-re elérte a 12,3%-ot, 1980-ra pedig a 14,8%-ot. Az arany egyszerűen a dollárérték összeomlását mérte.

Amikor a Bretton Woods-i rendszerben az amerikai dollárt arannyal fedezték, a külföldi kormányok dollártartalékaikat (amerikai) aranyra válthatták át. Nixon egyoldalúan megszüntette ezt a rendszert, a francia visszaváltási igények nyomása és a Knox-erőd kifogyó készletei miatt. Abban a pillanatban, hogy az aranyra váltási lehetőség megszűnt, a dollár tiszta fiat pénzzé vált, amelynek értéke teljes egészében a Federal Reserve hitelességén alapult.

Az 1980-as, 850 dolláros csúcs szinte pontosan egybeesett azzal, hogy Paul Volcker abban az évben júniusban a szövetségi alapkamatot 20%-ra emelte, amire az arany ára eséssel reagált, mert a piacok beárazták a hiteles monetáris szigorítást, ami egy évtized után először történt meg.

Ennek az átmeneti intézkedés bevezetésének pedig ma van az 55. éve.