Ha felcsapjuk az index.hu-t, mert olvasni támad kedvünk, mit látunk?

Itthon: “Túlzás nélkül veszélyben volt a fél magyar közigazgatás határozathozatali gyakorlata.”

Külföldön: “az Egyesült Államok történetének leghosszabb kormányzati leállását okozta a Donald Trump által szorgalmazott határ menti fal építése körüli vita. Így az elfogadott költségvetés hiányában 34 napja tartó leállás – amely következtében 800 ezer közigazgatási alkalmazott nem kap fizetést sem – tovább tart. Wilbur Ross kereskedelmi miniszter ugyanakkor azt az ötletét hangoztatta, hogy a fizetés nélkül maradt kormányzati alkalmazottaknak nem élelmiszerjegyekért kellene folyamodniuk, hanem bankhiteleket kellene felvenniük a napi megélhetés fedezésére.”

Valamint: “megszorítások követik a dinamikus fejlődés éveit Romániában.”

Ezekben a hírekben az a közös, hogy rajtunk kívül álló erők “játékának” következményeként, mi, (szándékosan nem írok átlagembert), vagyis a rendszer kevesebb hatalommal bíró résztvevői szív(hat)juk meg a végén.

“C’est la vie, avagy az erősebb kutya él nemi életet”, igen, ezeket valóban lehetne mondani. Azonban senki nem szereti, ha az ő dárdájával verik a dzsindzsást, vagy esetleg a rossz végén áll a botnak.

Éppen ezt az ígéretet (lehet, hogy ez már kommunisztikus?), hogy vagy senki, vagy mindenki szív, hozza el a blokklánc, ez a kegyetlen végrehajtó, akarom mondani jégszívű Terminátor.

Blokklánc, mint végrehajtó (réteg), kriptopénzek, tokenek, okos szerződések, dApp-ok és IdApp-ok, mint alkalmazás (réteg).

Jogászként az egyik legnagyobb gondnak mindig is azt tartottam, ha az egyébként koherens jogi kódokat és szabályrendszert “kikezdi” az emberi tényező a jogrendszeren belül.

Így születnek meg mondjuk a súlyos bűncselekmények kapcsán a felfüggesztett büntetések a letöltendők helyett, vagy akár csak “indulnak el” azok a telefonok egy közbeszerzés kapcsán, ami a határidők túllépése miatt “szükségessé” váltak.

A blokkláncnál a rendszer felépítése miatt ez nincs meg.

Ha a blokkláncot és rétegeit felhasználva elkezdünk egy ún. digitális jogrendszert építeni, akkor bizonyos anomáliák megszűnhetnek.

A blokkláncnak ugyanis van egy fizikai és egy végrehajtó rétege. Esetünkben én ez utóbbiról beszélek.

A blokkláncnak jelenleg még “fizikai” rétegként szüksége van az internetre. Azt is lehetne mondani, hogy az internet “tetején” lévő nulla szintű rétegként (protokollok, kapcsolatok, hardverek, bányászok, stb.) csücsül. Ez azonban idővel megváltozhat, ugyanakkor az – ilyen értelemben – első rétegként (széles tömegek által is így ismert) blokklánc réteg nem fog megváltozni.

Ez a “kegyetlen” végrehajtó (végrehajtási réteg), ez felel a protokollokért, a konszenzusmechanizmusokért és bármi másért, ami biztosítja a blokklánc alapszintű funkcionalitását és a kapcsolódó további rétegek működését. 

A blokklánchoz kapcsolódó kriptopénzek a világ első nyílt forráskódú, decentralizált, kormánytól független, peer-to-peer pénzügyi rendszerének is tekinthetőek. Ahol nem lehet kétszer elkölteni ugyanazt a pénzt és a pénz is deflációs jellegű, nem lehet belőle újat “nyomtatni” és még csak le sem foglalható.

Ehhez (ti: blokklánc) kapcsolódóan, ha mondjuk okos “munka”szerződésben, vagy akár jogi értelemben ún. hibrid szerződésben (tehát a Nick Szabo féle dry és wet code kombinációja) lenne belefoglalva a poszt elején hivatkozott kormányzati alkalmazottak bére, akkor a rendszer automatikusan elutalná azt a jogosultaknak függetlenül attól, hogy a való életben mikor jut konszenzusra – a pénzügyek és egyéb kérdések kapcsán – a Szenátus.

Vagy, ha a magyar “példát” vesszük, akkor az alábbi kérdések valószínűleg fel sem merülhetnének az aláírás és kiadmányozás kapcsán egy automatikus végrehajtás és egy DAO által:

” Mi van, ha senki nem írta alá a határozatot? Mi van, ha a takarítónő írta alá? Mi van, ha egy olyan ember írta alá, aki jogosult volt a határozat kiadására, de nem a saját neve alatt szignózott? Mi van, ha csak félrecsúszott az aláírás? Jogosult lehet egyetlen illetékes vezető egy testület helyett, annak felhatalmazásával saját nevében aláírni?”

Azért, hogy a szomszéd se maradjon ki, egy algoritmus nem engedné meg azt sem, hogy “a (román) kormány túlvállalja magát“. Sőt! Igazából a Jegybanknak se.

Persze ez egy ilyen szempontból “kegyetlen”, vagyis igazságtalan és érzelemmentes rendszer lenne. Olyan, mint az igazi “adósok börtöne”. Ahol a fele társaság jogosan, a másik fele “nem jogosan”, saját hibájából, esetleg csalás áldozataként ülne, ha lenne még adósok börtöne. Éljen a “rigorózus jogszerűség”. 0 vagy 1.

Szóval arra a korábban felvetett Huw van Steenis (ex Morgan Stanley) által Davosban tett kijelentésre, miszerint “nem aggódom a kriptopénzek miatt. Azok ugyanis nem felelnek meg a pénzügyi szolgáltatások alapvető tesztjeinek. Nem csereegységek, nem tartják az értéküket, és lassabbak”, annyit mondanék, hogy Steenis úr nem látja a fától az erdőt.

(A pénznek is meg kell ugyanis újulnia, adott esetben változó forgási sebességű pénzeknek kellene létrejönnie.

Mondjuk az élelmiszerekre és alapvető szükségletekre vonatkozóan gyorsabban forgó és ezért folyamatosan értékét vesztő pénzzel is fizethetnénk, mint ahogy az sem ördögtől való gondolat, amit egyes közgazdászok már felvetettek, hogy mivel a pénz, a munkaerő, és a föld nem áru, ezért a rájuk vonatkozó közgazdasági szabályokat is újra át lehetne gondolni.)

Itt ráadásul nem csak a (kripto)pénzekről van szó, hanem szépen lassan egy programozható gazdaság épül ki. Most kellene az új szabályokat okosan lefektetni.

Soros György már jobban látja, igaz Kína rovására, amikor a kínai AI irányvonalat tartja életveszélyesnek. Nem véletlenül.

Na, de ne szaladjunk ennyire előre, bár már – tetszik, nem tetszik – a fülünkben a jövő zenéje.

Az okos (munka) szerződések világából egyelőre annyi mondható a poszt elején felvetett ötlet kapcsán, miszerint a fizetés nélkül maradt kormányzati alkalmazottaknak nem élelmiszerjegyekért kellene folyamodniuk, hanem bankhiteleket kellene felvenniük, hogy csöngess be anyádhoz jóbarát!

(Ps: ha valaki neki állna “kattogni” a “jóbarát” szón: a sorozat értelmében lett használva, ugye Phoebe?)