„Mindenkinek van egy álma, az enyém te lettél (kriptoeszközök), van egy nagy-nagy ideálja, az enyém te lettél (BTC tartalék) – énekelte anno Harangozó Teri énekes.

Az én nagy-nagy ideálom, mondhatni fixa ideám, a magyar kriptoeszköz és Bitcoin tartalék.

2017-ben már ajánlottam az MNB-nek, hogy fontolja meg a Bitcoin tartalék képzését, illetve 2018-ban azt is felvetettem, hogy a token (esetünkben aranyalapú token) képzését is jó volna megfontolniuk.

Most – talán – kétszeresen is jó alkalom nyílik majd rá egy esetleges új szemléletmód miatt.

A választások másnapján 3 helyről kaptam meg azt a cikket és jelzést, hogy a Tisza Párt a választási programjában a magyar BTK-s kriptoeszközzel történő tevékenység szükségtelen és kellően nem indokolt bűncselekménnyé minősítését törölni ígérte.

A szakmában nagyjából konszenzus van arra vonatkozóan, hogy ezek valóban szükségtelen és indokolatlan (nem mellesleg uniós szabályokkal szembe menő) lépések voltak. El is indult ezek kapcsán egy uniós eljárás, ha emlékszünk.

Éppen ennek okán, (ti: nem kellene megvárni az uniós eljárás eredményét) és mert ez egy alacsonyan lévő és ezáltal könnyen elérhető gyümölcs a győztes a párt számára, – amivel jó lehet üzenni: „megígértük és meg is tettük” – indokolt a fenti lépés meglépése. Azonban ennek meglépése a szükséges, de nem elégséges kategóriába sorolandó. Itt még nem állhatunk meg!

Én továbbra is azon az állásponton vagyok, hogy létre kell hozni a magyar kriptoeszköz tartalékot Bitcoinban és (aranyalapú) tokenekben.

Mivel indoklom ezt?

Azzal, hogy ezt kéri tőlünk a világ, vagyis efelé mennek a világban látható folyamatok is.

Amellett, hogy a pénzügyi világ is átalakulóban vannak (lásd még: bankok és pénzügyi intézetek átalakulása és az ezekhez kapcsolódó új fedezetek), a politika is efelé az irány felé megy, Keleten és Nyugaton is.

A látszólagos vagy tényleges szembefeszülés okán, a hadrendben és ellátási láncokban újra szerepet kap a mindig is velünk élő tributum, csak most digitális formában jelenik meg.

A tributum latin eredetű szó, amelynek jelentése adó, hadiadó vagy szolgáltatás. Elsősorban a római jogból és történelemből ismert fogalom, de ma is használják jogi és üzleti kontextusban.

Legjobb emlékeim szerint ez a tributum létezett anno földbirtok alapon (tributum soli), fejadó formájában (tributum capita), meg vagyoni cenzus alapján is a Római Birodalomban.

Az én véleményem szerint soha ki nem halt, csak átalakult az idők folyamán. Magyarországon a török hódoltság idején haradzs (vagy harács, lásd még: harácsol szavunk) formájában ismerték a 16-17. században és a nem muszlim alattvalókra (rájákra) kivetett kötelező, évi fejadó volt. 

Véleményem szerint ezt hozta vissza/alkalmazta újra Trump, ahogy ezt korábban megírtam, amikor deklarálták, hogy az amerikai Szövetségesek többféle módon hozzá tudnak majd járulni a Birodalom fennmaradásához és a differentia specifica pénzügyi értelemben – szerintem az lesz – hogy ki járulhat hozzá BTC-ben és kinek marad meg az amerikai alapú stabilcoin?

Azóta a Bitcoint simán besorolták az áruk közé, szóval ezzel – talán – nem lehet gond a jövőben.

A Kelet meg ezerrel építi/szépíti az Ő kis aranyalapú tokenjét, a Nyugat is látja, hogy mi az irány, nagyon nem fog rajta gondolom meglepődni.

(Szerkesztő: én meg azért nem lepődök meg rajta, mert ahogy majd a poszt végén láttatom, minden be van árazva – ami megint csak világunk szimulációját bizonyítja nekem – és ahogy a D.M. énekelte anno „everything counts in large amounts„, miközben „the grabbing hands grab all they can”. Szóval kétségtelen van itt egy világakarat a digitalizáció felé (korszellem és üzleti érdek, lásd még Larry Fink és tsai tokenizációs törekvéseit. Ami nekünk fontos lehet, hogy a készpénz azért maradjon meg, mint elszámolási rendszer és emeljenek a régről (70-es évek) itt maradt készpénzhasználati limiteken, ne pedig szűkítsék azokat, mert maga a potenciál még nem megvalósítás, tehát, az, hogy lehet, de csak nagyon limitáltan használni az nem kielégítő az uralmi rendszerekkel szembeni önvédelem szempontjából.)

Szóval – ahogy én látom – nekünk kereskednünk kell a Kelettel és Nyugattal is és lehetőségeinkhez képest be kell szállnunk az ő értékláncaikba.

Ehhez pedig jó lehetőséget adhatna a tributum vagy hozzájárulás, ami máris pedzegetnek a választások után.

Egyfelől látom, hogy Bárándy és Zamecsnik ügyvéd urak körbejárják a lehetséges vagyonvisszaszerzés fogalmát a TV-ben (itt jegyezném meg, hogy én hiányoltam a klasszikus jó erkölcsbe ütközés jogi kategóriáját a tárgyi beszélgetésből), másfelől olvasom, hogy Jellinek úr – nagyon előrelátó módon – nyilatkozott a vagyonadó kapcsán, méghozzá azt, hogy nem látja ördögtől valónak, mondjuk olyan 1%-ban és persze az adó alapját vizsgálni kell (működő tőke, passzív tőke, stb).

Itt érnek össze a szálak a fejemben (mert ez szerintem ugyanannak a dolognak a 2 oldala), amikor elkezdődik a klasszikus és régről ismert „Adj Király katonát! Nem adunk. Ha nem adsz, szakítunk. Szakíts, ha bírsz. Kit/Mit kívánsz?” játék.

Mi lenne akkor, ha ezt a vagyonadót, nem vagyonadónak hívnánk, hanem digitális hozzájárulásnak és megkérnénk a hozzájárulókat, hogy szerezzék be és fizessék be a Magyar Állam részére Bitcoinban? Ezzel részben megképződhetne egy a Kelet-Nyugat közötti tributum alapja.

Ők adni akarják, a Magyar Állam meg kapni.

Nyilván figyelni kell a „nullum tributum sine lege” elvére, miszerint,  „nincs adó törvény nélkül”. Ez a pénzügyi jog alapvető követelménye, amely szerint adót csak törvényi felhatalmazás alapján lehet kivetni, így az adóhatóság nem jogosult törvényi rendelkezéseken túlmutató terheket megállapítani.

Azt gondolom, hogy egy parlamenti 2/3-al, a sarkalatos és egyéb törvények is módosíthatóak lehetnek, tehát minimum meg lehet vizsgálni azt, hogy elkezdjük a digitális tributumot vagy ne kezdjük el? Nyilván, ha előre el van döntve, hogy annak a pénznek máshol a helye, akkor el se kezdjük, kár belefogni. Ellenben, ha nincsen, akkor vizsgáljuk meg a kérdést.

A tévedés jogát fenntartom, ahogy Harangozó Teri is énekli, „mindenkinek van egy tévedése, jajj, nehogy te légy! Vigyázz, hogy szerelmes álmaim, ne tépje semmi szét”, de szerintem a világfolyamatok ennek ellent tartanak, tehát úgyis efelé megyünk.

Hosszú távon úgyis be van árazva minden, ahogy a klasszikus mondja, aggódni tehát fölösleges.