Nem is tudom, hogy honnan kezdjem, de talán onnan, hogy hol áll a a magyar társadalom és hol áll a világ, mert a kettő természetesen összefügg.

A magyar társadalom ott áll, hogy „iszonyúan dühös (volt) és egy percig sem tűrte tovább”.

Magyar Péter sikeresen piszkálta fel az emberekben meglévő elégedetlenséget a választás előtt és állította oda az ablakhoz őket.

Nem véletlenül posztoltam kommentben a Linkedin-en egy A.I-os posztom alá, hogy „napjaink aktuális kérdése: Sopronban ordítanak? Szegeden és Győrben igen.”

Az alá a poszt alá, ahol az A.I. mint messiás és a kommunizmus megteremtője van láttatva.

De ez a felpiszkálás még nem lesz elég, mert az idő múlásával vagy teljesen új értékpilléreket kell adni(a) a dühös állampolgároknak vagy a korábban adott értékpillérek kapcsán új tartalmat kell szolgáltatni(a).

Lehet, hogy le vagyok valamiről maradva – néha van ilyen érzésem, tudniillik, hogy nem látok valamit, amit mások látnak, mert ha látnám, akkor nem akadnék meg rajta, lásd még választás-újraválasztás kérdésköre, mely 2 külön minőség nálam, nem is értem a vitát (Fábryt idézve: „Szerkesztő úr, 2 külön dologról beszélünk”, csak sz@rul akarunk kodifikálni) de nem akarnék beleszólni a politikusok dolgába, ugyanakkor a szegedi iskolámat (lásd még ott tanult nyelvtani értelmezés) sem tudom megtagadni, annál szerintem jóval jobb volt az -, de nem láttam a XXI. század intézetnél az „Értékpillérek” rész kapcsáni új meglátásokat, pedig véleményem szerint azok minimum indokoltak lennének.

Nem most, mert most nem biztos, hogy lesz rá lehetőségük, hanem korábban, mondjuk 2024-ben, de egyébként már jóval azt megelőzően is.

Azt viszont tapasztaltam, hogyha oda beütöm keresőbe, hogy „A.I.” és azt, hogy „blokklánc„, akkor nem ad fel semmit. Ami nem túl biztató dolog. Vagy nem látok valamit, vagy vakon vannak, gondolhatná az egyszerű halandó.

Miért kellett volna már korábban gondolni erre? Mert mind a blokklánc, mind az A.I. korábbi képződmények.

Miért kellene újra gondolni a pilléreket? Mert a blokklánc, és az A.I. nélkül nincsen sem egyéni, sem nemzeti gazdasági szuverenitás.

Miért aktuális a dolog? Mert a munka alapú társadalomnak vége van abban a formában, ahogy ismertük vagy minimum nagyon keményen átalakul.

Nemcsak nálunk, hanem máshol is szerintem.

Jómagam 4 értékpillért számoltam össze a XXI-nél (Család, Megmaradás, Munkaalapú társadalom és Gazdasági szuverenitás) és ebből mind a 4-et érinteni fogja mind a kettő dolog (A.I., blokklánc), de az utolsó kettőt (munkaalapú társadalom, gazdasági szuverenitás) vitán felül. A gazdasági szuverenitásról nemzetközi (értéklánc) szinten itt értekeztem, egyéni szinten meg jelen posztban futok neki.

Mert a dolog nem áll meg ott, hogy kicsit lemaradtunk a technika vívmányaival (bár mit kiderült, talán nem árt az sem manapság, ha vannak digitális készségeink, mert ez messze nem csak az, amit drMáriás amúgy találóan megfogalmazott, hogy mobil bitófára húzzák a vélt vagy valós latrokat).

Tehát a dolog nem csak a marketing új eszközeit, meg a platform gazdaság (aka: járadék alapú kapitalizmus) kihívásait jelenti.

Hanem azt, hogy nem követtük le a penetrációt, vagy ha szabad így fogalmazzak, a stadionokat (részben önös érdekből) megépítettük, de már az oda látogató szurkolóknak nem adtunk – teszem azt – Fradi tokent, meg spekulatív A.I. ügynököt sem, aki megjósolja a következő heti Fradi-UTE eredményeket.

Nem nyugtattuk meg a lelküket, sem pedig a tudatukat. Pedig ez is feladatunk lett volna, ti: felismerni, hogy mire is vágynak?

Képletesen ez a probléma, amit reméljük a következő Kormányzat részben vagy egészben orvosol majd, esetleg másképp csinál.

Tehát kicsit leragadtunk az oldalunkon már sokat hangoztatott „brick and mortar” szemléletnél (lásd még: stadionok meg lakás elérhetőség hitelek által), miközben nem jut mindenkinek láthatóan „brick and mortar”, a foci sem érdekel éppen mindenkit, és a XXI. században – fogyatkozó népesség(ek) mellett – kétségessé is vált a „brick and mortar”, ellenben a mobil telefon mindenkinek ott van a kezében. (Okay, tudom, van, akik még deklaráltan buta telefont használnak biztonsági okokból (?), de mindenki más – aki gazdaságilag aktív vagy aktív lesz – meg nem.)

Álláspontom szerint, mind az A.I-t, mind a blokkláncot rossz szempontok szerint közelítettük meg itthon. Mind a kettőt a túlzott szabályozás irányából, szemben az amerikai laissez-faire (engedjétek csinálni) mentalitással.

Mi a blokklánc kapcsán MICA-n túli szigorúságot vezettünk be, míg az A.I. Act kapcsán meg azon kattogunk, hogy milyen kockázatok vannak (elfogadhatatlan, magas, elfogadható, stb)?

A penetráció meg nem tart még itt, mert nem szaladgálnak szabadon az A.I és kripto dollár/euro milliomosok itthon. Ez meg azt mutatja, hogy nem tudtunk értéket lerakni ezen területek asztalára, I mean tömegével. Ez nem feltétlen gond még, de ha így haladunk, akkor nem is fogunk.

A fejlett világon kb. mindenhol ugyanazon struktúrális problémával küzdenek a munkaalapú társadalom kapcsán, tudniillik a régi társadalmi megállapodások nem működnek már.

Évtizedeken át egyszerű volt a megállapodás: munkát végzünk a bérekért, a bérekből lesznek a megtakarítások, megtakarításokból eszközök képződnek általunk, az eszközök meg (lelki) biztonságot teremtenek számunkra. Végső soron van valamink, amihez tudunk nyúlni.

Azonban az állami pénzügyi elosztó rendszer szükségszerű velejárója az infláció és jelenleg a bérek már nem váltódnak át megbízhatóan és főleg elég gyorsan eszközökké ahhoz, hogy lépést tartsanak pénz és az egyéb eszközök inflációjával. (Lásd még: Kína ingatlan problémáit)

Így az emberek tovább dolgoznak, a termelés tovább nő, a piacok tovább emelkednek, és a munkás részesedése az egész gépezetből meg tovább zsugorodik.

A globális rendszer egyre inkább a követelések, azok „érvényesítése/tulajdonlása” köré szerveződik, nem a munka hozzájárulása köré.

Részvénykövetelések, lakóingatlan követelések, földkövetelések, platform követelések, IP-követelések, adatkövetelések, pénzügyi követelések, energia-követelések, Bitcoin-követelések, AI-infrastruktúra-követelések.

A követelés tulajdonosa szedi be a „kamatokat”/járadékot. A munkabéres ember meg visszabérli saját életét azoktól, akik a követeléseket tartják a kezükben.

Mit ajánlott eddig a Magyar Állam eszközként az állampolgároknak? Főleg ingatlant (lakó és korlátozottan termőföld ingatlant), meg állampapírt. Ez utóbbit értelmezhetően csak akkor, amikor kiszaladt a pénzből. Magyar platformot nem hoztunk létre, adatot nem dolgozunk fel jelentős mértékben (big data), energiát meg másoktól kapunk.

Mi ezekkel (lakó ingatlan és termőföld követelések, ti: tulajdonlások) a gond?

Amellett, hogy csökken Magyarország lakosságának a száma (meg a fejlett világ lakosságszáma is), az is, hogy szépen lassan kiárazódott belőlük a magyar társadalom.

Ezt (is) magyaráztam Szarvas Norbinak, meg az OTP-s Csányi Sándornak, Varga Misinek, hogy az eszközök, amiket „ajánlanak”, hosszútávon – szerintem – nem lesznek jók, vagy ha igen, akkor meg növelni kell a lakosság számát – mondjuk úgy: kívülről -, de erre meg – érthető okoknál fogva – nincsen akarat.

Mondom a számok nyelvén is: Magyarországon a mobilpiaci adatok alapján összesen 15 millió aktív mobilelőfizetés van forgalomban. Ez nyilván nem jelent ennyi telefont, de a következő adatot még így is mindenképp felülmúlja: Magyarország lakásállománya (lakás és lakóház) cca 4,6 millió.

A fiatalok meg türelmetlenek, lakást is akarnának, meg azonnali (gazdasági) sikereket is, ahogy azt Norberto (szevasz Papeszkám!) oly szépen levezette. Ez van, nekem is vannak Gyermekeim, látom én is, amit látok.

A lakásból kb. kiárazódtak, – sebaj, majd a Szülők is kihalnak valamikor, ugye, akkor lesz végre megoldás – a termőföldet elviszik a „nagyok”, de az (azonnali) sikerek – elvi síkon – még összejöhetnek. Gyorsabban, mint a saját lakás. Vagy éppen lehet belőlük megnyugtatás (hiszen dühösek) vagy akár pszichológiai sebtapasz is. Merthogy eszközök.

Ennek igen nagy jelentősége van, mert a közhangulat nem hazudik: igen sok helyen ramaty.

A GDP nőhet, miközben az élet rosszabbnak érződik. A részvények elérhetik a csúcsokat, miközben a munkások szegényebbnek érzik magukat. A cégek jelenthetnek termelékenységnövekedést, miközben az alkalmazottak eldobhatónak érzik magukat. Az AI növelheti a termelést, miközben a munka kevésbé biztonságossá válik.

A gazdasági eredményeket bezsebeli a tőke és eszközökké teszi őket, még mielőtt lecsorognának a „bérből és fizetésből” élőkhöz. Mert maga a korábbi társadalmi keret és megállapodás az elavult. Igen, a munkaalapú, hiszen ki akar ma már dolgozni (lásd még: Norberto videója).

Még dolgozhatnak ugyan, de a munka erkölcsi legitimitása összeomlik. A „szerezz jó állást” már nem jó tanács, hanem elkezd propaganda-szerűen szólni. A képesítések elvesztik szent státuszukat. A vállalati lojalitás meghal. Az intézményi bizalom tovább vérzik. A fiatalok spekulatívabbá válnak, mert a spekuláció racionálisabbnak tűnik, mint a engedelmesség.

A kripto, opciók, alkotói/szerzői jogi jövedelmek, adóoptimalizálás és üzlet tulajdonlás mind tünetei ugyanannak: emberek próbálnak elmenekülni „a csak béres” élet elől. Kis túlzással: a faxom sem dolgozik már a XXI. században, elavult az már.

Mi lehet akkor tehát a megoldás?

Az, hogy alkalmazkodik a magyar társadalom is ehhez a világ jelenséghez, azzal, hogy agresszíven átalakítja a munkát tulajdonná.

Eszközöket vesznek, vállalkozásokat építenek, részvényeket birtokolnak, szellemi tulajdonokat hoznak létre, megtanulják a tőkeallokációt, felhalmoznak ritka fedezetet (kripto), AI-t használnak, és a béreket üzemanyagként kezelik, nem identitásként.

Az AI felgyorsítja az egészet. Ha az AI meg a robotok lehetővé teszi a cégek számára, hogy többet termeljenek kevesebb munkással, a munka részesedése tovább csökkenhet, hacsak a tulajdonlás nem szélesedik ki.

Ezért mit kell tennie a Magyar Államnak? Tulajdont kell juttatni az állampolgárainak. Vállalat-független kripto és A.I. „tulajdont”.

30 ezer Ft Bitcoin minden magyar tárcájába és ugyanilyen értékű havi A.I. elérhetőség biztosítása a vállalkozások részére. Vagy legyen akkor tokenizált arany a meglévő készleten felül. (Figyelem! A kripto mindenkinek, az A.I. csak a vállalkozások számára lenne elérhető. Vagy ne legyenek ilyen korlátok?)

Ray Dalio és Elon Musk meg sokan mások odaát már felismerte, hogy „stake”-et (érdekeltséget) kell juttatni a társadalmi osztályoknak, ahhoz hogy „lenyugodjanak”, mert, ha már van érdekeltségük a játékban, akkor nehezebben rúgják fel az asztalt, amelyen mindenki játszik.

A.I+robotok=kevesebb alkalmazott, kevesebb fogyasztás, stresszesebb emberek, nagyobb elégedetlenség.

Az én kérdésem az, hogy milyen olcsó érdekeltséget tudsz adni az állampolgároknak akkor, amikor a munka érdekeltség és az ingatlan érdekeltség már nem működik? Mit tudsz, akkor nekik adni? Nyitott vagyok mindenki más válaszára is, akár komment formájában is.

Az én válaszom: kriptopénzek és – nekik is – A.I. a „telefonra”. Engedjétek játszani őket!

Azt mondják az okosok, hogy „you’ll own nothing, and you’ll be happy”. Még ezt a feltételt is kielégíti a fenti 2 eszköz. Hát nem igazam van?