Jelen poszt előzménye a tegnapi napon posztolt másik posztom, illetve Szarvas Norbi szintén tegnapi napon kitett vlogposztja, ami alá botor módon oda kommenteltem, linkeltem magamat, amit aztán Norberto a youtube algo eltávolított, de ellenben ezzel a vita lehetőségétől nem fosztott meg engem és saját magát se, amiért köszönet (az algonak meg üzenem, hogy fontos társadalmi kérdésről vitázunk, gondolkodunk, ne bomolj!)

Elöljáróban még annyit, hogy régóta követem Norbi vlogját, szívesen fogyasztom a tartalmait, mert hiánypótlóak és jó pár dologban egyet is értek vele (pl. a Tesla messze nem az, mint aminek látszik, előbb-utóbb jönni fognak a robotok és igen, rétegesen kell télen öltözködni, illetve vagyont képezni is így kell minden évszakban, mindig és mindenkoron).

Amiben nem értek Vele egyet az az ingatlan „mindenhatósága”, illetve nem is a mindenhatósága, hanem az ingatlan fedezetként tételezésének rizikó nélküli mivolta a XXI. században.

Szerintem ugyanis nem tartanak örökké a felzárkózás évei Magyarországon sem és máshol sem, a fejlettebb kapitalista országokhoz képest, (lásd Norbinál Hollandia a vlogposztban), illetve a fiatalabb generációk miatt változik az ún. befektetői szentiment vagy hozzáállás, illetve az Amerika-Kína szembenállás miatt a „geo/politikai tényező” is rányomhatja a bélyegét az ingatlanra, mint befektetésre és fedezetre a XXI. században. Az ingatlan nem mozgatható, az ott marad, ahol megvetted. Ez tény, ahogy az is, hogy eladni meg „nem 2 perc”.

Azt nem tudom, hogy lesznek-e fizikai atrocitások, mondjuk Tajvan kapcsán, de azt igen, hogy az összes XXI. századi diszruptív technológiában ott van Kína és igen sokat I. helyről ural és bizony van abban valami, hogy ebben a csatározásban előbb-utóbb oldalválasztásra akarják majd kényszeríteni az országokat, ha el jön majd az a pont. Aki meg nem oda áll, azt megpróbálják majd gazdasági nyomással oda terelni mind a 2 fél részéről, ahol látni szeretnék, tehát a katonai lehetőségek mellett be lehet vetni a gazdasági megroppantását/kiéheztetését is az adott országnak és az adott ország fedezeti rendszerének is.

Rátérve a Bitcoinra, szerintem Norbi is és Csernok Miklós (Kiszámoló) is „benézi” és nem annak látja a Bitcoint, mint ami potenciálját tekintve benne van a BTC rendszerben. Miklóssal itt „vitáztam” még 2017-ben erről a kérdésről, bár nem igazi vita volt, ő is leírta, hogy mit gondol a kérdésről, meg én is leírtam, de azért megütköztek az álláspontok. Jelentősége azért van, mert az akkor és ott leírtakat most is fenntartom, illetve most akkor kiegészítem a Norbi által előadottak kapcsán.

Abban egyetértek Norbival a vlogposztja kapcsán, hogy mi magyarok nagyon kultiváljuk az ingatlant, több szempontból is, lakhatásra, befektetésre, kikapcsolódásra (nyaraló, hétvégi ház, stb). Abban is egyetértünk, hogy lakosságként, ösztönösen kötjük, csavarjuk bele magunkat a politikai vezetők által is választott „befektetési modellbe”, vagyis az ingatlanba, mert azt mondjuk, hogy csak nem fognak magukkal is kireszelni és megadóztatni, megszívatni azt a réteget, aki ingatlannal rendelkezik, akkor, amikor eleve funkcióval bír számukra az ingatlanbefektetés nemzetgazdaságilag, meg máshogyan is, és mindenféle céghálókon, meg strómanokon keresztül maguk is rengeteg ingatlant tulajdonolnak. (Itt azért megjegyezném szelíden, hogy bár biztosan lesznek jelei egy esetleges pálfordulásnak, mondjuk egy fedezetváltás kapcsán, de abban egészen biztosak lehetünk, hogy ezt nem fogják ám az orrunkra kötni fentről.)

Abban is egyetértünk, hogy kvázi „hülyebiztos befektetési forma” (nem véletlen választják a „bátor” politikusok is ezt a fajtát, hiszen hozzá vannak ahhoz szokva, hogy a „vállalkozásukból” a profit az az övék, de ha negatív lesz a szaldó a mutatvány végén, azt majd a többiek (a köz) adják össze nekik, szerintük így kell rizikót vállalni, „okosan”, a többiek kárára, (nem mellesleg tökösen is, kb. a 3 éves gyerek tökössége szintjén).

Viszont pontosan ezen kockázatvállalási hajlandóság hiánya miatt jó befektetés az ingatlan a (magyar) lakosság nagy részének, mert az van, hogy a politikusok csak visszatükrözik a „brigádot”, ahogy szoktam volt mondani, azaz a néplelket és a magyar néplélek nem az a kockázatvállaló fajta, tisztelet a kivételnek. Én azt szoktam mondani, hogy ez az ország a „valakinek a valakije” országa, ahol nagyon dívik a versengés a másik rovására és nem kevés számú a „valakinek a valakije”, a megoldjuk okosba, a nekem nyissanak egy kiskaput, amin majd bemegyek, „szerkesszenek be” egy pozícióba, aztán ezt persze majd jól elfelejtem vagy éppen ezáltal leszek lekötelezett, stb. megoldások.

Abban is igazat adok Norbinak, hogy a többségnek azért is jobb befektetés az ingatlan rövid és középtávon, mert nincsen gyomra a volatilitáshoz, (ahogy a részvények kapcsán sem lenne) lazán eladná a kriptoeszközeit egy keményebb bezuhanás-sorozat után, hogy aztán újra lelkesen vásároljon akkor, amikor már minden hírportál lehozta, hogy micsoda fényes jövő előtt áll a Bitcoin, meg az összes kriptopénz/token. Sőt! Jó „okosan” – mert itt mindenki hülye, csak ő a helikopter alapon – megsúgná a tutit a többieknek, hogy a Bitcoin az annak való aki „gyök kettővel” akar haladni, de az igazán big playerek azok az XY coinban tartják a pénzüket, ami előtt olyan fényes a jövő, hogy ő is csak napszemüvegben meri megnézni a chartot, mert úgy vakít az ábra.

Akkor miben nem értek egyet Norbival, ha végső soron van jó pár egyezőség is közöttünk? Fogalmazzunk úgy, hogy a trendben vagy a real deal-ben. A csavar szerintem ott van, hogy minek szánták a Bitcoint (pénznek és ezáltal fedezeti funkcióval is bír) és mi épült vagy fog köré épülni a jövőben?

Véleményem szerint Norbi alábecsüli a Bitcoin, mint pénzügyi rendszer és (befektetési)értéktároló szerepét és nagyobb jelentőséget tulajdonít az ingatlan értéktároló és értékálló minőségének, mint amennyit valóban érdemelne hosszútávon, figyelemebe véve a jövőbeli generációk befektetési hajlandóságát is.

Elsődlegesen is az a helyzet, hogy – szerintem – a jövő generációnak sokkalta könnyebb lesz Bitcoint szereznie, mint ingatlant. Kevesebb vesződséggel jár, kevesebb közvetítő igénybevételével, kisebb macerával jár a megszerzése (nincs ingatlan közvetítő, nincs ügyvéd, nincs bank meg banki hitel, emiatt jelzálog, meg elidegenítési és terhelési tilalom, nincs vagyonszerzési illeték, nincs jó meg rossz lokáció, nincs megszerzendő „zsáner” Bitcoin (a BTC egyenértékű), nincs rossz szomszéd, rossz közös képviselő, rossz albérlő, elhúzódó „kilakoltatás”, beázás, árvíz, whatsoever nincs akármilyen fizikai kitettség). Persze nincsen bérleti díj sem, ez is igaz.

Az általam nagyra becsült – és a fiatalabb generációt képviselő – Jack Mallersnek van egy videója, melyben kifejti, hogy persze, van 1 háza, amiben lakik, de ennyi. Nem tervez mellé egyéb ingatlanokat sem az U.S.A.-n belül, sem pedig kívül megszerezni, mert minek? Az ingatlanokban álljon a pénze és ezáltal lemondjon a mobilitás adta szabadságáról, ide értve az esetleges országelhagyás lehetőségét is?

A kérdés 1. tehát az leegyszerűsítve, hogy biztos, hogy az ingatlan a legjobb megtakarítási lehetőség, mert van értéknövekedése és bérlet miatti cashflow-ja vagy van nála jobb? Szerintem van. Kérdés 2. pedig az, hogy mennyi Jack Mallers felfogású ember lesz majd a jövőben?

Az ingatlanokra, mint befektetésre berendezkedett társadalmakban a bankok jelzáloghiteleket használnak arra, hogy értéket vonjanak ki a társadalomból. Lehetővé teszik, hogy kölcsönt vegyünk fel a jövőjére nézve, hogy elkölthessük azt a jelenben. Ezt nem jótékonyságból teszik a bankok, hanem kamatot számítanak fel rá és ha résztartalékolási bankrendszer sajátosságait nézzük, nem teljesen alaptalan, hogy bizonyos részben a kölcsön adott pénznek nincsen meg a fedezete, a kölcsönvevő terhére történik a visszafizetése, de a bank sem rendelkezik vele valójában, csak jogosultságként/követelésként van számontartva.

Az ingatlan, mint befektetés és mint fedezet azonban – véleményem szerint – egy kényszerpálya. Jelenleg sokan azt látják/gondolják, hogy nincs jobb és nem is lesz, ezért ezt használják, kvázi kényszerből. A befektetők mindig a legjobb kockázathoz igazodó döntéseket akarják meghozni (az alacsony kockázat + magas jutalom jobb, mint a magas kockázat + alacsony jutalom) Úgy fektetnek be, hogy olyan olyan dolgokat vásárolnak, amelyekről úgy gondolják, hogy idővel drágulni fognak. Ilyen szerintem az arany és az ingatlan is. Azért vásárolnak befektetésként ingatlant, mert azt gondolják, hogy az ingatlanok kiváló inflációs fedezetet jelentettek a fogyasztói árindex inflációja szempontjából.

A szomorú igazság az, hogy a különböző jegybankok célja a fogyasztói árindex inflációja, mert ha a javak ára lefele menne, akkor a gazdaság összeomolna. A nagyobb jegybankok (FED, EKB) pénzt nyomtatnak azzal a céllal, hogy fenntartsák a – mondjuk – 2%-os inflációt Ezt úgy teszik, hogy növelik/csökkentik a kamatlábakat, és szükség esetén dollárt/eurót bocsátanak ki/semmisítenek meg. A többiek (kisebb jegybankok) meg ehhez igazodnak.

Maguk a bankok is azt gondolják, hogy az ingatlan kiváló (vagy legalábbis alkalmas, megfelelő) inflációs fedezet, azaz bankok azt feltételezik, hogy a lakásárak – hosszabb távon – „örökre” emelkedni fognak, ezért lakások fedezetével pénzt kölcsönöznek jelzáloghitel formájában. Ez aztán önbeteljesítő próféciává válik. Amikor az árak emelkednek, egyre többen akarnak kölcsönt felvenni lakásvásárlásra, mert a lakás eladásával a jövőben profitot akarnak elérni. Ez nyilván megemeli az ingatlanok árát (de nem az értékét!). De ez nem egy rizikó nélküli üzemmód, lásd még a poszt elején említett kínai posztomat, de nyugodtan lehet a 2008-as hitelválságot (subprime mortgage crisis) is felhozni példának. Az ingatlanbefektetés tehát lehet egyénileg és rendszer szinten is kockázatos, ez tényszerűen kijelenthető szerintem.

Azonban – véleményem szerint – egyáltalán nem biztos, hogy ez az idilli állapot, miszerint az ingatlanok jelentik a kockázattal korrigált legjobb hozamú befektetést, sokáig vagy örökre fennmarad. Az ingatlan árak nyilván akkor kezdenek majd csökkenni, ha új kockázattal korrigált magasabb hozamú eszközt fedeznek fel maguknak a befektetők. A kérdés, hogy ez az átállás mikor fog megtörténni a befektetőknél, mert – szerintem- hogy meg fog, az számomra teljesen biztos.

Mikor jön el az a pont, hogy azt mondja a befektető, hogy nem fogok vergődni az ingatlanokkal, meg nem fizetek másnak azért, hogy levegye rólam ezt a terhet (macera vagy vergődés), hanem magamnak kezelem a fedezetemet, aminek – a korlátossága és a szintén önbeteljesítő jóslata miatt – folyamatosan nő az értéke, mint fedezet, a való világban lévő dolgok árához képest. Nem futom többé a rossz bérlő kockázatát, mely rossz bérlőket aztán a különböző Kormányok politikai okokból megsegítenek kiterjesztett kilakoltatási moratóriumokkal, mert nem én vagyok a Vöröskereszt. Vagy éppen a bankok mondják azt, hogy nem vesződünk tovább az ingatlanokkal, mint fedezettel, csináljuk ugyanezt Bitcoinnal.

Emellett az a tény, hogy a fiatalabb generációknak tele szalad majd a puttonya azzal, hogy „életfogytiglan” kell dolgozniuk a lak(hat)ásért, (mert a pénz, amiért dolgoznak, veszít az értékéből, ahogy egyre többet „nyomtatnak” és adnak hozzá a gazdasághoz és ezért a fiatalabb generációknak sokszor keményebben kell dolgozniuk azon, hogy ugyanolyan életszínvonalat érjenek el, mint a szüleik), ez is borítékolható szerintem.

Tehát én nem azt mondom, hogy nincs vagy nem lesz olyan leszakadás az ingatlan tulajdonosok és ingatlant nem tulajdonlók (bérlők) között, amit Norbi bácsi vizionál, hanem azt kérdezem, hogy mire fogunk áttérni fedezetként az ingatlanpiaci olló kinyílása, azaz az új generáció ingatlanpiacból történő kizuhanása után? Miután kifutotta magát a Norbi által is vázolt fejlődési fázis.

Tehát meddig tartható fent egy nyilvánvalóan elromlott pénzügyi rendszer egy benne lévő – számomra – nyilvánvalóan kényszer befektetési/fedezeti eszközzel (ingatlan) egyetemben? I mean globally speaking.

Véleményem szerint a pénznek (azaz a világ által az árukért és szolgáltatásokért elfogadott formájú fizetőeszköznek) és ezáltal a fedezetnek a formája megváltozott 2009. január 3-án.

Az ún. Bitcoin szabvány szerint a kormányok a jövőben nem nyomtathatnak pénzt, és nem finanszírozhatnak mondjuk háborúkat, vagy éppen szociális programokat és nem fűthetik a jövőben kedvükre az ingatlan/fedezeti piacot. De ez biztosítja azt, hogy többé ne „lopják el” az egész világ megtakarításait, ha nem muszáj. Az egyéneknek nem kell többé a kormányukra hagyatkozniuk – önmagukra is számíthatnak.

Ez szükségszerűen azt is jelenti, hogy a rendszerben lévő fedezet (ingatlan), már nem lesz a legjobb eszköz. Mert van nála jobb. A lakhatás ára ezáltal idővel csökkenhet. Az ingatlanok száma nem korlátos, emellett sokkal több vesződséggel jár az ingatlan fedezetként is, mint a bitcoin. Tehát lesz egy ún. inflexiós pont, ahol konkávból konvexé válunk.

Megfelelően hosszú távon tehát a Bitcoin fiatban kifejezett vásárlóereje gyorsabban fog növekedni, mint az ingatlanok esetében. Ez akár találkozhat politikai szándékkal (lakhatási válság) is a fedezeti „átállás” kapcsán. A befektetők meg nem hülyék, a legjobbat fogják akarni. A fiat/Bitcoin mindig emelkedni fog, mert az fiat pénz mennyisége folyamatosan növekszik, és a növekedés gyorsul! Az ingatlan/Bitcoin is emelkedni fog, mert az ingatlanok gyorsabban jöhetnek létre/teremtődhetnek meg, miközben a Bitcoin „termelése” lassul. Ha ingatlant veszel, szemben ugyanannyi fiat pénz értékű Bitcoin vásárlásával, akkor a Bitcoin gyorsabban fog felértékelődni fiatban számolva, mint az ingatlan.

A lakásárak örökre emelkedni fognak, ha a számláló fiat pénz. A lakásárak örökre esnek, ha a számláló Bitcoin.

Aztán a résztvevők (befektetők, bankok, kormányok, stb) döntenek valamelyik javára. Nem kell ám olyan sok a döntéshez szerintem. Egy izmosabb Bitcoin árfolyam akár el is döntheti a kérdést a következő BTC feleződési ciklusban.