Lehet nevetgélni „a munkaalapú társadalom vége” kapcsán, csak nem biztos, hogy célravezető. Azok a problémák, amiket ott leírtunk jelenleg is validak már és még validabbak lesznek a jövőben.

Elég csak arra gondolni, hogy a közelgő SpaceX, OpenAi (a ChatGPT mögötti vállalat), az Anthropic (Claude) és a Google mögött álló Alphabet hány milliárd dollárnyi tőkét próbált bevonni hatalmas AI-beruházásainak finanszírozására (IPO) és ezzel milyen pénzügyi vákuumot teremtettek már most is a likviditási piacon.

Jogi szempontból sok izgalmas kérdése van az A.I-nak az egyik ilyen pedig az ún. Non Human/ Zero Human Corporation.

Kétségtelen van ráció ezekben a NHC/ZHC projektekben, de van egy rakat probléma is velük és nemcsak jogi szempontból. Ezekről fogunk ma írni, addig is, amíg megérkezik Magyarországra is a NHC/ZHC hype.

Aki követi a tech. szereplők tevékenységét, annak nem volt meglepő hír, hogy Peter Thiel, (a német születésű milliárdos, Trump-támogató, valamint a PayPal és a Palantir alapító) vásárolt egy kastélyt, és családjával – legalábbis ideiglenesen – Buenos Airesbe költözött, ahol állítólag különféle hatalmas és befolyásos személyiségekkel találkozott, köztük az ország anarchokapitalista elnökével, Javier Milei-el. Thiel állítólag egy összejövetelt is tartott az ország néhány vezető közgazdászának és értelmiségijének, ahol a némileg zavart vacsoravendégeket – hosszas – Antikrisztusról szóló értekezésekkel látta el. (Szerk: kérdés, hogy kinek ki/mi az Antikrisztus? A magam részéről tökre szívesen meghallgattam volna Thielt, csak sajnos éppen más elfoglaltságom volt.)

Thiel már évek óta alternatív állampolgárságokat, letelepedési jogo(ka)t és menedékhelyeket keresett (Új- Zéland, Uruguay), és úgy tűnik, Argentínában meg is találta ez(eke)t. Ennek oka komplex, van gazdasági, ideológiai és vállalkozási oka is szerintem.

Az ideológiairól elég annyit tudni, hogy Thiel egy jó ideje megszállottan világvége-forgatókönyveket futtat: atomháború, irányíthatatlan mesterséges intelligencia, egy jövőbeli világkormány, az egyéni szuverenitás elvesztése. Thiel sokszor figyelmeztetett már nyilvánosan az ilyen forgatókönyvekre.

A gazdasági okhoz sorolandó egy lehetséges (kaliforniai) adóreform. Egy novemberi népszavazás ugyanis egyszeri 5%-os vagyonadót vezethetne be a milliárdosok számára. Thiel számára ez milliárdos nagyságrendű adót jelentene, ellenben Argentína Thielnek olyasmit kínál, amit látszólag jobban értékel, mint a hagyományos értelemben vett jogbiztonságot: a távolságot ezektől az intézkedésektől és egy olyan kormányt, amely nem gyanakvóan tekint az olyan emberekre, mint ő, hanem inkább udvarol nekik.

A vállalkozási okhoz sorolom azt a fajta vállalkozási szabadságot, amit Thiel – korlátozások nélkül – elérni próbál és amit Milei ajánlott Thielnek iparági értesülések szerint.

Milei éppen benyújtotta ugyanis azon AI-törvényjavaslatát a Kongresszusnak, amelyben az alábbiakat javasolja:

• 0 szabályozás az AI-fejlesztésekre

• egy teljesen új „nem emberi vállalat” kategóriát az AI/robotszámítógépes entitások számára korlátozott felelősséggel

• alacsony adózású rendszert rugalmas kormányzati szabályokkal.

Akit érdekel – az egyébként közgazdász – Milei eszmefuttatása az A.I. kapcsán az elolvashatja a Financial Times hasábjain.

Én a magam részéről ezen A.I. alapú cégek „elődjével” kívánok foglalkozni majd jelen posztomban.

Na, de mi is ez a nem emberi vállalat (Zero vagy Non Human Corporation) és honnan erednek a gyökerei?

A hívei szerint ezek a MI-vel működő entitások hamarosan teljes vállalkozásokat fognak működtetni emberi beavatkozás nélkül (hello, Munkaalapú társadalom)– piackutatást végeznek, termékeket fejlesztenek, marketingkampányokat hajtanak végre, kezelik az ügyfélszolgálatot és bevételt generálnak, miközben emberi „tulajdonosaik” egyszerűen csak figyelik az irányítópultokat és beszedik a profitot.

A ZHC/NHC-k speciális MI-ügynököket – autonóm szoftverprogramokat – használnak, amelyek minden üzleti funkciót kezelnek az ötleteléstől a megvalósításig. Ezek a platformok állítólag automatizálják a teljes cégépítési folyamatot: az ötletelést, a piackutatást, a landing page létrehozását és a folyamatos működést, az előfizetési díjak felszámítását és a bevételrészesedés elfogadását. Ezt láthatjuk viszont minden 3. X posztban is, ahol lelkesen osztják meg az emberek a „hogyan kerestem 40 ezer dollárt az agentikus rendszeremmel, az elmúlt 3 hét alatt” tartalmakat.

A technológiai megoldások feltehetően nagy nyelvi modelleket kombinálnak különböző üzleti funkciókhoz kapcsolódó specializált ágensekkel, automatizált döntéshozatali rendszerekkel, valamint fizetésfeldolgozókkal, marketingplatformokkal és ügyfélkapcsolat-kezelő eszközökkel való integrációval.

Az ígéret csábító: tőkét kell befektetni, néhány paramétert konfigurálni, és nézni, ahogy a mesterséges intelligencia ágensei nyereséges vállalkozást építenek és működtetnek, miközben mi alszunk.

Blokklánc-kontextusban tehát az AI-ügynök egy olyan szoftver, amely képes bemeneteket érzékelni, célokat megfogalmazni és tranzakciókat végrehajtani idővel önállóan. Nem intelligens szerződés, mert műveleteket is kezdeményezhet, ahelyett, hogy csak reagálna rájuk. És nem bot a hagyományos értelemben, mert képes érvelni, stratégiáját adaptálni és több protokollal is interakcióba lépni anélkül, hogy egy rögzített szkriptet követne.

A blokklánc ipar a maga részéről reagál az A.I kihívásaira (programozható ügynökfiókok, fizetésmester igénybevétele, gázdíj mentesítés és szándékalapú útvonaltervezés), de még nem tart ott, amilyen nagyságban gondolkodni szeretnének a ZHC/NHC entitások hívei.

Ahhoz, hogy megértsük a ZHC/NHC koncepciót meg kell vizsgálnunk intellektuális elődjüket és azt is meg kell látnunk, hogy hol akarnak ők csatlakozni a blokklánchoz?

Az intellektuális előd az ún. DAO. A DAO koncepció a blokklánc és kriptovaluta közösség megszállottságából született, hogy kiiktassa az emberi közvetítőket a szervezeti irányításból.

Az elmélet szerint az intelligens/okos szerződések – a blokkláncokon lévő önvégrehajtó kód – a hagyományos vállalati hierarchiákat átlátható, demokratikus irányítással válthatják fel, ahol a tokentulajdonosok szavaznak a döntésekről, az automatizált rendszerek pedig végrehajtják az eredményeket.

Maga a kifejezés a DAO 2016-os indulásával vált népszerűvé (a DC ugye 2017-ben írt róla először, de még 2022-ben is volt róla mondanivalónk), amely egy Ethereum-alapú kockázati tőkealap volt, és 3,6 millió gyűjtött össze Ethereumban, amely akkoriban több mint 70 millió dollárt ért, majd hetekkel később feltörték és 50 millió dollár értékű eszközt lovasítottak meg belőle. Akkoriban ez jelentős pénzmennyiség volt és azért ma sem jelentéktelen összeg.

Ez a látványos kudarc az Ethereum elágazásához vezetett, és véget kellett volna vetnie a kísérletnek, ehelyett azonban egy egész iparágat indított el DAO projektekből, amelyek gyakorlatilag mindegyike ugyanazon alapvető hibáktól szenvedett, ahogy azt a DAO jogi szemmel és a DAO pszichológiai szemmel írásainkban összegeztük.

Minden alapvető feltételezés, minden strukturális hiba és minden sebezhetőség, ami a DAO-kat katasztrofálissá tette, továbbra is jelen van a ZHC-NHC- kben, csak más terminológiába burkolva.

A DAO-kkal kapcsolatos kutatások kimutatták, hogy a decentralizáció gyakran csak papíron létezik, míg a gyakorlatban a döntéshozatal a tagok aktív kisebbsége körében centralizált, a szavazati jog pedig gyakran a befolyásos tokentulajdonosok kis csoportjának kezében van.

A ZHC/NHC-knál pedig helyett, hogy a tokentulajdonosok irányítanák, a ZHC/NHC „tulajdonosai” rájönnek majd, hogy, aki(k) az MI-ügynök paramétereit, a betanítási adatokat, a rendszerkérdéseket és a felülbírálási mechanizmusokat ellenőrzik, az(ok) irányít(anak) mindent. A platform üzemeltetői – a ZHC/NHC szoftvereket értékesítő vállalatok – fogják végső soron irányítani ezeket az állítólag autonóm vállalkozásokat.

Ami jogi szempontból érdekes a már ismert lehetséges problémák – végtelen ciklus probléma, (ahol az autonóm ügynök beragad egy logikai csapdába, megpróbál kijavítani egy hibát, kudarcot vall, újra próbálkozik, és percek alatt több ezer dollárnyi API-kreditet éget el) vagy a szökevény ügynök probléma, (ahol „lelép” az ágens a céges pénzzel eltranszferálja valahova) vagy éppen egy kellemes kis hallucináció, stb – mellett, azokat néhány pontban vázolom fel jelen posztban.

• Meghatározatlan jogi státusz: jól meghatározott jogi státusz nélkül ezek a szervezetek nem feltétlenül részesülnek jogi keretek, egyszerűsített adózási szabályok és korlátozott felelősség előnyeiből.

• A „céges döntéshozatal” feketedoboz jellege, és az ezzel kapcsolatos jogorvoslat a platform üzemeltető ellen.

• Személyes felelősségre vonás: a a bíróságok a ZHC tulajdonosokat általános partnerként kezelik (ahogyan az a DAO-kkal történt), korlátlan személyes felelősséggel tartozhatnak a mesterséges intelligencia által létrehozott ügynökök cselekedeteiért.

• Szabályozási jogsértések: a mesterséges intelligencia által létrehozott ügynökök nem értik vagy nem tartják be az iparági szabályozásokat, a fogyasztóvédelmi törvényeket vagy az engedélyezési követelményeket, ami bírságoknak és büntetőeljárásoknak teszi ki a tulajdonosokat.

• Szerződések végrehajthatósága: a mesterséges intelligencia által létrehozott ügynökök által kötött megállapodások jogilag nem feltétlenül érvényesíthetők.

• Szellemi tulajdonjogok megsértése: A tartalmakat vagy termékeket előállító mesterséges intelligencia által létrehozott ügynökök észrevétlenül megsérthetik a szerzői jogokat, védjegyeket vagy szabadalmakat.

• Adózási problémák: a mesterséges intelligencia által generált üzleti tevékenységekből eredő adókötelezettségek meghatározása számviteli problémákat okozhat, különösen több joghatóságban.

Tehát amíg a felszínen várhatóan majd beindul a „hype” a NHC/ZHC entitások kapcsán, addig mi azért tudjuk azt, hogy ezek messze nem problémamentesek és kétségtelen van a blokkláncnak és az A.I.-nak közös szegmense, de az inkább szól arról, hogy mely protokollok birtokolják a kritikus infrastruktúrát (az ügynökszámla-szabványok, a fizetési hálózatok, a szándékirányítási rétegek vagy az ellenőrizhető következtetések), mintsem arról, hogy mely tokenek/cégek nevében vagy marketinganyagaiban szerepel az „AI” szó?