Digitalcash.hu
  • Telefonszámunk:
    +36 70 538-8940
  • Címünk
    Budapest, Hungary
  • Munka időnk:
    Hétfő - Péntek 9.00 - 17.00

New to site?


Login

Lost password? (X)

Already have an account?


Signup

(X)
Farooq
KezdőlapAdósságVirtuális dolog avagy a Bitcoin készpénz jellege?
23
aug

Virtuális dolog avagy a Bitcoin készpénz jellege?

Hatályos Polgári Törvénykönyvünk alapján a birtokba vehető testi tárgy, vagyis a dolog a tulajdonjog tárgya lehet.  A dologra vonatkozó szabályokat megfelelően alkalmazni kell a pénzre és az értékpapírokra, valamint a dolog módjára hasznosítható természeti erőkre. A szabályozás itt nyilvánvalóan a készpénzre utal és nem az ún. számlapénzre, ami – mivel egy követelés a számlavezető (bankkal) szemben, ezért – nem testesül meg, így birtokba sem vehető. A dolog tehát birtokba vehető, emberi uralom alá hajtható testi tárgy.

Ha az ember a dolog tulajdonosa, akkor a tulajdonost megilleti különösen a birtoklás, a használat, a hasznosítás, a hasznok szedésének és a rendelkezés joga. A tulajdonos nem feltétlen azonos a birtokossal, hiszen birtokos az, aki a dolgot sajátjaként vagy a dolog időleges birtokára jogosító jogviszony alapján hatalmában tartja. Birtokos tehát az, aki a  dolog birtokát megszerzi, akinek a dolog tényleges hatalmába jut.

A tulajdonjogviszony léte szempontjából elsődleges kérdés a tulajdonjog megszerzése. Tulajdonszerzés alatt általánosságban azt értjük, amikor valamely dologra nézve tulajdoni jogviszony jön létrevagyis az adott birtokba vehető dolog fölött tulajdonosi hatalom keletkezik. 

Ha magán a dolgon előzőleg, illetve a tulajdonszerzés pillanatában már fenn állott egy korábbi tulajdonjog, , akkor származékos szerzésmódról beszélünk. Ez esetben az új tulajdonos joga azon alapszik, abból származik . Erre példa jogrendszerünkben az élők közötti az átruházás (pl.: adás-vétel), halál esetére szólóan pedig az öröklés. Ha nem állott fenn a dolgon előző tulajdonjog (mert pl. a dolog eleve gazdátlan jószágként létezett, vagy mert az előző tulajdonosa felhagyott a tulajdonjogával és ezért vált gazdátlanná) eredeti tulajdonszerzésről beszélünk. Erre példa a gazdátlan javak elsajátítása (régies nevén occupatio) vagyis foglalás, a hatósági határozat vagy hatósági árverés.

 A származékos tulajdonszerzés lényegében jogutódlás, amelyben jogelőd a jogutódra átruházza a tulajdonjogot. A régi római jogi elv szerint  az előző tulajdonos nem származtathat át több jogot az új tulajdonosra, mint amivel maga rendelkezett („nemo plus iuris, ad alium transfere potest, quam ipse habet”).

Az eredeti jogszerzési mód esetében a dolgon szerzéskor ugye nem állt fenn tulajdon, vagy ha fennállt is, de a tulajdonszerzés nem abból származik, hanem arra tekintet nélkül keletkezik. Ekkor új tulajdonjog keletkezik, ez a tulajdonjog független a korábbi tulajdonos személyétől és a korábbi tulajdonjog tartalmától is.

Az átruházás minden esetben jogcímet feltételez és „igényel”.

A készpénz kapcsán jogunk kivételt tesz a „nemo plus iuris” elv alól, mert ott a nem tulajdonostól való megszerzést is „megengedi” a jog. Ilyenkor nem kell vizsgálni, hogy az átruházó tulajdonosa-e a pénznek, hanem a megszerző érdekeit védi a jog. Ekkor a megszerző adott esetben tévedésben volt a készpénz tulajdonos személyét illetően, hiszen valójában a birtokost gondolta tulajdonosnak egy jogosulatlan rendelkezés (pl: lopásból származó készpénz) kapcsán.

(Egyébként létezik még másik olyan eset, amikor engedi a jog a „nemu plus iuris”elvtől történő eltérést pl: ha valaki kereskedelmi forgalomban, jóhiszeműen, ellenérték fejében szerez tulajdont)

Tekintettel arra, hogy a hagyományos pénz nem individualizálható, ellenben jól helyettesíthető másik készpénzzel, ezért adott esetben nem lehet bizonyítani egyértelműen, hogy ki a pénz birtokosa és ki a tulajdonosa. A hétköznapi életben nem vizsgáljuk, hogy ki az a személy, akit jogilag megilletne a készpénz, csak azt nézzük, hogy ki az aki rendelkezik vele, azaz ki a birtokosa. Így enyésznek el a tulajdonosi igények, hiszen ha valaki nem tudja bizonyítani a tulajdonosi jogosultságát a készpénzre, akkor az ebből fakadó igényét sem tudja érvényesíteni és a tulajdoni igényből – adott esetben –  kötelmi igény lesz. A kötelmi igénynél már nem a konkrét készpénzre/bankjegyre tart igényt az ember, hanem annak az értékére (lásd még: számlapénz)

Ekkor már nem tulajdoni igényekkel lép fel, hanem más jogcímeken (kártérítés, jogalap nélküli gazdagodás, stb.) várja az őt ért vagyoni kár (jog)orvoslatát.

Magával a pénzzel kapcsolatban általánosságban kell egy közös megállapodás arról, hogy mi a pénz. Jelenleg más elképzelése van erről az államoknak és más elképzelése van a digitális/kripto/ virtuális pénz/fizetőeszköz Közösségnek.

(Korábban kifejtettük, hogy mi miért preferáljuk inkább a digitális pénz fogalmát a kripto vagy virtuális pénzzel szemben. Amennyiben egyszer a jogalkotó mégis mondjuk virtuális pénzként határozza meg a fenti fogalmat, úgy érdemes lehet elgondolkodni a „virtuális dolog” dologi jogi fogalmán is, tehát azon a dologén, ami a virtuális/kiber térben „birtokba” vehető.)

Az állami felfogásban jelenleg pénznek a törvényes fizetőeszköz minősül. Ebben (ti: törvényes fizetőeszköz) lehet a kötelezettnek adót/adósságot teljesíteni a kötelezettnek a jogosult felé.

Kis túlzással, de azt látjuk, hogy az államokkal szemben a digitális deviza Közösségek azt mondják, hogy márpedig az ő szerződéses kapcsolataikban – teret adva a szerződési szabadság elvének – maguk a felek jogosultak – a teljesítés egyéb feltételei mellett – a teljesítés neme/a lerovó pénznem meghatározására is. Vagyis a törvényes fizetőeszközt csupán akkor alkalmazzák, ha a felek nem rendelkeztek arról, hogy milyen pénznemben teljesítendő a tartozás.

A blokkláncot szokás ugye úgy jellemezni, mint trustless and distributed consensus-t. Ezt a fogalmat nem olyan könnyű jól lefordítani (ti: hogy az értelmét is megvilágítsa a szavaknak), maga a szerző a „kollektív digitális egyetértés” kifejezés felé hajlik, ahol az egyetértés nem csak közvetlenül a konkrétan résztvevő 2 fél közt, hanem a csoport összes többi tagja között is megvalósul a tranzakcióról. Jó fordítás lehet még a „közös megegyezéses hitelesítés” is, ez esetben kimarad ugye a digitális szó, de ez már ízlés dolga.

Ez a kollektív digitális egyetértés a blokkláncban megvalósuló adatok (tranzakciók) kapcsán leginkább azok 1.) tárolása 2.) jóváhagyása 3.) végrehajtása kapcsán valósul meg, ahol a végrehajtás – távlatilag – már az ún. okos szerződések felé mutat.

Ez pl. a Bitcoin közösségben még kiegészül azzal a konszenzussal is, hogy a pénznek „szűkösnek” kell lennie és a Közösségen belül mindenkinek el kell fogadnia fizetőeszközként.

Az ilyen pénz egyik előnye a Közösség számára – az „államival” szemben – éppen a szűkössége. A Közösség részéről a bizalom pedig az ilyen pénz „kibocsátása”, a biztonságos működése és a tulajdonjogviszonyokra vonatkozó „passzív” (tárolás) és a forgalmat érintő „aktív” (jóváhagyás, végrehajtás) egyetértésben/hitelesítésben mutatkozik meg, ez az ami konkurenciát teremt az „állami pénznek”.

Bár a készpénzt a pénzeszközök közé szokták sorolni a könyvelés szempontjából, de (hangsúlyozottan) jogilag nézve a készpénz a hétköznapi forgalomban (tehát, ha nem számlapénzről és követelésről beszélünk, még végső soron az állami kibocsátóval szemben sem) mégsem a pénzeszközök, hanem inkább az ún. reál javak közé tartozik – annak ellenére, hogy nem sok belső értékkel bír – tekintettel dologi jogi mivoltukra.

A pénzügyi eszközöket függetlenül attól, hogy fizikai formát öltenek-e vagy sem a reál javaktól megkülönbözteti az, hogy miközben az egyik fél vagyonát növelik, egy másik fél adósságát alkotják; az egyik fél mérlegében eszközként, a másikéban forrásként szerepelnek.

A hétköznapi életben a készpénz nem adósság (ha eltekintünk az állami kibocsátástól és „kezesség vállalástól”, a „klasszikus (vissza)váltástól” stb). Ugyanígy pl. a Bitcoin sem tekinthető követelésnek, hanem inkább digitális dolognak/digitális „készpénznek” az alábbiak szerint (amennyiben magát a blokkláncos tranzakciókat és nem a tőzsdéket nézzük):

1. Nem testesít meg követelést senkivel sem szemben, hanem tulajdonjogot jelent a BTC felett

2. Mégsem teljesen személyhez fűződő a tulajdonjogom/hatalmam felette, hiszen a privát kulcsom megadásával más személy is át tudja ruházni. (Ezzel szemben a bankszámlapénz inkább tekinthető személyhez fűződőnek, rendelkezési jogának korlátolt átruházhatósága miatt)

3. Aki birtokolja, (vagyis, aki hatalmában tartja a privát kulcsot) az rendelkezik vele, tekintettel arra, hogy a tranzakciók visszafordíthatatlanok. Tehát, ami elutalásra került, azt bizony el is utalja automatikusan a rendszer jogcím igénytől függetlenül. Nehéz elképzelni bármilyen olyan konszenzust, ami az egyén által előterjesztett tulajdonjogi igény alapján egyetértést tudna elérni az ügyben a Közösség tagjai között a tranzakció semmiségére vonatkozóan. A blokklánc adatbázis/elosztott digitális főkönyv jóváhagyja/végrehajtja és tárolja is a tranzakciókat. Az egyénnek a tulajdonjogi igényeivel kapcsolatban semmilyen valós ráhatása nincsen a folyamatra. A Bitcoin is és a készpénz is gyakorlatilag azonnal költhető.

4. Amennyiben a Bitcoint megforgatják egy-két tumbler-en keresztül, úgy gyakorlatilag nyugodtan lemondhatok a tulajdonjogomról, hiszen jó esetben sem azt a Bitcoint fogom „visszakapni”, amit tőlem eltulajdonítottak. Nagy valószínűség szerint csak az értékét (bár ez az időközben esetlegesen bekövetkezett értéknövekedés miatt érdekes kérdéseket vet fel a fiat pénzek vonatkozásában) és még ennek a kikényszerítése is kérdéses lehet.

5. Bárhol lehet vele – közvetítő nélkül – fizetni, ahol elfogadják és ahol van internet, bár az sem feltétlen kell hozzá.

(A fentiek természetesen a közvetlen “forgalomban lévő”, tehát nem a különböző váltókon, tőzsdéken megvalósuló Bitcoin küldésre/tárolásra vonatkozik, hiszen az azokon történő személy azonosítás már inkább hasonlít a “bankrendszerre”, mint a készpénzre.)

A készpénz és a Bitcoin tehát dologi jellegű fogalmak, azonban a forgalomban mégsem vonatkoznak rájuk a dologi jogi szabályok, hiszen ha készpénz cserél gazdát vagy megtörténik a digitális tranzakció akkor az új tulajdonost mindenki elfogadja jogszerű tulajdonosként és ezáltal megszűnik az előző tulajdonos tulajdonjoga. Az egyik oldalon a társadalom hallgatólagos beleegyezésével, a másik oldalon pedig kvázi „közhiteles nyilvántartásként” a rendszer naplózásával valósul meg ennek elismerése.

(Azt szoktam mondani, hogy a készpénz és a digitális készpénz különbsége, hogy míg az előbbiről senki nem tud a résztvevőkön kívül, addig az utóbbiról mindenki tud, de senkit nem érdekel.)

Maga a fizikai uralom – fogalmilag – csak a készpénz esetén valósulhat meg, bár véleményünk szerint nem kizárt a digitális devizához kulcsot tároló eszközön (Ledger, Trezor, stb.) kézi zálog alapítása sem, szemben a számlapénzzel együtt járó jelzáloggal. Az, hogy nem kizárt, az persze nem jelenti azt, hogy érdemes is ilyet alapítani, hiszen nem az eszköz, hanem a pin és a mnemonic word a lényeg.

A fentebb kifejtettek alapján felvetődhet az a  jogos kérdés is, hogy nem volna-e fogalmilag megfelelőbb, ha a digitális devizák kifejezés helyett a digitális valuták kifejezést használnánk, ha pl. a Bitcoin inkább a készpénzre vonatkozó jellemzőket testesít meg, mintsem a számlapénzre vonatkozóakat.

Ezzel kapcsolatban a szerző is akként vélekedik, hogy jogos megfontolás tárgya a fenti felvetés, azonban addig, amíg a valuta valamely ország törvényes fizetési eszközét jelenti hivatalosan, addig nem feltétlen indokolt digitális valutának nevezni mondjuk a Bitcoint, még akkor sem, ha valóban „valutás” (ti: készpénz) jellemzőkkel rendelkezik is.

Másfelől a Bitcoin, mint deviza elszámolására valóban ott van a blokklánc, de maga a Bitcoin nem testesít meg semmilyen követelést semmilyen valutára vonatkozóan, ezért a deviza szóhasználat is megkérdőjelezhető, még ha mi magunk is így szeretünk rá hivatkozni.

A nagy kérdés a poszt végére maradt: nevezetesen, ha pl: a Bitcoin a digitális világ készpénze, akkor mi lehet vagy mi lesz a digitális világ számlapénze, amennyiben egyszer azt is meg akarják majd valósítani?

Ennek magvalósítását (ti: a digitális világ számlapénze) még nem ismerjük, de akit érdekel a téma, annak gondolatébresztőként figyelmébe ajánljuk a korábbi (világ-pénzzel és a Bitcoin lehetséges szerepével foglalkozó) posztjainkat is.

Írta: dr. Varsányi Károly, jogtanácsos

Ha tetszenek a posztok és szeretnéd támogatni a munkánkat, akkor itt megteheted:

BTC: 1G9ReJJUXqwwtAUCajzUk4GWm6BDWoKCCf

LTC: LPFXf42zHTgT8BAGmi2dgBKMUCpUJyYVxy

DASH: XuD7Am4yoyDh6tR3GdgWpFFMTnkEQ4KP26

ETH: 0xe984642d5f84e2043a535aba5b6c7ff1691ac15b

MONERO: 358a3bac054b9c91dfaf6f5b3a57cd43d92e4d8056127201a64067e55eff0607

 

Címkék:

dr. Varsányi Károly bejegyzett kamarai jogtanácsos, a digitalcash.hu oldal szerkesztője, más oldalak vendégírója, blokklánc jogász. Ha kérdésed van a digitális fizetőeszközök vagy a digitális eszközosztályok (tokenek, etc.) kapcsán, akkor írj neki.
Ajánlott bejegyzések
SZÓLJ HOZZÁ

Leave A Comment

  • bitcoinBitcoin
    (BTC)
    $ 3,396.49
  • rippleXRP
    (XRP)
    $ 0.303171
  • ethereumEthereum
    (ETH)
    $ 90.02
  • stellarStellar
    (XLM)
    $ 0.110877
  • tetherTether
    (USDT)
    $ 0.995459
  • eosEOS
    (EOS)
    $ 1.95
  • bitcoin-cashBitcoin Cash
    (BCH)
    $ 95.07
  • litecoinLitecoin
    (LTC)
    $ 23.89
Digitalcash.hu